Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-23 / 263. szám

1973. szeptember 23., péntek Dunántúli napló 5 nolc palyaja Baranyai orvosnapok Komlón A pedagógusok élet- és munkakörülményei Ülést tartott Pécsett a városi tanács Czente Gyula elnökletével ülést tartott tegnap délelőtt Pécs megyei város Tanácsa. A napirenden a pedagógusok és közművelődés; dolgozók éleie és munkakörülményeinek meg­tárgyalása szerepelt az első he­lyen, Csorba Tivadar művelő­désügyi osztályvezető előter. jesztésében. Szó volt még a garázshasználat módosításáról szóló tanácsrendelet módosítá­sáról, az igazgatási osztály munkájáról s a városi Népi Ellenőrzési Bizottság tevékeny­ségéről (dr. Galabár Tibor, dr. Ásvány Lajos és Remeczki Lász­ló előadásában). A tanács ülésén elhangzott, hogy változatlanuil nagy gon­dokat jelent a pedagóguspá­lya elnőiesedése. Pécsett az ok­tatási intézményekben dolgozó pedagógusok 78 százaléka nő, s ha csupán az általános isko­lákat tekintjük, az arányuk még nagyobb; 86 százalék! Ennek pedagógiai és munkáltatói szempontból is hátrányos kö­vetkezményei vannak, a „férfi­szerep" hiánya, illetve a he­lyettesítések gondja miatt. A pedagógusok átlagéletkora az óvodákban a legalacso­nyabb (31 év), az összes tc-bbi intézményt figyelembe véve 36 év. Az előterjesztés szerint ge­nerációs ellentétek csak elvét­ve fordulnak elő a tantestüle­tekben. A Pécsett tanító 3000 pedagógus 83 százaléka él csa­ládban az egyedülállók há­romnegyede nő. Az utóbbi években ezt az értelmiségi ré­teget sem kerülte el a válások számának növekedése. Ami a pécsi pedagógusok képzettségét illeti: képesítésük jónak mondható, a szakos el­látás teljes, csupán a tanító­hiány vált krónikussá hosszú ideje. Több mint háromszáz­ötvenen tanulnak tovább egy másik —. vagy kiegészítő — diplomáért egyetemen, főisko­lán. Figyelemreméltó viszont, hogy az elmúlt öt évben 76 pedagógus és 14 népművelő hagyta el véglegesen a pályát, 16 pedagógus pedig magánvál­lalkozásba kezdett. A pályael­hagyásnak többnyire anyagi okai vannak, ami nem is igen csodálható, hiszen a pedagó­gusbérek nemigen emelkednek havi 4300 forint fölé, s egyéb­ként is, a pécs-baranyai taná­rok, tanítók bére 1977 óta el­marad az országos átlagtól. A pályakezdők fizetése a létmini­mum határán élést biztosítja csupán, s őket még a család­alapítás, lakásmegoldás gond­jai is nehéz feladatok elé ál­lítják. (A pedagógusok mint­egy háromnegyedének van megoldva a lakáshelyzete Pé­csett.) Az előterjesztésből, s a vitá. ban elhangzott felszólalásokból is kitetszett, hogy a tanácsta­gok alapvetően tisztában van­nak a pedagógusokat nyomasz­tó terhekkel, például az iskolai zsúfoltságból eredő nevelési gondokkal, a megváltozott szü­lői és társadalmi elvárásokkal, a gyermeknevelés felelősségét egyedül a pedagógusokra há­rító magatartással. A tanács több pontból álló határozatot fogadott el a pedagógusok helyzetének javítása érdekében, egyebek között azt, hogy bér­megtakarításból s más alapból emelni kell a pedagógusok alapbérét s hogy a lehetősé­geknek megfelelően pályakez­dő fiatalokat lakáshoz kell jut. tatni az épülő állami garzon­házban. Kilencedik alkalommal ren­dezik meq a Baranyai orvosna­pok rendezvénysorozatát, ame­lyet tegnap nyitottak meg Kom­lón. A kétnapos tapasztalat­csere házigazdája a Baranya megyei Tanács V. B. egészség- ügyi osztálya, valamint a Komló városi Tanács V. 6. Kórház- Rendelőintézeti Egysége. Nem véletlenül lett «.házigazda idén a baranyai bányászváros — ez évben ünnepli 25. születés­napját a komlói kórház. Az orvosnapok rendezvényein mintegy ötszáz kórházi és kör­zeti orvos vesz részt, s négy fő témában — az alapellátás- üzemegészséqügy-goadozás, az intenzív betegellátás, a gyer­mekgyógyászat, és a különböző Havasi i. Magyar-NDK barátsági hét Tisztelgés Ernst Thälmann domborműve előtt (Fotó: Kocsmár Gábor) Brigádtalálkozó Zobák-bányán Aradi Jánosné, az Egyetem utcai Általános Iskola igazgató-he­lyettese felszólal a tanácsülésen A Hazafias Népfront Ba­nya megyei Bizottsága által szervezett magyar—NDK ba­rátsági hét rendezvénysorozatá­nak utolsó napján a Mecseki Szénbányák komlói Zobák-bá- nyaüzemében tartottak brigád­találkozót. A német és a nem. zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő alakjának, a hitleri fasiszták által meggyilkolt Ernst Thälmann nevét viselő szénbá­nyász szocialista brigád vendé­ge vált Erwin Skeib, az NDK budapesti kulturális központjá­nak igazgatója és felesége. A brigádtalálkozón vészt vett Krasznai Antal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bi­zottságának titkára, és Somssich Lász’lóné, az MSZMP Komló városi Bizottságának titkára is. Holla Imre brigádvezető megemlékezett arról az idő­szakról, amikor névadójukká választhatták Ernst Thälmannt, valamint az NDK kulturális központjával kialakított több mint egy évtizedes gyümölcsö­ző kapcsolatról. Külön hang­súlyozottan szólt a brigád és Erwin Skeib igazgató évek so­rán egyre mélyülő barátságá­ról, s egyben utalt a mostani találkozó némi szomorúságára okot adó „aktualitására": Er­win Skeib hamarosan nyugállo­mányba vonul és hazatér az NDK-ba. Erwin Skeib válaszában Ernst Thölmannról és a többi német antifasiszta harcáról és sorsá­ról emlékezett meg, és méltat­ta az „Ernst Thälmann” szo­cialista brigádnak a magyar— NDK baráti kapcsolatok ápo­lásában és elmélyítésében ki­fejtett kiemelkedő és úttörő je­lentőségű tevékenységét. A brigádtalálkozó részvevői ezután megkoszorúzták az üzemközpont falpn elhelyezett Ernst Thölmann-damborművet. Este Magyarszéken tartottak magyar—NDK barátsági gyű­lést. A község kultúrházában Erwin Skeib a két ország és nép baráti kapcsolatairól tartott elő­adást. A műsorban a gera-i „Liedehrlik" együttes mellett fellépett a magyarszéki Általá­nos Iskola, és a komlói Wacha Jánosné énekegyüttese, a szász­vári német nemzetiségi együt­tes. D. I. szabadon választott témák — cserélik ki tapasztalataikat, s mintegy kétszáz előadást hall­gatnak meg, illetve cserélik ki véleményüket a beszámolókat követő vitában. A Baranyai-orvosnapok ren­dezvénysorozatát tegnap dél­előtt nyitották meg a komlói Színház, és Hangversenyterem­ben. A vendégeket dr. Szűcs Edit, a komlói Kórház-Rendelő­intézeti Egység igazgatója kö­szöntötte, köztük Rajnai Józse­fet, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának titkárát, Gallusz Józsefet, az MSZMP Komló városi Bizottságának el­ső titkárát, Takács Gyulát, a Baranya megyei Tanács elnök- helyettesét és Morber Jánost, a Komlói városi Tanács elnökét. Ezt követően dr. Reményi Jenő, meqbízott megyei főorvos mon­dott bevezetőt, majd dr. Tényi •Jenő, a POTE professzora Az alapellátás időszerű kérdéseiről tartott előadást. Három helyszínen, a szín­házteremben, az Úttörő- és If­júsági Házban, valamint a Ba­ranya megyei Vízmű dísztermé­ben folytatódnak az előadások. Tegnap a legérdekesebb bemu­tatót a színházteremben tartot­ták: a résztvevők videokazettá­ról nézhettek végig egy szívmű­tétet, amelyet az orvosokkal együtt megtekintett a beteg is, Keszi István az orfűi kemping vezetője. Kizárni a formalitásokat Majsi javaslatok a választási tö rvé ny te r vezethez Tisztázandó a visszahívási ok Állampolgári felelősségtudat és megfontoltság — ezt a be­nyomást keltette az újságíró­ban tegnap délután az a más­fél óra, amit Majson, a község­ház tanácstermében töltött. A választási rendszer továbbfej­lesztéséről szóló törvényjavas­lat társadalmi vitájában figye­lemreméltó gondolatokat, ész­revételeket mondtak el. Ezek közül idézünk az alábbiakban. — A javaslat szól a megvá­lasztott tanácstag, képviselő visszahívásáról — ez helyes, egyet is értek vele. De mikor, miért? — erről nincs szó — mondta Szentkirályi Lajos köz­ségi párttitkár, aki nyomban javasolt is: — Vegyék be a tör­vénybe, hogy akkor, ha méltat­lan lett a megbízásra, elhanya­golja vállalt kötelezettségét, ezért nem felel meg a belé helyezett bizalomnak. — Sokat beszélgettünk mun­katársaimmal a törvényterve­zetről, s arra a véleményre ju­tottunk, hogy talán hamarabb kellett volna megreformálni a választási rendszerünket, sak­kor talán nem a passzivitás jellemezte volna ezt a fontos állampolgári tevékenységet — jelentette ki Karsai Ferencné tsz-dolgozó. — Nagyon helyes­nek tartom a kettős-többes je­lölés rendszerét, de ne vigye­nek a jelölő gyűlésre mindjárt „kész" jelölteket, hanem bíz­zák a résztvevőkre, hogy olyant válasszanak, akit leginkább a magukénak éreznek. Bereczki Ferenc nyugalma­zott járási hivatali dolgozó a többes jelölést mint az aktív választás - és nem egyszerű szavazás! — fontos elemeként üdvözölte. — De ha a jelölő gyűlésen nem történik kettős jelölés — folytatta —, egyéb alapos in­dok híján ne ismételjék meg a gyűlést. Ha a választók egy személyben találják meg a leg­jobb jelöltjüket, miért kellene merő formaságból még egy je­löltet állítani? — Két fontos észrevétele: a választókerüle­tek (tanácstagok) számát ma­ga a tanács határozza meg, munkahelyeken, intézmények­ben pedig ne tartsanak ta­nácstagi jelölő gyűlést, hiszen a dolgozók nem egy lakóterüle­tet képviselnek, hogyan is dönt­hetnének tehát egy adott lakó­terület nevében. Bereczki Fe­rencnek volt még egy figye­lemreméltó gondolata a társ­községek és a székhelyközség viszonyáról: — Egyetértek azzal, hogy a jelenleg gazdátlan társ­községek az új választási rend­szer szerint elöljáróságot ala­kíthatnak a tanácstagjaikból. De így székhelyközség kerül hátrányos helyzetbe, hiszen ott csak a végrehajtó bizottság van, az pedig az egész taná­csi körzet nevében jogosult dönteni. Úgy vélem, a szék­helyközségben is szükség vol­na elöljáróságra . . . Sfeer Imre, a Hazafias Nép­front körzeti bizottságának a titkára a választójoggal kap­csolatban azon alternatív meg­fogalmazással (2. § (3) bekez­dés) értett egyet, ami nem a választójogból, hanem annak a gyakorlásából zárja ki azt, akit bírói ítélet tilt el a közügyek gyakorlásától, vagy jogerős szabadságvesztés-büntetését tölti — ez egyrészt az emberi jogok teljesebbé válását jelen­ti, másrészt a törvény gesztusa arra, hogy nyitott az út vissza a társadalomba. H. I. A színpadra, miközben a színészek egymás ke­zét fogva megköszö­nik a tapsokat, a zsinórpad­lásról két portré és két év­szám ereszkedik alá. A színé­szek, statiszták mély meghaj­lással fejezik ki tiszteletüket Madách Imre és Paulay Ede emléke előtt: Az ember tra­gédiája első bemutatójának 100. évfordulóján főhajtás köszönti a Tragédia íróját és első rendezőjét. Egy hosszú színházi estét zárnak ezek a percek szerdán fél 12-kor: az est nem szűkölködött ünne­pélyes, megható pillanatok­ban. Köpeczi Béla művelődési miniszter ugyanis nemcsak a Tragédia centenáriumáról emlékezett meg a Nemzeti Színház közönsége, a tévé­kamerák és a rádió mikro­fonjai előtt. A kormány meg­bízásából bejelentette: a Mi­nisztertanács határozatot ho­a nemzetnek Színház zott az új Nemzeti Színház felépítésére. „A közóhajnak is eleget téve", hangzott az indoklás egyik része, s ez nem egyszerű szónoki fordu­lat csupán. A színház mindig is többet jelentett önmagá­nál. A színház nemcsak nép­szórakoztató, műveltséget ter­jesztő és nevelő intézmény, hanem a nemzeti drámairo­dalom, a nemzeti nyelv ott­hona, műhelye, s mint ilyen, egy nép, egy megye, vagy város közös gondolkodásának, a szűkebb, vagy tágabb ha­za szeretetének szimbóluma is. Ilyen értelemben közös gyökere van a magyar nyelvű színházakért folytatott reform­kori küzdelmeknek, a vidéki városok színházépítési lázá­nak a múlt század végén és napjainkban az önálló vidéki társulatok szervezésének. Az ország első színházának társulatát kétszer fosztotta meg otthonától a növekvő, terjeszkedő főváros bontása, építkezése. Az új Nemzeti Színház felépítésének gondo­lata már akkor felmerült, amikor a régi még állt a Rá-* kóczi és a Nagykörút sarkán. Tizennyolc évvel ezelőtt nem­zetközi pályázat zárult le ma­gyar tervező, Hoffer Miklós tervének elfogadásával. 1985- ben a Városligetben, a Gor­kij fasorral szemben lerakják Thália új otthonának alapkö­vét és megkezdődhet az épít­kezés. A falakban benne lesznek azok a forintok, ame­lyeket a már eddig is meg­nyilvánuló áldozatkészség ajánlott fel e nemes célra, és azok is, amelyek ezután érkeznek majd honfitársaink­tól és a más országokban élő magyaroktól, a magyar kul­túra hazai és külföldön élő híveitől, barátaitól. Úgy éreztük, hogy az a taps, amely a bejelentés után a miniszter beszédét megsza­kította, és a Kállai Ferenc ál­tal felolvasott felhívást követ­te, sok millió magyar nevé­ben szólt. Ilyen emelkedett hangulat­ban került s°r az előadásra. Vámos László szövegileg az eddigi legnagyobb teljesség­re törekedve meghagyott olyan részeket, amelyeket más rendezők kihagyhatónak véltek. Emiatt a szokásosnál hosszabb volt az előadás. Kárpótolt azonban bennünket a látvány elevensége, s^ínes- sége, amely sohasem fedte el a gondolatot. A színészek nem birkóztak Madách szö­vegével, hanem bírták azt, a szükséges pátosz nem vált üres deklamálássá. Fiatalok játszották a főszerepeket. Balkay Géza m. v. Luciferje állt legközelebb szívünkhöz: makacs gondolkodót, okos kételkedőt formált meg. Éva a vonzó szépségű Tóth Éva volt, Ádám a kamaszos, kissé éretlen Bubik István. Érezhető izgalmuk, elfogódottságuk sem halványítja alakításuk fényét, megérdemelt sikert arattak. A tetszést a földszint és az erkély közönsége hosszú tapssal, a kar­zat ifjúsága pedig lábdobo­gással jelezte. A száz évvel ezelőtti premiereken volt szo­kás az ilyen — s mostaná­ban újra az. G. T. Kurt Blecha látogatása Kurt Blecha, az NDK Minisz­tertanácsa elnöke mellett mű­ködő sajtóhivatal vezetője — Bajnok Zsolt államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívásá­ra — szeptember 19—22. kö­zött látogatást tett Magyaror­szágon. Megbeszéléseiken áttekintet­ték a tájékoztatási kapcsolatok alakulását, a két hivatal együtt­működésének eredményeit és továbbfejlesztésének lehetősé­geit. Kurt Blechát fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és La­katos Ernő, az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztá­lyának vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents