Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-29 / 299. szám
Díjnyertes pályamunka CSO-KOR kisgazdaság ■ Cél a hatékonyabb háztáji gazdaság ■ Hagyománytisztelő falukép ■" ■ A CSO-KOR szójáték szellemes rövidítése a pályázat témájának: „CSO-portos KOR-sze- rű lakóházzal telepített háztáji gazdaság." Az idén ismét meghirdetett újítási és ötletpályázatra adták be készítői, akik már nem ismeretlenek előttünk: a tavalyi — akkor először meghirdetett pályázaton — az ő nevükhöz fűződött a Garzonmodul megtervezése. Az FMKT Gene-Ráció innovációs gazdasági munkaközösségnek tizenhárom tagja van; azt a gyakorlatot folytatják, hogy egy-egy pályázat alkalmából a tagok közül néhányon alkotóközösséget hoznak létre, s közösen dolgoznak ki valamilyen tervet. Most is ez történt: a KISZ Baranya megyei Bizottsága - társszervekkel közösen - újból meghirez megvalósuljon, elengedhetetlenek a korszerű körülmények. Egyre gyakrabban látni falvakban is modern sorházat vagy láncházat. Csakhogy ezek az újonnan épült házak nem teszik lehetővé, vagy legalábbis erősen korlátozzák a háztáji gazdaságok működését. Úgy látjuk, hogy a falusi életforma minden fejlődése mellett is megköveteli a korszerű szert, s hogyan festene, miből állna egy ilyen kisgazdaság?- Megépíthető hagyományos technológiával is, előregyártott elemekből is. Ebben az ötletszintű kidolgozásban mindenből háromféle variációt készítettünk: három homlokzati tervet, három lakás-alaprajzot, de ezek közös vonása, hogy a lakóépület mindenütt kétszintes, s végezetül három háztáji részt. Mindegyik variálható a másikkal, tehát igen sokféle kombináció kihozható belőle. Egyébként, ami szintén nem mellékes a háztáji szempontjából, ezek a lakóépületek lehetővé teszik szükség esetén három generáció szeparált elhelyezését is. Minden épületnél áthajtó garázs biztosítja a gazdasági terület megközelítését, a lakóépület és a gazdasági rész között védett lakókertet lehet kialakítani. A gazdasági egységben, más-más elrendezéssel és variációban, a következő helyiségek építését terveztük: nyári konyha, takarmányelőkészítő, takarmányraktár, tüzelőtároló, barkácsműhely, szerszámkamra, füstölő, gép- vagy kocsiszín, kisállattartó épületegységek (hús- és tojáscsirke, egyéb baromfi, nyúl, nutria), 2, 4, 6 férőhelyes istállóegységek, sertésól, kifutó, s természetesen gazdasági udvar, illetve baromfiudvar. A modulok száma a tartani kívánt állatok száma alapján határozható meg. A telepítési lehetőségnek is több fajtája van: a gazdasági részek sorosan, „L” és „V" alakban egyaránt telepíthetők.- önöknek nyilván az az érdekük, s mint tervezőknek, magától értetődő vágyuk, hogy ez megvalósuljon.- Igen; ahhoz azonban, hogy ezt országosan is érdégazdasági terület TI L-M dette az újítási és ötletpályázatot. A Gene-Rációból ezúttal Pétermann László, a MÉV üzemmérnöke, Kiss Lajos, a Mecseki Szénbányák gazdasági mérnöke és Melhotler Albert, ugyancsak a szénbánya szerkezetépítő mérnöke nyújtották be közösen a szakmai zsűri által második díjjal jutalmazott CSO-KOR-t.- A Gene-Ráció újabb bizonyítékát szerette volna adni annak, hogy már a tavalyi kísérletünk sem volt esetleges, vagy véletlen — mondja Pétermann László. - Szerettük volna ezzel is kifejezésre juttatni, hogy mi nemcsak pénzért vagy haszonért vagyunk hajlandók csinálni valamit, hanem magáért az ügyért, ha lehet Így mondani. Tulajdonképpen a Garzonmodullal a továbbfejleszthetőség alapötlete már megszületett, s most, hasonló szisztémával, kibővítettük ezt egy háztáji gazdaságra is alkalmazható rendszerrel. Ez a pályázatunk, a tavalyihoz viszonyítva, nincs olyan sok szempontból kidolgozva, inkább azt mondhatnám, hogy ötletszerű, de mezőgazdasági szakemberek bevonásával megérné kidolgozni a részletes terveket.- Mi adta az ötletet, hogy éppen háztáji gazdálkodást segítő épületegyüttest tervezzenek?- Először is már mindenféle épületet tipizáltak, de ilyen célút még nem.. S azért is választottuk ezt, mert köztudomású, hogy a háztáji gazdaságodat még intenzivebbé, hatékonyabbá keJJ tenni, s. hogy otthonok és kisgazdaságok szerves kapcsolatának biztosítását. Ebből az alapelvből indultunk ki, s emellett még figyelembe vettünk olyan tényezőket is, mint például a takarékos területfelhasználás, s emellett a hagyománytisztelő falukép. Itt arra gondolunk, hogy az épületsor utcai megjelenése a régi fésűs beépítésre emlékeztet.- Milyen technológiával lehetne megvalósítani a tipizált háztáji gazdasági épületrendA VALÓSÁG októberi számában „ . .. akkor már minden egyházfő asztalán ott volt az Auschwitzi Jegyzőkönyv . . címmel jelent meg Szenes Sándor dokumentumirása. A szerző bevezetőben utal arra, hogy az életveszélyes dokumentum 1944 kora tovaszán titokban készült, rejtve továbbították és idővel világhírnévre tett szert. Az ún. Auschwitzi Jegyzőkönyv volt az első hiteles híradás arTól, hogy egy lerombolt lengyel kisváros helyén és környékén, egy Auschwitz nevű német táborban mi történik az odahurcolt emberekkel. A tábor ellenállási szervezete 1944. április 7-én megszöktetett Lét szlovákiai férfit, feladatuk az volt, hogy juttassák el figyelmeztetésüket a németek által nemrég megszállt Ma- gygrprszáigra: p ^hqlgltá^prbgn mesnek tartsák az építésre, valahol először létre kellene hozni egy 10—12 házból álló mintatelepet. Persze, ehhez sok minden egyéb mellett még az' is szükséges, hogy szakemberek segítségével kidolgozzuk részletesen a terveket, hiszen ehhez a háztáji gazdaságokban alkalmazható technológiák elemzése is nélkülözhetetlen. Dücső Csilla már készülnek a sorsukat még nem sejtő magyar zsidók fogadására és elpusztítására. A szökevények húsz nap alatt írták meg a Jegyzőkönyvet. Mikor és Ijegyan jutott Magyar- országra? Kik szerezték meg, kik fordították, kikhez juttatták el legelőször? Szenes Sándor megállapítja, hogy az eddig ismert történeti munkákban sok a bizonytalan és ellentmondó válasz. A szerző a Valóságban egy interjú-montázst ad közre, mely egy készülő könyv kiemelt része, s ebben négyen szólalnak meg a kortárs tanúk közül a Jegyzőkönyvről. Éliás Józsel dyugdijas református lelkész, dr. Küllöi-Rhorer Lászlóné Székely Mária forditó, tolmács, dr. Zahor András nyugdíjas katolikus lelkész és Török Sándor író. A megszólalók felidézik, Úttörőktől a bányamérnökökig Csapattabló a vetélkedő eredményhirdetése után f/ *• I •• •• I •• •• w Különös közösség A z eredmény ismert: a KISZ Központi Bizottsága és az MHSZ országos központja által meghirdetett „Nekem szülőhazám" honvédelmi játéksorozat döntőjében Baranya csapata a harmadik helyen végzett. A vetélkedő döntőjét közvetítette a televízió is, igy akik a baranyaiaknak szurkoltak otthon, azt is láthatták, hogy csapatuk, mint az elmé- - leti verseny győztese elnyerte a KISZ KB serlegét. Az ügyességi és a fizikai számokban, ahol a versenyzők pillanatnyi formája, vagy éppen a játékeszközök használhatósága döntött, a szerencsével olykor-olykor hadilábon álltak *— igy lett a baranyai csapat „csak" harmadik. — Késő éjszaka érkeztem haza — meséli Vass Dénes csapatkapitány, a Mecseki Szénbányák zobáki üzemének bányamérnöke. Nem is kapcsoltam fel a villanyt, nehogy a gyerekek felébredjenek. Ahogy lopakodtam befelé, a fejem valami papírfélébe gabalyodott. Amikor felkapcsoltam a villanyt, látom ám, hogy a gyerekeim transzparenseket aggattak ki a lakásban a következő felirattal: „A legokosabb csapat Boranya", s ehhez hasonlók. Nagy Endre gépészmérnök veszi át a szót. — Engem lent a bányában állított meg egy idős bányász, gratulált, aztán elmesélte, hogy mennyire szurkoltak nekünk a tv előtt a feleségével együtt. — A vetélkedőre való felkészülés sorón sok olyan ismeretre tettünk szert — folytatja Vass Dénes —, amikhez másként talán soha nem jutottunk volna. Közös munkánk legfőbb eredménye azon'bon az, hogy sikerült igazi közösséget alkotnunk, s ez mindenféle díjnál többet ér. Igencsak heterogén, furcsa közösségről van szó. Kereteit a vetélkedő feltételei alakították, miszerint egy-egy megye csapatát öt korosztály legjobbjai- ból állították ki: néqy-négy felnőtt (Zobák bányaüzem), sorállományú katona (Petőfi laktanya), középiskolás, vagy szakmunkástanuló (Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola) és úttörő (a pécsi Bártfo utcoi Általános Iskola). Egy ilyen, minden szempontból vegyes társaságnak kellett közösen felkészülnie történelemből, irodalomból, művészettörténetből, földrajzi és honvédelmi ismeretekből, fizikai és ügyességi versenyszámokból. S a közös tanulás során eltűnt a csapattagok közötti korkülönbség, pedig a felnőttek közül nem egy, életkora alapján akár apja is lehetett volna az általános iskolásoknak. — Én volamivel később csatlakoztam a csapathoz, amikor a Zobák-bánya sporttelepén a fizikai számokra készültünk fel — meséli Lambertus Tomás középiskolás. — Első kellemes meqlepetés betoppanásomkor, a köszönéskor ért. „Ugyan, ne hülyéskedj, itt mindenki tege- ződik mindenkivel" — mondták. S ez végig, mindenben így volt, s hamar megszokhattuk a szokatlant, hogy a felnőttek egyenlő számba vesznek minket, diákokat. Pál Viktória, a Bártfa utcai iskola most már hatodikos tanulója felmentett volt tornából. A versenyben azonban fizikai számokat is kellett teljesíteni minden csapattagnak, ezért Viki önszorgalomból részt vett a testnevelési órákon, ellátogatott az edzésekre, s még a nyári szünidőben is rendszeresen sportolt, hogy megszerezze a kellő állóképességet. — Nekem a versenyből a legszebb emlékem oz orfűi felkészítő tábor volt, a bányászok pihenőházában — meséli Viki. — Kikérdeztük egymást felnőttek, gyerekek egyaránt a szak- irodalomból, aztán ebédek után a lányok mosogattak ... — Felmérhetetlen, hogy%eb- ben a nagyszerű közösségben mennyi emberséget kaptak a gyerekek a felnőttektől, katonáktól, középiskolásoktól — fűzi hozzá Tóth . Klára, a Bártfa utcai iskola csapatvezetője, aki felkészítőként és nem versenyzőként lett a közösség tagja. Kocsis Ferenc határőr- őrmester, aki a katonákat patronálta, a „fiai" nevében beszél: — Ez a baráti közösség segítette hozzá őket, hogy szolgálat mellett is így sikerült felkészülniük, s ahhoz is, hogy ennek eredményeként most ők lettek a határőr-körzet és az ezred szemefényei. Hogyan tovább? Hasonló verseny, ahol több korosztály együtt vetélkedhet, aligha lesz egyhamor. Most a csapat minden tagja úgy vélekedik, ez a közösség nem bomolhat szét, hiszen a szép emlékeken túl renqeteg lehetőség van benne. Olyan lehetőségek, amelyekről egy-egy úttörő-, vagy KlSZ-veze- tő leginkább csak álmodozhat több korosztály tartalmas, embert formáló baráti együttműködése. A „Nekem szülőhazám" vetélkedő baranyai csapata mindenesetre megcáfolta a szkeptikus véleményeket, hogy ilyesmi eleve lehetetlen. Érdemes hasonló formákon kereteken gondolkodni úttörő- és KISZ-vezetőknek egyaránt. D. I. Egy életveszélyes dokumentum története hogyan találkoztak 1944 tavaszán a Jegyzőkönyv magyar nyelvű fordításával, milyen hatással volt rájuk, mit tettek annak érdekében, hogy eljusson olyan egyházi és állami személyekhez, akiktől azt várták, hogy felemelik szavukat a magyar zsidóság deportálása ellen, megakadályozzák a németeket és hazai szövetségeseiket embertelen tervük megvalósításában. A beszélgetést, a visszaemlékezést olvasva előtűnhet mindenki számára, aki akár könyvből, filmekből, vagy személyes élményei alapján bepillantást nyerhettek a haláltábor szörnyűségeibe, hogy milyen szomorú következményekkel járt a magyar zsidóság számára a tehetetlenség, a meggátolt tiltakozó cselekvés. Több ezer magyar turista, látogató kereste fel, a tábor emlékkönyve tanúsága szerint, az elmúlt három évtizedben Auschwítzot. Végigjárhatták annak az épületnek hatalmas, ma emlékmúzeumnak berendezett termeit, ahol magyar deportáltak várták, hogy mikor kerül rójuk a sor, melynek útja a gázkamrába, égetőkemencébe vezetett. Iszonyatos és felejthetetlen látvány a hatalmas üvegvitrinekben a bőröndök, szemüvegek, fogsorok, hajak dombja, mely az elpusztítottak hátramaradt emlékei. Végül a moziterem döbbenetes dokumentumfilmje, az egykori tömeggyilkosok hátroma» radt felvételeiből. Nem temettek a ■ szó hagyományos értelmében, egy hatalmas árokba bulldózer tdlja be a csontvázra fogyott hullatömegeket... Gyakran hallani, hogy miért kell újra és újra kutatni a borzalmak történetét, írni róla? Hiszen úgy látszik, hogy már elege; tudunk ezekről, s talán a bűnösök többsége elnyerte büntetését is. Mégis csak az lehet a válasz, hogy még ma sincs teljesen, történelmi hűséggel feltárva a felelősök bűnlajstroma — ezt igazolja ez a beszélgetésdokumentum is —, hogy még szükséges újabb tanulságokat levonni. Sajnos egymást követve érkeznek napjainkban is híradások, hogy még van bűnös, aki nem felelt tetteiért bírói előtt. Gondoljunk csak a lyoni hóhér ma már világszerte ismert történetére . . . M. E. HÉTVÉGE 3. * . ■
