Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-25 / 295. szám
1983. október 25., kedd Dunantmt napló 3 Illem sülik* mégis meleg n mi kis forró gesztenyénk Kézen-közön elvész a termelő haszna s a fogyasztói érdek K omái János, az ismert közgazdász bűvös szava — és egyben diagnózisa —, a hiány szerencsére egyre ritkábban hangzik el hazánkban élelemmel, élelmiszerekkel kapcsolatban. Ellenkezőleg: akad példa rá, hogy a bőség okozza az igazi bajt. A mecsek; lankák híres termésének, a szelídgesztenyének idpi sorsa legalábbis ezt látszik igazolni, szemléltetni... Bognár és asztalos dinasztia Orfűn Á két Ulmer András Egy olvasó telefonja (19-578): — Környékünkön tíz családnál mintegy 15 mázsa szelídgesztenye gyűlt össze, idős emberek, nyugdíjasok vagyunk: szívesen eladnánk, de a felvásárló csak egyszer jött: két hete nem jelentkezik . . . Walter Tivadar, a pécsváradi tsz elnöke: — Hasonló helyzetben vagyunk: kétszáz mázsa szelídgesztenyét szeretnénk eladni, de nem kell senkinek. Tavaly még 30 forintért vették meg tőlünk kilóját, az idén a feléért is hiába kínáljuk. A pécsi TSZKER a Bosnyák téri piacra eladott 50 mázsát, de ez se fogy. Egymillió nyereségtől esünk el emiatt. Kisebb tételben vásárol tőlünk a Baranya megyei Zöldért, de ezen olyan minimális a haszon, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Nagy Varga Dezső. a pécsi Univerzum export-eladója: — A hazai gesztenye-piac teljesen telített, mert tavaly Jugoszláviából olyan naqy meny- nviséget vásároltunk, hogy hűtőházaink még ma is azzal vannak tele: a gesztenye mindenütt feldolgozva áll az országban. Úgy tudom. Jugoszláviából 200 vagy 300 tonna gesztenye érkezett, ez nyilvánvalóan ésszerűtlen volt. Majoros Attila, a Magyar Hűtőipari Vállalat Zalaegerszegi Hűtőházának kereskedelmi osztályvezetője: — Legutóbb tavaly ősszel vettünk nagy mennyiségű gesztenyét Jugoszláviából. Azt előre nem vehettük figyelembe, hogy a tavalyi őszi termés bőséges lesz — az ideit pedig még kevésbé —, hiszen az üzletkötésnek már 1982 tavaszán meg kellett történnie. A gondon kétféleképpen próbáltunk segíteni: tavasszal a gesztenye egy részét olcsóbban, leszállított áron, veszteséggel adtuk el. és az idei felvásárlást is csökkentettük. A termelők számára a problémát főleg az okozza, hogy a felvásárlási ár is csökkent. Most már csak annyit veszünk át, amire, korábban szerződést kötöttünk, de ezt valóban átvesszük, sőt az eladó kérésére 10 százalékkal többet is. Bagoly István, a pécsi TSZKER előadója: — A gesztenye szabadáras: árát kiskereskedelmi viszonylat, ban a pécsi Zöldért határozza meg. Pécsett például soha nem fogyott sok belőle, s a kereslet az idén ősszel még inkább csökkent. Ebben része van annak is, hogy az idén sok a méret alatti aubó. s többnyire az is száraz, férges. Én is úgy tudom, hogy a Konsumex több éves szerződést kötött gesztenyebehozatalra jugoszláv cégekkel, s ennek nyomán még mindig tele vannak feldolgozott termékkel a hazai hűtőházak. A fő bai az, hogy a gesztenye csak feldolgozva, cukrozva áll el, és ez annál költségesebb, minél több van belőle. Egyébként sem lótok semmi biztosítékot arra, hogy ha olcsóbb lenne, a kiskereskedelemben több is fogyna .. . Mizsák Gyula, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatója: — Vállalatunk önállóan üzletkötést nem kezdeményez, hanem csak közvetít. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy tavaly tavasszal a gesztenyét belföldön forgalmazó TSZKER és Zöldért vállalatok igényét közvetítettük jugoszláv cégeknek: nagy mennyiségű gesztenyét kértünk, mert a tavalyelőtti, 1981- es őszi termés rossz volt. 1982- ben a szerződéskötés már megtörtént, sőt már a szállítás is megindult, amikor kiderült, hogy a tavaly őszi termés a vártnál jobb lesz. „Visszakérdeztük” a hazai partnereket: miért nem belföldön vesznek? Válaszuk ez volt: a velük kapcsolatban álló termelők késve közölték, hogy jobb lesz a termés, és magasabb árat is kér-- tek, mint a jugoszlávok. A hazai információcsere tehát késett. Évek óta azt kérjük, hogy a TSZKER-ek, Zöldért-ek igényüket minél előbb, de legkésőbb szeptemberben jelezzék. Ám ők is tehetetlenek: ha a velük közvetlen kapcsolatban álló termelők nem jelzik idejében c változást, igyekeznek bebiztosítani magukat, hogy ne legyen hiány . . . * Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy megtaláltuk a megoldást, a „bölcsek kövét" a jelek szerint igen „sütős” gesztenyeügyben, de néhány következtetésünk, kérdésünk ide kívánkozik: Már szinte közhely leszögezni, hogy a mezőgazdaság legnagyobb olajfogyasztói a terményszárítók. Az elmúlt évtizedben több tucat ilyen Bá- bolna-típusú szárító épült Baranyában, s a gazdaságok most komoly erőfeszítéseket tesznek e szárítók átalakítására, energiafogyasztásuk csökkentésére. A sokféle házilagos megoldás közül az egyik kétségtelenül legsikeresebb a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinátban született meg. A hulladékhő hasznosításával kapcsolatos találmány Pálfy Endrének, a kombinát gépészmérnökének és társainak nevéhez fűződik. Az azóta már szabodalmaztatott találmány lényege, hogy a szárítás közben keletkezett plusz 50 Celsius fokos hulladékhőt — ami eddig elszállt a levegőbe — friss levegővel kever- ten visszajuttatják a kozánba. Nymodon a kukorica szárításához szükséges plusz 90 Celsius fokot lényegesen kevesebb tüzelőolaj felhasználásával érik el. Az első három Bl—15-ös szárítót 1982-ben a kombinátban alakították át. A szabadalmat elsőként a lippói, a báta- széki tsz és a Derekegyházai O A gesztenye sorsa is tükrözi a fontosabb élelmiszer- és zöldségfélékét — alma, tojás stb. —, hogy tudniililik a szóban forgó kereskedelmi szervezet tú| bonyolult, és az is lesz mindaddig, míg nem képes alkalmazkodni a termelés évente változó viszonyaihoz, jellegéhez. Láttuk: többé-kevésbé, a maga szemszögéből, minden szervnek, „gazdának” igaza van, de ezt a szerkezetet öszszességében nem igazolja az eredmény, jelen esetben az, hogy drága pénzért külföldről vásárolunk meg valamit, miközben hazai termés megy veszendőbe. Ez az üzletkötések rendjével, idejével a legkevésbé utólag sem igazolható, ellenkezőleg: ennek kell igazodnia a termelés és fogyasztás természetes ész. és célszerűségéhez. Q Sem az utcán, sem a cukrozott masszaként árult gesztenye nem olcsó, s a cukrászdák, ban i$ többször meggondoljuk, kérjünk-e gesztenyés süteményt. Miért nem lehet az immár fölöslegesnek bizonyult termést olcsón, utcán át, „akcióban” értékesíteni? (D Vagy másképpen: miért nem akad olyan feldolgozó (részfeldolgozó), amely félkész, áruként, olcsón — a nagyüzemi tartósítás, tárolás terhei nélkül — árusít gesztenyemasszát a háztartások részére? Az otthoni frizsiderekben tavaszig kitartana belőle! Állami Gazdaság vette meg. A múlt év őszén tehát hot átalakított szárító üzemelt. A kéthónapos kukoricaszárítási szezonban szárítónként 15—30, átlagosan 20 százalék energiamegtakarítást értek el. Egy- egy szárítónál átlag félmillió forint, a hatnál 3 millió forint volt a meqtakarítós. A szárító átalakítási költsége 150 000 forint — ezt a munkát minden gazdaság saját kivitelezésében képes elvégezni. A szabadalmi díj az első szárító esetében 75 000 forint, minden további szárítónál 25 000 forint. Ez azért lényeges, mert a — A traktorokkal leáldozott a bognár szakma — mondja némi kestrűséggel a mester — pedig itt Orfűn, ebben a műhelyben bognárként kereste meg kenyerét dédapám, nagyapám és apám is. Még jó, hogy annak idején kitanultam az épületasztalos szakmát... Ulmer András már több mint nyolc éve nyugdíjas, öt- venévi munka után maga adta vissza az iparengedélyét. De sokszor volt veszélyben az a pecsétes papír! Ma is büszke munkájára Attól soha nem kellett félnie, hogy rossz munkája miatt visz- szakérik tőle az iparengedélyt. Ma is büszke rá, hogy selejtet soha nem adott ki a kezéből. Háza elülső házrészében beszélgetünk. Az udvar másik végében lévő házban lakik a lánya és a családi szakmát öröklő veje, szintén Ulmer András. A névazonosság zavarba hoz. A mester elmondja: veje kovácsszénái és csak névrokon. A hetvenkét éves Ulmer András néhezen oldódik, nem szíve, sen beszél magáról. A kitelepítéseknél annak köszönhette maradását hogy a negyvenes évek elején tartott népszámlálásnál azt húzta alá a megfelelő rublikába, hogy magyar nemzetiségű és német anyanyelvű. Tősgyökeres orfűi. A tanács megalakulásáig bírója volt a falunak. — Mindent tudtunk egymásról, a faluban a 42. ház már a vízimalom volt. Most meg ki tudja, mennyi a hétvégi ház, nagyobb gazdaságokban több Bábolna szárító üzemel. Az első szárító átalakítási költséqe tehát 250 000 forint, ami az eddigi tapasztalatok szerint már az első szezonban megtérül, sőt nemcsak megtérül, de ugyanekkora összegű megtakarítást eredményez. A bólyi talá'mónv ayors karriert futott be, az idén 19 nagyüzem vásárolta meg, köztük Baranyából az újpetrei. a sza- lóntai, a szabadszentkirályi, a bólyi Kossuth, a szojki. a magyarteleki, a dunaszékcsői, a vejti tsz és a Szentlőrinci Állami Gazdaság. Megvette egyea vállalati üdülő. Katasztrális holdanként jó, ha megtermett mifélénk az öt mázsa búza. Nekünk is volt földünk, mert a falusi iparosembernek biztonságot jelentett a kétlakiság. Az apjáról ma is elérzéke- nyülve beszél, mint jó tanító- mesterről és főnökről. — Keze alól nagyon sok tanítvány került ki és becsülettel mind megállta a helyét. Precíz ember volt az apám és kényes a szakmai hírnevére. Ezt is tőle örököltem. Meg a sokoldalúságot. A bölcsőtől a koporsóig, a kocsiktól az ajtókig mindent meg kellett csinálnunk. A falusi iparosnak sokoldalúnak kellett lennie, ha meg akart élni. Bútort csak magunknak készítettünk. Azt még ma is megnézheti. . Életében a fa és a szerszámok voltak a meghatározók. — Szinte minden szerszámot magunk készítettünk. Ló és ökör vontatásé járgánnyal hajtottuk a szalagfűrészt, azzal vágtuk fel a fát. A kereskedőktől vettük a legtöbb anyagot, aztán magunk is termeltünk az erdőn. Évekig szárítottuk, mielőtt feldolgoztuk. A megszikkadt fa már nem vetemedik, nem reped, van tartása. — Harmincöt áprilisában vettem ót apámtól a műhelyt. A bognárszerszámokat tőle örököltem. az asztalosszerszámokat magam készítettem. Három évre rá kezdtem a gépesítést. Az akkor vásárolt Hoffhenr és a másik benzinmotor még ma is üzemképes. Hatvanegyben bevezették Orfűn a villanyt, át- a la kítottam vi Na nym eg ha jtá sú ra a körfűrészt, a gyalugépet, a gattert, a kombinált parkettagépet, a csiszolót. Éjszakákon át terveztem és készítettem magamnak a gépeket. bek közt a fonyódi, a decsi, az őcsényi, a galamboki tsz, a Lajtahansóni és a Körösladá- nyi Állami Gazdaság. Vagyis Győr megyétől Békés megyéig újabb 24 Bábolna típusú szárítót alakítottak át a kukorica- szezon megkezdéséig a gazdaságok, s ezek mind házilagos kivitelezésben oldották meg. A bólyi szakemberek találmányát jelenleg 22 gazdaság 30 szárítójánál alkalmazzák, a várható energiamegtakarítás összesen 15 millió forint. Jövőre azonban tovább bővül a kör. A tatabányai DELTA Ipari Szövetkezet 1984-ben megkezdi a szériagyártást. Az idei bábolnai napokon maketten mutatták be a bólyi szabadalom alapján átalakított energiatakarékos szárítót. A szériagyártás a gazdaságok széles körében teszi lehetővé a tolálmány alkalmazását. —Rne— — Hogyan jellemezné a szakmáját? — Kényes, ha az ember jó munkát akar csinálni, és veszélyes a gépek miatt. Gyakran ugrattak: nem is igazi asztalos, akinek nem hiányzik egyetlen újjá sem. A mi szakmánkban nincs svindli, becsületes munkát kellett adnunk, a hibát még a laikus is észreveszi az első ránézésre. — Mikor készített utoljára kocsit? — Nem emlékszem. Pedig de sokat gyártottam, javítottam! A traktorok végül is győztek. Rengeteg akácot, kőrist, bükköt, és csert használtam fel a rudakhoz, lőcsökhöz, agyakhoz, küllőkhöz. oldalakhoz és sarog- lyákhoz. Hegyet lehetne belőlük összerakni. A műhelyben a veje, az ötvenedik évében járó Ulmer András mutatja az apósa készítette gépeket. Valamennyin bevésve a dátum és a védőszent neve. „Engem megvédtek" — mondja az idős mester. Győzött a motorizáció Együtt a műhelyben múlt és jelen: a régi saját készítésű szerszámok, gépek és a legmodernebb elektromos kézi körfűrészek, vibrációs csiszolók, de- kopír fűrészek, láncfűrészek. Mind-mind márkás: Ulmer András, Black&Decker. Derby, AEG, Bosch, Kress feliratot visel. — Ennyit változott a szakma és a világ az utóbbi évtizedekben — vonja le a következtetést a vő. Aztán hozzáteszi: — Az apósom szerszámai és gépei nélkül nem sokra mennék. Gyakran együtt gondoljuk ki most is, hogy egy-egy kényesebb megrendelést hogyan lehet megcsinálni. A gépeket, szerszámokat ő tartja karban. A fiatalabb Ulmer András eredeti szakmája kovács volt, érdekel: nem bánta-e meg a cserét? — Ez tisztább, szebb szakma. Apám mellett három testvéremmel együtt a kovács mesterséget, itt a bognárságot meg az asztalosságot tanultam ki. Tíz éve vagyok önálló kisiparos. Ahogy idenősültem ötvennégyben. még összehoztunk itt egy kovácsműhely részt, tűztérrel, de győzött az asztalos-bognár szakma és a kész műhely. Belejöttem. Munkám van elég, a megélhetés is biztos. Az egykori orfűi biróláda a levéltárat, a régi szerszámok legtöbbje a Janus Pannonius Múzeumot gyarapítja. A hajdani társadalmi munkában általuk fából készített két buszváró egyike visszakerült az udvarra, garázsként szolgál tovább. A fiatalabbik Ulmer András két veje közül egyik sem állt be melléje a műhelybe. A több mint másfél százados orfűi Ul- mer-műhely néhány esztendő múlva bezár. Kép, szöveg: Murányi László Varga János A bólyi találmány sikere TerményszárHás hulladékhovel Húsz százalék megtakarítás Már 30 szárítónál alkalmazzák Tatabányán indul a szériagyártás
