Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-06 / 246. szám

1983. szeptember 6., kedd Dunantmt napló 3 Népes közönség előtt adott nagysikerű műsort tegnap a szabadtéri színpadon a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesének ének. és tánckara. Erb János felvétele P écsett a III. kerületben, Újmecsekalján, az Acsádi Ignác utcát a Páfrány utcával köti össze a Pollack Mihály nevét viselő utca. Miért nevezte el a ta­nács ezt az utcát Pollack Mi- hályról, aki nem Pécsett, ha­nem külföldön született? Két szempontból: egyrészt azért, mert Pollack Mihály a magyar klasszicista építőművészet ve­zéralakja, másrészt pedig, mert a XIX. század elején ő tervezte meg az átépített pé­csi Székesegyházat. Pollack Mihály kétszáztíz évvel ezelőtt, 1773. augusztus 30-án született Bécsben, és 1855. január 5-én hunyt el Budapesten. Pollack Leopoldo neves olasz építésznek a fél­testvére volt. Ausztriai kőmű­ves családból származik, ap­ja hercegi kőműves pallér volt. Ő maga is kőműves lett, a Bécs melletti Perchtoldsdorf- ban szabadult fel 1792-ben. Közben a bécsi akadémiát is látogatta, ahol J. Hetzendorf von Hochenberg, az osztrák későbarokk egyik jellegzetes mestere volt a tanára. A kor szokásának megfele­lően, vándorútra induPt. 1793 végén, vagy 1794 elején Itá­liába ment, elsősorban Milá­nóba, ahol féltestvére: Leo­poldo Pollack jelentős építész­ként működött. Az ő irodájá­ban képezte magát tovább. 1798-ban Pestre érkezett. 1799-ben polgár- és mester­jogot kér a magyar főváros­ban, de azt elutasították. Bányásznapi randevú Hagyományőrző és koreografált néptánc, cigányzene és beat, mese­műsor és kabaré - és fölényes újságíró-győzelem a SZUR-on Több helyszínen, a hűvösre váltott jdő ellenére is jó han­gulatban telit el a harminc- harmadik bányásznap a me­gye bányászlakta helységei­ben. A legnagyobb szabású ünnepség Pécsett volt: a Ho Si Minh-parktól az újhegyi pályáig zajlottak a rendezvé­nyek, árulták portékáikat a népművészek, szórakoztatták a sokezres tömeget az amatőr és a hivatásos művészek. Vasárnap reggel a Dunán­túli Napló tanácstermében Mitzki Ervin főszerkesztő kö­szöntötte a megye és a város intézményeinek képviselőit, a bányaüzemek vezetőit, a bá­nyásznapi randevú szervezőit, majd Farkas Gábor, a Pécsi Szikra Nyomda megbízott igaz­gatója ajándékozta meg a résztvevőket a nyomdában tár­sadalmi munkában készült zsébkönyvvel. Ezután Tóka le­nő, a Mecseki Ércbánya Vál­lalat vezérigazgatója köszönte meg a bányászok nevében a szervezők munikáját. A pécsi Széchenyi téren, a Sétatéren és a Barbakán kö­rül szinte egyidőben kezdődött az ünnepj forgatag: az első helyszínen a két pécsi bánya- vállalat f úvószenekara adott térzenét, majd a megyei „ha­gyományőrző népi együttesek szerepeltek nagy sikerrel, ők délután a Sikondán levőket is szórakoztatták. A sétatéri „sajtóutcában" a megyei hírközlő és kulturális szervek pavilonjaiban is talál­tak kedvükre valót az érdek­lődők. A Pécsi Rádió sátrában még tartott a kedvezményes hanglemezvásár igen sok le­mezt, kazettát adtak el, mint ahogy az antikvárium is meg­találta számítását. A Dunántú­li Napló, valamint az Ércbá­nyász és a Mecseki Bányász pavilonjaiban szépen fogyott a Dunántúli Napló Zsebkönyvtá­rának negyedik kötete, am; idén Ilyen a bányász élete cím­mel jelent meg, s sokan kértek autogramot a szerzőktől. A Barbakánnál a gyerekeket szórakoztatták muzsikusok, mű­vészek, mesemondók, énekesek, és a bóbitások, a Szabadtéri Táncszínen pedig — délután — a felnőttek találtak szórako­zást: kabaré és néptánc, köny. nyűzene és cigánymuzsika je­lentette a kínálatot. E mű$or némely részlete a pécsújhegyi kézilabda-pályán is megismét­lődött, kiegészülve a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek műsorával. Komlón is pattogó térzene ébresztette a városlakókat, akik a Berek utcai vásáron és mű­sorokon lelhették kedvüket, vagy a Színházterem ajánlatai közül választhattak maguknak. Délután sok komlói kirándult Sikondára, ahol az MHSZ spor. tolói tartottak imponáló bemu­tatót. A bányásznapi randevú ha­gyományos záró akkordja a pécsj színészek és a pécsi új­ságírók labdarúgó örökranga­dója. A tavalyi 4,5-4 után idén egyértelművé tették fölényüket az újságírók, s 1-0 arányban fölényesen nyerték a végig ki­egyenlített, élénk irányú mér­kőzést. Az újságírók fölényét mi sem bizonyítja jobban, hogy idén a színészeknek csak egy öngólra futotta, ám ha figye­lembe vesszük, hogy egy meg a nulla között végtelen nagy a hányados, akkor minden sze­rénytelenség nélkül írhatjuk le az idei bányásznap Színészek— Újságírók rangadójának ered­ményét 00-0 (azaz végtelen nulla) az újságírók javára. ' B. L. Szőlőtermesztési bemutató Szentmiklóson Dr. Diófási Lajos (a háttérben) ismerteti a szőlőfajtákat a vendégekkel Minden évjárat meghozza a maga meglepetését. Legutóbb 1952-ben sújtotta ekkora aszály a szőlőterületeket, mint az idén, amikor hazánkban in­kább egy mediterrán meden­cére jellemző időjárás uralko­dott. A 100 milliméter vízhiány és a rendkívül sok meleg és forró nap, a tavalyi nagy szőlő­termés után az következett be, amikor a tőkék eléggé kime­rültek. Mindezek ellenére — ha van is némi terméskiesés, ha apróbbak is a bogyók —-, a szőlő jobban viselte az aszályt, mint a szántóföldi kultúrák. Ezért Baranyában és általában Dél-Dunántúlon az átlagosnál nagyobb szőlőtermésre van ki­látás, ami mennyiségben mind­össze 10—15 százalékkal ma­rad el a tavalyi rekordtól. Mi­nőségben pedig, mór ami a must cukorfokát illeti, lényege­sen felülmúlja a tavalyit. Tegnap Szentmiklóson, a Villány-Mecsekaljai Borgaz­dasági Kombinát Kutató Álló­Jók a szüreti kilátások Cukrosak a mustok másán mégkezdődött az a há­romnapos bemutató sorozat, amelyen a közigazgatási és társadalmi szervezetek képvi­selői, a nagyüzemi szakembe­rek és a szőlősgazdák megis­merkedhetnek a kutató állomá­son folyó munkával, a szőlő- termesztési kísérletekkel és a legújabb szőlőfajtákkal. Az 1983-as évjárat tapasz­talatait értékelve dr. Diófási Lajos, a VMBK vezérigazgató­helyettese, a kutató állomás vezetője felhívta a figyelmet az idei mustok feltűnően magas cukorfokára. A korai fajták már most 16—18, a késeiek 12—14 mustfokúak. A kutató állomá­son már egy hete leszüretelték Új óvoda nyílt Mohácson Fotó: Schindl József Átadták Mohács legújabb vá­rosrészében, a Felszabadulási lakótelep második óvodáját. A közel 3 millió forintért épített óvodát a Nyugat-magyarországi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat soproni üzemében gyártott Be- tonyp-panelejemekből készítette el a mohácsi Költségvetési üzem, mégpedig rekord idő alatt. A gyors építésre és át­adásra nemcsak azért volt szük­ség, mert tarthatatlanul zsúfolt volt a Brodarics téri óvoda, de azért is, mivel a régi városrész­ben eddig működött Bajcsy-Zsi- linszky utcai gyermekintézmény — a környéken fiatal szülők nem lévén — volt kénytelen ed­dig fogadni a több kilométerről odautaztatott csöppségeket, terhelve ezzel a szülőket és fá­rasztva a Kicsiket. Jóllehet, a barnára pácolt, faragolt deszkakerítéssel hatá­rolt udvar parkosítására és a játékterek kialakítására még várni kell, a gyerekek nagy ová­cióval, míq a felnőttek meg­nyugvással vették birtokukba az élénk színekkel festett foglalko­zási termekkel, fürdőkkel és minden igényt kielégítő szociá­lis helyiségekkel rendelkező épületet. Addig is, amíg elké­szülnek a szabadtéri játszóhe­lyek, a 70 kislány és kisfiú — legalábbis jó időben — elfog, laltságot talál a közeli, két háztömb közötti, lakótelepi ját­szótéren. K. L. a Zefirt 20,8 mustfokkal, és a Pinot Noire-t 19,3-naal. Az Ag­áénak 20,8, a Titánnak 23,8 a mustfoka. A cukortartalom tehát már most két mustfokkal magasabb a tavalyinál. Jól színeződnek a kék fajták és feltűnően gaz­dag a szőlők illatanyaga. Ez­zel szemben az idei mustok, borok savszegények, s az ilyen lágy borok gyorsabban romla­nak. Ezért a mustot is, és a bort is kénezni kell. Eső híján a bogyókon rajta maradt a permetfolt, ami kellemetlen mellékízt adhat a bornak. El­lene az úgynevezett nyálkázást, illetve a bentonitos kezelést javasolja. Az idei borok ízét, zamatát, a savtartalom fogja meghatározni, ezért a kén sze­repe megnőtt a feldolgozásnál. Különösen rászorul erre a vé­szesen savszegény oportó, a rizlingszilváni és a saszla, de alacsony a savtartalma a fur­mintnak, a cirfandlinak és a tramininak is. Az idej év nagy tanulsága, hogy kistermelőknél még nem kellően elterjedt mélyművelés növeli a szőlő asztálytűrő ké­pességét. A bemutatott hat új cseme­ge- és 18 fehér, vörös borszőlő és festőszőlő közül különösen a göcseji Zamatosra hívta fel a figyelmet, amelyet peronoszpó- ra ellen nem kell permetezni. A bemutatókertben 103 új sző­lőfajtát és kiónt tekintettek meg az érdeklődők, köztük a jövő perspektivikus fajtáit is. A borkombinát az idén korábban, szeptember 13-án kezdi meg a nagyszüretet az oportóval. —Rné— Mikor került Pollack Mihály kapcsolatba Pécs városával? 1805-ben meghívták a pécsi Székesegyház helyreállítási munkáinak vezetésére. Mint­egy kitérőként, engedve a ro­mantika divatjának „restau­rálja" a Székesegyházat, és megbontja annak eredeti ro­mán kori formáját. Az akkori Székesegyház Böhm József Dániel éremművésznek a pé­csi vándorgyűlésre készített emlékérmén látható. Az 1805- ben beomlással fenyegető pé­csi Székesegyház megmentése céljából falköpennyel való kö- rülépítést tervezett, amihez egységes homlokzatkialakítás járult. Pollack Mihály 1805-től 1827-ig tartózkodott Pécsett. Az ő terve szerint a pécsi Szé­kesegyházat, annak külsejét sajátságos egyénies gát stílus­ban végig átépítették, felső végükön várcsipkés pártázattal vízszintesen, sisak nélkül zár­ták le és óralapokkal szerelték fel. A kihajló boltozatokat pedig vasakkal kapcsolták össze. Pécsi tevékenységének érdekessége az, hogy a Szé­kesegyházat - valószínűleg kí­vánságra — gótikus stílusban tervezte át, jóllehet ez az épí­tészeti formanyelv abban az időben éppen úgy távol állott tőle, mint a klasszicizmus, pe­dig később a magyar klasszi­cista építőművészet vezéralak­ja lett belőle, annak európai hírű mesterévé vált. 1808-ban Pollack Mihály életében új fejezet kezdődik. Ugyanis ekkor alakul meg Pesten a Szépítő Bizottság, amelynek alapítója, 1809-ben tagja, majd később elöljárója lesz. Mint ilyen, Pollack a pes­ti építkezések egyik fontos irá­nyítója lett, aki a nádor bizal­mát is élvezte. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető a klasszicista Pest megépítése. A feltörekvő polgárság igé­nyeinek kielégítésére egymás­után épülnek Pesten a lakó­házak. Ezek építésében Pol­lack Mihály nagy szerepet vál­lal. 1809-1843 között mintegy 140 lakóépületet tervezett és kivitelezett. Ezekből 5 épület eredeti formájában és mintegy 23 átalakítva, illetve emeletrá- építéssel megtalálható. Erre a korszakira esnek vidéki kastély- és kúriaépitkezései is. A magánépitkezések mellett Pollack Mihály igazi alkotó­területe a középület volt, amelynek akkor jelentős esz­mei szerep jutott. 1818-ban készíti a sárospataki kollégium könyvtártermét. 1822-ben az evangélikus paplakot és isko­lát tervezi Pesten a Deák Fe­renc téren. Fontos állomást jelentő mű­ve az 1826-32 között épült, a régen óhajtott zene- és tánc­terem befogadására tervezett úgynevezett régi Vigadó épü­lete, amelyet az Amantól szár­mazó tervek mellőzésével épí­tett. Széchényi Ferenc nagy ado­mánya lehetővé tette a ha­zánkban hiányzó történelmi múzeum és könyvtár létesíté­sét. Pollack Mihály 1836-ban megkapta a megbízatást a pesti Nemzeti Múzeum meg­tervezésére. Az 1836—44 kö­zött folyt pesti Nemzeti Mú­zeum építése Pollack Mihály legnagyobb szabású alkotása, amely nemcsak neki, hanem a hazai klasszicizmusnak is egyik fő műve, és kimagasló helyet foglal el az európai építészet múzeumépületeinek sorában. Pollack Mihály emlékét Pé­csett nemcsak Üjmecsekalja egyik utcájának táblája jelzi, hanem a nevét viselő Műszaki Főiskola is. T$hb Hefy*xín#n, jó hunguiatbun 210 éve született Pollack Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents