Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-13 / 283. szám
1983. október 13., csütörtök Dunántúlt napló 3 A hál meg a híre Az iskolások jönnek, a munkásszállás lakói nem Magyar könyvek Frankfurtban Mintegy 1800 kötettel mutatkoznak be a magyar könyvkiadók október 12—17. között Frankfurtban, a világ egyik legnagyobb könyvvásárán. E rangos könyvszokmai eseményen öt-hatezer kiadó, mintegy 700—800 ezer könyvet kínál. A magyar bemutató 250 négyzetméteren látható. A vásárra küldött könyvek fele idegennyelvű. Ezek fele-fele arányban az Akadémiai és a Corvina Kiadó produktumai. A könyveken kívül folyóiratokat, posztereket is kiállítunk a 35. frankfurti könyvvásáron. A hazánkban készült idegennyelvű művek mellett a magyar nyelven megjelent újdonságokkal is találkozhatnak a frankfurti vásár látogatói. A vásáron való részvételünk egyik célja uavanis, hogy a magyar szerzők idegennyelvű könyveinek kiadásához partnert találjanak. Ennek megfelelően a magyar könyvkiadás szinte teljes keresztmetszetét reprezentálja a bemutatott anyag. Szépirodalmi és gyermekkönyvek, képzőművészeti albumok, mappák, városkalauzok, reprezentatív fotóalbumok, tudományos kötetek egyaránt a tárlókra kerülnek. Házigazda: az Ifjúsági Ház Hosszadalmas értekezletekhez szokott közéletünkben üdítő kivételként kaptam kézhez a minap egy meghívót, amely feltüntette, hogy ,,a megbeszélés várható időtartama másfél óra”. És mit tesz a tanácskozó testület gyakorlata: másfél óra múlva valóban felálltunk az asztaltól. mégpedig dolgunk végeztével. A MÉV Ságvári Endre Művelődési Házának munkáját értékelte a társadalmi vezetőség. Egy rövid értekezlet önmagában nem érdem, de ha ez az értekezlet a lényeget fogalmazta meg a ház munkájáról, és a társadalmi vezetőség — feladata szerint — bírálatával, elismerésével és tanácsaival további segítséget adott akkor már van okunk örömre. Ha az üzem kezdeményez A Ságváriban ugyanis volt •mit tenni az elmúlt két évben. Egy időben nem olyan' híre élt a háznak, mint amilyen egy jól működő művelődési intézménytől elvárható — ezzel az előítélettel néha még ma is szembe kell nézniök az itt dolgozóknak. Az épület építészeti megújítása, személyi változások és a MÉV szakszervezeti bizottsága által kialakított művelődéspolitikai koncepció próbált meg új utakat szabni a ház tevékenységének. Úgy tűnik, nem eredménytelenül. A Ságvári egyrészt a MÉV dolgozóinak művelődését, szórakozását, szakmai és általános műveltségének emelését van hivatva szolgálni a bányászhagyományok ápolásával éppen úgy, mint az újabb művelődési formák népszerűsítésével és az Ilyen irányú igények kielégítésével. másrészt mint jelentős kulturális objektum, a városrész, a város lakóinak is nyújt szolgáltatást, segítve ezzel a nagyobb közösség gondjain. A ház tevékenységéről szóló — mint a társadalmi vezetőség egyik tagja jellemezte: „tárgyilagos és szóvirágok nélküli" — jelentés szinte alaptételként állapítja meg: az utóbbi időben lényegesen javult az egyes üzemek, brigádok és a művelődési ház kapcsolata, mégpedig jobban ott, ahol az üzem lépett fel kezdeményezően. A nagyobb létszámot mozgató rendezvények sora a politikai, társadalmi ünnepektől a bejáró dolgozókhoz lakóhelyükön szóló „Otthoni randevúkon" át, a házban tartott családi összejövetelekig terjed. A színház 100—110, a mozi 200—240 előadást tart évente: vállalatok, iskolák is rendszeresen tartják itt ünnepségüket, konferenciáikat. A Ságvári airra törekszik, hogy a környező öt iskola kulturális központjává váljék: a siker jele, hogy a látogatók igen tekintélyes része gyermek és Halai. Pedagógiai témákat is A művészeti csoportok e tekintetben fontos vonzerőt jelentenek. A fúvószenekar, a Nyitott Színpad, a népdalkör, a rádióklub, CB-klub, a kulturális és technikai ismeretszerzés és a személyiségformálódás már eredményekkel hitelesített fórumai. Kamarazenekar amatőrökkel Népszerű a szocialista brigádok a nyugdíjasok, a magányo. sok klubja. Minden évben tavasszal a Liszt Teremben ad nagykoncertet a pécsi Ifjúsági Ház kamarazenekara. Az amatőrökből álló együttes nyolc éve alakult. Tagjai olyan muzsikálni szerelő fiatalok, akik élethivatásukul nem a zenét választották. Zöm_ mel ipari tanuló, tanár, egyetemista, s főiskolás szerepel a harmincöt tagú csoportban. Az együttes vezető] Marosi László és Mihály István zeneiskolai tanárok. Gyakran felléDnek ifjúsági koncerteken, ahol népszerű klasszikus műveket adnak elő, és szöveges magyarázattal kísért hangszerbemutatót is tartanak. Tavaszi hangversenyükre általában pécsi hivatásos szólistákat kérnek fel ver. senyművek eljátszására. Szerepeltek már többek közt Kircsi Lászlóval, Gyermán Istvánnal és Vass Ágnessel. A művészek mindannyiszor elismerően nyilatkoztak a zenekar munkájáról. Az állandó cserélődés természetes állapot az együttes életében: a Pécsről elkerülő hallgatók helyére az egyetemekről, főiskolákról, középiskolákból várnak fiatalokat. A tapasztalatok szerint az Ifjúsági Ház jó házigazda, jó patrónus. Nyitásának évében hivta életre a zenekart, amelynek munkája, sikerei a város zenei kultúráját is gazdagítják. Csefkó J. Fotó: Tóth László Mérlegkészítés a Ságváriban Hogyan'látja mindezt a társadalmi vezetőség, amelynek hatékony működtetése része volt az említett új koncepciónak is? Herendi István, a 3. üzem párttitkára fokozott együttműködési készséget érzett az üzemek és a műv. ház között, mégis; kérdéses, elég nagy arányban vették-e ki részüket az üzemek o közös munkából. Béla Pálné, az Építők úti iskola tanára úgy látta: a sok vonzó program beszoktatta a házba a gyerekeket. Azt javasolta: a szocialista brigádok számára készített előadási javaslatok közé pedagógiai témák is kerüljenek be: sok a tájékozatlan szülő. Pázmándy Istvánná adminisztrátor a Stúdiógalériát és a második világháborúval foglalkozó vetélkedőt dicsérte. Magyar István, a magányosok klubjának vezetője még több leiadat vállalására biztatta a társadalmi vezetőség tagjait. Bimbó József, a MÉV szociálpolitikai igazgatója elemezte, milyen összetevői vannak a Ságvári javuló munkájának. A párt- és a szakszervezet állandóan figyelemmel kíséri a ház tevékenységét, és javaslataival segíti azt; a társadalmi vezetőség nem fejbólintó testület, és végül: Zsikó János művelődés] ház igazgató új iránti fogékonysága és következetessége a végrehajtásban — így foglalta össze az okokat. Bányai Ferenc nyugdíjas olyan klubról számolt be, amelynek tagjai nemcsak színházba járnak közösen, hanem ápolják is beteg társaikat. r Uj formákra van szükség A bírálatból is kijutott azonban, főleg két témakörben. Nem sikerült megfelelő kapcsolatot találnia a háznak a munkásszállással. A ház látogatói között kevesen vannak a szállás lakói,, holott — a papírforma szerint legalábbis — éppen a családjuktól távol élők lennének leginkább „rászorulva" a közösségi, művelődési, szórako. zási formákra. Herendi István úgy látta: nem a ház, hanem a szállás felelős a kapcsolat- felvétel kudarcáért. Nagy Rudolf, aki a munkásakadémiákat képviseli a társadalmi vezetőségben, amellett kardoskodott, hogy meg kell vizsgálni, miért nem reagáltak a szálló lakói a hívó szóra. Megváltoztak az igények a szabad idő eltöltésének lehetőségei iránt, mondta Roisz Andrásné, a VSZB politikai munkatársa, ehhez kellene új formákat találni. És keressék a módját annak is, hogyan lehet a műszak] értelmiség és a harmincéves korosztály számára vonzó programot szervezni a házban. És újra meg újra előkerült a büfé, mint amely előidézője — olykor csak jelképe — a rendetlenségnek, a fegyelmezetlenségnek. Bár a sörösüveggel lépcsőn ülő fiatalok látványa ma mór nem jellemző a Ság- váirira, mégis, bármily ritkán találkoznak velük a színházba vagy kiállításra érkező vendegek, a régi, ma már meghaladott képet idézik fel a látogatóban. Kár igy kockára tenni a ház javuló tekintélyét. G. T. Az egyik legnépszerűbb a Horváth Olivér festőművész által vezetett tűzzománc szakkör. Fotó: Kocsmát Gábor Elköszönőféle Bernics Ferenctől „Népművelőnek lenni — szolgálat...” Hites küldetéstudat Negyvenegy évi szolgálat után nyugállományba vonult Baranya kulturális életének első számú államigazgatási vezetője, a kulturális politika végrehajtásáért felelős személy ebben a jókora, de aprófalvas megyében — a művelődés szétaprózott, mégis hatalmas területén. Iskolák és napközik: gyermekvédelem és közművelődés: művészetek, múzeumügy, műemlékvédelem, filmszemlék és hosszan sorolhatnám. Hol itt, hol ott találkoztam vele munkám során, döntések előkészítésében, gondozásában; különböző üléseken vagy épp négyszemközti kemény vitáinkban, Tizenkilenc évig állt a megyei tanács művelődésügyi osztályának élén. Most, hogy nem a megszokott ajtón kopogtatok hozzá —, hiszen dolgozik ezután is, csak mást —, minden egyetértésünk és minden összehorgo- lásunk után is valami furcsa hiányérzetem támad. Eltűnik egy karakterisztikus szín művelődésünk „sűrűjéből". Ha ennek közeoéből nézem akár csak az eltelt másfél—két év- t'zedet, szinte beleszédülök. Parttalan területén hány és hány ezer direktíva, határozat. rendelet, végrehajtási uta. sítás „fentről” . . Mindezeket a megye viszonyaihoz igazítani, latolgatni, kezdeményezni; keresni az újat, a korszerűt; figyelni változó világunkat, mikor mit kellene s hogyan — önmagában ez sem kevés. Ha még messzebb tekintek, amikor tanítóemberként elkezdve jó negyven éve baranyai Lis falvakban, majd Siklóson, Pécsett, s végül, épp az ötvenes évek elején, a megyei tanács tanulmányi felügyelőiéként működött, az összkép, s a tennivalók özöne méq bonyolultabb. Átélte, megélte, s a maga posztjain formáló kézzel és szívvel alakította is a kulturális forradalom naav változásait, a szocialista kultúra vívmányait. A nyolcosztályos általános iskolai oktatást, az iskolák államosítását; a rendeleti „gyűjtögetések”, (vitaminszéna-, öblösüveg-, vasgyűjtések stb.) korát, a küzdelmeket és látható hibákat; történelmi traumákat és a lassú ocsúdást, a frissebb levegőt. Iskolakörzetesítést, előrefutásokat, megtorpanásokat; iskolareformot, országos eredményeket és csöndes kudarcokat. Mindezt végigcsinálni irányítóvégrehajtóként különböző vezető posztokon, évtizedeken át, emberséggel, de keményen; kompromisszumokkal, de a jó ügyekért irgalmatlan elszántsággal hadakozva, s mindezt meghasonlás, lelki megrokkanás, infarktus nélkül — most, elköszönve tőle úgy érzem, tisztelettel fejet kell hajtani ér. te. Megyeszerte. Mert lehet, tévedett is. Hely_ zetek, körülmények, sőt emberek megítélésében is. De tartása volt, s van. A szembenézni tudás művészete és tisztessége. Nemrég, búcsúbeszédéből néhány gondolat megragadott. Ars poeticájának is beillene: „Népművelő voltam és vagyok. A régi gárdából. Sok mindent megértem ... S most, hogy utoljára köszönthetem a köz- művelődés kitüntetettjeit, útra- valóul hadd mondjam el önöknek, hogy oly sok nehézség, üresjárat, toporgás és gond ellenére is mindig hittem, s ma is hiszek a munka humánumában, a hittel végzett munka erkölcsi erejében, a szüntelen szolgálat igaz voltában . . . Népművelőnek lenni különleges szolgálat. Hivatás, elkötelezettség, mely „hátán hordozza" a társadalom- alakitó szándékot és küldetéstudatot, s mely azt jelenti: belül és alul lenni, s gyakran az értelmiségi lét peremén állni. De ugyanakkor nyitottnak lenni: környezetre, falura, városra, megyére, hazára — és az egész világra...” Bernics Ferencet gyakran láttam keserű félmosollyal szója szegletében, kicsit hajlott háttal, szkeptikusan belesuhintani a levegőbe: van annak értelme, amit én csinálok? ... Zatopekre, a nagy futóra emlékeztetett ilyenkor, aki eltorzult arccal zihált már a pályaszakasz felénél . . . Tudtam, mire felocsúdunk, Bernics lefut egy kört. Esetleg mázsás súlyokkal a hátán. Példájára, kesernyés-szemérmes hitére mindig szivesen fogok emlékezni. W. E.