Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-10 / 250. szám
IMahéz a kezdés Elakadt a gázvezeték-építés Pécsúj hegyen Az intézés bizonytalanságai Az asztalon iratkötegek, tervek, levelek és válaszlevelek. Munkahelyén, a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat műszaki ellenőri irodájában beszélgetünk Lusz Miklóssal, akinek gondjai alaposan megszaporodtak az utóbbi hónapokban. Nem is csoda, hisz napi teendői mellett társadalmi megbízatásként elvállalta a Pécsújhegyi Gázvezetéképítő Közösség elnöki teendőit. Mondom Lusz Miklósnak, hogy nem is döntött rosszul a társulás, hisz végülis előnynek tűnik, hogy szakember fogja össze az ügyeket. Az elnök bólint, de mielőtt tovább feszegetném ezt a témát, a megalakulás körülményeiről kezd beszélni. — A Bajáról érkező gázvezeték pécsi fogadóállomása néhány száz méterre van a pécsújhegyi szőlőhegytől, s a Meszes irányába épülő gerincvezeték is Újhegyen keresztül halad majd, így indokolt volt, hogy a városban az elsők között jöjjön létre gáztársulás Pécsújhegyen. A szervezést idén márciusban kezdtük: formanyomtatványt csináltattunk, melynek az volt a célja, hogy felmérjük, milyen részvételi arányra számíthatunk, de sok helyre személyesen is elmentünk. így meggyőződtünk arról, hogy a nyolcvan százalékos részvételi arány megvan. Közben megcsináltuk a költség- vetést, s megállapítottuk az egy családra jutó részvételi arányt, mely 15 000 forint lett. — Kellett győzködni az embereket, hogy vállalják a kiadásokat? — Ezt nem mondhatom, mert néhány kivételtől eltekintve, szívesen és nagy örömmel léptek be a közösségbe. Persze eb4. HÉTVÉGE ben nagy szerepet játszott az is, hogy az OTP kedvező hitel- feltételek mellett nyújt kölcsönt. A Pécsújhegyi Gázvezetéképítő Közösség május 25-én hivatalosan megalakult: jelenleg 16 utcából 351 család a tagja. Akkor mindenki úgy képzelte, hogy sínen van az ügyük, részben készen voltak a tervek, megbízták a Pécs- váradi Költségvetési özemet a generálkivitelezéssel, s alvállalkozóként a DDGáz hálózatépítő üzemének gazdasági munka- közösségét. Az elképzelések szerint júliusban elkezdték volna a munkát, ebből azonban semmi nem lett. Sőt, még szeptember elején sem ... Vajon miért? — A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség nem fogadta el az elosztóvezeték kiviteli terveit, s ezt kiegészítésért visszaküldte a közösségnek. Az ő engedélyük nélkül ezt a munkát nem lehet elkezdeni. — Azóta elkészültek a kiegészített tervek? — Még nem. De ez tulajdonképpen nem hátráltatta volna a munkát, hisz például az árkokat ki lehetett volna ásni... — ... de ez sem történt meg, hisz Pécsújhegyen ilyen jellegű munkának nyomát sem látni. Ennek mi az oka? — A közösség a városi tanács fejlesztési alapjára befizetett mintegy egymillió forintot. Tagjainknak kiosztottunk OTP-kölcsönigénylő lapokat, azért mert többen élni kívánnak a hitel lehetőségével. Ezeket összegyűjtöttük, beadtuk az OTP-nek, de kiderült, hogy az OTP nem tudja a kölcsönt folyósítani, mert a tanács erre nem adott megbízást. Természetesen ez azokra az utcákra vonatkozik, melyekre elkészültek a kiviteli tervek, s a KBF engedélyük is megvan. S ez az utcák több mint 50 százalékát érinti. Nem értem, hogy lehet ez? De azt sem, hogy három hete beadtuk az útfelbontási kérelmet a tanácshoz, s még mindig nem született döntés. Érzésünk szerint nagyon rossz a tanács hozzáállása ehhez a kérdéshez . . . Lusz Miklós mérgelődik, majd legyint, összehajtogatja az előszedett iratokat, s csak ennyit mond: — Nem hittem volna, hogy ilyen nehezen alakulnak a dolgok ... — Azt nem is kérdem ezek után, hogy mikor lesz gáz Újhegyen. De mégis, mikor kezdik el? — A mai napig ez is bizonytalan ... A Pécsújhegyi Gázvezetéképítő Közösség gondjait továbbítottuk a városi tanács városépítési csoportvezetőjének, Lovas Attilának. — A mi feladatunk, hogy az OTP-nél bejelentsük az egy lakásra jutó érdekeltségi hozzájárulást, megadjuk a megbízást a kivitelezőnek, részt vegyünk a műszaki ellenőrzésben, szemmel tartsuk az építési folyamatot, s elkészítsük az elszámolást. Jelen esetben azért nem tudunk lépni, mert csak nyolc utca terve van nálunk, s ezek alapján nem tudjuk kiszámolni a költségeket, az érdekeltségi hozzájárulást. A tanács nem blöffölhet. .. — Ez kétségtelen, akárcsak az, hogy a közösség elnökének véleménye szerint „nagyon rossz a tanács hozzáállása ehhez a kérdéshez .. Valóban így van ez? —■ Nem érzem jogosnak a panaszokat, véleményem szerint a közösség türelmetlen. De azt hiszem jobb lenne, ha a problémáikat velünk beszélnék meg. Lusz Miklós szerint ez megtörtént, de nem sok eredménynyel. A cikk bevezetéseként azt írtam, előnynek tűnik egy szakember jelenléte a közösség élén. Ez kétségtelenül igaz, de most már értem, hogy miért inkább a megalakulás körülményeiről beszélt Lusz Miklós. S végül, íme a közösség egyik tagjának véleménye. Fe- ketü István, Barázda utca 8. szám alatti lakos: — Nagyon bonyolultnak látom az egészet. A minap voltam egy közösségi gyűlésen, s miután távoztam, az volt az érzésem, hogy az ígéretek ellenére a tanács nem áll a helyzet magaslatán. Kommentár nélkül, csupán egy kérdés: mikor lesz Pécsújhegyen vezetékes gáz? Roszprim Nándor Szolgáltatóház, fogyatékosságokkal Épitész-tervezö: Újvári István és Koller József (DTV) Kivitelező: Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Tervezés: 1974—1977. Kivitelezés: 1980. december — 1983. június Beépített alapterület: 1635 m2 Építési költség — tervezett: 23,8 millió forint, tényleges: 25 millió forint. A gondolat megszületésétől az átadásig kilenc esztendő telt el. Oly hosszú idő, hogy Újvári István, aki indította a tervezést, azóta végzett sok munkája miatt a részletekre már nem is emlékszik, egyet azonban határozottan állít: a metódus ma is helytálló, a forma azonban valószínűleg elavult. Mi is a metódus? Az, ami világszerte jól bevált: egy fedél alá hozni sok kereskedelmi-szolgáltató egységet. Hazánkban két közismert példa van erre; a Flórián és a Sugár üzletközpont, amelyek méreteikben is impozánsak. Hasonló megoldásokat láthatunk több vidéki városunkban is, pl. Miskolcon, ahol egy-egy házgyári lakótelep központjában ilyen sokcélú szolgáltatóház oldja fel az egyforma házak monotóniáját: az építészi fantázia itt — ha nem is szabadon, de — szárnyalhat. Pécsett ez az egyetlen, az említettekhez viszonyítva szerény méretű és küllemű létesítmény, aminek a megvalósulását a szükség diktálta. A nyugati Mecsek-ol- dalon túl értékes a terület ahhoz, hogy sok apró -üzletházat pütyögtessenek el, meg aztán a kivitelező is jelezte, hogy nem vállalja a sok aprót, ami az ajánlott IMS-szerkezetből gazdaságtalan is lenne. Ezek ismeretében javasolta a tervező, hogy vonják össze egy blokkba az egészet, így jelentékeny területet lehet megtakarítani. Voltaképpen ez a legfőbb erénye az épületnek: viszonylag kis helyigény révén sokféle lakossági igény kielégítése. Ezért is sajnálhatjuk, hogy a város terveiben a jövőben nem szerepel — legalábbis a mai álláspont szerint — hasonló létesítmény. * Az építmény a Jurisics Miklós úton, a PAB-székházzal szemközt, a Boszorkány-lépcsőnél van. Az útról egy keskeny hídon rögtön az emeletre (ami az úthoz viszonyítva földszint) lehet bejutni, egy kettős ajtajú — szélfogós — előcsarnokba. Ennek a végében hírlapárusító pavilon van, mögötte nyitott erkély, ahonnan szép kilátás nyílik a városra — szemmagasságban a toronyház 16—18. emelete lehet. Az emeleti előcsarnokból széles lépcső vezet a földszinti előcsarnokba, ami mindkét végén a szabadba nyílik, így aztán a két szint eléggé huzatosnak ígérkezik, az említett egyetlen szélfogó ellenére. Huzamosabb tartózkodásra a földszinti, az emeleti előcsarnok is alkalmatlan, holott az egyes egységek külön-külön megépített várakozó részeinek a rovására talán valamicskével nagyobbra lehetett volna alakítani ezeket a tereket, amelyek — ajtókkal határoltan — egyfajta közösségi létesítményként is funkcionálhattak volna. Ehhez ülőbútorokra, virágokra lett volna szükség, s talán valami egyszerű térplasztikát is elbírt volna az imigyen otthonossá tett előcsarnok. így azonban mintegy utcaként szerepel — annak is -a legrosz- szabb értelmében. Ez ma a tisztátalanságában jut kifejezésre. Az építmény gondnokságát ugyan a PIK látja el, de ez nem terjed ki a napi teendőkre, nevezetesen a takarításra. Pillanatnyilag nincs is önálló takarító személyzete (számára alkalmas helyiség sincs!), így a belső terek takarításáról természetesen ki-ki maga gondoskodik, az előterekéről azonban senki. Erre bizony megoldást kell találni, még mielőtt a szemetesség, a gondozatlan- ság lesz jellemző a helyre. * A csiszolt vörös kőlapokkal burkolt belső előtér dísztelen, betonlapos külső előtérben folytatódik, ez méretében túlságosan kicsiny, emiatt az egész építmény, amely egyébként sem tud megfelelően érvényesülni semmilyen nézőpontból, beszorítottnak tűnik, s ez így is van: a Jurisics út és a „piros iskola" közti viszonylag szűk területre lett beerőltetve az épület, feltehetően azért, mert nem volt a közelben alkalmas terület ilyen célra. Ezzel magyarázható az is, hogy pl. az itt lévő ABC legközelebbi szomszédja talán 300 méterre sincs innen, aminek aztán a következménye, hogy az üzlet az első hetekben napi 100 ezer forint körüli forgalmat csinált, a felét sem egy hasonló méretű, jó helyen lévő üzletnek. (Higgyük azt, hogy ez csak az újdonság be- vezetetlensége miatt van.) Az imént említett bezártságot hangsúlyozza, hogy az épület a maga beton-szürkeségével nem nagyon vonja magára a figyelmet, az előtte lévő piros iskola és a mögötte lévő díszes PAB-székház között túlságosan is szerény a megjelenése. Ezt feltétlenül érdemes lett volna ellensúlyozni valami reklámfelirattal. Bent külön-külön minden egységnek — orvosi rendelők, gyógyszertár, fodrász, kozmetika, szabóság, Patyolat, Villgép-felvevőhely, ABC — megvan a maga egyszerű, szimbólumszerű „cégtáblája”, de hiányzik az egésznek a messze látható felirata, pl. az, hogy Mecseki Szolgáltatóház, vagy egy frappáns betűszó. Ugyanígy a város felé néző főhomlokzat is kaphatott volna díszítést — erre kínál helyet a hírlappavilon nagy szürke déli falfelülete: bármilyen technikával készített falikép kerülhetett volna ide. * Nem hallgatható el, hogy kínált ez az épület egy elszalasztott lehetőséget is — már a tervezési megbízás idején. Az ABC jelentékeny alapterületű lapos teteje legalább részben tetőterasz lehetett volna, ahol a panoráma mellé egy csésze feketét, egy pohár üdítőt fogyaszthatna el az ember. Az építészeti kialakítás sajnos .nem tesz lehetővé utólagos módosítást. A szolgáltatóházból egyébként is ez hiányzik: egy aprócska, hangulatos presszó, ahol a fodrászra, kozmetikára, gyógyszerre, stb. várakozás idejét meg lehet kurtítani. Hársfai István Zárt karbantartási rendszer a Volánnál Minden kocsinak saját „anyakönyve” van Műszeres fékvizsgálat a 12. Volán javítóműhelyében Hatszáz autóbusz, megközelítőleg ugyanennyi tehergépkocsi. Ekkora járműpark biztonságos üzemeltetéséhez elképzelhetetlen igen pontosan kidolgozott karbantartási terv nélkül. A Volán 12. Vállalata pécsi központjának a telephelyén évekkel ezelőtt alakították ki azt a zárt rendszerű ellen- őrző-javító-karbantartó technológiát, amely lehetővé teszi a Volán járműveinek mindenkori megfelelő állapotát. A létrehozott rendszernek köszönhetően elképzelhetetlen, hogy a központi telep portáját elhagyva hibás gépkocsi Induljon a forgalomba. Természetesen náiuk is előfordul, hogy szol- -gálatteljesítés közben rejtett meghibásodás miatt az UKH- val ellátott úgynevezett vonali szerelőkocsit hívják, hogy a jármű mielőbb beállhasson ismét a városi forgalomba. Autóbuszaik közül mintegy százhatvan a pécsi helyi közlekedést bonyolítja le, igény- bevételük a város fekvése, a terepviszonyok miatt nem hasonlítható. a többi Volán vállalat által közlekedtetett kocsikéhoz. Érzékletes példa er. re a következő, amit Kiss Józseftől, a vállalat főmérnökétől hallottam: az elmúlt évben ezer kilométerre kilenc és fél óra javítási idő jutott, a tröszti átlag 7,8 óra volt. Egyébként a Volán-szakmán belül Pécsett a legnagyobb a kar- bantartásióra-ráfordítás. Mindez azzal is összefügg, hogy a tömegközlekedést bonyolító jár. művek megállói olykor két-há- romszáz méternyi távolságra vannak egymástól. Elképzelhető, hogy ez egy műszak alatt hány kapcsolást jelent autóbuszonként. Kövessük nyomon a továbbiakban, mi is történik a telepre való beérkezéstől, a másnapi munkába állásig a kocsikkal. A különböző műveleti utasításokat személyre szólóan bontották le, amely a gépkocsivezetőktől kezdve a szervizelést végző szerelők számára is egyaránt meghatározza a teendőket. A gépkocsivezető feladata a napi gondozás, illetve ápolás. Indulás előtt ellenőriznie kell a jármű hűtő-, olaj-, és levegőrendszerét, az ajtók működését, a fékek üzembiztonságát. Műszak végeztével, mikor a kocsik a telepre érkeznek, az úgynevezett napi vizsgálatokat végzik el a szervizelők. Aknára áll a jármű, megnézik a kocsi biztonsági berendezéseit, majd a gépkocsi „anyakönyvébe” bejegyzik, hogy milyen javítást végeztek az autóbuszon. Az úgynevezett egyes szemlét ötezer kilométerenként végzik el — ez ugyan az előírás —, de a pécsi Volánnál átlagosan két-három hetenként mennek egyes szemlére a kocsik, az ötezer kilométert el sem érve. Ez a műhelykapacitás egyenletesebb kihasználását teszi lehetővé. A kettes szemlét évente végzik, szükség szerint fődarabokat cserélnek, megbontják a fékeket, bezsírozzák a csapágyakat, kijavítják a karosszérián keletkezett hibákat. A szervizben évekkel ezelőtt munkába állított diagnosztikai állomás nem csupán a szemlékre való felkészítés során végzi el a műszeres méréseket — például fékhatás, füs. tölés-mérés —, hanem akkor is diagnosztikára küldi a garázs, mester a kocsit, ha a napi vizsgálat során találnak valamilyen rendellenességet. Szerelőik három műszakban dolgoznak, az éjszakások látják el a helyi járatok javítását: a többi autóbusz általában napközben áll be ellenőrzésre a telepre. A műszeres állapotvizsgálat tette lehetővé a már említett zárt karbantartási rendszer kialakítását, így a járművek műszaki vizsgáztatását évente saját maguk végzik. S. Gy. A pécsújhegyi fogadó és elosztó-állomás.
