Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-11 / 251. szám

«knSOK Pécsiek, baranyaiak a rádióban 12-én, hétfőn 13.25-kor a Petőfi rádióban a pécsi Mátyás király úti Általános Iskola kó­rusa énekel, vezényel Izsófyné Megyesi Katalin. 12-én, hétfőn 10.30-kor a 3. műsor ,,Anaol madrigálok” c- összeállításában a Pécsi Neve­lők Háza kamarakórusa is éne­kel, vezényel Dobos László. 15- én, csütörtökön 13.20-kor a Petőfi rádióban a pécsi Nagy Lajos gimnázium férfi vo- káleavüttesét hallhatjuk, Ivasiv- ka Mátyás vezényletével. 16- án, pénteken 16.35-kor a Kossuth rádió , Népdalkórusok” c. műsorában HHai Aurél egy szerzeménye is hallható. 16-án, pénteken 15.30-kor a Petőfi rádió „Könyvről könyvért" c- műsorát ezúttal az áfész sik­lósi könyvesboltjából sugároz­zák. Breitner Tamás vezényli a Magyar Állami Hangverseny- zenekart 16-án 8.05-kor, és az MRT szimfonikus zenekarát 18-án 6 órakor a Petőfi adón. Az inzulin jelzi a születendő' gyermek nemét Berlini orvosok terhes cukor­beteg nőkön végzett vizsgála­taik során megállapították, hogy egyértelmű összefüggés van a várt gyermek neme és a terhes nő energiagazdálko­dása között: a terhesség elő­rehaladt szakaszában vala­mennyi nőnek nagyobb az in- zulinszükséqlete, de azoknak a nőknek, akiknek azután kislá­nyuk született, több inzulinra volt szükségük, mint a kisfiúk­kal terhes nőknek. Különösen a terhesség utolsó három hó­napjában nyilvánult ez meg igen világosan. Azoknál a cu­korbetegeknél, akik később fiút hoztak a világra, az inzulin- szükséqlet 50 százalékkal meg­nőtt, Azoknál a cukorbetegek­nél, akiknek kislányuk született, az inzulin mennyiségét 100 százalékkal kellett növelni. Még nem ismeretes, milyen mechanizmusok irányítják ezt a nyilvánvalóan a gyerek ne­métől függő cukor-anyagcserét. Az orvosok úgy vélik, hogy az anyagcserét nemi és placenta, hormonok befolyásolják. Humor, anekdoták Amikor egyszer Bemard Shaw-tól megkérdezték, miért hallgat mindig az asztalnál, így válaszolt: — Nem szeretek evés köz­ben vitatkozni. Ilyenkor ugyan­is rendszerint az győz, akinek a legrosszabb az étvágya.-f Ernest Hemingway egyszer csaknem öt órán át ült a folyó­parton egy horgász mellett, aki egész idő alatt egyetlen halat sem fogott. — Ahelyett, hogy tétlenül ülne itt mellettem,) maga is megpróbálkozhatna ' a horgá­szással, hátha nagyobb sze­rencséje lenne, mint nekem — mondta a horgász. — Ugyan! Nincs nekem eh. hez türelmem — válaszolta az író.-f . Alexander Dumas közismert volt arról, hogy nem szereti a kritikusokat, akik szintén nem rajongtak a nagy íróért. Egy­szer. amikor Dumas egyik leg­újabb regényéről folyt a vita, az egyik kritikus az írónak eb­be a mondatába kötött bele: „a gyengeségnek ebben a pil­lanatában fájdalmas ürességet érzett”. — Mester, hiszen ez lehe­tetlen! Hogy fájhat valami, ami üres? — Miért, önnek méq soha nem fájt a feje? — vágott visz- sza Dumas, Hogyan mentették meg Jasznaja Poljanát? A világ különböző részei­ről érkeznek ide embe­rek. Sem az őszi sár, sem a déli hőség, sem a téli hóviharok tombolása sem tud­ja megállítani az embereket. Jasznaja Poljana! Ebben az évben különösen sok itt a ki­ránduló: iskolások, egyetemis­ták, tulai és moszkvai munká­sok, írók, művészek és külföl­di turisták. Ebben a házban minden a nagy íróra és mű­vészre emlékeztet. A Jasznaja Poljana-i ház az emléktárgyak ezreit őrzi, és ezek rendkívül kedvesek a szá­munkra ... És amikor az em­ber arra gondol, hogy mindez elpusztulhatott volna, fájdalom nyilall a szívébe. J941 őszén a német fasiszta csapatok Tula felé tartottak. Az útjuk Jasznaja Poljanán át vezetett. Nemzeti büszkeségünk és kultúránk ereklyéit a meg­semmisülés, a pusztulás ször­nyű veszélye fenyegette. Keve­sen tudják, hogyan sikerült megmenteni mindent. És ki vi­gyázott rá? Az idegenvezetők nem tesznek említést a szöve­geikben Korznyikov és Mura- sov nevéről. Még kevésbé tör­ténik említés a 4985-ös szá­mú vasúti kocsiról. Igen, tu­lajdonképpen a múzeum mun­katársainak nincs is alkalmuk mindent elmondani, hiszen a vezetés rövid ideig tart, egyi­ket követi a másik. Az egyik csoport még be se megy a házba, a tornác máris szűk­nek bizonyul. ... A múzeum kitelepítésére való előkészületeket Alekszej Ivanovics Korznyikov jóval az­előtt kezdte, hogy megérkeztek az utasítások — először a te­rületi végrehajtó bizottságtól, majd a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájától, hogy szál­lításra kell előkészíteni a leg­értékesebb kiállított tárgyakat. Méq a ládák számát is meg­jelölték; tizenhárom-tizenöt. A legutolsó telefonbeszélgetés­ben megmagyarázták ennek az ajánlásnak az okát is — ezek a szállítási lehetőségek. De a nagy író múzeummá alakított házának őrzője megbékélhe­tett-e ezzel? Az effajta korlá­tozást nem akarták elfogadni a kollégái sem — Korznyikov helyettese Murasov, Szergej Ivanovics Scsegoljev és termé­szetesen az író unokája: Szofja Andrejevna Tolsztaja-Jeszenyi- na, aki a legfőbb örökös, és őrző, féltő tekintetével kísérte mindazt, ami Lev Nyikolajevics- csel volt kapcsolatban, s köte- kedések közepette ellenőrizte, hogyan csomagolták be a ké­peket, a tárgyakat, és amiatt bánkódott, hogy a nedves ősz lehellete végzetes hatással le­het a neves orosz művészek képeire. A munkát még az is bonyolította, hogy minden tár. gyat leltárba kellett venni és pontos leírást kellett arról ké­szíteni, s csak ezután lehetett elcsomagolni. Csak a könyvek száma elérte a huszonkétezret. Már régen megteltek az en­gedélyezett számú ládák, és amikor lezárták azokat, akkor látták csak mindnyájan, hogy ez milyen szánalmasan kevés. És a kis asztalosműhelyben gyors munkához láttak; újabb és újabb ládákat készítettek. Amikor az evakuációra felké­szültek, levitték a ládákat a pincékbe. Jasznaja Poljana tér­ségében ekkor már egyre gyak. rabban hullottak a bombák. . . . Jasznaja Poljana mel­lett vezetett a tulai alakulatok és az önkéntesek ezredéinek az útja. Gyakran a birtok mel­lett tartottak pihenőt. És ilyen­kor — miután a fegyvereket egy helyre lerakták — szaka­szonként bementek a múzeum, ba és kérték, mutassák meg, hogy hol élt és dolgozott Lev Nyikolajevics. A szobákba be­áramlott az esóáztatta bőrnek és a katonaköpenyeknek a szaga. És annak ellenére, hogy a házban a kiállított tárgyak­nak a nagy része mór be volt csomagolva, a katonák figyel­mesen hallgattak, járták a szobákat és kérdéseket tettek föl, mint ahogy ez békeidőben szokásos volt. Aztán vezény­szavak hangzottak és a sza­kasz elhagyta Jasznaja Pol­janát. Ezekben a napokban a múzeum munkatársainak hű­séges és önkéntes segítőtársai is akadtak — a helybeli isko­lások. A gyerekek ládákat szö­geztek össze, segítettek a múzeumi tárgyak elcsomagoló, sóban, gyékényt vágtak, pony­vákat szabdaltak. De nem volt elég az anyag. A múzeum munkatársai személyi tárgyaira, takarókra és lepedőkre is sor került; mindenre, amibe be le­hetett csavarni az értékes re­likviákat. * Az egyik este autó állt meg a múzeumnál. Egy generális szállt ki belőle. Az arca ko­mor volt a fáradtságtól. Az eléje szaladó Murasov, d Szov. jet Hadsereg sebészfőorvosát, Nyikoláj Nyilovics Burgyenkót ismerte fel benne. Burgyenkó bement a házba, ahol több­ször járt békeidőben. Némán szemügyre vette a csupasz falakat, levette szemüvegét, te­nyerével megtörölte a szemét és halkan ennyit mondott: — Siessetek barátaim, nem lehet tovább várni. Kezdjük meg a kipakolást. Ezek az ér­tékek nem maradhatnak az ellenségre. ... A késő ősz télbe fordult. A fagyok is kezdtek már je­lentkezni. Korznyikov és Mura­sov egyre jobban nyugtalanko­dott a múzeumi tárgyak, s kü­lönösen a képek állapota miatt. A 4985-ös számú kocsit fűteni nem lehetett. Miközben erről tárgyaltak, elhatározták, hogy táviratot küldenek Sztá­linnak. „MOSZKVA, ÁLLAMI HONVÉ­DELMI BIZOTTSÁG, SZTÁLIN­NAK A Jasznaja Poljana-i mú­zeum tárgyainak és Tolsz­toj könyvtárának a szállí­tását késleltetik. Félő, hogy rongálódás következ­het be. Kérünk utasítást a szibériai vasútnak az aka­dályoztatás nélküli szállí­tásra." . . . Azon a napon, amikor a vasúti szerelvény Kungur elha­gyása utón már az uráli Szilva folyócska mentén járt, Jasz­naja Poljanába betörtek a hitleristák. Azzal kapcsolatban, hogy a fasiszták milyen barbár módon bántak Jasznaja Poljanával, hadd említsek néhány olyan lényt, amelyek egy nálunk ke­vésbé ismert dokumentumból valók. Vaszilij Gavrilovics Zsa- voronkovtól kaptam; a Har­cosok között című angol nyel­vű könyv ez. Ewa Sklodowska- Curie, a két nagy tudós lánya irta 1943-ban. Ö volt az első külföldi, aki a hitleristák alóli felszabadítás után meglátogat­ta Jasznaja Poljanát. Vaszilij Gavrilovics találkozott vele ak­kor és emlékszik rá, micsoda felháborodással beszélt ez a nő a nácik rémtetteiről. Hogy a fasiszták miképp becstelenítették meg az író sír­ját, Ewa Curie így ecseteli: „ Amikor Marija Scsegoljeva kezdte kérlelni a nácikat, hogy a tágas birtokon keressenek más helyet a német síroknak, a tisztek pökhendi módon ki­jelentették: A Reich katonái kiérdemelték, hogy azokat az Önök Tolsztoja mellé temes­sük." ■ . . Scsegoljev visszaemléke­zéseiből : „December 14-én három fasisz­ta tiszt leöntötte benzinnel Lev Nyikolajevics könyvtárát és hálószobáját, valamint a fele­sége, Szofja Andrejevna háló­szobáját. Ma kora reggel pedig egy katonai osztag felgyújtotta a házat." M ár 1942. május 24-én helyreállították az épü­letet, a bútorzatot pedig nagy igyekezettel rendbehoz­ták és így a múzeum meg­nyílt. Igaz, nemsok emléktár­gyat gyűjtöttek össze, csak azokat, amelyeket sikerült megmentenie Scsegoljevnek és a helybéli lakosságnak. A fényképek kópiáit a moszkvai Tolsztoj-múzeumból szerezték be. A megnyitás ünnepélyes volt. Az emberek ezrei özön­löttek Tulából és Scsokinóból. Moszkvából Jemeljan Jarosz- i lavszkij, Konsztantyin Fegyin, Vjacseszláv Siskov jött el, va­lamint N. V. Cicin, M. B. Mi- tyin és I. I. Mine akadémiku­sok . . . 1954-ben, amikor Tomszkból teljes épségben visszaérkeztek a legfőbb érté­kek, Lev Nyikolajevics Jaszna­ja Poljana-i házának a be­rendezése teljes egészében helyre lett állítva. Ebben a formában látható a múzeum most is. Alekszander Taradankin (Az Ogonyok c. szovjet heti- j lapból lorditotto:) Hajzer Lajos Szép hangú konc Palotabozsok római katolikus lutörténeti adatokat kértem. A felálltam, kinyújtóztatni zsibbadt Ion — néhány szentkép meghit Népköztársaság címerével. Szövi vizsgabizottság előtt Bezedeki I -javító (orgona, zongora) szakmui A bekeretezett mesterlevél rop tam: Bezedeki plébános úr 40 é gona javítása, bővítése, átépíté szakemberek és előadóművészek van a palotabozsoki, 1773-ból s rom billentyűsoros, modern, elekt ványa is kivételes stílusismeretri hangszer patinás vonalait harmói sett" vonalú síprendszere. Amik műhely gépeit, fölszerelését, fa- kodhattam: Bezedeki Márton mi legapróbb alkatrészektől az ászt szerkesztéséig; a szélládától a j szán sorolhatnám. Vajon honnan- 1942-ben kerültem mai helye lenéztem”, nekiálltam s óvatosa rájöttem, mennyire érdekel az or< hozzáférhető magyar és német r Imréhez a gyárba, ott ismertem r egyik legnagyobb tudású szakem a környező orgonák javítgatásáv után a volt Angster cég orgonag kedtem megtanulni mindent az < tését 1957-ben kezdtem el. Csak években lehetőségem nyílt, hog Walker cégnél a legmodernebb < Majd az USA-ban is jártam. Itt utánpótlással ... A mai fiataloké komputerizáció jobban érdekli. F Hangzása egyéni. Se a Hammon Állítását a gyakorlatban neme igazolta —, amit 1977-ben avatot -, hanem a sombereki, a bácsa nak korszerű átépítésével s koncé pécsi Székesegyház négymanuálc zett munkájával, egy hármas „te Bezedeki Márton lelkipásztori orgonajavító műhelyének a szakrr- Kaput festek ... — mosolygo merengve - maholnap hetven les De fáradt vagyok már.. . Magyarországon egyetlen budc lőre, még... Ha a palotabozsol szereit, alighanem az egyetlen „i lenne... Augusztus második felében négy ország­ban — Jugoszláviában, Görögországban, Törökországban, Bulgáriában — vettem részt autós kemping úton. Sok hazánkfiá­val találkoztam e tájakon, akik hozzám hasonló utazásra, üdülésre vállalkoztak. Azt tapasztaltam hogy nekik is, az én útitársaimnak is, sok szép élményben volt részük, bőven volt mit megtekinteniük, le­hetőségünk nyílt igen szép környezetben pihenni. Velem együtt ők is bizonyára sok. tanulságot vontak le útközben, az uta­zás befejezése után. Nem útíbeszámólót készülök írni, inkább ezeket a tanulságo­kat kívánom összegezni, hogy talán ez­zel is könnyítsék azoknak, akik a jövőben errefelé terveznek utat. Természetesen néhány olyan programra, látnivalóra is szeretném felhívni a figyelmet;, melyek nekem is kedvesek voltak, hogy az úti­programokban számítsanak ezekre. • Az úti felkészülés feladatai a már gya­korlott kempingezők előtt ismertek, ezért ezekről nem kívánok szólni. De föltétlenül fontosnak tartom, hogy megemlítsem az autós turisták számára oly fontos üzem­A térkép „tréfája” anyag-biztosításról való gondoskodás je­lentőségét. Jugoszláviában, Bulgáriában külföldi turistáknak a benzinkutaknál, csak az előre megvásárolt kuponok elle­nében szolgáltatnak ki üzemanyagot. A jugoszláv kuponok idehaza az utazási iro­dákban konvertibilis valutáért megvásá­rolhatóak. A bolgár kuponokat forintért le­het megvenni. Aki ezt nem teszi meg, az sem kerül lehetetlen helyzetbe, mert mind­két országban, a határállomásokon lehet kupont vásárolni, korlátlan mennyiségben, Bulgáriában természetesen lováért, Ju­goszláviában konvertibilis valutáért. • Az útvonalról. A görög tengerpartot a legrövidebben Jugoszlávián keresztül lehet e'érni. Természetesen ez nem vállalható egy nap alatt, hiszen kb. ezer kilométerről van szó. Figyelembe kell venni, hogy az odavezető út jelentős része nemzetközi fő­útvonal, személy- és teherforgalommal, kü­lönösen kamionokkal igen megterhelt, te­hát nem tőlünk függ a sebesség megvá­lasztása. Nekünk baranyaiaknak célszerű a ma­gyar határt Tompánál átlépni. Egyrészt azért, mert így még egy jelentős utat ma­gyar területen tehetünk -meg, hazai üzem­anyaggal, illetve „teli” tankkal léphetjük át a határt, ami valutamegtakarítást je­lent Jugoszláviában. Másrészt innen kezd­ve szinte „egyenes” út vezet Thes: felé. Igaz, hogy ez az útvonal bőv clyan szakaszokban, melyeiket j építenek, bővítenék, javítanak, aut vá fejlesztenek, de több olyan s; van, mely már elkészült és kiváfóo rajta közlekedni. Ilyen többek ki Növi Sad és Belgrád közötti s amely ugyan nem autópálya, de i minőségű út és megéri az érte fi; úhasználati díjat. Ezt követően Be Kragujevác és Nis előtt van egy-eg autópálya szakasz, ahol fizetni kell, rög határ előtt újból jó úttal talál majd a határtól Theszalonikiig egy autópályán utazhatunk, itt azonba augusztusban nem kértek útihasznál jat. A mi tervünkben az első tartósc henőhelyként a Thrák tengerpartéi Négy keréken — négy orazégban {1.) Tiszt szaki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents