Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-21 / 291. szám

a

Dunántúlt Tlgplo

1983. október 21.. péntek

Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka

Mérei Emil felszólalása

(Folytatás az 1. oldalról)

azonban, hogy a kutatások egy része nem eléggé gyakorlatias témákkal foglalkozik, és a kutatási eredmények lassan hasz. ncsulnak.

A beruházásokra az ipar a VI. ötéves terv eddig eltelt három évében, tehát ez év végéig, összesen 178 milliárd forintot költ, ami megfelel a középtávú terv időarányos előirányzatának, A legkiemelkedőbb ipari beruházás a Paksi Atomerőmű.

A minőségi változásokra utal áz egységnyi termelésre jutó anyag-, különösen az importanyag. és az energiafelhasználás csökkenése. Az ipar 1982-ben egységnyi terméket 2 százalékkal kevesebb anyag és 7 százalékkal kevesebb energia felhasználásával állított elő, mint két évvel korábban.

A megindult minőségi átalakulás eredményessége abban is kifejezésre jut, hogy — a lassúbb termelésnövekedés és a jelentős külgazdasági veszte_ ségek ellenére — az iparban megtermelt nemzeti jövedelem összehasonlító ára 1981-ben 8 milliárd forinttal, 1982-ben csaknem 10 milliárd forinttal gyarapodott.

'Méhes Lajos rámutatott: az ipari értelmiség munkája meghatározó a műszaki fejlődésben, a munka tervezésében és szervezésében, a döntésekben. Nagyon fontos, hogy az ipari értelmiség kezdeményező, aktívabb és alkotóbb legyen.

Az iparban foglalkoztatottak átlagkeresetéről szólva elmondta, hogy az elmúlt tíz évben csaknem kétszeresére növekedett, és 1982 végén meghaladta a 4700 forintot. Szinte mindenütt hangoztatják: több pénz kellene ahhoz, hogy ösztönözni lehessen a nagyobb teljesítményekre. Ám azt le kell szögezni, hogy a keresetek általános színvonala csak a teljesítményekkel arányosan emelhető, s ennél gyorsabban nem. Orvosolandó gond a fiatal értelmiségiek alacsony keresete. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kimagaslóan jól dolgozó emberek keresete - ha kicsit magasabb is a többiekénél - nem olyan kimagasló, minta sik oldala is igaz. Ez a fő oka teljesítményük. És ennek a má- annak, hogy a vállalatok egy része ma mór nem tudja megtartani munkaerőit, mert amint alkalom adódik rá, a munkások elmennek jobban kifizetődő helyre dolgozni. Tervezik a bértarifarendszer módosítását. A bérhatárokat jelentősen differenciáltan megemelik. Ez is növeli majd a vállalatok mozgásterét, lehetőségét, a felelősséq, a szakmai tudás a jó teljesítmény és nehéz munkakörülmények elismerését.

Az ipari miniszter bejelentette azt is, hogy 1984-ben - a Központi Bizottság határozata nyomán — elsőként az iparban kezdik meg a 40 órás munkahétre való átállást, ismét úgy, hogy ne okozzon fennakadást és termeléscsökkenést, s természetesen keresetcsökkenést sem.

Az iparirányítás átszervezéséről szólva elmondta, hogy az elmúlt években a minisztérium és a vállalatok viszonya tovább módosult, a gazdálkodási feladatokat igyekeztek átadni a vállalatoknak. A minisztérium* elsősorban a műszaki fejlesztés központi támogatását, a felügyeleti ellenőrzést, a vezetők kinevezését és a munkáltatói jogok gyakorlását, valamint a vállalatok alapítását és átszervezését tartotta fenn, és e területeken is folyamatosan felülvizsgálják a gyakorlatot. A vállalatoknak egyre nagyobb önállóságot kívánnak adni, nagyobb mozgásteret a vállalkozói gazdálkodásra, nagyobb lehetőséget döntéseik végrehajtására, de nagyobb felelősséget a lépések következményeiért és nagyobb kényszert is arra, hogy csak gazdaságos és a társadalomnak is hasznos tevékenységgel tudjanak megélni. A Központi Bizottság által meghatározott hosszú távú feladatok végrehajtása érdekében

sok újszerű tevékenységre is szükség van. Ennek érdekében dolgozták ki az „ipar megújulásának programját". Az a cél, hogy az egész iparnak újabb lendületet adva meggyorsítsák a minőségi változásokat a termelési kultúrában, a termékek versenyképességében, a tevékenységek gazdaságosságában — mondotta Méhes Lajos.

Gorjanc Ignác (Szolnok m. 15. vk.), a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyár vezérigazgatója, az országgyűlés ipari bizottságának elnöke a bizottság véleményét tolmácsolta. Hangsúlyozta: az irányító munka továbbfejlesztése változatlanul szükséges. A szelektív fejlesztés követelményével összefüggésben különösen nagy feladat a termelő eszközök és a munkaerő szervezett átcsoportosítása. Beszélt arról is, hogy az utóbbi időben téves nézetek szaporodnak a közvéleményben az ipar tevékenységének megítéléséről. Ezek a vélemények

azonban túlzóak, s olykor károsak.

Csapó Jánosné (Tolna m. 7. vk.), a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese a bőripar és a cipőipar közötti kapcsolat javítására, a közös érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére hívta fel a figyelmet. Kérte annak megvizsgálását, hogy a sertésbőrt élelmiszeripari fel- használás helyett kifizetődőbb volna a bőriparban feldolgozni.

Veress Péter külkereskedelmi miniszter felszólalásában elmondotta: 1975—1982. között csökkent az ipar aránya az összes exportban, nőtt viszont súlya, az importigénye, főként a nem rubel elszámolású behozatalban.

Az ipari termékek külkereskedelmi forgalmában a rubel és a nem-rubel viszonylatban egyaránt növekedett a vegyipar és a gépipar részesedése, míg más ágazatoké, így a különösen kedvezőtlen piaci helyzettel küzdő kohászaté és könnyűiparé csökkent. Valamennyi fő ágazatban vannak olyan vállalatok, gyártási ágak, amelyek a versenyben helytállnak, képesek alkalmazkodni a pioc gyorsan változó igényeihez, sőt: folyamatos megújulással termékeiknek új piacokat is találnak. Sokan azonban nem tudnak lépést tartani a külpiaci verseny feltételeivel ét erre mai szábályzóink még nem is kényszerítik őket eléggé.

A kormánynak, a Külkereske- delmj Minisztériumnak egyik fontos feladata és tevékenysége, hogy megfelelő külgazdasági politikával és~ államközi kapcsolatokkal, egyezmények, kel minél jobb feltételeket teremtsen exporttermékeink számára. A szocialista piacokon pozíciónkat folyamatos munkával, jó minőségű árukkal a vevő megfelelő kiszolgálásával kell megőriznünk. Mindez érvényes a fejlett tőkés piacok tekintetében is, de ezen túlmenően szívós, találékony küzdelmet kell folytatnunk az egyenlő versenyfeltételek létrehozásáért. A fejlődő országokban pedig helyzetünket még az is bonyolítja, hogy több helyen a korábban virágzó piac fizetőképessége megingott, üzleti tevékenységünk emiatt megtorpant, visszaesett.

A külkereskedelm; miniszter a továbbiakban szólt arról, hogy

ma már több mint 200 vállalatnak van külkereskedelmi joga. A gépipari export több mint 50 százalékát az önálló joggal rendelkező termelő-vállalatok bonyolítják le. Igaz azonban, hogy a külkereskedelmi vállalatok — részben szűkös pénzeszközeik miatt, részben a vállalkozó kedv hiánya miatt — ma még az üzleti kockázatnak kisebb hányadát tudják vállalni. Azon dolgoznak, hogy a szakosított külkereskedelmi vállalatok is valódi vállalkozó vállalótokká fejlődjenek. Foglalkoznak új típusú, úgynevezett kereskedőházak létrehozásának gondolatával is, ezek a feladatuknak megfelelő műszaki, kereskedelmi apparátussal, anyagi eszközökkel rendelkeznének, és a külkereskedelem oldaláról közvetlen vállalkozói hatást gyakorolnának a termelésre, erősen integrálnák a termelési, értékesítési és beszerzési tevékenységet.

'Kivitelünk jövőre is határt szab a behozatalnak, ezért a

szabályozó rendszer úgy változik, hogy a jelenleginél jobban ösztönözze az exportképes termelést. összbehozatalunk

1983-ban — 1982-höz viszonyítva — előreláthatóan mintegy

1,5 százalékkal lesz kevesebb. A mainál jobb külgazdasági egyensúly elérése elsősorban saját cselekvőképességünkön mú. lik — mondotta befejezésül Veress Péter.

Gajdos Ferenc (Bp. 43. vk.), a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár marósa szólt a szakmunkás utánpótlás helyzetének gondjairól: az ipari szakembergárda elöregszik, s őket nem tudják pótolni jól képzett pályakezdő fiatalokkal. Szorgalmazta, hogy az oktatási és a továbbképzési rendszer jobban alkalmazkodjon az iparfejlesztés szakmai követelményeihez.

Nics János (Fejér m. 8. vk.), a Dunai Vasmű acélművének nyugdíjas főolvasztára arról beszélt hogy a belföldi és az export-igényeket a Duna, Vasmű nem tudja kielégíteni, de kisebb beruházásokkal, a termék méretpontosságának javításával növelni lehetne a kapacitásokat.

Tóth Ilona (Veszprém m. 12. vk.), a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának vezető titkára elmondta, hogy a szak- szervezeti munkában is számolni kell az érdekütközések erősödésével. A nehezebb helyzetben az érdekvédelmi, érdek- képviseleti tevékenység foker- zottabb politikai érzékenységet, felelős magatartást kíván. Szólt arról is: az inotai és az ajkai kohászok jogosan kifogásolják, hogy munkaterületüket nem érinti a munkaidő csökkentése.

Weiszböck Rezsőné (Győr- Sopron m. 15. vk.), a- Soproni Szőnyeggyár igazgatója felszólalásában többek között a jelenlegi bér- és keresetszabá- lyczási rendszerrel foglalkozott.

Jeszenszki Gábor (Szabolcs- Szatmár m. 1. vk.), a Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat lakatosa, az iparosítás megyéje életében betöltött szerepéről beszélt felszólalása bevezetéseként. Rámutatott, hogy az ipar szinte egyedüli tényezőként ha- to‘t a térség településeinek fejlődésére, s az ipar vonzásában kialakult infrastruktúra a szabolcsiak életkörülményeit jelentősen javította.

Antal Imre (Pest m. 19. vk.), a Mezőgép érdi vállalatának igazgatója bevezetőjében a magyar mezőgépipart meghatározó szervezet, a Mezőgép Tröszt tevékenységéről tájékoztatta az országgyűlést.

Tollár József (Zala m. 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója felszólalásában többek között az anyagellátás nehézségeivel foglalkozott. Megállapította, hogy vizsgálva a dolgokat kiderül: országosan nem hivatkozhatunk anyaghiányra, mert a készletnövekedés évről évre mindig nagyobb volt a kívánatosnál, és a nemzeti jövedelem indokoltnál nagyobb részét vitte el,

Ftegedüsné Hargitai Ágnes (Borsod m. 6. vk.), a Diósgyőri Gépgyár osztályvezetője az anyag- és energiatakarékosság terén kínálkozó kihasználatlan lehetőségekre hívta fel a figyelmet.

Mátyus Gábor (Bács-Kiskun m. 14. vk.), a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója arra a nyugtalanító jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy csökken a mérnöki munka iránti érdeklődés, pedig e hivatás presztízsének helyreállítása alapfeltétele a műszaki haladás meggyorsításának.

Dr. Novák Béla, (Pest m. 16. vk.), a Csepel Autógyár vezérigazgatója felszólalásában foglalkozott azzal, hogy a vállalatok döntő többsége azért kényszerül nagyobb készletet tartani, mert a kooperációs és a szállítási fegyelem időnként szinte elviselhetetlen. Takács Imréné (Csongrád m. 4. vk.), a szegedi textilművek MSZMP bizottságának titkára méltánytalannak tartotta, hogy egy csongrádi és egy budapesti szövőnő bére között azonos produktum mellett is 400—500 forint különbséq van. Géczi János (Nágrád m. 6. vk.), az MSZMP Nágrád megyei Bizottságának első titkára elmondta, hoav az üzemek egy része a várható nehézségekre számítva biztonságra törekszik, az indokoltnál nanvnhS erőforrásokat tartalékol, elzárkózik lehetőségeik teljes feltárásától. Kívánatos lenne, hogy a belső tartalékok hatékonyságának kibontakoztatását a szabályozó- rendszer néhány elemének további korszerűsítése is ösztönözze.

Láng Tibor (Bp. 50. vk.), a Gyóavszerkutató Intézetek Közös Vállalat igazgatója javasolta, hogy rangsorolják a legfontosabb vállalatokat és iparágakat aszerint, milyen és mekkora az anvag-, energia- és be- ruhózásigényesséaük.

Kosztolánczi Jánosné (Somogy m. 2. vk.), a Kaposvári Ruhagyár varrónője indítványozta: o kormány vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a termelő vállalatok tőkés exportteljesítésük egy részének — 20—25 százalékának — megfelelő naavsáaú imoortkeretet kapnának. s az adott határig szabadon dönthetnének a beszerzésekről. Erdei Lászlóné, (Békés,

13. vk.), a Budapesti Harisnya- gyár szeghalmi telepének textilipari munkása arra mutatott ró. hogy az érdekek nem kötődnek kellően a végtermékhez, a piachoz, nem mindig érdemes vállalkozni belevágni a műszaki fejlesztésbe. Eperjesi Iván (Heves m. 7. vk.), a Visonta Thorez külfeitéses bányaüzem pártbizottsáqának titkára arról beszélt, hogy a földterületek igénybevétele és mezőgazdasági célokra történő visszaadása ügvében avakori a vita a bányászat és a mezőgazdaság között, ezzel kapcsolatban megoldást sürnetett. Horváth Károly (Haidú-Bihar m. 17. vk.), a bi- harkeresztesi ioari szövetkezet művezetői« c-ról a aondról beszélt, hogy filléres dolaok hiánya miatt nem lehet kiszállítani olykor a termékeket, halmozódnak a készletek, zavarok keletkeznek a oénzforgalomban is.

Ezzel az országgyűlés őszi ülésszakának első naDja — amelyen felváltva elnököt Apró Antal, Cservenkai Ferencné és Péter János — befejeződött.

Az országgyűlés pénteken az ipari miniszter beszámolója feletti vitával folytatja munkáját.

Tisztelt Országgyűlés!

Kedves Képviselő Társak!

Társadalmi fejlődésünk gondjai között iparunk helyzete és teljesítőképessége a közfigyelem előterébe került. Az iparban dolgozók egységes törekvése, hogy a növekedés az új pályán tovább folytatódjon, ezért osztatlan örömmel fogadják, hogy az ipari miniszter beszámolóját az Országgyűlés napirendjére tűzte.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez év július 6-i ülésén hozott határozata rögzítette az ipar- politika alapvető elveit és az iporfejlesztés főbb irányait. Az elfogadott koncepció érvényesítéséhez és a társadalom egészének mozgósításához arra van szükség, hogy a céljainkkal, adottságainkkal és erőforrásainkkal összhangban álló, alternatív iparfejlesztési stratégiák versenyét nyílttá tegyük, a hatékonyság növelésére irányuló törekvéseknek tágabb teret és erőteljesebb ösztönzést adjunk.

Baranya meaye iparfejlődését továbbra is az érc-, ill. a szénbányászat lehetőségei és korlátái befolyásolják leginkább. Az ásványkincskészletek és a hazai szükségletek oldaláról a hosszabb távú fejlődés alapfeltételei adottak mindkét területen. A mecseki uránérc kitermelésével és szovjet együttműködésben folytatott dúsításával hosszabb távon is gazdaságosan biztosíthatjuk a működő és épülő atomerőmű nyersanyag- bázisát. A kereken 2 milliárd tonnát kitevő megkutatott mecseki feketeszénvagyon oedig mint eavedüli hazai koksz- szénforrós. és mint energiahordozó-készlet, eqyike legjelentősebb természeti kincseinknek.

Tisztelt Országgyűlés!

Komló város képviselője vagyok, 1946 óta folyamatosan a mecseki szénbányászatban dolgozom. Ismereteim, tapasztalataim a bányászathoz kötnek. választóim személyes perspektívája pedia a mecseki szénbányászat jövőjével függ össze. Kötelességemnek érzem, hogy az előterjesztett iparpolitikai koncepciót ilyen nézőpontból értelmezzem, és a hazai bányászat fejlesztését indokló, valamint annak megvalósítását nehezítő tényezőkről részletesen szóljak.

A világpiacon az energiahordozók és alapanyagok felértékelődtek és ez természeti kincseink gazdaságos hasznosítását az elsődleges stratégiai célok közé emelte. A gazdaságosság az energiahordozó és alapanyag importjával összehasonlítva értékelhető.

Hazai ásványkincseink tartós előnye, hogy magunk rendelkezünk velük, hogy itthon vannak. Ezen előnv túlértékelése, a kitermelő iparágak kiemelt prioritásának követelése a termelés biztonságát a hatékonysága elé helyezi — és az ezért egyoldalú. Uayanakkor ezen előny semmibevétele a hatékonyságra hivatkozással azért hiba, mert az ellátás biztonságát kockáztatja.

A hazai szénbányászat tér- • melési kapacitásának szinten- tartása eov tízéves visszaesési időszak után, a 70-es évek közepén került elhatározásra. Megvalósításához nélkülözhetetlen volt a bányász munkaerőbázis stabilizálása és fiatalítása, a kimerült régi bányák pótlására újak létesítése, a kitermelési technológiák korszerűsítése és gépesítése, a fokozottan jelentkező bányaveszélyek megelőzése, leküzdése, a bányabiztonság erősítése. A Komárom megyei új eocénbányák létesítése mellett, a VI. ötéves terv időszakában megkezdődött a mecseki szénmedence bányáinak rekonstrukcióját és fejlesztését célzó liászprogram végrehajtása is.

A hazai koksz-széntermelés növelésére elhatározott, az 1982. évi állami költségvetés országgyűlési előterjesztésekor bejelentett és jóváhagyott folyamatban lévő állami nagyberuházás célja, évi 900 ezer tonna kokszolható szén előállításához szükséges termelési kapacitás kiépítése 1992-re. A kokszolható szén a Dunai Vasmű épülő, új kokszolóművét látja majd eí, és importot helyettesít. A kitermelt nyersszén kétharmada energetikai célra hasznosítható, elsősorban hőerőművekben. Nincs azonban a köztudatban az, hogy a maximális koksz-szénkihozatalt megvalósító, gazdaságos termékszerkezeten belül, már ez évben is jelentősen csökken, néhány év múlva pedig megszűnik kínálatunk a lakosság felé azon jó minőségű, darabos szeneinkből, amelyekből uavanakkor a kereslet folyamatosan nő.

A végrehajtás feltételrendszerében előálló, korábbi prognózisainkhoz képest rendre kedvezőtlenebb változások arra szorítanak, hogy fejlesztési programunkat újra és újra felülvizsgáljuk, az új helyzethez való igazodás igényével.

A nagy gondot az okozza, hogy ezzel párhuzamos folyamatban vállalati mozgásterünk egyre szűkebb, akalmazkodó- képességünk emiatt korlátozott. A technológiai fejlesztést a csökkenő beruházási források és importszigorítások lassítják, egyidejűleg a szigorú bérszínvonal- szabályozás következményeként pedia a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben csökken a bánvászlétszám.

Arra törekszünk, hoav a bányaművelés technológiai megújítása által olyan munkafeltételeket teremtsünk, és a bányamunka olyan megbecsülését garantálhassuk, hogy megnyerjük a vonzáskörzetünkben felnövő fiatalokat. Továbbra is szükség van a bányamunka kiemelt anyagi elismerésének, az elérhető kereset magasabb szintjének tartására, a kedvezményes bányászlakás-építés folytatására, a lakáshoz jutás korábbi — jól bevált — gyakorlatának visszaállítására, a katonai szolgálat alóli részleges felmentés megengedésére. A munkakörülmények javítása, a megerőltető fizikai igénybevételnek és az egészségromlás kockázatának jelentős csökkentése csak az említett kedvezményekkel együtt gyakorol olyan vonzerőt a fiatalokra, hogy a bányász szakmát hivatásként vállalják.

Az új iparfejlesztési elképzelés megvalósításához új oktatási és szakképzési koncepció kell. Ez egyik alapfeltétele! Az ipari termelés hatékonyságát meghatározó ember —gép—munkahely kapcsolat- rendszer nem tervezhető és fejleszthető úgy, hogy a legfontosabb tényező — az ember — kívül esik befolyásolási határainkon. Ezen a területen is arra van szükség, hogy a centralizált szakképzési intézmény- rendszer mellett vállalatokhoz kapcsolt szakképzési bázisokat alakítsunk ki, azaz a szakemberutánpótlást is decentralizáljuk,

Meggyőződésem, hogy a Központi Bizottságnak az ipar feladataira vonatkozó határozata az Országgyűlés állásfoglalásával együtt új lendületet ad a kormányzati munkának, s az intenzív fejlődés folyamatai a vállalati szférában is felgyorsulnak. Az ipari miniszter beszámolóját a Baranya megyei képviselőcsoport nevében is .elfogadom. és a Tisztelt Ország- gyűlésnek a további törekvéseket és jóváhagyó tudomásulvételét javaslom.

Az országgyűlés őszi ülésszakán Németh Károly és Kádár János az ülésteremben

i