Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-24 / 264. szám
Irányi Dániel tér A zöldségárus most tette ki az árcédulát az uborkás ládára (18 Ft), a borászati eszközöket kínáló bodegában egy idősebb úr újságot olvas, más dolga nem lévén, pedig a fadugóknak, csapoknak, topóknak most van a szezonja, a következő faház bazárosa ma később nyit, de az üveg mögött látható áruk roppant mennyisége tanúsíthatja, hogy itt aztán „minden van”: bűvös dominó, színes „levlap" a Boney M együttesről, aztán Beatrice- jelvény, PMSC-embléma, tarokk kártya, továbbá gumi állatkák, babák, klipszek, bizsuékszerek, társasjátékok..., de mindez csak töredéke a választéknak. Elképzelni sem tudom, hogy a bazáros miképpen tartja fejben a legalább ezerféle portékának árát, beszerzési forrását, egyebeket. A fehér büfés autó előtt sült hurkára, kolbászra várakoznak. Egyébként is pecsenye, lángos illata úszik a tér fölött, mert főtt debreceni kapható a sarki hentesnél, grill csirke, lángos, és sült hal a szemközti oldalon. Az iparcikk-árusok sátorból ki-kiabálva csalogatják a tisz. telt „fogyasztót” a várható üzlet reményében. A tér alsó részén — ahol az út ketté válik — se faház, se sátor: az árukészlet lábnál hever a földön, viselt női-férfi-gyermekruhák és cipők, úristen, még egy kopott frakk is, vállfára feszítve. „Mennyiért adja?" Végigmér a pepitazakós férfi, aztán átnéz a fejem fölött: „Magára ez nem megy föl!” Tehát frakkügyben nem vagyok jó nála. Egy öreg tévékészülék (káva nélkül) a lehető legapróbb darabokra szétszedve, soha nem hittem volna, hogy ennyi alkatrész kell egy ilyen izéhez.... és egyáltalán, akad-e majd vevő? A műviráqárus asszonytól kérdem: „Miért nem igazi virággal foglalkozik?” A mű- gerbera csokrot fölkapja a földről: „Nézze, milyen szép! Ez soha sem hervad el. Kicsit poros, de majd a felesége lemossa ...” No hiszen. Az úttesten elugrok az autó elől, a haosi elismerően nyugtázza cirkuszi mutatványomat és még kiabál is, bizonyára megdicsért.. . Szépek ezek a pavilonok és előttük a kis „mini-park”, betonjárdalapokkal, üdezöld fűvel, néhány fenvő- fával. Butik, horgászbolt, lán- gossütő, trafik, mi van még? A „Horvát-kert”, vagyis egy falatozó, ahol már nem tudok a hurkának ellentállni. Az ízléses berendezés is jókedvre derít. „Dohányozni tilos!" Helyes. Ebből nem lesz kocsma. Pedig van sör. meg minden az egyik ablaknál, egy mankós férfi a zsíros papírt gondosan a pedálos szemétgyűjtőbe dobja, aztán italt kér. „Csak kilenc után, uram!” Megvárja, méq van hét perce. A pavilonok mögött egy nagy térség, egyelőre derékig érő — és porfogó — qazzal. Azért egyelőre, mert, ha jól emlék6. HÉTVÉGE szem a városrendezési elképzelésekre, akkor itt többek között kereskedelmi létesítmények épülnek fel a hajdani földszintes öreg házak, keskeny utcák helyére Visszanézek a túloldalra: ahogy kitatarozták a szemközti több szintes épületeket, kiderült, milyen gondos, szép munkát végeztek a neves pécsi építőmesterek. A borkombinát egyik részlege is itt kapott helyet, talán utódlási jogon is, hiszen az épület homlokzatán lévő feliratot: „M. Állami Közpince" — meghagyták a tatarozás során, nagyon helyesen. A Borostyán étterem bejárata ugyan a Kossuth utcára nyílik, de mégis jellegzetes része az Irányi Dániel térnek. Pontosabban az volt, amikor még „II. büfé” néven üzemelt, és amikor e név hallatára a rendőr összeráncolta szemöldökét. Kint bámészkodom egy ideig, aztán benyitok. Balra most terített asztalok várják a vendégeket. De „akkoriban” — hatvanas évek legelején — úgynevezett etetőasztalok álltak, bár itt soha senki nem evett (csak a terem hátsó traktusában), ám annál többet ittak. Hát kérem- szépen, ide vezették be a széles fenekű muraközi lovat, egészen a pultig, ami nem ment könnyen, éppen a magas és keskeny — padlózatra lecsavarozott — asztalok miatt. De a fuvaros megnyerte a fogadást (tét: 1 hordó sör), miszerint az ő lova, a Manci a pult. nál megiszik egy egész liter rumot, maroknyi mokkacukorral feljavítva. Én láttam a lovat, ahogy az itatóvödörből három rövid szürcsöléssel felszippantotta a piát, a körülötte tolongó úri közönség nagy röheje és tapsa közepette. A rendőr is benézett, de mert közbotrányt ittas egyének nem okoztak, másrészt, mert a „Kutyát behozni szigorúan tilos!” tábla intelme a derék fuvaroslóra nem vonatkozott, to- vpbb állt. Most piros egyenruhába öltözött, csinos hölgyek mérik a melegítőpult ételeit, így aztán hiába keresem a hajdani kocs- márost, Ludmány Sanyi bácsit, aki mindig bicegve járt szegényke, de hatalmas termetével azért úgy — ahogy tartott némi tekintélyt. Már amikor. Mert más alkalommal — éppen megint itt jártam... — kitört egy igazi szép verekedés a torzonborz hobók, alkalmi munkakerülők, továbbá ló- szagú kocsisok között, akik egyébként szelíd lelkületű emberek voltak. A férfiak egymás hegyén-hátón püfölték egymást, a karok, lábak összegabalyodtak, az emberkupac egyre nőtt, mint egy kisebb szénaboglya a mezőn. A rendőr felszólította őket, hogy hagyják abba, de állami hangja el. veszett az iszonyatos ordításban. Sanyi bácsi kibicegett az irodából, előtte két kuktagyerek negyvenliteres fazékban forró húslevest cipelt, majd a „góré" intésére a egyerekek merőkanállal megöntözték a nézeteltérés miatt egymásra neheztelő derék férfiakat. Nem rossz módszer. A kupac megmozdult, szétesett, ellaposodott, majd megszűnt. A térre torkolló Márton utca végén lévő házat is lebontották, parkoló kocsik várakoznak az őszi reggeli napfényben. Könyök utca, az is ide ereszkedik le. Éppen a Könyök utca könyök-kanyarjába voltam bejáratos egy szép lányhoz, fene nagy és örök időkre szóló érzésekkel. Mindent elvitt az idő... Ahogy a tér házait is. Már nem is tudom, milyen volt ez a - napjainkra letarolt és lassan beépítésre kerülő — környék. Ott volt a kenyérbolt, fölötte a hírhedett Csendes étterem, a tér keleti oldalán egy kötődé, gyertyaöntő, bábos, hentes, lóhúsbolt, cukrószüzem, az udvarban valahol... Nem maradt itt semmi, csak egy gyönyörű, magányosan álló szomorúfűz. Ott áll a kopór- ság közepén. A dózer és a házbontók kikerülték. Feltehetően majd az építők is. Rab Ferenc egyetemi, főiskolai végzettséggel és legalább 5 éves szakirányú termelésirányítói gyakorlattal rendelkező magasépítő építésvezetőt és szakipari építésvezetőt JELENTKEZÉS: B. M.-l TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN. Pécs, Fürst Sándor u. 5. A függöny mögött ül egy asszony, karjából, vállábái, füle tövéből vékony fényes tűk meredeznek, mint a sündisznó sortéi. Fáj? kérdezem. Az egyik mintha viszketne egy kicsit, válaszol suttogva, de még ha fájna is... I De hát nem fáj. Ez az utolAkkoriban önthették a bronzembert a tűszúrásos gyógymód helyeinek tanulmányozására a kínaiak, amikor Avicenna megírta az Orvostudomány kánon-jót — olvasom „A hagyományos kínai orvoslás” című könyvben. Ez a XI. században történt. De már azelőtt kétezer évvel is gyógyítottak így, az időszámításunkat megelőzően született „Sárga Császár belgyógyászati könyve" is leírja a módszert. És a többi ... Az akupunktúráról untig eleget lehet olvasni, többnyire az egzotikumoknak kijáró hangon: tessék, kedves olvasó, borzongj vagy ámulj. És ha elhiszed, jó, ha meg nem, kacsintsunk össze, mi, felvilágosodott modern emberek. Legalábbis így van miná- lunk. Mert sokfelé — és nemcsak Keleten - klinikákon, elméleti intézetekben foglalkoznak már az akupunktúra titkával. S addig is, amíg megfejtik a titkot, alkalmazzák a gyógymódot magát. Már az Egészségügyi Világszervezet is állást foglalt a kérdésben, Sf megadott egy ötven betegségből álló listát, amelyeknél az akupunktúrát a lehetséges kezelések első helyére sorolja. Amerikában, a Szovjetunióban, Európa minden országában van már oz ezzel foglalkozó orvosoknak szervezetük. Nemzetközi folyóiratok jelennek meg, szaporodik a szakirodalom. Magyarországon az a harminc-negyven orvos és kutató, akik az elmúlt évtizedben magányosan művelték-tanulmá- nyozták-kutatták a tűszúrásos gyógymódot, ezekben a hetekben nyújtotta be hivatalosan a MOTESZ-hez a hazai akupunktúra társaság megalapításának kérelmét. o Az uránbánya rendelőjében ezen a délutánon a szokásosnál is nagyobb a nyüzsgés. Más napoktól annyiban tér el ez a nap, hogy most nemcsak odakint a betegek vannak sokan, hanem idebent — az orvosok is. Belgyógyászok, bőrgyógyász, ideggyógyász, reumatológus. Továbbképzés? Olyasmi. Dr. Rédey Tibor sebészfőorvos az egyik odalon, az érdeklődő kollégák a másikon. Ki-ki hozta a saját betegét. Ekcéma, derékfájdalom, gyomorhurut, teniszkönyök. Ez az utóbbi — mondják — igen nagy fájdalmakkal jár, nehezen múlik, s gyakorlatilag nincs gyógyszere. Áldozata most egy fiatalember, aki a tűk láttán behunyja szemét. S csak amikor néhány perc múlva vége a kezelésnek, akkor neveti el magát kissé szégyenlősen. Hogy tud félni az ember az ismeretlentől . .. A kollegák közt is nagy a tájékozatlanság. Valaki megjegyzi: azért ebben egy kis okkultizmus is van, éri legalábbis tartanék a kontároktól. Másvalaki: miért, más területeken nem kell tartani a kontároktól? Nem tudjuk pontosan, mi hat, hogyan hat — tamáskodik az egyik. Miért, vajon nincs-e olyan bevált gyógyszer, amelyiknél ugyanígy nem ismerjük a pontos hatásmechanizmust? — jegyzi meg a másik. Az orvosi szakkifejezések pergőtüzében valami olyasmit értek egyszercsak, hogy „nemcsak a tüneteket múlasztja el". Tünetek? Mik is azok? Az asztmás nem fullad, az ekcé- másnak eltűnnek a foltjai, a derékfájós kiegyenesedhet végre, a zsábásnak megszűnik a fejfájása. Egy évre, öt évre, talán egész életére. És ha csak ennyi történne, semmi más — mondom fehérköpenyes szomszédomnak — só reményem, teszi hozzá fojtott hangon, megjártam már minden kórházat, de csak fájt a tejem, szaggatott, már évek óta nem tudok aludni, marokszám szedem a gyógyszert. Az orvos, kezében egy üvegtálban a tűk, átmegy a szomszéd fülkébe. Már Akupunktúra hát vajon annak az embernek a szemében nem minden-e ez? Sokfelé külföldön a fájdalom csillapítása már külön szakágazat lett. Kórházi osztályok vannak, ahol ezzel foglalkoznak. A módszerek közt ott van az akupunktúra is. O Pécsett egyetlen orvos foglalkozik akupunktúrával, dr. Rédey Tibor. Hogyan kezdődött? — Tulajdonképpen mór gimnazistaként elolvastam mindent, ami e tárgyban hozzáférhető volt. Érdekeltek az ilyen dolgok, sokáig jógáztam is. Már gyakorló orvos voltam, amikor megint előtérbe került az érdeklődésemben. Olvasgattam, töprengtem a dolgon. Aztán egy ismerősöm lánya Ausztráliába ment férjhez, ők voltak azok, akiktől az első száz tűt kaptam. Akkor aztán már mélyebbre ástam a témában. Még négy évbe telt, mire az első tűt beleszúrtam az első betegbe. Egy kézilabdás barátom volt az illető, egy sérülés tartós derékfájást váltott ki nála, és csodák csodája, meggyógyítottam. Eleinte a baráti körömben próbálkoztam. Igyekeztem hozzájutni a szakkönyvekhez. Ha külföldre utaztam, szerény anyagi lehetőségeimet erre fordítottam. Most mór egy évtizede ren- delésszerűen kezel. Nem a munkahelyén, a rendelőintézetben, hanem oly módon, hogy egy barátja, az egyik klinika igazgatója biztosított számára egy kezelőhelyiséget, hetente egy alkalommal. Milyen a tíz év mérlege? — A betegszám sok százra rúg, az eredményesség 95 százalékos. Ez megfelel a nemzetközi adatoknak is. Persze, csakis kivizsgált betegeket fogadok, és csak olyan eseteket vállalok, ahol a módszer reményt nyújt. * Bizonyos betegségek esetében az akupunktúra nem alkalmazható? — Nem. A leghatásosabb a mozgásszervi, idegrendszeri betegségeknél, néhány bőr- és több emésztőrendszeri betegségnél. Érdekes új szempont, hogy még a differential diagnosztikában is alkalmazható. Volt egy esetem, egy asszonyt kezeltem derékfájdalmakkal, olyan gerincbántalmai voltak, amelyek indokolták a fájdalmat. Ezt sikerült is megszüntetni, de megmaradt egy, az előzőtől valamelyest eltérő derékfájdalom. Belgyógyászati kivizsgálásra küldtem, s még is találták nála a vesekövet. És több ilyen eset volt. A különféle eredetű fájdalmak, amelyek elfedik egymást, mintegy „szétválaszthatok” az akupunktúra segítségével. Ezt a témát elő is adtam a brnoi akupunktúra-kongresszuson, több eset kapcsán. O Újabb kezelési nap a MÉV- Rendelőben. A gyomorhurutos beteg panaszai megszűntek, a egész jól mozog a térdem, mondja ott egy férfi, ma otthon hagytam a botot is. Bevallom magának, mondja a zsábás asszony halkan és a szeme egy láthatatlan távoli pontra szegeződik, elhatároztam: ha ez se segít, véget vetek az egésznek, így nem lehet tovább élni. bácsi, akit legelőször úgy 1 mogattak be, most szinte kör nyedén mozog, az ekcéma-fi tok fakulnak, a teniszköny nem fáj. Dr. Bank József, a rendc igazgatója: — Tapasztaltuk az érdekl dést a kollegák részéről és I hetőséget adtunk, -hogy a érdekel, itt megismerje a mó szert. Én magánemberké már eddig is láttam a vitath tatlan eredményeket. Mc ezekkel a szerdákkal lehető' vált, hogy egyszerre többen megismerjék. Rédey doktor megkezdte < elméleti előadásokat is. Kézi lés után összejönnek, vitatko nak, kérdeznek és válaszolna A hír egyre terjed, az érdekli dők is szaporodnak. o Magyarországon nincs mé társaság. Nincs tehát szerve zet, amelynek révén a sarlc tánság kizárható. Nincs folyc irat, a szakirodalomhoz hivc talosan nem lehet hozzájutn Mégis érdekes módon, az e méleti kutatások terén is szé eredményeket mondhatnak ma gukénak a magyar szakembe rek. A legutóbbi szófiai kong resszuson egy magyar bioki bernetikus tartott élénk vissz hangot kiváltott előadást Vannak más próbálkozások i — nem tudható, nem éppei itt születnek-e meg azok a föl fedezések, amelyek a kétkedő két is meggyőzik. — Annyi már bizonyosnál látszik — mondja Rédey dók tor —, hogy bioelektromos in gerekről van szó, és az aku punktúra hatásmechanizmusc összefügg a vegetatív idegrendszerrel, amelyről még nen tud olyan nagyon sokat a modern orvostudomány. A jeleli szerint elektromos depolarizá- ciós folyamatok zajlanak le amikor mi tűvel a megfeleli pontokra ingert juttatunk. O Nincs még statiszika arról, hogy hányán gyógyultak meg annak a maroknyi orvosnak a kezétől, akik hazánkban kitanulták és művelik az akupunktúrát, akik szabadidejüket erre áldozták, saját pénzükön külföldi intézetekbe utaztak, turista-zsebpénzüket méregdrága szakkönyvekre költötték, és minden támogatás nélkül, sőt, minden ellenzés dacára nekifogtak a gyakorlatnak, vállalva a fanyalgást, néha a nyílt lenézést is. De a legszerényebb számítások szerint is jó pár ezer ember a szerencsések száma, akik így vagy úgy megtudták a dolgot, s azóta megszabadultak nyavalyáiktól. Ök ma már a hivők közé tartoznak. A beteg mindenben hisz — mondják az ellenzők. És igazuk is van. A beteg mindenben hisz és mindenben reménykedik. Főleg abban reménykedik, hogy a rengeteg lehetséges gyógymód közül valamelyik majd csak segít rajta is. És az akupunktúra egy a lehetséges gyógymódok közül. Persze, hogy nem jó mindenre, mondta, valaki, de hát akkor a gipszelést is kidobhatnánk, hiszen az se jó mindenre. . . Amire viszont jó az akupunktúra, ott ugyanúgy kívánatos a használata, mint más módszereké. Előnye is van: hogy teljesen fájdalommentes, nem okoz káros elváltozásokat, eszközigénye csekély, egy nyugodt hely kell csak hozzá, szóval nagyon olcsó is. A Társaság megalakulásával talán végre hozzáférhetővé lehet tenni mindenki számára. Ami betegek újabb ezreinek tiszta nyeresége lenne. Hallama Erzsébet
