Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-23 / 293. szám
1983. október 23., vasárnap Dunántúli napló 3 Tsz-től az Akadémiai Bizottságig Felkészültség, igényesség, szakmai továbbképzés Milyen legyen a körzeti orvos? Játszóházi foglalkozást tekintettek meg a Nyitott Egyetem résztvevői a kertvárosi Nevelési Központban. Fotó: Proksza L Körzeti orvosok meghívására járt az elmúlt héten Pécsett dr. Magyar Imre, a budapesti I. sz. Klinika nyugalmazott belgyógyász professzora, számtalan tankönyv, szakkönyv, valamint szépirodalmi könyv írója, a híres Korányi-iskola egyik képviselője, aki a pécsi körzeti orvosok klubjában tartott előadást. A betegellátás láncolatában a körzeti orvos találkozik a lakosság legszélesebb rétegeivel. Ezért nem mindegy, hogy a körzeti orvos milyen szakmai felkészültséggel ’ rendelkezik, milyen feltételek mellett, milyen környezetben dolgozik, hogy milyen a munkahelyi közérzete, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a betegek közérzetét is. Évekig azt tartotA Jurisics úti körzeti orvosi rendelőben ták, hogy a körzeti orvosnak jószerével nincs sokkal több dolga és lehetősége, mint reA „nyitott egyetem résztvevői Pécsett A jövő nyári téma: a technikai műveltség Leendő értelmiségiek részére hetedszer rendez nyitott egyetemet az ELTE művelődési-közéleti tanácsadó szolgálata. Nyaranként a zsámbéki várkastélyban találkozik több mint $záz egyetemista és főiskolás, és a „Műveltség és életmód a századfordulón" című témakör különböző részeit vitatják meg egy-két héten át, neves szakemberek közreműködésével. Jövő nyáron a technikai műveltségre nevelés programjával, annak természeti, társadalmi és technikai környezetével foglalkoznak. Ennek előkészítéseként Dél-Dunántúlra látogattak a majdani résztvevők közül 38-an. Somogy megyei tapasztalatszerzés után szombaton több baranyai helyszínen kértek és kaptak információkat az MTA oktatásfejlesztési ajánlásaihoz, a témakörhöz köthető vitához. A nyitott egyetem tapasztalatait az illetékesek folyamatosan hasznosítják munkájuk során. Szentlőrincen megtekintették az I. sz. kísérleti általános iskolát, Boksán a nyereségre alapozott érdekeltségi rendszerről és az önelszámoló egységek hatékonyságáról beszélgettek a helyi tsz vezetőivel. Bükkösdön, a Hámán Kató nevelőotthonban az állami gondozottak elhelyezési körülményeivel, szabadidős tevékenységével ismerkedtek. Pécsett, miután meglátogatták a Nevelési Központot, szintén háromfelé oszlottak a nyitott egyetem résztvevői. A legtöbben két oktatási intézménybe mentek. A JPTE-n a szeptembertől indult egyetemi szintű tanárképzés koncepciójáról vitatkoztak hevesen, majd a technika-tanszék jelenébe és jövőjébe pillanthattak be. A PMMF-en elsősorban a képzés korszerűsítésének lehetséges irányairól kaptak tájékoztatást. Itt a kikerülő üzemmérnökök és a konkrét tervezőmunka kap- csolpta, ezek gyakorlati ,lehetőségei közti összefüggések érdemelték ki a legnagyobb figyelmet. Diavetítésen is illusztrálták az intézmény hallgatóinak és oktatóinak részvételét a pécsi belváros rekonstrukciós munkálataiban. A résztvevők egy csoportja délután a Pécsi Akadémiai Bizottságon Pécs és Baranya társadalmi rétegzettségéről, és a fiatal értelmiség helyzetéről beszélgetett. A házigazda, dr. Ti- gyi József akadémikus, valamint Tüskés Tibor író és Csefkó Ferenc, a DTI igazgatója és lapunk képviseletében Bodó László beszélgetett a diákkonferencia résztvevőivel. Este a pécsi Kertvárosban létrehozott kábeltelevíziós rendszerről, annak technikai bázisáról hallhattak ismertetést. A program ma folytatódik. Bozsik L. Találkozás a M ű'velődési Központban A Dunántúli Napló Pécsváradon Október 26-án, szerdán délután pécsváradi olvasóinkkal szeretnénk találkozni. Két órától várjuk mindazokat a Művelődési Központba, akik személyes, vagy közérdekű kérdéseikre, észrevételeikre, javaslataikra kérnek választ, útbaigazítást. A nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának titkára, dr. Kófiás Mihály és a Dunántúli Napló munkatársai várják a kérdéseket. Ugyanebben az időben ingyenes jogi tanácsadást tart társadalombiztosítási, illetve más jogi kérdésekben dr. Somogyi Árpád. Délután négy órától újságíró—olvasó találkozóra hívjuk a pécsváradiakat. A Dunántúli Napló tevékenységéről szeretnénk hallani a véleményüket, javaslataikat, kérdéseiket. A találkozón a Baranya megyei Lapkiadó 'Vállalattól és a Dunántúli Naplótól részt vesznek: Mitzki Ervin főszerkesztő, Lombos/ lenő főszerkesztő-helyettes, Hillebrand Lajos főkönyvelő, Bodó László, Gáldonyi Magdolna, Gállos Orsolya, Gárdonyi Tamás, Lázár Lajos, Miklósvári Zoltán, Sarok Zsuzsa, Török Éva újságírók. A találkozóval egyidőben nyitjuk meg lapunk fotóriportereinek felvételeiből rendezett fotókiállítást. Üjabb kiskertek Pécsett Pécs határóban. elsősorban a 500 bér-kiskertet parcelláz ki lőtéri dombok mögött, valamint még ebben az évben a Pécsi a Szigeti-tanyánál újabb 400— ÁFÉSZ. „Azok az emberek képviselik legnagyobb eséllyel a tisztességet, akiket maga a tevékenység, a munka érdekel, s nem a hiúság, a ranglétra.” Világnézet, erkölcs, nevelés Beszélgetés Ancsel Évával, pécsi előadása után Amikor két évvel ezelőtt Pécsett járt Ancsel Éva, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a terem kicsi volta közönségnek. Most ismét'meghívta a Pedagógus Szakszervezet: a rendezvényt nagyobb terembe tervezték, aztán áttették egy még nagyobbá — de a hallgatóság itt is állt a fal 'mellett és ült a földön. Minek köszönhető ez a nagy figyelem? Bizonyára az előadás témájának (a cím csak ennyi volt: Világnézet, erkölcs), de az előadó személyének is. Nem elég államidíjas filozófusnak lenni, szükség van arra is, hogy az érdeklődő közönség rejtett csatornáin okkal terjedjen el valakiről a hír: érdemes meghallgatni. Az ebéd utáni kávé közben beszélgettünk a központi men— Hogy érzi magát az erkölcstantudós művelője, amikor szembetalálkozik a hétköznapok erkölcsével? — Attól, hogy az ember etikával foglalkozik, semmivel sem tud többet az erkölcs gyakorlati megvalósításáról, mint más, és semmiféle csodaszert nem tud adni betegségeink gyógyítására: nem lesz érzékenyebb, sem érzéketlenebb pusztán a filozófiától. Nem hiszem, hogy az erkölcs önállóan létezik, még kevésbé hiszem, hogy lehetne olyan típusú erkölcstant alkotni, amely kódexeket tartalmaz, meg kőtáblákat. Még akkor sem, ha sokan szeretnének ilyet. Olyan típusú morális tartást kell kialakítanunk, amely képessé teszi a fiatalokat, hogy normák, tabuk és kódexek nélkül is helyesen tudjanak dönteni és cselekedni. — Véleménye szerint nekünk most Magyarországon mi okozza morális gondjainkat? — Nem direkt módon erkölcsi, amit mondok, de rajta is múlik az erkölcs. Ott születnek igazi morális vétségek, ahol az embereket nem a dolog maga érdekli, amit csinálnak, amit csinálni kell. Keserves dolog, ha egy tantestületben több szó esik a kollégáról, annak hibáiról — és persze, a háta mögött —. mint a gyerekekről, a nevelésről. De ez csak példa: bármilyen munkahelyet mondhatok. Azok az emberek képviselik legnagyobb eséllyel a tisztességet, akiket maga a tevékenység, a munka érdekel, s nem a hiúság, a ranglétra. Sajnos, túl sokan vannak, akik számára nem a lényeg a fontos. — Ha az erkölcs jobb tudásával nem lehet ezen javitani, s ha a kőtáblák sem segítenek: mit lehet tenni? — Nevelni, mégpedig egyértelmű következetességgel: komolysággal és szigorúsággal. Enélkül nincs lehetőség az erkölcsösségre. A követelésnek azonban csak akkor Van fedezete, ha azt követelem meg másoktól, amit magamtól, s amit tényleg számon- kérek. A cselekedet nélküli erkölcsi intelmek gém hatástalanok. Rosszabbak: cinizmusra nevelnek. Ismét az iskola. Farizeus követelés, hogy a pedagógus mindenben legyen tökéletes, mert ő is gyarló ember, mint a többi. De van egy olyan vétség, ami nem lér bele a gyarlóság fogalmába: ez pedig a kétarcúság. Ha a katedrán meghirdetett erkölcsi elveinkben olyant deklarálunk, amit nem tudunk vagy nem akarunk megtartani. Akkor a szónak sincs értelme. Persze, a kétarcú pedagógus nem áll egyedül: a család, a társadalom különböző hatóerőinek kétarcúsága is cinizmusra nevel. — Sokan mondják: az anyagiak imádata gondjaink egyik oka; mások a kulturált magatartás, a művészetek iránti érdeklődés háttérbe szorulása miatt aggódnak, pedig a művészet éppen morális példákat adhat. — Az emberek annak rend- je-módja szerint harcolnak az anyagiakért, és keményen érvényre juttatják ilyesfajta érdekeiket. És mégis! Ne higgyen nekik, ha azt mondják, nem érdekli őket a kultúra, a művészet. Talán nem is tudják, mennyire szükségük van ró: nem tudják, de igénybe veszik ezt a segítséget. Saját kétségeikre keresnek választ, saját vétségeik képét keresik benne. Korunk embere többféle világnézet, többféle morál közé született, az útjelző táblákat is magának kell leraknia. S mert igénye van arra, hogy morális lény legyen, nem mondhat le a művészet erejéről — de nem is akar róla lemondani. Gárdonyi Tamás ceptek, vagy szakrendelésekre szóló beutalók megírása. Az utóbbi években élénken megindult az a folyamat, amely ezt az egyrészt valós, másrészt tévhiten alapuló presztízsvesztést akarja visszafordítani. Még 1969-feen megalakult a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete, azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítson a rendszeres szakmai továbbképzésre, és különböző tudományos fokozatok elérésére, azoknak a körzeti orvosoknak, akik a napi rutinmunkán kívül többet akarnak. Pécsett kb. három éve tapasztalható minden eddiginél élénkebben erre az igény. Létrehozták a MÁOTE pécsi szervezetén belül a körzeti orvosok klubját, és itt alkalmanként szakmai továbbképzést, szakfolyóirat-magyarázatot és vitát rendeznek és időnként az orvostudomány neves képviselőit kérik fel a részvételre. így került sor dr. Magyar Imre professzor előadására is, melynek témája volt többek között, hogy milyen legyen az orvos személyisége, melyek az orvosképzés mai problémái, mi várható el a körzeti orvosoktól. A szakmai klubdélutánok és továbbképzések iránt Pécsett nagy az érdeklődés. Megindult tehát a folyamat, amelya körzeti orvosi munka igényességének növelésére törekszik, és jó lenne, ha az egyre inkább igényesebb munkára való törekvés találkozna a jobb (tárgyi és munkaszervezési) munkafeltételek megteremtésével. S. Zs. Új jogszabályok a lakosság telekellátásáról A Magyar Közlöny 47. számában most megjelent új jogszabályok: az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a tartási földhasználat szabályainak módosításáról, továbbá a Miniszter- tanács határozata a lakosság építési telekellátásának rendjéről. Megjelentek a végrehajtást részletesebben szabályozó miniszteri rendeletek az állami építési telkek tartós használatba adásáról, az állami telek- vásárlásról és telekértékesítésről, az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról, valamint a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tartós használatba adását és a telekadót szabályozó rendelet módosításáról. T öbb „pécsi tüké"-nek nek feltűnt, hogy a Jókai téren levő elefántos ház északnyugatra néző kis elefántja máról holnapra a sötétszürke színből fehérre váltott át. A „honi humor" szerint az elefántocska azért vált fehérré, mert beleőszült a róla elnevezett épület elkészülésének kivárásába. Lehet, hogy így történt; lehet, hogy nem. Biztonság kedvéért mi az érdekelthez fordultunk, s megkérdeztük, miért öltött magára a szürke szín helyett fehéret. Adysan ezt válaszolta: nem akar a szürkék hegedőse lenni, ragaszkodik a haladó hagyományokhoz. Nézzünk csak utána, ő eredetileg is fehér mezben szívta a mecseki levegőt, csak később Fehér elefánt Pécsett mázolták át szürkévé. Valóban, a régi Írások a Fehér Elefánt Vendéglőről szólnak, miként a Zsolnay utca elején volt sarki épület a Fehér Farkas Vendéglő nevet viselte — lebontásáig. A város lakóinak szivébe lo- pódzott kis elefánt azonban nem fél a leépítéstől, hisz csak nemrég erősítették meg régi „pozíciójában", bár ezentúl hófehéren nézdegél ránk álmos szemével. De vonnak-e fehér elefántok — a pécsin kívül? Először Dudut, a beszélni is tudó Volkswagen-csodabogarat kérdeztük meg: ő ismer néhány fehér elefántot, az október 9-i tévéműsorban említést is tett róluk. ■ Ezek — de ezt már nem ő mesélte — Sziámbán élnek, s annyira ritkaságszámba vehetők, akárcsak a fehér hollók nálunk. Egyébként mint Buddha megtestesülése szent állatoknak tartják, s nagyon gondozzák őket. Városunk egyetlen fehér elefántja kéri, becsüljük meg őt is, nehogy a Zsolnay-kút vagy az újabban újra megrongált Keresztelő Szent János (Ara- nyos)-kút sorsára jusson. Nem érdemes lölmászni hozzá: agyarai nem valódiak. T. I.
