Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-30 / 270. szám
1983. szeptember 30., péntek Dunantüü napló 3 Pályázati felhívás fiatalokhoz mohácsi délszláv klub gyermekcsoportja régi sokác gyermektáncjátékot gyakorol A KISZ Baranya megyei Bizottságának kezdeményezésére a Baranya megyei Tanács Könyvtára, a Megyei Levéltár, valamint más szervek és szervezetek közreműködésével megkezdődött a megye haladó ifjúsági mozgalmainak történeti kutatása. A kutatások célja, hogy felszabadulásunk utáni időszak ifjúsági és gyermekmozgalmainak történetét feltárva lehetővé tegyük a tapasztalatok hasznosítását, mozgalmunk történeti értékeinek megőrzését. A pályázaon részt vehetnek KlSZ-alap- szervezetek, úttörőcsapatok, honismereti szakkörök, iskolai kollektívák, munkahelyi vagy klubközösségek, továbbá mjnden érdeklődő egyénileg is. Pályázni két kategóriában lehet: 1. A felszabadulás utáni időszak megyénkhez kötődő haladé ifjúsági vagy gyermekmozgaimakhoz kapcsolódó dokumentumok gyűjtésével (iratok, igazolványok, jelvények, oklevelek, meghívók, fényképek, műalkotások, tablók . . .). 2. Dolgozatok, tanulmányok készítésével. (A dolgozatok öleljék fel a felszabadulás utáni haladó ifjúsági, vagy gyermekmozgalom történetének sajátosságait egy-egy településen, üzemben, intézményben, iskolában a feldolgozott időszakban. A pályamunkák elemezhetik az összegyűjtött dokumentumokat, alapulhatnak visszaemlékezéseken és egyéni kutatómunkán. A pályamunkák terjedelme 20—40 gépelt oldal (2-es sorközzel). Díjazás: A legsikeresebb pályamunkák készítői kategóriánként beP földi Utazást, tárgyjutalmakat, könyvjutalmakat nyerhetnek, továbbá* pályamunkáikat kiállításon mutatjuk be, vagy kiadványainkban publikáljuk. A pályázat határideje: 1984. május 31. A pályázatokat az alábbi címre kell eljuttatni: KISZ Baranya megyei Bizottsága Politikai Képzési Központja 7624 Pécs, Damjanich u. 30. A borítékon vagy csomagon kérjük feltüntetni, hogy „Pályázat”. A szerkesztő bizottság a pályamunkákat 1984. szeptember 1-ig értékeli! Több nemzetiség jé együttélése Mohács városában végzett reprezentatív felmérés eredményeképpen derült ki: a megkérdezettek fontosnak tartják a nemzetiségek és a nemzetiségi kultúra ápolását, de ami ennél is fontosabb, a több nemzetiség jó együttélése. Mindez abban az előterjesztésben olvasható, melyet a közelmúltban vitatott meg Mohács város pártvégrehajtó bizottsága. Nemzetiségi politikánk megvalósulása életünk sarkalatos kérdései közé tartozik. Hiszen ahogyan a múltban, úgy a jelenben sem mindegy, hogy miként érzi magát a tágabb társadalmi közösségünkben az az ember,, aki nem a magyart tanulta elsőként, anyanyelvként, aki a többnemzetiségű országunk valamelyik kissebbségéhez tartozik. Rövidesen tartják hazánkban a nemzetiségi kongresszusokat, s így különösen időszerűvé vált megmérni azt a munkát, mely éppen e közösségek jó közérzetének kialakítása érdekében folyik nop mint nap. Mohácson magyarok, horvá- tok és németek élnek együtt — s ezt nem győzzük, eléggé hangoztatni — jó közösségben. Egy legutóbbi felmérés szerint, a magyarság mellett közel 1500 szerb-horvát és közel 1200 németajkú. Nemzetiségi politikánk messzemenően garantálja a nemzetiségi lakosság politikai és gazdasági egyenjogúságának érvényesülését, az általános és sajátos művelődési igények kielégítését, a nemzetiségi közösségekhez való tartozás tudatának megőrzését, a hagyományok szokások ápolását, az anyanemzettel való kapcsolattartást. Mégis egy ér. dekes — sajátos — ellentmondás, melyre a végrehajtó bizottsági ülésen így felhívták a figyelmet: sokkal bonyolultabbá vált az egyénnek és a családnak a mai teljesen nyitott társadalomban a saját nemzetiségi jellegük megőrzése, mint korábban, pedig soha ekkora lehetőséget, ösztönzést nem kaptak hozzá a társadalom részéről. Mohácson is a részarányuk szerint vesznek részt a nemzetiségek a párt és a tanácsok testületéiben, a tömegszervezetekben, s dolgoznak a gazdasági és a társadalmi élet különböző területein, különböző szintű munkakörökben. Megvannak a lehetőségek arra is, hogy képviseljék sajátos érdekeiket a városi közélet fórumain is. Három éve — 1980 óta — a tanácsi nemzetiségi bizottság is segíti a nemzetiségi munka eredményességét: a tagok révén erősödött a tanács és a lakosság kapcsolata, a szervező és ellenőrző munka. Legszemléletesebben — s ez valószínűleg országszerte elmondható — a nemzetiségi mű. velődéspolitikában érvényesülnek a sajátos nemzetiségi igények, hiszen a nemzetiségj oktatás része az egységes állami oktatásnak. A nemzetiségi közművelődés legváltozatosabb formáit a különböző klubok szervezik és biztosítják. E klubok közül is kiemelkedik a délszláv klub, mély már rutinosan fogja ösz- sze a szerb és a horvát nemzetiségű lakosságot; anyanyelvi ismeretterjesztést, megemlékezéseket, élménybeszámolókat, író—olvasó találkozókat, nyelvi vetélkedőket, ünnepi rendezvényeket, bálokat rendez. Működteti a közismert hagyományőrző csoportot, az ifjúsági tánccsoportot, a népi zenekart és a gyermekklubot is, fontos szerepe van a kishatármenti kulturális kapcsolatokban. Mintáz a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott: a klub mély gyökereket vert a város társadalmi életében. Megerősödött az 5 éve alakult német klub is: kamarakórust szerveztek, német népdalok gyűjtésével foglalkoznak, s gyermekklubot is indítottak. Élő a kapcsolatuk a nemzetiségi szövetséggel — hasonlóan, mint a délszávoknál —, vonzók nemzetiségi báljaik, s az anyanyelvi művelődés egyéb területein is munkálkodnak. E klub létszámát és hatókörét azonban bővíteni kellene. Végül egy zárómegállapítás: figyelve az elmúlt 5 évben elért eredményeket — tendenciákat — Mohácson örömmel állapíthatják meg: a nemzetiségi határozat végrehajtása a városban jó úton halad, s ez, nemzetiségekre való tekintet nélkül pozitívan befolyásolja a lakosság közérzetét. K. F. Átadták az M3-as autópálya bevezető szakaszát Az Észak-Pesten már évek óta tartó, összetett közlekedés, fejlesztési munka újabb állomásához érkezett: csütörtökön délután forgalomba helyezték az M 3-as autópálya kétszer három sávos fővárosi bevezető szakaszát a Hungária körúttól a .XV, kerületi Felszabadulás útig. A Teleki Blanka utcai felüljárónál tartott átadási ünnepségen Szentirmai István, a Közúti Beruházó Vállalat igaz- gatója jelentette be, hogy a létesítmény teljes hosszában, az eredeti költségkereten belül, határidőre elkészült. Emlékeztetett rá, hogy ennek az útszakasznak, a 3-as számú városi főforgalmi útnak építése 1976-ban kezdődött. „Hz ember maga is gazdagszik általa” Kucsera Itala matematikából kiemelkedő A Le Figaro július 19-i száma egy Európában egyelőre egyedülálló vállalkozásról ad hírt: Franciaországban ezen a nyáron — most már másodszor — megnyitották a kiemelkedően tehetséges gyerekek nyári táborát. A kiválasztottak intelligencia-hányadosa 130. Franciaországból és Belgiumból érkeznek ide gyerekek, akik ebben a különleges, tehetség- gondozónak is nevezhető táborban részt vesznek. Úgy tudom, ilyenfajta kezdeményezés nálunk még nincs, de magát a tehetséggondozást, a tehetséges gyerekekre, fiatalokra való figyelést nálunk is egyre inkább szorgalmazzák, mert sokszor ezen múlhat, hogy valóban ki tudja-e bontakoztatni a tehetségét a későbbiekben valaki, vagy pedig elkallódik — s ezért kár lenne. Ebben a sorozatban különböző életkorú, tehetségesnek ítélt fiatalokat mutatunk be, elsőként egy általános iskolás, nyolcadik osztályos tanulót. — Szerinted milyen a lehetséges ember? Kit lehet annak nevezni? — Szerintem a tehetséges az egyáltalán nem csodagyerek, hanem inkább olyan valaki, aki az átlagnál jobban ért meg valamit, vagy jobban érdeklődik bizonyos témák iránt, de azért annyira nem jobban, hogy három klasszissal a többiek fölött legyen. Mert akkor már csodagyerek lenne, s ilyen nemigen van, vagy csak nagyon ritkán. Ha valaki tehetséges, annak nem szabad elszakadni a többiektől, és nem szabad, hogy csak az az egy dolog érdekelje, amihez különösen ért. Mértekkor szakbarbár lesz. Most biztosan mindenki azt hiszi, hogyha hasonlót is mondott nyolcadikos riportalanyom, azt mégsem így fejezhette ki. Pedig éppen ez a rendkívül figyelemre méltó: ezek Kucsera Itala saját szavai; szó szerint jegyeztem le. Már beszéd- és kifejezésmódjából is látszik, hogy ez a tizenhárom és fél éves kislány hallatlan intelli- aenciáról tett tanúbizonyságot. Magyartanára, aki egyben a 39-es dandár úti iskola igazgatója is, azt mondta: „Huszonnyolc éves tanári pályafutásom alatt ő a második tanítványom, aki ilyen kiugró tehetség.” Az a terület, amiben Itala különösen tehetségesnek bizonyul már évek óta, a matematika. — Legjobban azt szeretem a matematikában, hogyha van egy nehezebb példa, élvezem, ha rájöttem a megoldásra. S amikor rájöttem, akkor mindig úgy tűnik, milyen egyszerű is volt. Van, hogy elég sokáig rágódok egy-egy megoldáson, egész nap az jár az eszemben, hogyan is lehetne a kérdéses matematikai problémára rájönni. — Gondolom, ezek nem a szokványos iskolai példák. — Nem; osztályfőnököm, aki a matematikát tanítja, rendszeresen ad otthonra külön feladatokat, ezek általában versenypéldák. S otthon édesapámtól is szoktam ilyen feladatokat kapni. Sokszor én kérek tőle, ha pihent vagyok, és van időm. Ilyenkor magát a feladatot is ő találja ki. — Mégis hogyan, mikor derült ki, hogy különleges érzéked van a matematikához? — Amikor elsőbe jártam, volt a tv-ben egy matematikasorozat, s ott nyertem egy könyvet valamelyik példa megoldásáért. — Tavaly milyen versenyeken vettél részt? —A Tudományos Technikai L/ttörőszemle városi és megyei matematika versenyét megnyertem, az országos versenyen a tizenharmadik lettem. — Sok elfoglaltságod van? — Eléggé. Harmadikos korom óta tanulok zongorázni, ez hetente egyszer egy óra. Szolfézsre hetente kétszer, angolra két és fél éve szintén hetente kétszer járok. Ezenkívül az úttörőtanács tagja vagyok, s van egy fiúőrsöm is. Tavaly volt matematika szakkör az iskolában, ha idén is lesz, akkor oda természetesen járni fogok, s természetkutató szakkörbe is. — Matematikus szeretnél lenni? — Nem. Pontosabban mindenképpen olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami a matematikával van összefüggésben, de nem „csak’ ’matematikával. Valami olyasmire gondolok, nem tudom még pontosan, mire, ami kombináltabb. Érdekelnek a számítógépek, vagy például az nagyon izgat, mit csinálhat egy matematikus mérnök. — Szabad időben mit csinálsz a legszívesebben? A ma tematika példák megoldásán kívül, úgy értem? — Sokat olvasok, különösen állatokról, sőt azokon belül is, nem tudom, miért, a hüllőket nagyon szeretem, és nagyon érdekelnek. És mint majdnem mindenki ebben az életkorban, szeretek krimit is olvasni. — Akkor hadd kérdezzem meg, hogy mint matematikus, vajon más szemmel nézed-e a krimiket, azok logikáját? — Van, amikor bosszankodom, hogy milyen logikátlan egyik-másik, de például Gard- nert nagyon szeretem, ő igazán mindenre gondol. Rejtőt is szeretem, különösen a Csont brigádot. Ezenkívül szépiroda lomból, akit nagyon szívesen olvasok, az Poe és Shakes peare. Az olvasáson kívül még nagyon sok mindent szeretek csinálni, télen például korcso. lyázni, nyáron evezni. S persze a zenét is szeretem, játszani legszívesebben Schubertét játszok, hallgatni viszont Bachot szoktam leggyakrabban. De a rock-operákat is szeretem. Kedvenc együttesem nincs, inkább kedverfc számaim vannak. — Szerinted, ha valaki tehetséges, akkor tehetségének kibontakoztatása mennyire függ attól, hogy lölligyel-e rá a tanára, vagy sem? — A tanárától mindenki függ, de a tehetség kibontakoztatása már magán az emberen is múlik. Attól függ, milyen alkat: ha van benne lelkesedés meg akarat, és persze valamennyi hiúság is, nem kell külön biztatni; s van olyan is, aki direkt igényli, hogy foglalkozzanak vele, nógassák. Azt hiszem, tökéletesen egyet lehet érteni dr. Brasch György- né igazgatóval, aki azt mondta: „sok pedagógus van, aki nem hiszi, hogy a gyerektől is lehet tanulni valamit. Ez egyáltalán nem így van; ha az embernek ilyen intelligens tanítványa van, maga is gazdagszik általa." Dücső Csilla Országos tanácskozás a vállalatok működéséről „A vállalati munka korszerűsítése" címmel először rendezett országos tanácskozást Pécsett a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei szervezete, amely jó érzékkel áll hozzá a nagyon is időszerű közgazdasági, gazdasági problémák megvitatásához. A kétnapos találkozó szeptember 29-én kezdődött a Pécsi Ifjúsági Házban csaknem háromszáz résztvevővel, akiknek a többsége igazgató, elnök vagy osztályvezető. Nagy az érdeklődés és még nagyobb a vitázó kedv. Az utóbbit a komoly kiútkeresés szándéka jellemzi, hogy a feszült gazdasági helyzetben, a megnehezült nemzetközi áruértékesítési feltételek mellett miként is dolgozzanak a vállalatok, szövetkezetek és a még kisebb termelő egységek. Mindig aktuális volt ez a téma, de napjainkban különösen az — hangsúlyozta bevezető előadásában dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának a titkára, aki emellett a vezetők felelősségérzetét, nagyfokú érdekeltségét is kiemelte, amire szép példával megyénkből az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat irányítói szolgálnak. A titkár az emberi tényezők fontosságáról is beszélt, mintegy mottóul szánta észrevételeit a tanácskozás részvevőinek. Felvetette azt a problémát, hogy miért is van egyenlősdi a bérek megítélésében, miért akarnak sokan kevés munkával sok pénzt keresni és épp ezek miért irigylik a sokat dolgozóktóf a többletjövedelmet. Varga Jó- zsef, az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának munkatársa is bevezető, vitaindító előadásában az emberi, a lélektani motivációk fontosságára tért ki. Szólt arról, hogy a bérdifferenciálást maguk a munkások se szívesen akarják. Azt is megemlítette, hogy a vállalatok érzik a gondokat, de épp a megoldásban még nem jutottak közös nevezőre. Legfontosabb kijelentése, hogy érdemi előrelépés csak a termelés javításával várható, belső tartalékaink csak a jó, kitűnő minőségű munkával kamatoztathatók. E vonatkozásban a vállalati igazgató tanácsok és a felügyelő bizottságok sokat segíthetnek, ameny- nyiben a munkásvéleményeket is felkarolják. Deák Lajos, az Ipari Minisztérium osztályvezetője arról beszélt, hogy a dolgozókat a tervezésbe is be kell vonni, ismertetni kell velük a gazdasági célokat, hogy így még érdekeltebbek legyenek a termelésben. Szükséges, hogy a kutatók, fejlesztők, a gyártók és az értékesítők egy céged belül harmonikus munkaközösséget alkossanak, sőt jó lenne, ha a viharosan változó piaci hullámzásokat egy összeforrott, vállalkozó kedvű közösség azonnal érzékelné, amelynek a tagjai mindig képesek a legnagyobb pszichológiai terheltség mellett is az újat azonnal fogadni. De ez csak akkor lehetséges, ha minden vállalat tartósan érzi a piaci törvények hatását. Sok szó esett a gazdasági mechanizmus teljesebb érvényesüléséről is. Ezt vázolta fel előadásában Balázs Ágnes, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa is. A vitázók megegyeztek abban, hogy a vállalkozó kedv, az érdekeltség kialakulása nem függhet központi utasításoktól. Bizonyítani kell megfelelő munkával, hogy a mechanizmus nem állt meg a gyárkapuk előtt, hogy a kezdeményezésben nem fontos bátorítást várni felülről, a minisztériumoktól. Többletjövedelemhez csak a feszített, kitűnően szervezett, piacérzéken/ termelés révén juthatunk, miközben az érdekeltség valódi ösztönző erőnek számít a termelő egységek kapuin belül is. Csuti J.
