Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-02 / 272. szám

Már előhívták a nyár emlékeit, bekereteztem a diákat, szép tájakon látom magunkat, a végtelen tenger előtt.

Az első éjszaka hosszú út utáni zavaros álmában gyerekek ugráltak a kocsi előtt. Mert ' végig, a száz kilométerekre fűzött falvak, városok árokpartjain ott ültek a gyerekek, hogy integessenek a messziről jött- nek, integessenek egyre reménytelenebből, mert az utazó végül is rájön integetésük igazi okára s már csak mérgelődik, mondja magában a gyerekeknek, kérjetek apukátoktól, de az apukákról, anyukákról is kiderül, hogy kunyerálnök, |e az emberről a nadrágot, le az asz. szony szeméről a festéket, mindent aminek valami kis használati értéke van még.

Ki ezeknek az apukájuk, ki az apja a gyerekeknek, s ki az üp_ ja az apjuknak? Az nem lehet, hogy nincs nekik, valakinek engednie kell, hogy ezek itt ku- nyeráijanűk az út szélén, maguktól nem tennék, biztosan nem, hiszen találtam rá példát, akaratomon kívül. Már messze lakott településektől álltam meg, megenni konzervebédün- ket, s mégis nyomban ott termett három kölyök, gumit, cu- | korkát kunyerálva. Zordan rájuk ripakodtam, mert már jobban zavartak, mint a legyek, még mindig az első éjszaka za. varos álma kísértett: gyerekek ugrálnak a kocsi előtt, s nem tudok megállni, az alblaktörJőt is hiába kapcsolom be, a szélvédőt nem tisztítja le az a fel- kenődött gyerekektől, ezek meg itt kunyerálnak, kérjetek apukátoktól. nem értik, de eltakarod. nak.

Nyelném a második falatot, de megint ott vannak, s sapkájában az egyik nyújt felém valamit. A sapka teli félig érett szilvával, a közelben szedhették. Nincs már más, csak keksz, azzal cserélem e| a szilvát, s az sem zavar, hogy a szilvát lakhatták, mert szilvát, érő zöld szilvát lopni gyereknek az egész világon megengedett, igaz, csak ha magának lopja, közvetlen fogyasztásra.

S a csere közben megjelenik magam előtt pár nappal korábbi önmagam, aki érkezve megáll az árokparton várakozó, integető gyerekhad közelében, s cukorkát, bonbont, rágógumit osztogat, s scpri be érte a hálát a gyerekszemekből. Óriásnak hittem akkor magam közöttük, varázslónak, jótevőnek, gyámolítónak, de a gyerekek csak jöttek, s a bonbon elfogyott, el a rágó, s amikor végképpen el minden, menekülnöm kellett szinte, a gyerekek meg csak jöttek, aztán már nem álltam meg, nem is integettem vissza, csak jöttek a gyerekek, s féltem, ha a kocsi elé ugrik valamelyik felháborodásában, hogy neki miért nem állok meg, hogy neki miért nem jut az édességből,, akkor nem tudok megállni, s a gyerek fel- kenődik a kocsira.

S ott állt előttem az érkező önmagam, dölyfösen gőgösen, beszélgetni sem lett volna vele kedvem, nem szeretem az ilyen embereket, jönnék, kívülről, igazságot tesznek, Jónak mutatják magukat, cukrot adnak, aztán elmennek s itthagynak az árokparton, felkeltve reménykedésemet, hogy újra eljönnek, újra megállnak, s hogy aki megállt, újra ad cukorkát, de nem áll meg, hiába integetek neki, hiába várakozom naphosszat az árokparton, hát forduljon fel a piszkosa, nesze...

Később megállók, a kő a kocsi oldalát találta el, még sze. rencse, hogy hem a szélvédőt. Sötétedik az ég alja, még pár kilométer és hazaérek, ott nem figyelmeztet a kemping fájára tűzött üzenet, hogy vendéglátóink vonzódnak az ablaktörlőkhöz, nekem csak a H betűt tépte le valaki nem tudóm, szobáját díszíti-e annak a valakinek, vagy összetépve, meggyalázva, sárba tiporva van most valahol az a H betű. Le. hetnék én is, oly megalázva menekülök már a szilvát adó, a követ dábó, az integető gyerekek és önmagam elől.

Villogtatnék a szembe jövőknek, ahogy a trafipax veszélyét jelezzük egymásnak itthon, hogy vigyázat, veszélyes út áll előttük, pedig meglehet, ha nem osztogatok az elején, most az zavarná a lelkiismeretemet, hogy miért vagyok ilyen szívte. len, amikor ezeknek a gyerekeknek tényleg nem jut cukorka, s kenyér sem mindig, az apjuk bizonyára sorban áll ott, ahol reméli a kenyeret, az anyja meg elcserélné szegényes javait, a már egyre inkább cserére újratermelt kultúráját, egyre bóvlibb hímzéseit és térítőit, akkor azért korholnám magam, hogy miért nem hoztam annyit, amennyit lehet, talán többet is, mint amennyit szabad — de gyarló az ember, mindig talál magának erkölcsi mentséget, most azt mondom magamnak, még azt a pár doboz cigit, darab szappant, zacskó cukorkát sem lett volna szabad, az is szoktatta őket a kunyerálás. ra, a kéregetésre, s hogy adtam, azáltal én is vétkes vagyok abban, hogy ilyenek.

Jöttem alamizsnát szórtam-, aztán elmentem. De a gyerekek maradnak. S engem gyűlölnek, hogy nem, hogy csak keveset adtam, ezért gyalázzák H betűmet, dobják a követ. Villogtatnék a szembe jövőknek, vigyázat, veszélyes út előtt álltok; a hiúság, a gazdagság szirénjei között vezet ez az út, aztán jönnek a dölyf, a lenézés, a magasabb rendűség szirénjei, de a gyűlölet és még a megaláztatás szirénjei is, fennakad, tok, vigyázzatok — de vannak-e ilyen jelek az országutakon közlekedők számára?

Vetítem a falra a nyár előhívott emlékeit. Keret szabja a tenger végtelenségét. Ősszel már nem végtelen a tenger sem. Őszre kék lesz a szilva, meghíznak benne a kukacok, csak össze kell nyomni a két végét a szilvának s tekereg rémülten napvilágra kerültem

Le lehet piszkálni.

Végtére is, a szilvához éppen úgy hozzátartozik a kukac, mint az, hogy félig éretten gyerekek lopják az egész kerek világon, de ilyenkor már diótól barna a kezük, szőlőskertek alján csatangolnak, az út menti árokpartok elnéptelenednek, vége a nyárnak.

Leesik az első eső is milyen szép nyarunk volt. korán beértek veteményeink. Túl korán is. Aszályos idők jártak, sokáig kellett a langyos vízben menni, hogy úszn; lehessen. Térdig érő langyos vízben nem lehet úszni, de legalább tisztább a víz. Szemmel láthatóan tiszta a vize a Dunának, a Balatonnak, évtizedek óta nem volt 'ilyen tiszta. Kétes tisztaság, az aszályban nem volt mi beléjük mossa piszkainkat. Addig kéne eltakarítani, míg meg nem jönnek a nagyobb esők, az őszi esők.

Mert ősz van, érnek dolgaink.

Lassan be kell takarítanunk mindent.

Bodó László

Négy keréken — négy országban (4.)

A menyasszony akár

Isztambulból hazafelé

Isztambulban kétféle programja van a turistáknak. Járják a bazárt, nézelődnek az üzletekben, s míg a pénzük tart, vásárolnak. A másik, a gazdagabb programlehetőség, ismerkedni a város történelmi emlé. keivel, építészeti remekeivel, a helyenként szép panorámában csodálkozni.

Sajnos azt tapasztaltam, hogy néhány hazánkfia ott- jártában „bedőlhetett” a ba- zárosok csábító szavainak, elkápráztathatta őket a nagy- mennyiségű arany és irhabun. da kínálat, a „vásárlócsaloga- tók" barátságosnak tűnő szószátyárkodása, az üzletekben kínált kávé és tea. Eqy-két nap múlva, városnézés közben, a kirakatok előtt állva már kellemetlennek tűnt a sok leszó- lítás .......gyere, magyar, vegy

él olcsó bundát . . Vajon miért tegeznek minket ezek a meqfizetett csalogatok . . .? Ami pedig az árukínálatot illeti, kétségtelen, hogy a nagybazár, ban levő, közel négyezer árusnál van miből válogatni., lehet szép emléktárgyakat vásárolni.

Isztambul legrégebbi városrészében szinte egymás mellett találhatók meg a híres műemlékek, látnivalók. Aki csak néhány napra érkezik ide, jól teszi, ha előre megtervezi, térkép és útikönyv segítségével, hogy ezekből mit szeretne megtekinteni, mert ellenkező esetben könnyen elveszhet a város állandóan kavargó, színpompás forgatagában, a látnivalók körül tömörülő hazaiak és külföldiek tömegében. Mi az ott töltött napok alatt megnéztük az Aja Szófia Múzeum csodálaos méretű épületegyüttesét, a Topkapu szerájt, mely tulajdonképpen a szultánok

palotája volt — sajnos, nem tudtuk, hogy a hárembe csak csoportosan, előre megváltott jegyekkel és délután négy óráig lehet bejutni, és így erről lemaradtunk, de láttuk a híres porcelángyűjteményt, a kincstárat, a szultánok ruháit, hintáit — a város leghíresebb mecsetjét, melyet Kék mecset néven ismernek. Külön élmény volt, hogy szombat este 10 órától megtekinthettük a Kék mecsetnél levő fény- és zenejátékot, mely közben elmesélik a város történetét is — ottlétünkkor német nyelven. Érdemes autóval átmenni a Boszpo- rusz-hídon, így egy kicsit Ázsiában is tartózkodhatunk. Igaz, hogy ezért hídpénzt kell fizetni. Visszafelé autóskompon lehet átkelni a tengerszoroson.

Utunk hazafelé Edirnén keresztül vezetett, ezen a határvároson keresztül lehet Bulgáriába jutni. Sajnos az idevezető út elég körülményes volt, megfeledkeztünk arról, hogy Törökországban augusztus 30-án ünnepük a győzelem napját, megemlékezve az in- váziós seregek 1922-ben törtéi nő kiűzéséről. Több török városban koszorúzási ünnepségeket, katonai díszszemlét tartottak, s a határ felé tartó forgalmat a városok szélére terelték, mely a haladást lassította, forgalmi dugók keletkeztek, és bizony jócskán terven felül fogyasztottuk a benzinünket. Mivel török líránk már nem volt, meglehetősen izgatottak voltunk, hogy üzemanyagunk kitartson addig, míg Bulgáriába érkezünk.

Bulgáriában a külföldiek csak előreváltott bánok ellenében kaphatnak üzemanyagot. Sajnos, nem adtak előre tájékoztatást arról, hogy nem

minden benzintanknál szolgálják ki bánra a külföldieket, mint ahogyan ezt Jugoszláviában teszik. A határátlépés után ez első kúttól tovább küldtek bennünket, mintegy 15 kilométerre, hogy majd ott kapunk benzint. Alig volt elég odáig az üzemanyag, s ezt tanulságként ajánlom azoknak, akik majd ezután arra járnak. Kellemetlen közjáték volt, hogy a jelölt kút kezelője kijelentette: nincs olyan oktánszámú benzinje, melyre a mi bánunk szól, s csak elég furcsa vita után jutottunk 20 liter üzemanyaghoz. Úgy gondolom, hogy erre nem szabadna hogy sor kerüljön a határátlépés- után, mert a turisták számára nem vonzó helyzet. Később azután egy kamionos hazánkfia segítségével megtudtuk, hogy hol vannak azok a kutak, ahol külföldieket kiszolgálnak, s tovább problémánk már ezzel nem volt. Másik meglepetés, hogy a nemzetközi kempingkalauzban jelölt helyeken nem mindenütt találtuk meg a kempinget. Volt,* ahol az úton nem is jelölték, hogy hol j van kemping. így jártunk a Szófia—Béig rád közötti útj

mentén is. Zuhogó esőben igen nehezen találtuk meg a főúttól 5 kilométerre levő Bankja község kempingjét. Ugyanakkor tény, hogy ez jól felszerelt, s igen olcsó szálláshely, olyannyira, hogy nem érdemes sátrat állítani, ha van üres faház, nem drágán bérelhető, több személy részére is.

Szófiából az út ismét Nis felé vezet, és a már ismert autó- utakop Belgrád, Növi Sad érintésével, egy nap alatt érkeztünk haza Pécsre.

Mitzki Ervin

Titokzatos történetek

Megkezdődött a filmklubszezon

Pécsiekg baranyaiak a rádióban

Számában és formáiban is gazdagodott a filmklubhálózat. Új formát jelent például a megyei Moziüzemi Vállalat „Kortárs filmek klubja”, melynek második előadására ugyan nem érkezett meg az Ólomidő, de amelynek műsora sok érdekességet ígér a továbbiakra is.

Sokakat vonzott eddig is a Balázs Béla Filmklub Pécsett, és Baranya nagyobb városaiban. Idén egy hellyel bővül a BBF: a kertváros; Nevelési Központban is lesz előadása.

Az Ifjúsági Ház hagyományosan két sorozatot is indít október 7-től. A délutáni, főképpen középiskolásoknak szánt sorozat „Az ifjúság gondolat- világának változásai" címet viseli: s a háború utáni nemzedékek különbségeiről, jellegzetességeiről szólnak a filmek. Az IH esti sorozata a „Titokzatos történetek" címet viseli: a történetükben izgalmas krimi- és vámpírfilmek mellett a formájukban, megvalósításukban „titokzatos” alkotások is szerepelnek műsorán.

A hét költője: Csorba Győző. Ok- tóber 3-án, hétfőn 9.30-kor a Kossuth adón Lélek és ősz címmel verseit mondja el a költő. Október 7- én, pénteken 10.35-kor . . étel az

asszony kezébe" címmel hallhatunk összeállítást Csorba Győző verseiből, az október 3-án szombaton a

3. műsorban elhangzó Csorba Győző-műsor a Nélkülem is címet viseli. Október 6-án, csütörtökön a 3. műsorban 13.07-kor Örömtől súlyosan címmel NDK-beli költők versei hangzanak el, köztük Csorba Győző- fordítás is.

Hétfőn 20.25-kor a 3. műsorban kezdődik a Népzene sztereóban: Tihanyi József bakonyi bányászdalokat énekel.

Kedden a Petőfi adón 21.92-kor kapcsolják a 6-os stúdiót: a hangversenyen Marczis Demeter opera- és operettrészleteket énekel.

Szombaton 9.15-kor a Kossuth rádió Színes népi muzsika című műsorában Bojtár László népdalfeldolgozása hangzik el.

' r/

Őszelői csend a

A feljárati út mellett kis furgon áll próbálna szunyókálni, ha hagynák. Fura mintha meg akarnák enni, akit meglepn vadrózsabokrokról. Van már neki vagy fél mélyén, alighanem egy család. A velük lev rot, kisebb magaslatot. A szobrok némán nyék, a telt fürtök madárcsípte bogyói ke tokra.

Luca Zsuzsával, a Siklósi Alkotótelepe kők színtereit. A nemzetközi alkotógárda sokat hozott létre. Az amfiteátrumszerű szerves egysége érdekében komoly földm szí egymásba kapcsolása révén páratlan a A pihenőtér hatalmas kőasztalai hívogatc lapja emelkedett hangulatú ünnepségek r nagyobb csoportok, közösségek számára.

— Elképzelhető az is — mondja Lu házasok és itt ünnepelnek, fényképezked trónra léphet ... De jöhetnek brigádok, v jól érezzék magukat ebben a — művészek térben.

Az elmúlt évben csupán egy önálló szobrász „vegyes tevékenységef’ folytatott Triangular kialakításán. Ezt a szerteágaz munka egészével együtt kollektív produk

— Van itt a bejárat mellett egy külö Luca Zsuzsától.

— Ez egy úgynevezett fiktív ház, ame tos módon. A tető gerenda nélküli ácso Egyébként esőbeállónak lehet használni színházi előadások műsorfüzetei is itt les szeres programja lesz a színháznak.

— Mekkora most a szoborpark állom

— Jelenleg nyolcvan szobor áll itt például kiállításon.

— Tartanak-e a téli időszakban a sz

— Szerencsére egészen minimálisnak Sajnos a fagy sokkal nagyobb veszélyt je

— A színháztér és környéke tehát el

— Ez a tér most már szobrószatila a pihenőtér kútjába történő bevezetése kertészeti mérnöki tervek alapján — mi növényeket, díszfákat és díszcserjéket ülte

Néhány év múlva tehát a kő-föld-lev majd a növények is. Hogy a „hely szellem legyen,

indenszentek havának egyik reggelén korán érkezett az őrsre Lóri néni, a szakácsné.

— Jó reggelt I

— Jó reggelt, mamikám! — köszöntötte a napos. De korán eljött az embere mellől I

— Ha már nem volt mire várni? Persze, hogy eljöttem, meg a halakat is meg szeretném pucolni 8 óráig — rep- likozott vissza a szakácsné.

— Ezt szeretem, ha ilyen szorgalmas.

— Nemcsak én vagyok ilyen korán- kelő, hanem mások is! Kint az utcán az őrs előtt a fal mellett egy fiatal szép cigányasszony lábát maga alá szedve kuporog szomorú arccal várakozik valamire. Csak azt kérdezte, mikor jöhet be. Azt feleltem, bármikor, mert ügyelet van itt is, meg odább a kapitányságon is, oda is lehet menni. De ide akar'jönni — közölte a szakácsné.

— Jó reggelt, menyecske! Jöjjön csak be, ha már ilyen korán a mi vendégünk!

Az őrsparancsnok; irodába mentek, hogy a legénységet a reggeli pihenésbe ne zavarják.

— üljön csak le! — invitálta a napos.

— Köszönöm. Jobb, ha állok. Jobban tudók így beszélni.

— Miben segíthetünk?

— Kérem szépen Bogdán Tilda vagyok. Állandó lakásom Budapesten van, ideiglenesen a cigánytelepen lakom.

A szüleim még a háború alatt elűztek hazuró!.

— És miért? — érdeklődött a napos.

— Hát azért, mert én olyan természetű vagyok, 'hogy ha szebbet látok, azt szeretem. Anyám is ilyen volt fiatal korában. Talán én is arra ütöttem, ki tudja?

— Hány éves? Mondjon valamit az életéről!

A Kék mecset Isztambulban

Ősz