Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-01 / 271. szám

Baranya megye földrajzi nevei (I.) A felszabadulás utáni magyar nyelvtudománynak szaktudomá­nyi szempontból igen jelentős, méreteit tekintve pedig legha­talmasabb vállalkozása az or­szág teljes földrajzinév-anyagá. nak (a határrészneveknek és a belső településrészek utcák stb. elnevezésének) összegyűjtése. Ennek a névanyagnak a gyűjté­sét a debreceni, valamint a ko­lozsvári egyetem hallgatói — Csűry Bálint, illetőleg Szabó T. Attila professzorok irányításá­val — már a 40-es évek elején elkezdték, de a háborús ese­mények sok más kezdeménye­zéshez hasonlóan ezt a munkát is félbeszakították, és szervezett újraindítására csak az 1960- as évek elején került sor az MTA Nyelvtudományi Intézeté­ben kialakult elképzelések alapján. Ekkor azonban már nem csupán szorosabb értelem­ben vett szaktudományi érvek szóltak a munka mielőbbi meg­indítása mellett, hanem a ma­gyar mezőgazdaságban bekö­vetkezett szerkezeti változások is halaszthatatlanul sürgőssé tették a fc-ldrajzi nevek — min­denekelőtt a határrésznevek — összegyűjtését. A kis egyéni parcellák meg­szűntével, illetve a közös, gaz­daságok hatalmas tábláinak kialakulásával egy-egy falu ha­tárának a területi tagolódása teljesen átalakult, a kisebb te­rületi egységek megnevezései elvesztették funkciójukat, s csu­pán idő kérdése hogy meddig maradnak még meg az emlé­kezetben, s mikor vesznek tel­jesen a feledés homályába. Ez a névanyag azonban népünk szellemi terméke, történelmi, gazdaságtörténeti, művelődés- történeti, néprajzi emlékekről vallanak az őket kérdezni tudó szakembereknek, nyelvünk, név­adási szokásaink ősi emlékei- kövületei tükröződhetnek ben­nük. így a pusztulástól való megmentésük nemzeti köteles­ségünk. Ez a hatalmas méretű anyag- gyűjtés azonban — több mint háromezer település úgy egy- milliónyi névadatának a hely­színen történő pontos össze­gyűjtéséről van szó —, mesz- sze meghaladta volna a nyelv- tudomány személyi és anyagi lehetőségeit, ezért a Nyelvtudo­mányi Intézet szélesebb társa­dalmi hátteret igyekezett bizto­sítani a munkálat számára — s ez teljes mértékben sikerült is. Államigazgatási szervek (első­sorban a megyei és a helyi ta­nácsok) anyagi és erklöcsi se­gítsége adott szilárd alapot a munkához. Felsőoktatási intéz­mények, múzeumok, művelődési házak dolgozói vállalták a munkálatok helyi szervezését és irányítását, a Hazafias Nép­front honismereti szakköreinek tagjai, pedagógusok, diákok és más önkéntes gyűjtők kapcso­lódtak be a munkába. S ez a társadalmi összefogás szinte a várakozást is fölülmú­ló eredményt hozott. Az ország megyéinek nagy többségében a gyűjtés megtörtént, folyik vagy éppen a megindulás stá­diumában van. Nyomtatásban is megjelent négy megye (Zala, Somogy, Vas, Tolna) teljes földrajrinév-anyaga, más me­gyékből (pl. Heves, Szabolcs- Szatmár, Veszprém) egy vagy több járásé, ismét másokból egy-egy földrajzi egységé (pl. Csepel-szigeté), esetleg egy- egy településé. S ehhez a sorozathoz csatla­kozott legújabban Baranya me­gye. A nemrégen megjelent I. kötet a sásdi, a szigetvári és a pécsi járás 189 településé­nek valamint Pécs városának anyagát tartalmazza; a rövide­sen megjelenő II. kötet pedig a megye több, részét foglalja magában; s a két kötetet egy összesített névmutató egészíti ki, ami igen nagy mértékben megkönnyíti mdjd a teljes anyag használatát. Baranya megye földrajzi ne­veinek összegyűjtése és nyom­tatásban való közzététele szin­tén széles körű társadalmi ösz- szefogás — és jól átgondolt szervező munka — eredménye. A munkálat anyagi fedezetét a Baranya megyei Tanács és a Baranya megyei Levéltár bizto­sította, a szakmai irányítást az anyaggyűjtéstől a kiadásig a Baranya megyei Levéltár, a pé­csi Tanárképző Főiskola ma­gyar nyelvészeti tanszéke és az MTA Nyelvtudományi Intézete végezte — személy szerint Szita László, Pesti lános és Ördög Ferenc; Pesti János végezte a szerkesztés sok gonddal és fe­lelősséggel járó munkáját is. Magában az% anyaggyűjtésben 117 főiskolai hallgató és 60 önkéntes gyűjtő (pedagógus, tanácsi dolgozó, középiskolai diák stb.) vett részt, s az egyéb munkálatokba (ellenőr­zés, közzétevés, lektorálás, szerkesztés, különböző segédle­tek összeállítása stb.) további jelentős számú szakember kap­csolódott be. Azaz: ez a kiad­vány több mint 200 ember együttes munkájának az ered­ménye. Minderről a címlap, ill. a „Bevezetés" név szerint is pontos képet ad ugyan, mégis úgy gondolom, hogy a munká­lat már említett három irányí­tója mellett szükséges és mél­tányos legalább a közzétevők nevét felsorolni: Balogh Lajos, Barics Ernő, Gerstner Károly, Heilmann József, Hoffmann Ot­tó, Király Lajos, Neducsin Dra- gutin, Posgay Ildikó, Rónai Béla, Takács József né, Temesi Mihály, Túrós Lászlóné, illető­leg Tímár György, Kiss Lajos, B. Gereben Györgyike. S közü­lük külöh is ki kell emelni Te­mesi Mihályt, a főiskola ma­gyar tanszékének nyugalmazott professzorát, akinek igen nagy érdemei vannak a munkálatok megindításában. A földrajzinév-anyag közzé­tételének a gyakorlatban ki­alakult már egy bizonyos, jól bevált mechanizmusa, és helyesen — a baranyai kötet is lényegében ezt követi. Ille­tőleg: az előzményektől való esetleges eltérésekben is min­dig megmaradnak a közzéte­vők a realitás határain belül, igazodva a terület és az anyag megkívánta sajátosságokhoz. Baranyában több nemzeti­ség él, viszonylag sok a ve­gyes lakosságú település. Egé­szen természetes tehát, hogy a német és a délszláv helynevek is helyet kaptak a kötetben. Annál is inkább helyes ez, mert az egyes nemzetiségek a hely­névadásban hatottak is egy­másra, kölcsönöztek is egymás­tól. Közöl a kötet az élő helyne­vek mellett írásos forrásokból — régebbi kataszteri térképek­ről, különböző összeírásokból — is adatokat. Sőt tájékoztat­nak a szerkesztők arról is, hogy ebből az „írásbeli” névanyag­ból melyek élnek, használato­sak ma is, és melyek ismeret­lenek a település lakói előtt. Ez az eljárás több szempontból is gazdagítja a névanyag jel­legére, annak életére vonatko­zó ismereteinket. Ugyanakkor czonban csak helyeselni lehet a közzétevőknek azt az eljárá­sát, hogy ennek az anyagnak a közlésében nem mentek túl a 18. századon. A régebbi okle­veles anyag feldolgozása ugyanis az anyaggyűjtést jelen­tős mértékben megnehezítette volna. Felétlenül szerencsés „újí- tás"-nak tekinthető a szerkesz­tők részéről, hogy megadják egy-egy település lényegesebb népesedéstörténeti adatait is, ami sok esetben segíti a név­anyag egyes adataiban* illető­leg a névanyag egészében végbement mozgásnak-válto- zásnak a jobb megértését. Közli a kötet az egyes hely­nevekhez kapcsolódó helyi mondákat-hiedelmeket, valós történelmi eseményeket, s hasz­nosak azok a magyarázatok is, amelyek a terep bizonyos régi állapotát tükröző nevekre vo­natkoznak. S csak egyet lehet érteni a közzétevőkkel abban, hogy ilyen jellegű megjegyzé­seiket imponáló tömörséggel adták meg. Emeli a kötet ér­tékét, hogy közli az egyes te­lepülések nevének az eredetét, etimológiáját. Nincs mód arra, hogy en­nek a rövid ismertetésnek a ke­retében a kötet tudományos értékéről akár csak egészen vázlatosan is szóljak. Annyit azonban feltétlenül meg kell mondanom, hogy ez a kötet — az eddig megjelentekkel együtt — a magyar nyelvtudomány — ezen belül is elsősorban a név­tudomány —, a művelődéstör­ténet és a gazdaságtörténet kutatói számára szinte kimerít­hetetlen kincsesbánya, amely­nek minden értékét ma még ta­lán nem is látják eléggé. Hangsúlyozni szeretném azonban azt is, hogy ez a ki­advány érdekes olvasmány — foglalkozásuktóL-függetlenül — mindazok számára is, akik Ba­ranya megyét tekintik szűkebb hazájuknak, s akik szívesen emlékeznek erre a tájra, ahol születtek, ahol gyermekkorukat töltötték, vagy ahol éppen ma is élnek. A szülőföld emléke — nemegyszer már elhalvá­nyult vagy elfeledett emléke — tükröződhet vagy újulhat fel ezekben a nevekben. Köszönet és elismerés mind­azoknak, akik áldozatos mun­kával mindnyájunk közkincsévé tették őket. Imre Samu akadémikus- Pécsiek a városért ­Itt a történelem a falvakban van, s itt az újonnan rákot falakból na­ponta épül a holnap történelme. Tüskés Tibor Megtörtént az Egyesület bejegyzése A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület vezetősége a „Pécsiek a városért" c. ro­vat legutóbbi jelentkezése óta háromszor tartott ülést. Júli­us 27-én kísérletképpen hely­színi szemlét tartott a vezető­ség a város több pontján: a Hősök terén, Lvov-Kertváros- ban és a Szent István téren. A kezdeményezés hasznosnak bizonyult, a tapasztalatokat értékelve úgy döntött a veze­tőség, hogy az ilyen szemléket a jövőben rendszeresíteni kell, s mind a kedvező, mind a kedvezőtlen tapasztalatokról tájékoztatni kell az érdekel­teket. Miket is tapasztalt el­ső szemléjén a vezetőség? A Hősök terén azt, hogy a kele­ti városrész legnagyobb közte­re példamutatóan rendes, tiszta, Lvov-Kertvárosban pe­dig azt, hogy egyes, hosszú évek óta késznek mondott la­kóterületi egységekben — pl. a Krisztina tér környékén — az egykori felületes munka­végzés, oda nem figyelés mi­att ma is átmenetinek, nem pedig befejezettnek tűnő ál­lapot uralkodik. A vezetőség építész-tagjai megvizsgálták a felállítása óta gondokat oko­zó Barátság-forrás térplaszti­káját, s úgy találták: a magas építményeknek túl nagy a ki­lengésük, s az alsó elemek azért törnek el állandóan, mert üregesek lévén nem tud­nak ellenállni a mozgás okoz­ta feszítő hatásoknak. A séta­téren a várható felújítás kap­csán a játszótér sorsa vetődött fel. A vezetőség több tagja úgy vélte: a játszóteret feltét­lenül meg kellene őrizni, mert a gyermekek nélkül a hangu­latát veszítené el a tér. Az augusztus 23-i ülésen értékelte a vezetőség a hely­színi szemle tapasztalatait, szeptember 8-án pedig a tag­díjbefizetésekről, a nyílt nap megrendezéséről döntött. Ez alkalommal jelentette be di. Szupper Márton titkár, hogy megtörtént az egyesület hiva­talos bejegyzése, ezzel tehát jogszerűen is tevékenykedhet a Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület. Tapasztalatcsere Győrött és Sopronban így működik a Soproni Városszépítő Egyesület Egyesületünk vezetőségének több tagja szeptember 13-án és 14-én tapasztalatcsere vé­gett felkereste a győri és a soproni Városszépítő Egyesü­letet. Mindkét helyen az egye­sület tevékenységéről adtak tájékoztatást. Itt most az or­szág legrégibb ilyen egyesü­letében hallottakat idézzük fel. A pécsi vendégeket a sop­roni városházán Bognár Dezső nyugalmazott tanácselnök, az először 1869-ben, majd a má­sodik világháborút követő kö­zel két évtizedes szünetelés után 1968-ban újraalakult Soproni Városszépítő Egyesü­let elnöke tájékoztatta a mun­kájukról. A régi egyesület te­vékenységének a ma is kéz­zelfogható eredménye: ami fát Sopronban látni, azt az egyesület ültette hajdanán, azóta csak a szükséges pótlá­sokról kellett gondoskodni (a SVE véleményének a kikérése nélkül ma sem szabad fát ki­vágni). A régi egyesület indí­totta útjára 1937-ben a hely- történeti kérdésekkel foglalko­zó Soproni Szemlét, amely ma is évente négyszer jelenik meg, s a mai egyesület társ­kiadóként szerepel a Városi Tanács mellett. A SVE a vártnál jóval keve­sebb tagot mondhat a magáé­nak, ezt a lakosság itt is vég­bement kicserélődésével ma­gyarázzák: az újonjöttek még nem érzik annyira a maguké­nak a várost, hogy sopronisá- gukat az egyesületi tagságuk­kal is kinyilvánítsák. Az egye­sület emiatt is állandósította a -tagtoborzást. A SVE-nek jelenleg 1027 egyéni (közte 240 Sopronból elszármazott) tagja van, 130 szocialista bri­gád és 27 jogi személy (vál­lalat, szövetkezet, intézmény) gyarapítja a taglétszámot. A tagság által fizetett tagdijak évente 180-220 ezer forintot tesznek ki, ez jelenti a SVE anyagi bázisát, amelyből vá- rosszépitő tevékenységét fi­nanszírozza: hozzájárul a vá­ros virágosításához, fásításá­hoz, részben vagy egészében fedezi emléktáblák létesítésé­nek a költségeit stb. A tag­ság bizottságokban tevékeny­kedik; a SVE kebelében műkö­dik városfejlesztési-tervezési, erdő- és természetvédelmi, fá­sítási és virágosítási, műem­léki-művészeti-helytörténeti, valamint propaganda bizott­ság. Bognár Dezső azt is elmon­dotta, hogy a SVE-nek jó a kapcsolata a tanáccsal: hely­telen lenne valamiféle ellen­zékként munkálkodni, mert ez az egyesület létét kérdőjelez­né meg. A tanács tiszteletben tartja és elfogadja az egyesü­let kezdeményezéseit, megad­ja a városi tervekhez a hozzá­szólás, észrevételezés jogát, s bizonyos esetekben a vétóját is elfogadja. Október 19 - nyílt nap A Pécs; Városépítő és Városvédő Egyesület veze­tősége már a megalaku­lást követően szükségét érezte annak, hogy talál­kozzék az egyesület tag­ságával és a még nem tag érdeklődő pécsiekkel, de nem egy közgyűlés kö­tött keretei között. A nyári hónapok természetesen al­kalmatlanok voltak erre, az ősz azonban meghozta a találkozás lehetőségét. Er­re október 19-én — ké­sőbb közlendő közelebbi időpontban — a Pollack Mihály Műszaki Főiskola nagy előadótermében ke­rül sor, s ugyanakkor ala­kulnak meg az alapsza­bályban meghatározott szakosztályok. Mi a nyílt riap célja? Elsősorban az, hogy a pé­csiek ötleteikkel, javasla­taikkal segítsék az egyesü­let jövőbeni munkáját Ter­mészetesen nem egyéni pa- naszkodósra számítunk (amint ez sajnálatosan kedvezőtlen irányba terel­te annak idején az alakuló közgyűlést is), hanem a köz dolgainak a megvita­tására. Sok a társadalom tennivalója Pécsett, az együttmunkólkodás kerete­it kell az első nyílt napon meghatározni. BjMiö Hajóút a Dráván A pécsi stúdió műsoraiban sűrűn jelentkező, szívesen hallgatott maga. zinok lehetővé teszik a szerkesztők számára az összeállítás változatos­ságát, érdekességét, szinességét — ugyanakkor követelményként lépett fel a műsor frissesége, napi aktua­litása. Ez egyre inkább megnehe­zíti, hogy napokkal előbb tájékoz­tatást tudjanak adni — igy a mai JÓ PIHENÉST című magazin részle­tes tartalmáról (melynek szerkesztő- riportere Müller István), ugyanígy a 90 PERC! című hétfő esti magazin­ról, melynek Felső Pál és Kovács Imre a szerkesztője. Nógrádi Erzsé­bet, a VASÁRNAPI MAGAZIN szer­kesztője már kedvezőbb helyzetben van. — Igen furcsa korban élünk! A mechanizáció, meg az urbanizáció sok mindent felborított. A mozgal­mas, tevékeny, fizikai fáradsággal járó életmódot a kényelemre törek­vés váltotta fel. Az elégtelen moz­gás, az egészségtelen táplálkozás, az elhízást okozó életmód előse­gítheti — többek között — bizonyos mozgásszervi, érrendszeri betegségek létrejöttét, szerepet játszhat a cu­korbetegség, a magas vérnyomás, a szívinfarktus kialakulásában. Pe­dig nagy a valószínűsége, hogy mindezt a bajt viszonylag könnyű­szerrel megelőzhetnénk. Hogyan? Erről szólunk összeállításunkban — jó és rossz példákat is felsorakoz­tatva — mondotta Nógrádi Erzsébet. A műsor zenéjét a Neoton Família nemrég megjelent Aerobic nagyle­meze szolgáltatja. Ugyancsak Nógrádi Erzsébet szá­mol be keddi riportjában a Drá­ván tett hajóútról. Immár hagyo­mányos módon a Vízügyi Igazgató­ság Barcstól Szentborbásig az Esz­perantó nevű hajón látja vendégül a baranyai és somogyi tömegkom­munikációs eszközök munkatársait, és Hernádi Alajos bemutatja az elmúlt esztendőben végzett árvízvé­delmi és partvédelmi munkákat. A csütörtöki NYUGDÍJAS ÉLET-= NYUGDÍJAS ÉVEK októberi számá­ban Tiszay László a nyarat idézi. Megszólal a nyugdíjas, aki nyáron dolgozott, most már pihen. Szólunk az idősekről, akik nyaraltak az or­szág különböző tájain, még a Ba­laton mellett is. Erre Balogh Ist­vánná megyei pszichológus emléke­zik vissza. Pénteken ÖNTEVÉKENY EGYÜTTE­SEK ÉLETÉBŐL címmel sorozat kez­dődik, melyben a baranyai úttörő­zenekarokat mutatja be Apáthy Ár­pád. Elsőnek a palotabozsoki együt­test. Majd a pécsi Dobó István úti Kodály Gimnázium leánykara éne­kel a KÓRUSDOBOGÓ műsorában Kertész Attila vezényletével. Dr. Rusz Márkkal, a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének elnökével beszélgetnek hétfőn a kongresszus előtt. Egy na­pot töltött Katymáron Klaies Milica — tapasztalatairól szerdán számol be riportjában. Pénteken Taradzija György áruházi osztályvezetőt mu­tatják be, míg Fiiákovity Bránkó pénteki riportösszeállitásának címe: Volt egyszer egy nyár . . . A hétfői német műsorban Kerner Lőrinc a rüsselsheimi Opel gyár­ban tett látogatásáról tudósít. Gráf Vilmos kedden Hőgyész héköznap- jait mutatja be, a csütörtöki riport- összeállítás során azt tudhatják meg a hallgatók, mit tapasztalt határjá­rás során a mohácsi járásban a ri­porter. A pénteki kulturális maga­zinban Reil József zenés riportösz- szeáilitását közvetítik, melyet Fe­lix Faschingsbauer ingolsstadtí jód- liénekessel, a súdió vendégével készített. Televízió A vörsi recept Vörs falu a Kis-Balaton mel­lett, s mint annyi más telepü­lés, a hatvanas évek végén kezdett elnéptelenedni. A meg­maradt lakók azonban társa­dalmi összefogással óvodát, boltot építettek, s megállították az elvándorlást. Felvirágoztat' ták a falut, társadalmi munká­jukkal településfejlesztési díjat nyertek. A vörsi „recept”: ma­gunknak kell előbb cselekedni, s ehhez kérni segítséget. Októ. bér 4-én, kedden 18.15-kor lát­ható a riportfilm, amelynek rendezője Erdőss Pál, szerkesz­tő-riportere Pánics György. Kedden A HÉT különkiadása látható 21 órakor az 1. prog­ramban: a Hármas tükör Kíná­ról a távoli nagy ország jelen­kori életébe enged bepillantást: P. Szabó József távol-keleti ri- portútjának kisebb részleteit már eddig is érdeklődve néz­tük. Vasárnap estére nehéz hely­zetbe hozta a műsorszerkesztés a nézőt: az első programban (20.05) a Váltságdíj című angol filmet adják (képünkön: jelenet a filmből), mig a másodikban ugyanekkor Strindberg Julie kis­asszony cimű szomorújátékát: a maga nemében mindkét lát­nivaló érdekes. 21.50-kor a Bu. dapesti Művészeti Hetek alkal­mából Fortissimo címmel Babits Mihály-emlékműsort sugároz a televízió. G. T. —- •* V*-\\ í ;* •* • . . • ! '- ’• v’. Illlüsorajanlat • ' •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents