Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-21 / 261. szám

2 __________________________________________Dunántúlt Ilaplö_______________________________ 1983. szeptember 21., szerdi K ádár János látogatása Finnországban Megnyílt az EHSZ-közgyölés 38. ülésszaka Lehetséges mindenki számára elfogadható megállapodásokat lalálr Hol la i Imre megnyitó beszéde Jurij Andropov válasza Lehetséges a továbblépés A Szovjetunió vezetésének mélységes meggyőződése sze. rint az, ami ma a nemzetközi politikában történik, éles el­lentétben áll Európa és a világ népeinek érdekeivel és törek­véseivel. A felelősség ezért azo­kat terheli, akik a nemzetközi kapcsolatok destabilizálására törekszenek, a szocialista or­szágokkal szembeni, s ezzel együtt az összes többi ország feletti katonai fölény elérésére törnek — hangsúlyozta Jurij Andropov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke abban a válaszban, amelyet a nyugatnémet Bun­destag szociáldemokrata kép­viselőinek egy csoportja által hozzá intézett felhívásra adott. A Bundestag-képviselők fel­hívását és Andropov válaszait a TASZSZ-hírügynökség ismer­tette kedd délután. A szociáldemokrata képvise­lők megállapították, hogy az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Genfben folyó tárgyalások döntő szakaszukba érkeztek, s annak az aggodal­muknak adtak hangot, hogy ez év végéig esetleg nem síké. rül eredményt elérni ezeken a tárgyalásokon. • A Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke válaszában rá­mutat: a Legfelsőbb Tanács küldötteivel együtt valamennyi szovjet ember osztja a felhí­vásban megfogalmazott aggo­dalmat. A genfi tárgyalások eredménytelensége valóban a fegyverkezési hajsza kiszélese, dését jelentheti. Ezeknek a tár­gyalásoknak a célja nem csu­pán megállítani a fegyverkezési hajszát, hanem a fegyverzetek — mindenekelőtt a nukleáris fegyverzetek — csökkentésének az elérése is. Válaszában Jurij Andropov kijelenti: a világnak nincs szüksége pusztító fegyverkész­letek további növelésére. Sőt éppen ellenkezőleg: azok radi­kális csökkentésére Van szük­ség — a felszabaduló eszkö­zöket és erőforrásokat a leg­fontosabb gazdasági és társa­dalmi problémák orvoslására kell fordítani. Ez a Szovjetunió szilárd meggyőződése, ez az álláspontja a Varsói Szerződés többi tagállamának is. Egyben ez a válasz az önök levelének központi kérdésére is —■■ álla­pítja meg többek között Jurij Andropov válaszában. A Szov­jetunió mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nukleáris katasztrófa felé való sodródás. önök felhívással fordulnak hozzánk, hogy szüntessük be mindenfajta nukleáris fegyver gyártását, fagyasszuk be min­den nukleáris fegyverkészletün­ket, csökkentsük az SS—20-as rakétáink számát abban az esetben, ha az Egyesült Álla­mok lemond a Pershing—2- esek és a szárnyasrakéták te­lepítéséről. A Szovjetunió'nemcsak teljes mértékben osztja és támogatja ezeket a követeléseket, hanem hajlandó jelentős mértékben tovább is menni. Mi azt java­soljuk, hogy mennyiségi és mi­nőségi tekintetben egyaránt történjen meg a nukleáris fegy­verek befagyasztása. Ez magá­ban foglalja a nukleáris kész­letek valamennyi alkotóeleme mennyiségi növelésének tilal­mát, az új típusú és fajtájú nukleáris fegyverek telepítésé­ről való lemondást, moratórium elrendelését mindennemű nuk­leáris robbanótöltet kipróbálá­sára, valamint moratóriumot a nukleáris fegyverhordozók új fajtáinak és típusainak kipró­bálására. Továbbra is érvény­ben van az a javaslatunk, hogy Európa legyen mentes minden­fajta nukleáris fegyvertől, kö­zepes hatótávolságútól és harc­téritől egyaránt. (Folytatás az 1. oldalról) A finn külügyminisztérium megítélése szerint egyébként különleges hangsúlyt ad a lá­togatásnak, hogy a megbeszé­lésekre nemzetközi értelemben politikailag igen bizonytalan Mauno Koivisto elöljáróban kiemelte: különös örömömre szolgál köszönteni önöket Finnországban. A feleségemmel tavaly tett magyarországi utunk benyomásai és különösen az ott folytatott beszélgetéseink emlé­kei továbbra is erőteljesek. Az a vendégszeretet és melegség, amelyben ön és minden ma­gyar, akivel találkoztunk, ré­szesített bennünket, érzékletes módon tükrözi népeink egye­nes és közeli kapcsolatait. A népeink kc-zötti barátság és élénk kapcsolattartás megle­hetősen sok dolgon alapul. A nyelvrokonság, több történelmi tényező és bizonyos időszak­ban még a nemzeti romantikus áramlatok is, már régóta élén­kítették kapcsolatainkat egy­mással. Az utóbbi évtizedek­ben az együttműködés a társa­dalmi élet minden területére kiterjedt. Finnország és Magyarország nemzetközi kapcsolataikban hangsúlyozzák a népeket ösz- szekötő tényezőket és a közös érdekeket. A társadalmi látás­mód különbözőségei nem le­hetnek a népek közötti érint­kezés akadályai. Az utóbbi néhány év alatt a nemzetközi légkör aggasztóan feszültté vált. Az államközi kapcsolato­kat nagy megpróbáltatások ér­ték, ugyanakkor a fegyverkezés folytatódott és további fokozó­dással fenyeget. A válságok száma világszerte növekedett, közülük több a nagyhatalmi ellentétek jellegét kezd ölteni. A manas szintű párbeszédre most Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Koivistoné asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves finn barátaink! Őszintén köszönöm Elnök úr, hozzánk intézett kedves szava­it. A magam és feleségem, va­lamint honfitársaim nevében köszönöm a meghívást és a meleg fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Enged­jék meg, hogy ezt az alkalmat felhasználva átadjam önöknek és önök révén a baráti finn népnek a magyar nép szívből jövő üdvözletét és jókívánsága­it. Kellemes szólnom arról, hogy Koivisto elnök úrral első bu­dapesti találkozónkon éppen úgy, mint mai megbeszélésün­kön, igen fontos dolgokról tár­gyalva, kevés szóból, és hamar megértettük egymást. Ennek oka van: az együttműködés szélesítésére irányuló szándék kölcsönös, egybeesik népeink óhajával és törekvéseivel. Kedves Barátaink! A magyar—finn barátságnak egyik erős tényezője né­peink közös béketörekvése. A nemzetközi helyzet kérdései nálunk, s nyilván önöknél is az emberek figyelmének kö­zéppontjában állnak. Találko­zónkra olyan időszakban kerül sor, amikor a nemzetközi hely­zet joggal ébreszt aggodalmat Európa és a világ népeiben. A fegyverkezési hajsza fokozódá­sa, az enyhülés megtorpanása, a feszültség növekedése és mindezek következtében az ál­lamok egymás közti kapcsola­taiban keletkezett zavarok igen veszélyes helyzetet jeleznek. Különösen igaz ez abban az Európában, amelynek jelentős időpontban kerül sor. Ezért itt Helsinkiben arra számítanak, hogy az Európa biztonságára, a leszerelésre és a nemzetek közötti együttműködésre vonat­kozó kérdések Kádár János és Mauno Koivisto megbeszélései­nek fő témái közé kerülnek. nagyobb szükség van, mint va­laha. Finnország következetesen folytatja Pacsi kivi és Kekkonen már állandósult külpolitikai irányvonalát, arra törekedve, hogy elősegítse az államok kö­zötti tárgyalási kapcsolat min­den körülmények között történő fenntartását. Számunkra, mint minden kis állam számára, kü­lönösen fontos volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia folyamatának to­vábbvitele. A nehézségek elle­nére megőriztük abba vetett hi­tünket, hogy Európában lehet­séges pozitív megoldás az együttműködés és a biztonság kérdéseiben. A madridi konferencia jó eredményét Finnországban megelégedéssel fogadták. A madridi okmány minden, az eqyüttműködés 1975-ben, Hel­sinkiben .meghatározott terüle­tén új erőfeszítéseket követel meg és újabb tanácskozások­hoz vezet. Rendkívül fontos a Stockholmban rendezendő kon­ferencia, amely a. bizalmat és az európai biztonságot növelő intézkedésekkel, valamint a le­szereléssel foglalkozik. E kon­ferencia előkészítő értekezlete több mint eqy hónap múlva itt lesz, Helsinkiben. A fegyverkezési verseny és az annak fokozódása miatt érzett aggodalom Európában is gon­dot okoz az embereknek. A fej­lődést most a leszerelés útján kell a biztonság megerősítésé­nek irányába fordítani. A Szov­szerepe van a nemzetközi bé­ke és biztonság szempontjából. Kontinensünkön az évszázad el­ső felében két pusztító világ­háború robbant ki, amely mér­hetetlen szenvedést és kárt okozott. Ezért az európai né­pek, nemzetek nagyra értéke­lik, hogy az elmúlt 38 év föld­részünk ismert történelmének leghosszabb békés szakasza. Helsinki számunkra nemcsak a baráti Finnország fővárosa, hanem egyben az a város is, amelynek neve milliók számára egyet jelent az emberiség leg­szebb céljaival. Helsinki neve összeforrt azzal a folyamattal, amelynek első szakasza éppen itt zárult le a világtörténelem eddigi legszélesebb körű csúcs­találkozójával. A helsinki fo­lyamat fenntartása és erősítése megfelelne a béke, a népek közötti megértés és a kölcsönö­sen előnyös együttműködés el­mélyítése ügyének. A magyar nép, más népekhez hasonlóan, azt kívánja, hogy továbbra is hallgassanak a fegyverek. Békében akarunk él­ni és dolgozni, más népekkel együttműködni. Abban vagyunk érdekeltek, hogy csökkenjen a nukleáris háború veszélye, ne telepítsenek nukleáris fegyve­reket azokba az országokba, ahol ma nincsenek, s ne növel­jék az ilyen fegyverek mennyi­ségét ott, ahol már vannak. Szükségszerű, hogy maradjon fenn a történelmileg kialakult erőegyensúly, amelynek egyol­dalú megbontását saját né­pünk biztonsága és az egyete­mes béke szemszögéből is meg­engedhetetlennek tartjuk. Azt kívánjuk, hogy valósuljon meg az egyenlő, garantált biztonság Este az elnöki palotában Mauno Koivisto és felesége díszvacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A va­csorán a Finn Köztársaság el­nöke és az MSZMP Központi Bizottságának első titkára po­hárköszöntőt mondott. jetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai és a közepes hatótávolságú atomfegyverek­ről folytatott tanácskozások döntő jelentőségűek. Finnor­szág több alkalommal mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, miként alakul az európai biztonság, ha a kö­zép-hatósugarú atomfegyverek­ről folytatott genfi tanácskozá­sok zátonyra futnak. Ez nega­tív hatással lenne mind a naayhatalmak, mind a többi ország biztonságára. A biztonság nem új és az eddigieknél nagyobb pusztító erejű atomfegyverekkel növek­szik, hanem azok számának csökkentésével. Most minden eszközt fel kell használni az egyezmény létrejöttének meg­könnyítéséhez. Másrészt Euró­pában számos olyan terület van, ahol a kapcsolatok elért pozitív fejlődése fennmaradt, vagy még tovább erősödik. Szá­munkra fontos, hogy Skandiná­via biztonságpolitikai helyzete változatlan maradt. A terület tényleges atómfegyvermentes- sége a maga részéről hozzájá­rul a megszilárdult viszonyok­hoz. Mi olyan megoldással tö­rekedtünk e helyzet megerősí­tésére, amelyhez nemzetközi garanciát igyekeznénk kapni. Az ön és felesége látogatá­sa hangsúlyozza a Finnország Maqyarorszóq közötti együtt­működés eddigi eredményeit és úi távlatokat nyit népeink gazdag kapcsolatainak tovább­fejlesztésére. a fegyverzet alacsonyabb szint­jén — mondotta a továbbiak­ban Kádár János és pohárkö­szöntőjében elhangzottak még a következők. A Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés tagja, szövetségeseivel együtt számos konkrét és megalapozott javas­latot tett a fegyverzetek korlá­tozására és csökkentésére, a béke megszilárdítására. Ezek ma is érvényesek. Célunk az, hogy az államközi kapcsolatok az enyhülés és a konstruktív együttműködés medrébe térje­nek vissza. Hisszük, hogy még nem késő. A fegyverkezési hajszát meg lehet állítani és vissza lehet fordítani, a nukleáris katasztró­fa nem elkerülhetetlen. Ehhez azonban az szükséges, hogy az államok — társadalmi rend­szerüktől függetlenül, saját és mások biztonságpolitikai meg­fontolásait egyaránt szem előtt tartva —* mindent megtegyenek a leszerelés előmozdításáért, a bizalom légkörének helyreállí­tásáért. Elnök úr! Magyarországon nagy elis­merés övezi Finnország kc-vet- kezetes tevékenységét, amelyet a béke és a nemzetközi bizton­ság erősítése érdekében kifejt. Nagyra értékeljük az önök bé­keszerető politikáját, aktív sem­legességét, amely az európai és a világpolitika pozitív ténye­zője. Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Finnország az európai biztonsá. g; és együttműködési fölyamat eddigi szakaszaiban, legutóbb a madridi találkozón is kifejtett. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Népköztársaság kormá. nya, miként önök is, mindent megtesz a helsinki szellem erő­sítéséért, gazdagításáért. Hollai Imre, az ENSZ közgyű. lés 37. ülésszakának elnöke — magyar idő szerint este tíz óra­kor — megnyitotta a közgyűlés 38. ülésszakát. Nyitóbeszédében visszatekin­tett az 1982 szeptembere óta eltelt időszakra, és az eltelj év eseményeinek tükrében elemez­te a nemzetközi béke és biz­tonság erősítésére tett erőfeszí­téseket. Megállapította: az el­telt időszak kedvezőtlenül ala­kult a nemzetköz, együttműkö- dés szempontjából, fegyveres konfliktusok törtek ki a világ több pontján, a válsággócok száma növekedett. A vezető nagyhatalmak közötti kapcsola­tok nem szakadtak meg — mondotta — de a tárgyalási fórumok nem bővelkedtek meg. állapodásokban. Kedvező kivé­telként említette e vonatkozás­ban a madridi európai bizton­sági és együttműködési találko­zón született megállapodást, rámutatva, hogy ez jelzi: még a feszült nemzetközi helyzetben is lehetséges mindenki számára elfogadható megállapodásokat találni Kelet és Nyugat közölt. A kedvezőtlen nemzetközi helyzet elkerülhetetlenül hatást gyakorolt a nemzetközi szerve­zetek munkájára is, hiszen — állapította meg — az erőpoli­tika természetéhez tartozik, hogy a kölcsönc-s engedmények helyett az egyoldalú előhykere- sésre törekszik, a vitás nemzet­közi kérdések megoldásában a konfrontációs megoldást része­síti előnyben, és a tárgyaláso­kat eleve bizalmatlanul kezeli. Ilyen törekvések az ülésszakon is érezhetőek voltak és hátrá­nyosan hatottak a munkára. Mindennek ellenére — szö­gezte le Hollai Imre — az el­telt esztendő tanácskozásaira visszatekintve megállapítható, hogy azokat a konfrontációs tö­rekvések ellenére sem az össze­csapások jellemezték. A jelen­legi helyzetben ennél több nem volt várható egy olyan szerve­zettől, amelynek életeleme a nemzetközi együttműködés. Em­lékeztetett rá, hogy a közgyűlés 37. ülésszakának elnökeként számos államfővel találkozott, akik valamennyien a béke meg­szilárdítása, a leszerelés és a gazdasági fejlődés szükségessé­gét hangsúlyozták. Arra a kér­désre, hogy miént nem sikerült mégsem előrehaladást elérni e kulcsfontosságú kérdésekben — szögezte le Hollói Imre — e fó­rumon kell a választ és a meg­oldást szolgáló eszközöket meg­találni. A továbbiakban Hollai Imre az ENSZ alapokmányának szel­leme és saját személyes meg­győződése alapján hangsúlyoz­ta: a nemzetközi együttműkö­désnek továbbra sincs alterna­tívája. E tekintetben sajnála­tosnak minősítette, hogy a Biz­tonsági Tanács állandó tagjai között nincs meg a szükséges munkakapcsolat, amit az alap­okmány és a béke ügye meg­követel. Még sajnálatosabb — mondotta — hogy újabb aka­Egy amerikai ENSZ-delegátus hétfőn, a világszervezet történeté­ben példátlan módon, „kitessé- kelte” New Yorkból mindazokat az ENSZ-tagországokat, és velük együtt magát az ENSZ-központját is, amelyek úgy vélik, hogy Wa­shington megszegte kötelezettsé­gét, amikor megakadályozta And­rej Gromikának, a Szovjetunió külügyminiszterének részvéteiét az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Az amerikai megnyilatkozás annak el­lenére hangzott el, hogy az ENSZ főtitkárának képviselője is figyel­meztette kötelezettségeire Wa­shingtont. Charles Lichenstein, az ameri­kai ENSZ-delegáció helyettes ve­zetője a szovjet ENSZ-küldöttség- nek arra a kérdésére válaszolt, vajon ,,helyes-e az ENSZ központ­ját olyan országban működtetni, amely nem tudja teljesíteni köte­lezettségét és biztosítani a meg­felelő feltételeket a tagországok képviselőinek részvételéhez". Lichenstein előtt már az ameri- koi külügyminisztérium szóvivője is tudtul adta, hogy Washington ebben a kérdésben teljes mérték­dályokat gördítenek a tanác egyik állandó tagja küldöttse gének érdemi részvétele elé közgyűlés munkájában. A 37. ülésszak eredménye elemezve, emlékeztetett a le szerelés témakörében elfoga dott határozatok nagy számá ra,- hangsúlyozva egyúttal, hog több esetben ismétlődő tártál mú határozatokról volt szó, am annak jele,, hogy a korábbi ha tározalok hatástalanok marad tak. Leszögezte: a világ népei nek fennmaradásáért érzett fe lelősség arra kötelez minder ENSZ-tagállamot, hogy a lesze relés ügyét kiemelten kezelje Utalt, rá, hogy ebben feltétlé nül a szervezet segítségére les a közelmúltban e témában szü letett sok hasznos kezdeménye zés és javaslat. Külön kiemelte a világűrrel, a rakétarendsze rek, illetve más fegyverek kor látozásával kapcsolatos két- é. többoldalú kezdeményezései jelentőségét. Hollai Imre a továbbiakban sajnálkozását fejezte ki a de- kolonizációs folyamat megtör, panósa miatt külön említve Namíbia függetlenségének to­vábbi késleltetését. A közel-ke­leti problémakört érintve meg­állapította: a térségben a hely­zet rosszabbodott, s egy újabb elhúzódó háború növeli a fe­szültséget. A közgyűlés és a BT Libanont érintő határozatait to­vábbra sem hajtották végre. Hangsúlyozta: a közelmúltban Genfben tartott konferencia is­mételten síkraszállt a palesztin nép önrendelkezési jogának biztosítása mellett, ennek meg­valósítását azonban továbbra is a térség népeinek érdekeitől független stratégiai célok kés­leltetik. Gazdaság; kérdéseket érintve megállapította: a gazdasági vi­lágválság leküzdése,, a fejlődő országok mind égetőbb gazda­sági problémáinak megoldása sem valósítható meg a kelet— nyugati együttműködés nélkül. Az emberi jogok kérdését — állapította meg — a világszer­vezet mindig is kiemelt fontos­sággal kezelte. Megállapította ugyanakkor, hogy bár egyes országokban emberek százait kínozzák és ölik meg, a szervezet vitáiban az emberi- jogok brutális meg­sértésének kérdése helyett gya­korta a kóros propaganda ke­rül előtérbe. Végezetül Hollai Imre hangsúlyozta: a 37. ülés­szak jelentős erőfeszítéseket tett a biztonság erősítéséért, az eredmények azonban elmarad, tak attól, ami szükséges és le­hetséges. További feladatként jelölte meg egymás kölcsönös megis­merését, a lehetséges reális kompromisszumok keresését, s azt, hogy a munkát érdemibbé, hatékonyabbá kell tenni. A szer­vezet súlya és tekintélye — mondotta — tovább növelhető azzal is, hogy a vitákban job­ban c-sszpontosít a nemzetközi helyzet főbb irányaira, lényeges elemeire. ben Jeane Kirkpatrick ENSZ-főde- legátusnak, a szélsőjobboldal egyik vezető kormányzati képvise­lőjének pártjára állt. John Hughes, a külügyminisztérium szóvivője kö­zölte, hogy ha a New York-i he­lyi hatóságok nem tiltják ki a szovjet külügyminiszter gépét a város repülőtereiről, ezt maga a kormányzat tette volna meg. Ezek után hangzott el New York­ban a világszervezet és a ven­déglátó ország kapcsolatával fog­lalkozó ENSZ-bizottság ülésén Li­chenstein kihívó hangú nyilatko­zata, amely szerint azokat az or­szágokat, amelyek kifogásolják az amerikai korlátozó intézkedést, az Egyesült Államok „erőteljesen ar­ra biztatja, hogy komolyan fon­tolják meg saját távozásukat és ennek a szervezetnek a kitelepí­tését az Egyesült Államok föld­jéről". „Nem fogunk akadályt gördíte­ni az önök útjába ... és az amerikai ENSZ-küldöttség tagjai Szívélyesen fogják búcsúztatni Önöket" — közölte Lichenstein gúnyosan a meghökkent ENSZ-kül- döttekkel. Mauno Koivisto: Skandinávia politikai helyzete változatlan Kádár János: Azt kívánjuk, hogy hallgassanak a fegyverek Kiutasítás?

Next

/
Thumbnails
Contents