Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-15 / 285. szám
Boci Gyula szobi ai Ornódi László felvételei Arcképcsarnok Balassitól Nagy Lászlóig Rajzos irodalomtörténet Kölcsey Ferenc Madách Imié Juhász Gyula Babits Mihály Nagy Lászíó A legjobb, a legnemesebb értelemben vett irodalomnépszerűsítés mellett az igazi hazafias nevelés művészeti szolgálata a célja annak az albumnak, amelyet most adott ki közösen a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Köz. művelődési intézményeknek, iskoláknak szinte nélkülözhetetlen ez az új rajzos album M. Kiss József harmincnyolc metszetével, Makai Tóth Mária összeállításában. Rokoníthatjuk némiképpen Keresztuyy Dezső ,,A magyar irodalom képeskönyve" című nagyszabású és hamar népszerűvé vált, széles körben elterjedt kiadványával, amely eredeti dokumentumok, forrásanyagok és képek szilárdan komponált gyűjteményét összegezte: századok magyar irodalmának vizuálison érzékelhető keresztmetszetét. Más megközelítésben, más módszerrel és eszközökkel, de M. Kiss József rajzi vállalkozása hasonló alapra épül, ezt folytatja. Egyébként a zebegényi műhely tagja, ex-libriseivel szerepelt az országos kisgrafikai kiállításokon Cegléden, Keszthelyen, s díjat >s kapott. .Sikeres önálló kiállítása nyílt Kőbányán, továbbá a XX. kerületi Kis-Duna Galériában, Gödöllőn, Pécsett. Nevéhez fűződik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kőbányai fiókjában működő galéria megalapítása, ahol azóta számtalan tárlat nyílt. Az album — Balassitól Nagy Lászlóig címmel — linómetszetekben kíséri fél évezred magyar költőinek, íróinak portréját. Fő erénye az, amit Tüskés Tibor megjegyez a könyv értékes előszavában, hogy ezen arcképsorozatot „M. Kiss József egységes szemlélettel, azonos technikával, önálló látásmóddal formálta meg”. Elesik az a kifogás, hogy az arcok, jellemek eltértek egymástól. Küldetésük, sorsvállalásuk azonban nem, így M. Kiss József metszetei nemcsak írókat jelölnek, ábrázolnak, hanem a magyar irodalom vonulatának bizonyos egységére is utalnak. Valamennyi meggyőző, pontos rajzi leírást és értelmezést tartalmaz, rendkívül használható az ifjúság számára, elősegíti a megértést. örvendetes, hogy kissé háttérben maradt személyiségeket is felvázol. A sorozat szemlélete és minősége egyenletes. Tudatosság olvasható le Kazinczy Ferenc szeméről, élethű Kölcsey Ferenc, Eötvös József, Arany János és Jókai Mór külső formákkal épített karaktere. Csak a legszükségesebb átalakításokat végezte M. Kiss József a rendelkezésére álló vizuális források alapján, de azt valóban jól elvégezte. így társul műveinek szolgálatjellegéhez kellő mértékben alkalmazott fantáziája. Madách Imre ,,Az ember tragédiája” bemutatásának centenáriumát ünnepeljük. Ezért külön is figyelem jele, hogy M. Kiss József Madách elemzése kiemelten gondos. Akárcsak Vájda János, Tömörkény István portréja, utóbbi irodalmunk nem is olyan kicsi „kismestere" volt. Szabatosan méltatja Tüskés Tibor M. Kiss József teljesítményét, amikor megállapítja, hogy műve „rejtett, burkolt irodalomtörténet". Valóban az. Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, vagy Juhász Gyula — akinek idén születése centenáriumára emlékezünk — képmása megbízható-tanulmánnyal ér fel, s a Krúdy-lap is megörökíti e nagy bohém, e rejtőzve síró művész belső vonásait. Erőteljes József Attila külső formátumának képi fogalmazása és ugyanilyen találó Nagy László szelíd-vad arcának vizuális képe is. Ő zárja a sort, ami ezután következik, az a holnapokra marad. Munkában, sorsban, értékben. Kétségtelen, hogy ez a heroikus rajzi arcképcsarnok nem teljes. Hiányzik belőle — hogy csak példákat említsünk — Janus Pannonius, Mikes Kelemen, Bessenyei György, Kemény Zsigmond, vagy korunkból Déry Tibor arcvonása, de talán egyetlen antológiának sem sajátja a hiánytalan- ság. Legfeljebb a becsületes megközelítés lehetséges. Bizonyos azonban, hogy M. Kiss Tibor albuma rendkívül hasznos küldetést teljesíthet ifjúságunk hazafias és művészi nevelésében. Losonci Miklós Kanizsai találkozó írótábor Jugoszláviában Harmincegyedszer rendeztek a jugoszláviai Kanizsán (Magyarkanizsán) írótábort. Nekünk eléggé ismeretlen, csak azoknak mond valamit, akik — írók-költők lévén — maguk is részt vettek rajta. Ha egy esemény már harmincegyedszer ismétlődik meg, valóban érdemes rá felfigyelnünk. , Az idei szeptember 15-től szeptember 18-ig tartott, s e sorok írója abban a szerencsében részesült, hogy ő is ott lehetett. A korábbi írótáborokról először három helybeli pedagógustól értesültem. A régi kanizsai szálloda kicsi volt, az írókat-költőket egy- egy csolád fogadta be. Azóta ebben a Tisza-parti, főleg magyar nyelvű helységben nagy gyógyüdülő-központ, gyógyszálló épült, s a vendégeket itt szállásolják el. A kanizsaiak ma már csak az író—olvasó találkozókon futnak össze velük. Ez az, amit a helybeliek tapasztalnak, de egyéb változás is történt. 1952-ben az első írótábort még nem Kanizsán tartották, hanem Csantavéren. Onnan Topolyára, Zentára költöztek, hogy végül is Kanizsán találják meg végleges helyét. A vajdasági magyar írók meghitt összejöveteleként kezdődött. Igaz, hogy már régóta nemzetközi a tábor. Az idén például egy angol író is részt vett, mint legtávolabbi vendég, és például Vojtech Kondrót szlovák költő-műfordító is. De elsősorban mégis a vajdasági írók, s főleg a mogyar nyelvűek fóruma.Itt fogalmazódott meg több antológia ötlete, megannyi versfordítás született magyarról szerb-horvátra és fordítva. Itt érett vállalkozássá az újvidéki magyar kiadóház, a Fórum nem egy terve . . . (Kezdetben ugyanis hosszobban időztek Kanizsán az alkotók, s verseket is írtak, egymás műveit is lefordították.) A tábor lényegéhez még két dolog tartozik. Az egyik: különböző tanácskozásokat tartanak, a másik pedig, hogy a vendégek minden évben találkoznak a kanizsaiakkal. Az idei tanácskozáson a következőkről tárgyaltak: a szépirodalom és o kiadók kapcsolata (nálunk is időszerű volna), az utóbbi hász év költői irányzatai (erről is lehetne nálunk beszélni), végül az újvidéki Fórum könyvikadó jövő évi terve. A vendégek nemzetközi összetétele ellenére a helyi, a vajdasági gondok voltok előtérben. (Ennek jogosultságát be is láttam, így van ez rendjén, időt is szakítottam a kanizsai, _ a zentai, az óbecsei fiatal nemzedékkel való beszélgetésre útitársammol, Lázár Ervinnel együtt.) Az írók-költők, az Ifjúsági Otthonban, a gyógy- szállodában, a Csépe Imre utcában találkoztak a kanizsaiakkal. Nemzeti — az országnak Most, hogy megjelent a hír a kormány döntéséről, és a felhívás a társadalmi gyűjtésről; legyen végre állandó otthona a Nemzeti Színháznak, a lapok, a televízió, a rádió a lelkes adakozók nevétől hangos. S ez a hangerő a következő hetekben, hónapokban valószínűleg még erősödik. Persze, ha a csoda három napja elmúlik, akkor is — remélhetően — akadnak majd, akik nem feI ledkeznek meg arról: a gyűjtés öt évig tart (az építés meg hatig). Most mégis azokkal szeretnék vitatkozni, akik nem kapnak nyilvánosságot, pedig a „nem adok”-jaik bizonyára ugyanúgy léteznek, mint a lelkes felajánlások. Először talán azzal a kitűnő színésszel kellene vitáznom, aki arról morgolódott, hogy előbb talán oldják meg a többi színház gondját, s különben is: legyen előbb tár- sulqt, legyenek rendezők, űkik a nemzet első színházához méltó előadásokat tudnak majd produkálni. Ami a többi színházak rendbehozását illeti, sokat emlegetett gazdasági gondjaink közepette is öz elmúlt években csak a következők történtek. Átadták a helyreállított, korszerűsített nyíregyházi színházépületet; most, október 11-én nyílt meg az új zalaegerszegi színház, tavaly adták át Bu- daoesten a Katona József Színház rekonstruált éoületét, ugyancsak tavaly nyílt meg a Madách Kamaraszínház a helyreállítás után. Jövőre, megnyitásának 100. évfordulóján, ismét kinyitja kapuit a közönség előtt a falait és a díszeit kivéve teljesen át- éoített Ooeraház. s remélhetően mielőbb befejezik a szegedi színház átéoítését is. Nem arról van hát szó, hogy más színházak kárára. hátrányára épül majd a Nemzeti Színház. Ami a iövő társulatát illeti : a kérdés ilyen megközelítése olyan álokoskodáshoz vezet, mint Petőfi Színészdalának híres fordulata, amelyben a színészek azt kérik, pártolja őket a közönség. hogy haladni tudjanak, a közönség viszont úgy találja: előbb haladjanak, aztán majd pártolni fogja őket, Senki nem tudja, kik lesznek azok a művészek, akik társulati tagokként állhatnak majd valamikor 1989 szeptember táján a Himnusz ünnepélyes hangjainál, hogy át. vegyék új színházukat. Egy - bizonyos: a színház olyan furcsa műfaj, hogy a hely, ahol és amikor játszanak —- nemcsak az épület, hanem a tágabb környezet, s a még tágabb társadalmi közeg is — meghatározó eleme az előadásnak. Egy méltó korszerű és pállandó otthon, feltétele a nemzeti színjátszás fejlődésének. Az első, 150 éve készült épületet egyébként eleve mindenki ideiglenes megoldásnak tartotta, mint ahogyan annak gondolták a Blaha Lujza téri, eredetileg népoperának készült második otthonát is, s ugyancsak átmeneti megoldásként alakították át a régi Hevesi Sándor téri épületet, hogy a lebontottból legyen hova költöznie a nemzet első társulatának. Most szólni kell arról a kedves falusi ismerősömről, aki meg akart győzni: neki ugyan semmi kifogása nincs az ellen, hogy a budapestieknek legyen Nemzeti Színháza, de miért kérik ehhez az ő anyagi támogatását is, mikor a megyéje színházába se szokott járni. Megkérdeztem tőle: nézi-e a televíziói? Természetesen igennel válaszolt. Innen már viszonylag könnyű érvelni. S nemcsak azért, mert a televízió — mostanában viszonylag elég ritkán — a Nemzeti Színház előadásait is szokta közvetíteni. Sokkal többről van szó, arról nevezetesen, hogy a televíziónak nincs önálló színháza. Pláne önálló színházi kultúrája. Általában a televízió, s nemcsak a mienk — mert talán szegényebb —, hanem a . világ majd minden pontján, arra tud építeni, azt tudja csak fölhasználni, ami az országban van. Azon a vibráló négyszögletes kép ernyőn át lehet; hogy torzítva olykor, de mindenképpen csak arra lehet rálátni, ami az országban létezik. Egyebek között arra a színház- kultúrára is. Szépen beszélnek-e ott o színészek? Példáját adják-e, högyan lehet mindent fölpör_ gető korunkban a legmodernebb technika eszközei között, mindazt megőrizni az írott és beszélt nyelv értékeiből, amit csak érdemes, hiszen égyebek közt ezek a nyelvi értékek teszik nemzetté. az jtt élő néoet? Sikerül-e a legnagyobb hatású irodalmi műfajt, a drámát, klasszikus értékeivel a korhoz igazítani, s tudnak-e találni olyan műveket, amelyek a mi korunk képe elé tartanak tükröt? Kéoes-e betölteni az ország első színházának szószékjellegét, hogy innen fontos dolgokat mondanak az országlakosoknak? Tudja-e vállalni, hogy a színházművészet legjobbjait összegyűjtve, szüntelenül újrakezdett kísérleteket tegyen a hagyományait is őrző, mégis mindig megújuló műfajban, a nagyobb hatás, a szélesebb közönséq megnyerése érdekében? A kérdéseket szaporítani lehet, s a szakemberek dolga, hogy szaporítsák is. Ám aki nem a főváros határai közül figyeli, hogyan alakul a Nemzeti Színház sorsa, az is elhiheti: ez az ő színháza is lesz. Akkor is, ha véletlenül oda soha nem teszi be a lábát. (Bár jobb lenne, ha minél kevesebb ilyen ember akadna az országban.) Viszonylag kevés ember fordul meg a sportolók edzőtermeiben, vagy a hazai pályákon. Ám ez nem zavarja az országot abban, hogy személyesen is átélt büszkeséggel nézze a nemzeti Lászlót, s hallgassa a nemzeti Himnuszt, amikor egy-egy ohm-rán a legmagasabb csúcsra húzzák a piros-fehér- zöld lobogót. Valami ilyesmi érzést adhat egy népnek, ha Nemzeti Színházzal ajándékozza meg önmagát. Bernáth László _______________ ________________ S zövetkezeti könyvhetek Az Orosházán pénteken rendezett országos megnyitóval megkezdődött a 23. szövetkezeti őszi könyvhetek rendezvény- sorozata, amelynek célja a falusi könyvterjesztés hatókörének szélesítése, a jó olvasmányok, a mezőgazdasági szakkönyvek népszerűsítése a falusi. tanyasi lakosság körében. A Pe'őfi Művelődési Központban tartott megnyitó ünnepségen Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, és Fodor András József Attila-di- jas költő, a Magyar írók Szövetségének alelnöke szólt a rendezvény jelentőségéről, majd az orosháziak íróvendégeikkel találkozhattak. Fodor Andrással, Jókai Anna József Attila- díjas és Cseres Tibor Kossuth- díjas íróval.
