Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-20 / 290. szám
1983. október 20., csütörtök Dunántúlt napló Évadnyitó, kacagtatással A Charley nénje bemutatójáról, a Kamara- színházban Módosított műsorterv Szivler József, Gyuricza Liliann. Péter Gizi és Unger Pálma Közbejött okokból, amikről már szóltunk, változásokra, műsortervbeli módosításokra kényszerült a Pécsj Nemzeti Színház. így évad kezdésén a nyomasztó gondok feszültségeit is oldani hivatott premiernek tűnt idei első bemutatója, Thomas Brandon-r Aldobolyi Nagy György—Szenes Iván Charley nénje c. zenés bohózata. Brandon darabját csaknem száz éve éltetik a műfaj szinte korlátlan lehetőségeket rejtő hálás szerepei. Aldobolyi Nagy kitűnő, melodikus zenéjében pedig a század első felének számos könnyűzenei (és színpadi, filmbeli) stílusa fölsejlik, ami ismét továbbgondolásra, szituációs ötletekre serkentheti a rendezőt. Vas-Zoltári Iván él is mindezzel a lehetőséggel. Célja: derűt fakasztani. Ebben — szerencsésen elkerülve a „tanulságok", „mondanivaló", aktualitások stb. erőltetését — hagyja mulattatni azt, ami eredetileg is mulatságos benne, s maximálisan kiemel mindent, — olykor talán a kelleténél egy kicsit többet is —, ami az előadás koncepciózus stílusa számára kjnálkozik. Magyarán szólvat a szatíra torzító-felnagyitó tükre elé állítja a darab szerepeit, cselekményét, miközben „bennünk" is gondolkodva jóízűen elhec- celődik divatos-érzelmes műfajokon, stílusirányzatokon, amik hatásaikban manapság is „megröcögtetik” nosztalgiás kebelünk érzelmeit. Cirkuszi nyitányszerűen vonultatja fel a szereplőket, akik — vannak vagy tízen — egy himnikusan szárnyaló indulóra „beállnak" a hatalmas revük pózaiba .., Hogy később mindezt átúsztassa az operettszerűség, a „hogyaszongyaf magyarnótá- zás vagy épp a néhány évtizede, még divatos zenés vígjátékok, filmzenék vizeire. A lényeg persze a céltudatos ka- cagtatás, egy burleszkszerű előadás megteremtése. Mindvégig törekszik megtartani c felnagyító stílus alaphangját, azt is vállalva, hogy ezt alkatából adódóan nem mindenki tudja belülről hozni. Emiatt sok a külsőség. Többen különböző stílusban játszanak egy ideig; van, akj „átmegy groteszkbe", s van, akinek ez sikerül is. Sok azonban még a „rátét”, az erőlködés, az angol ember meglepetését, a flegma csodálkozását kifejezni hivatott „ou"-k esetlensége. Tehát nem gördül Galambos György eíég könnyedén, elegánsan a viktoriánus konvenciók, helyzetek, jellemek, figurák persziflá- lása. Talán a premiergörcs is okozza, hogy az első két felvonás felében-harmadában nem jött elő a kacagtatásnak az a sodrása, levegője, ami a darab meghatározó tulajdonsága. S főképp e helyeken húzás sem ártott volna: a darab így hosszú, a rendezés is nyújt rajta — az előadás este fél 11-ig tart, ami egy sokszereplős, nagyzenekaros operettnél sem épp a legideálisabb műsoridő. Mindezek ellenére a Charley nénje jelentős részében jól- esően szórakoztat, mulattat. Főleg a középpontban álló nagy szereplehetőség, a női ruhába bújtatott ál-nagynénike s a körülötte kavargó bonyodalmak révén. Ezt a szerepet fokozatosan egyre több komikusvénával játssza N. Szabó Sándor, valóban sok vidám percet okozva a nézőtéren. A két oxfordi diák szerepében Balikó Tamás és Matoricz József az első két felvonásban még kicsit görcsös, főleg egymás közti dialógusaikban. Más szituációkban egy idő után feloldódnak, élettel, humorral töltve meg a két figurát. A „három-lányok" mindegyike: Bieder Éva, Unger Pálma, Gyuricza Liliann üde, kellemesen gömbölyded színfoltként domborodik elő mindvégig, teljesítve feladatukat a rendezői utasítás szerint. Szivler József mint antikpmornyik és a „hely szelleme” nem tudott magával ragadni. Cseré- nyi Béla (agg ügyvéd) sikeresen elhajlik a blődli felé, ami viszont kilóg az előadás nyelv- öltögető szándékaiból. Péter Gizi becsülettel „meghozza" az igazi, jól szituólt nagynénit. Dúskeblű, de halk, disz- tingvált dáma — szerepe eny- nyi lehetőséget nyújt számára. Ami luxus. Ö vérbeli mulattató, vérbeli komika — ha hagyják . . . Galambos György kitűnően érzi a ny. ezredes figuráját. Néhány mozdulatán is érződik életismerete, humora. Tordai Hajnal jelmezei a szereplőkkel együtt játszanak, ötletesek, szellemesek. A kiszene- kart Popp Zoltán vezényelte. Tömörítéssel, némely igazításokkal a Charley nénje pécsi előadása közönségsikerre számíthat. W. E. Periféria? Csak Határszél... Egy kézben a művelődésügy L ehetne elmarasztaló éllel mondani, hogy a lip. póiak a periférián élnek, de annyi más községgel ellentétben, ez itt igaztalan állítás volna. Jóllehet, szinte át lehet kiáltani Jugoszláviába a falu határából, s a megyeszékhely is csaknem egynapi buszjárásra van, a falu mégis a virágzás képét mutatja. A szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. Takaros házak, alig látni elhanyagolt vakolatát — rendezett porták, kertek. Látszik, hogy igényes emberek laknak errefelé, akik nem törődtek bele abba, hogy az elmúlt évek településihálózatfejlesztési koncepciója enyhén szólva nem a legelőnyösebb feltételeket szabta meg számukra. Megfelelő gazdasági Lippén Az új iskola lett a bázis háttér nélkül persze, itt aligha sikerült volna elkerülni a falu elsorvadását, de a helybeli termelőszövetkezet biztosan állt a lábán, munkát, fejlődési lehetőséget biztosítva a községnek s lakóinak. Lippónak nincs művelődési háza, olyan „igazi" talán sohasem volt. A szükségből kovácsoltak hát erényt, amikor az új iskola felépülése után itt összpontosítottak minden erőt. Szakmai körökben a művelődési és oktatási intézméIsmerni az embereket, igényeket Fotó: Platz Lajos Az üzemi könyvterjesztő Népszerűek a Kossuth Kiadó könyvei, folyóiratai Baranya megyében tavoly csaknem hatmillió forint értékben vásároltak politikai témájú könyvet az olvasók. A megyében kétezer könyv- terjesztő tevékenykedik, 70 százalékuk üzemi könyvterjesztőként: közöttük von Szomolai Zoltán né, a cserkúti MEZŐGÉP Vállalat mágocsi gyáregységének pénztárosa is. Németh János, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője ezt mondta róla: — Tízéves jó hagyománya van a könyvterjesztésnek a mágocsi gyáregységben. Amikor az MSZMP Komló járási Bizottsága az agitációs- és propagandamunka értékelésekor a Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyvek és olvasóik kapcsolatát vizsgálta, Szomolai Zoltánná A Szovjetszkaja Pedagogika 1983/6. számában D. P. Mansz- feld, a pedagógiai tudományok kandidátusa széles körű tájékoztatást ad hazánk pedagógiai elméletének és gyakorlatának legaktuálisabb kérdéseiről. Ismerteti jeles tudósaink neveléselméleti, illetve didaktikai munkásságának jellemzőit. Érzékelteti a neveléstudományi problémák megközelítésének sajátos vonásait Ágoston György, Nagy Sándor, Petrikás Árpád, Mihály Ottó és Gáspár László elméleti munkáiban. A tanulmánynak Baranya megyei vonatkozásai is vannak: a szerző részletesen elemzi a szentlőrinci kísérleti iskola Gáspár László által kidolgozott elméleti rendszerét, az intézmény- ben folyó pedagógiai munka jellemző vonásait. Idézi Hanga Mária művelődési miniszter- helyettesnek, a koncepció oktatáspolitikai jelentőségét és a kísérleti munka eredményességét méltató megállapításait. Sokoldalú közéleti nevelés Baranya megyei iskolakísérletek sajtóvisszhangja a Szovjetunióban Kiemeli a rendszer komplexitását, az oktatás és nevelés egységének korszerű megvalósítását, az egységes világkép kialakítására való törekvést. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az iskolai tevékenységek tartalmának átstruktúrálásával sok időt szabadít fel a nevezett intézmény, s így lehetőséget biztosít a termelés és gazdálkodás iskolai keretek között történő megvalósítására, a szabad idő pedagógiailag megszervezett, tartalmas eltöltésére, a politikai—társadalmi—közéleti tevékenység sokoldalú gyakorlására. Manszfeld professzor a kísérletet az elmélet és a gyakorlat szempontjából egyaránt figyelemre méltónak tartja, üdvözli azt a minisztériumi határozatot, amely a kísérlet folytatása és kiterjesztése mellett döntött. A szentiőrinci típusú középiskola lehetséges bázisaként szól a pécsi Nevelési Központról, mint sajátos komplex kísérleti intézményről. Méltatja az intézményrendszer létesítményeit, amelyek a felnőtt lakosság számára is rendelkezésre állnak, lehetőséget biztosítanak a különböző korosztályoknak a szabad idő együttes eltöltéséhez. „Az integrált intézményrendszer jelentősen megváltoztatja az iskola szerepét, fokozatosan csökkenti annak mint információforrásnak a monopolhelyzetét, ugyanakkor megnöveli szerepét a személyiség formálásában" — állapítja meg a szerző. A két kísérlet koncepciójából levonható következtetésként kijelenti, hogy az iskola akkor teljesíti sikeresen feladatait, ha biztosítja a felnövekvő nemzedék aktív részvételét a társadalmi életben. Ehhez viszont a társadalmi gyakorlatot be kell vinni az iskola belső életébe. Fontosnak tartja a különböző intézmények, állami és egyéb szervek közötti együttműködést, a pedagógiai feladatok sikeres megvalósítása érdekében. Bakó Gyöngyi munkáját jónak értékelte: példaként említették, hogy jó a kontaktusa az olvasókkal, ismeri az igényeket és eredményesen terjeszti a könyveket. 1982-ben 9019 forint, míg 1983. első nyolc hónapjában 8600 forint értékben forgalmazott kiadványainkból. Szomolai Zoltánné, Magdi- ka 28 éves, 1981 óta dolgozik a Mezőgép mágocsi gyáregységénél. — Könyvterjesztői módszerem? — kérdezi vissza. — Amikor oz MSZMP sásdi járási Bizottságán dolgoztam, megismerkedhettem az agitációs- propaganda munkával, elleshettem az emberekkel való kapcsolatteremtés titkát. A legfontosabb, hogy a propagandista jól ismerje az embereket. Törődjön velük: néha egy-egy érdeklődő „Hogy-hogy?" felér egy óráig tartó beszélgetéssel. És természetesen a könyveket is jól kell ismernem, amelyeket értékesíteni akarok . . Tájékozódom, vajon milyen könyvek jelennek meg az elkövetkezendő időszakban, megrendelem azokat, amelyeket érdekesnek tartok. Amikor megérkezik a könyvcsomag, egyikmásik könyvbe beleolvasok, hogy tudjam, miről szól a mű . .. Gyáregységünknél nemcsak a könyvek iránt érdeklődnek, hanem a Kossuth Könyvkiadó folyóiratai iránt is: Pártélet, Társadalmi Szemle, Világesemények dióhéjban,- Nők Magazinja . . . mind-mind érdeklődésre számottartó kiadvány. Ezen kívül én terjesztem a „Mezőgép a Mecsek alján” című vállalati újságot, a Mezőgéptöszt Hírlapot és a Vasast is. Szabó József nyék összevonását integrációnak nevezik, de a lippóiak megvannak az effajta szakkifejezések nélkül is. Elég, ha tudják, hogy minden kulturális programot az iskolától, s a közművelődési igazgatóhelyettestől, Varga Lászlánétól várhatnak. — 1974-ben készült el az iskola, azóta szervezzük az egész falu programjait — mondja Vargáné, aki amellett, hogy a közművelődési tevékenységet irányítja, az iskolában is tanít. — Három társközség tartozik Lippóhoz, természetes, hogy ők is gyakran megfordulnak a központi községben. Amennyire jó, hogy ezekben a szomszédos aprófalvakban is laknak még pedagógusok, annyira hátrányos a központ szemszögéből, hogy késő délután és este már nem számíthatunk rájuk. Sajnos, a tanácsnak eddig nem jutott pénze arra, hogy pedagógus szolgálati lakásokat építsen, s a pályakezdőknek nincs pénzük arra, hogy saját házat vegyenek vagy építsenek. Az iskola már csendes, késő délután van, hazarajzott a gyereksereg. Az épületet nem fogják a huszadik század legkorszerűbb magyar építményei között emlegetni, de világosnak, levegősnek látszik, s ennél többet manapság aligha várhatunk el egy falusi iskolától. Hátul az udvarban könyvtárépület, vele összeépülve a tornacsarnok, ahol — úgy hallom — remek sportfoglalkozásokat tart a tsz-elnök fia. — Jól megy az MHSZ-szel közösen szervezett gépjármű- vezetői tanfolyam — folytatja Varga Lászlóné. — Sajnos, a díszítőművész szakkörrel már kevesebb szerencsénk van, ugyanis hiába volna elég jelentkező, nem kapunk szakkörvezetőt. Itt bizony, már érződik a távolság a járási és a megyeszékhelytől. Rendszeres kijárást senki nem vállal, mert csak kocsival jöhetne, az pedig nem kifizetődő. Busszal innen este már nem lehet elutazni. Több más kezdeményezésünk is megbukott már a magas útiköltségen. Ha Pestről jönnek ide előadók, a benzinpénz szinte többet elvisz, mint a honorárium. Szerencsére ha mi akarunk menni színházba vagy kirándulásra, a tsz igen készséges, ad autóbuszt, de a végtelenségig a szövetkezetét sem lehet kihasználni. — A fiatalság mennyire mozgatható? — Jönnek ők mindenféle programra, de általában a tsz-klubban járnak, az a törzshelyük. Annak szebb a berendezése. Tulajdonképpen nem bánom, hiszen jó a kapcsolatunk a klubvezetőséggel, mi is gyakran rendezünk ott vetélkedőket, különböző összejöveteleket. — Végső soron nem jelent hátrányt, hogy az embereknek az iskolába kell járniuk a köz- művelődési programokra? Hogy az iskolapadban feszengve hallgatják az előadásokat? — A szakmai előadások folynak iskolaszerű körülmények között, a többi programot igyekszünk oldott légkörben megrendezni. Az, hogy iskolába kell jönni, önmagában még sohasem volt elriasztó. S&jfa Ikonyodik, de az óvo- da udvarán, a játszótéren még mindig virgonckodik néhány gyerek. Nyilván az ő számukra is közömbös, minek hívják az intézményt, ha játszani, szórakozni, kikapcsolódni — s uram bocsá': — tanulni lehet. H. J.
