Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-12 / 282. szám
6 Dunántúlt napló 1983. október 12., szerda Selyemzsinór Műsort a nagyvezírnek A törők Bées alatt Háromszáz éve: 1683 nyarán fordulat következett be Közép- és Délkelet-Európa történetében. Az ozmán hoderő döntő csatára készült. A cél: Bécs, a Habsburg-birodalom fővárosának elfoglalása volt. Bár a török a XVII. század második felében túlhaladta hatalma tetőpontját, belső nehézségekkel küzdött, ebben az időben még jelentős erőt képviselt. A harmincéves háború (1618—1648) egy időre az ozmán birodalom javára változtatta meg a nemzetközi erőviszonyokat. A Habsburgokkal rivalizáló XIV. Lajos francia király már nem volt annyira érdekelt, hogy a Habsburgokkal szemben a törököket támogassa. A szultán mégis úgy érezte, hogy elérkezett a támadás ideje, mert azt tapasztalta, hogy a magyar feudális urak nagy része szembefordult a Habsburgokkal. IV. Mohammed szultán úgy döntött, hogy térdre kényszeríti Ausztriát. 1638. március 31-én a török- országi Adrianopelból (ma: Edirne) 100 ezer fős ozmán hadsereg indult el nyugatra. A szultán és Kara Musztafa nagyvezír egész háremét is magával vitte. A nagyvezír udvartartása szinte vetekedett a szultánéval. Belgrádban csatlakoztok a hadhoz a szövetséges csapatok Szerbiából, Boszniából, Moldvából és a Havasföldről. Május 1'3-án Zi- monynál IV. Mohammed szultán szemlét tartott egyesített csapatai fölött, s átadta a nagyvezírnek a próféta szent zászlaját. A mintegy negyedmilliónyi horcost és 60 ezer főnyi kiszolgáló, szállító személyt felölelő fősereg lassan jiyomult előre Magyarország területén, közben nagy pusztítást hagyott maga után. A várható török előrenyomulásról értesülve, az európai hatalmak 1682 őszén védelmi szöLotharingiai Károly, a Habsburg- csapatok altábornagya vetséíji rendszert - kezdtek kiépíteni. 1683 januárjában I. Li- pót császár szerződést kötött o bajor Max Emannuellel, aki nyolcezer katonát biztosított számára. A koalícióhoz III. János György szász és Lajos Vilmos badeni uralkodó is csatlakozott. Lengyelországgal 1682 őszén kölcsönös védelmi szerződést kötöttek. 1683. április 21-én Lotharingiai Károly herceget hadsereg-főparancsnokká nevezték ki. A császári hadsereg gyűjtőhelye Pozsony alatt volt, a mai Burqenlond területén: 1683. május 6-ón mintegy 22 ezer főnyi gyalogság és 14 ezer főnyi lovasság találkozott. Röviddel az ellenség megérkezése előtt a tehetősebb bécsi polgárok — mintegy hor- mincezren — elhagyták a várost, ugyanakkor a környékről és oz elővárosokból menekültek tömege özönlött Bécsbe. A városban rekedtek számát mintegy 70 ezer személyre becsülik. Július 16-án Bécs teljesen be volt kerítve. Július végén az ozmán csapatok elérték a külső védelmi árkokat. Minthogy elsősorban aknákkal akarták bevenni a várost, arra törekedtek, hogy minél jobban megközelítsék. Augusztus 3-án a várfalak előtti árok háromszögletű erődítményeiben sikerült megvetniök a lábukat. A városban pánik- hangulat lett úrrá, amit még fokozott, hogy július végén a hiányos egészségügyi ellátás következtében vérhos-járvóny tört ki, omely sok áldozatot követelt. A védők rakétajelekkeT igyekeztek jelezni a császári csapatok szorongatott helyzetét. Eközben Passaunál csak lassan gyülekezett o felmentő sereg. Elsőként Max Emonnuel választófejedelem érkezett 11 ezer emberével. Augusztus 31-én a morva—osztrák határon, Dürn- holznál a lengyel csapatok érkeztek Ausztriába. Röviddel ezután meqtörtént az első találkozás Oberhollabrunn mellett, a két főporancsnok, Lotharingiai Károly és III. Sobieski János lengyel király között. Szeptember 3-ón Stetteldorf- ban nagy haditanácsot tartottak. Sobieski lett a főparancsnok, de minden csapat parancsnoka önállóan vezette saját egyséqét. A csapatokat a tullni dunai átkelőhelynél vonták össze: szeptember 7-én együtt volt a felmentő hadse- req. A létszámra vonatkozó adatok eltérnek egymástól: általában 65—82 ezer főre becsülik. Kara Musztafa úgy döntött, hogy — a bevett stratégiai szabályok mellőzésével — két fronton veszi fel a harcot. Bécset ostromló seregét 30 ezer janicsárral erősítette meg. Szeptember 12-én reggel megkezdődött a csata. Délután öt órára a szövetséges seregeknek sikerült benyomulniok az ellenséges táborba. Sobieski lovassága döntő áttörést hajtott végre. A védők a keresztény csapatok előrenyomulásáról értesülve úgy döntöttek, hogy a felmentő seregek segítésére, megkísérlik a kitörést az osfromgyűrűből. A lengyel lovasok eközben az ozmán tábor szívéig törtek előre. A nagyvezír és Ibrahim paso főparancsnokhelyettes sietve el- haavta a csatateret, a sereg ugyancsak kelet felé menekült. A csata mérlege: a szövetségesek mintegy kétezer, a törökök tízezer embert vesztettek. Lipót császár, aki az ellenség közeledtekor egy dunai haión elhagyta Bécset, ünnepélyesen bevonult a városba. A magyarok, akik többet szenvedtek a törököktől, nem vettek részt Bécs ostromában. A Habsburg-abszolutizmus ellen felkelő Thököly Imre serege Pozsonynál táborozott, készen arra, hogy csatlakozzék Sobieskihez, de a császár a győzelem mámorában elzárkózott a magyarokkal való együttműködés elől. Nem akart az ellene fölkelő magyarokkal osztozni a dicsőségben. Kara Musztafa nagyvezír a Rábo mögött vonta össze megtépázott seregét, majd hadbíróságot hívott össze. A hadbíróság a tatár kánt, aki idő előtt hagyta el a csatateret, leváltotta. Ibrahim pasát pedig lefejeztette. A nagyvezír ezután téli főhadiszállására, Belgród- ba vonult vissza. Itt érte őt utol 1683 karácsonyán a szultán selyemzsinórja, amellyel a hóhér megfojtotta. Gáti István Kara Musztafa nagyvezir, a török hadak főparancsnoka Hazánkban 1925. december elsején indult meg a rendszeres rádióműsor-szórás. Csaknem hat évtizedes története gazdag volt nevezetes eseményekben. A legutóbbi ilyen esemény a sztereo műsorszórás megindítása volt az URH Pető- fi-műsorban. Ez idő szerint szer. te az országban 31 URH-adó működik, s közülük 22 mellé tartalékadót is telepítettek. Persze komoly gondot fordítanak a rövid- és középhullámú adóhálózat fejlesztésére is. Mór most működik fele-teljesítménnyel — a Petőfi-műsort sugározván — a Laki-hegyi volt Kossuth adó. A rekonstrukció még az idén befejeződik,, s akkor 300 kilo- Wattos teljesítménnyel sugározza majd középhullámon a Re- tőfi-adó műsorát. Ugyanakkor Marcaliban egy 500 kilowattos adóállomást építenek, mely várhatóan 1986-ban kezd dolgozni. Több kisebb teljesítményű adó. berendezés építésével akarják több helyen javítani a vételi lehetőségeket. 1984-től egész Eu. répában egységes URH-rend- szert alakítanak ki. Nálunk várhatóan a század utolsó évtizedében térnek át a CCIR-sóvok- ra; a Kossuth-műsor sztereo sugárzása is akkortól várható. A televízió-műsorszórás is sokat fejlődött az utóbbi években, de még további bővítés szükséges, különösen a 2. műsor továbbításában. Mint ismeretes. a mostani tervidőszakban lépett be a kékesi, valamint a csávolyi adóállomás. Szintén a 2. műsort sugározza majd a közeljövőben üzembe lépő győri adó is. Komódiban 1985-ig ugyancsak elkészül az új adóállomás, viszont a Nagykanizsára tervezettet csak a következő tervidőszakban tudják megvalósítani. Képünkön a hazai gerinchálózat egyik fontos tagját, a Kab- hegyi adótornyot, annak 235 méteres sugárzó antennáját láthatjuk. A kép jól érzékelteti, milyen komoly és költséges feladatnak számít egy-egy új adótorony létesítése. Kétszáz éves a pápai Klugl-féle kékfestő műhely Pápán a Klugl család kék- fordulóra — november végére festő üzemét 1962-ben nyilvá- _ e|készül a műhely rekonstruk- nították múzeumma. Az eredeti , , , minták, nyomóducok, kelmék ki- cioja is. eletre kelnek a regi állítása mellett a 200 éves óv- nyomógépek. A „fekete konyha” kifőző és keményítő üstökkel A régi gépek új életre kelnek A festöszoba S zínes tévém* nincs, de minek is volna, hiszen mostanában mindig színeseket álmodom. Olyanokat, hogy Feri bácsi vagyok, öreg favágó. Ködös novemberi hajnalon kopogtatok az ablakunkon és azt mondom ,,Dicsértessék nagysága. Meggyüttem.” Nekilátok. Anyám visszaköszön és azt mondja, jól van öreg. Feri bácsi fűrészel, baltával nekiesik a rönköknek; Pirkadatkor második énemet anyám kiküldi az öreghez, kezemben gőzölgő cserépbögre, tele forralt borral. Iskolából hazajövet az ebédnél együtt hörpöljük a levest én és ő, aki szintén én vagyok. Alkonyatkor az aprított fa a kamrában stószba rakva. Viszem az üveg bort, a pénzt neki - magamnak. Baltával válaszfaná el hajunkat, ha ma nem kapná meg, rebegi anyám nekem — neki. Olyan álom is kísért, hogy szakálfam őszbe csavarodott már és újságíró vagyok, de Feri bácsi is vagyok. És felszólít valaki, egy szerkesztő talán: Kérem szerző úr, szükségem volna egy tárcára. írjon egy öreg kínai paraszt életéről. Három gépelt oldalt kérek. Holnapra. Az öreg, ráncos képű, remegő kezű figurát éjszaka elképzeltem, hajnalban megrajzoltam. Szárított halat evett egy marék rizzsel. Boldog volt. Miután elköltötte ebédjét, inas lábát a nagy sárga folyóba áztatta és bölcs dolgokat mondott a világ folyásáról. Megbízómnak tetszett az írás. Egy nap múlva nyomtatásban olvashattam művemet és alatta nevemet. Ismét eltelt egy nap, kora reggel a pénztáros kisasszony mosolyogva számolta elém a ■ nekem járó pénzt. A honorárium mellé egy nyomtatványt is kaptam. Lenin levele volt A. M. Gorkijhoz ............... A napokban a P ravda pétervári szerkesztőségétől levelet kaptam, amelyben arra kérnek, írjam meg önnek, hogy nagyon örülnének, ha ön állandó munkatársa lenne a lapnak. Soronként 27 kopejkát akarunk fölajánlani Gorkijnak, de félünk, hogy megsértődik - ezt írják nekem. Biztos vagyok benne, hogy a Pravda pétervári szerkesztőségének aggályai teljesen alaptalanok és hogy a szerkesztőség ajánlatát ön elvtársi megértéssel fogja fogadni." A papírt elolvastam, a nő még utánamszólt, ne feledje, maga nem Gorkij és mégis milyen sokat kapott. Én Feri bácsi vagyok, válaszoltam, csókot intettem és elmentem az OTP pénztárosnőjéhez befizetni az esedékes részleteimet. Ez a nő is mosolygott, az államkassza szekszepiles cer- berusza Volt. Fehér blúza feszült, jó széllel indulhattunk az adósok börtönéből vissza az ártatlanok szigetére. Itt egy fenyő alá pihentem. Napfényben fürödtem. Később, a kék alkonyban a postás ragyogó arccal ébresztett. Egy- milliárd dollárt hoztam, elvtársam. Az életművéért és azért, hogy él. Ezüstdolláros borravalót adtam a vigyorgó fiúnak, azután fölhívtam a Nagy Bank vezért. Ráért, fogadott. Mire beértem, már sokan vártak. A minisztert megismertem. Koccintottunk. Kisvártatva egyszerre többen is kérdezték, mi a terve a pénzzel, kedves elvtórs? Szeretett hazámnak ajánlom, ha kapok még egy pohórka forralt bort, illetve konyakot, s valaki megkínál cigarettával. Érdeklődve néztek rám, tíz kéz nyúlt felém pohárral, cigarettával. De hát ön mit kíván, személyesen, e hazafias cselekedetéért? Talán egy villát vagy egy jó kocsit, esetleg jobb állást? Nem akar alapítványt létesíteni? Életmentő emlékérmet szeretnék, elvtársak. Ne tartsanak szerénytelennek, higgyék el, megérdemelném. Egész életemben sok fuldoklót húztam ki a vízből. Csodálkozás morajlott. A terem páncélfalai különös akusztikával verték vissza a hangokat. A dobhártyát szaggató disszonanciában a mellettem ülő OTP fiókvezetője az asztal alatt bokán rúgott. Maga bolond. Fizettesse ki velük a hátralévő részleteket. Akkor holnap újabb személyi kölcsönt vehet fel. Csuromvizesen ébredtem. Kávét főztem. Nőmnek elmondtam álmomat, egy kissé kiszínezve, hogy neki mennyi színes rongyot vásároltam a temérdek pénzből. Kilenckor a pénztáros kisasszony azt kérdezte tőlem, mit akarok? Mikor jelent meg a cikke? Március 8-ón, válaszoltam. Akkor a jövő héten várható a pénz- mondta mosolyogva. Feje felett a Szász Endre illusztrálta falinaptárra bámultam, április 26-át mutatott. A fehér blúzos lány kitartóan mosolygott. Éppen olyan szép volt, mint álmomban. De ez a feszülő vitorla most böjti széllel az adások börtönébe visz engem- gondoltam. Vitorlát bevonni, horgonyt leereszteni I — Magda, drága titkárnőnk, adjál ötszáz forint útielőleget. Tiéd a fele királyságom és a szivem. Oh, csak jönne már az éjszaka, az újabb színes álom. Suba Andor Álom
