Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-03 / 243. szám
Szombati interjú Merre tart szociálpolitikánk? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval Életünket — a születéstől az öregségig — át meg átszövik a szociálpolitikai intézkedések. Társadalmunk újra és újra tökéletesíti őket és fokozza hatékonyságukat. Most legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának* határozata jelölt meg számos szociálpolitikával kapcsolatos feladatot. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos osztályvezetőjével. — Miután a szociálpolitikáról sokféle nézet van o közvéleményben, kérem: értelmezze a fogalmat. — A szociálpolitika . tulajdonképpen egy kiegészítő eszközrendszer, amely alapelveit a társadalompolitikától kapja. A központilag rendelkezésre bocsátott forrásokból — pénzzel, természetbeni juttatásokkal — biztosítja a társadalmilag elfogadott megélhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, -például, mert betegek, gyermekek, öregek, vagy rokkantak. Az egészet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás", az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörületesség. — A Központi Bizottság határozatából idézem: „A következő években át kell' tekinteni a szociálpolitika intézmény- rendszerét". Ez mintha a jelenleginek a zavaraira utalna? — így is van. Az említett három fő területnek megfelelően különböző intézményekre van szükség. A társadalombiztosításon kívül, ami a pénzbeni juttatások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézményrendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a legkésőbben jöttek létre: az oktatás és az egészségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez képest messze elmaradt a személyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs egy felsőszintű gazdája, amely a három terület — a pénzbeni, a természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és figyelemmel kísérné a gyakorlatban történő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésben már kezd kialakulni: a Tervhivatalban közel két esztendeje önálló szociálpolitikai osztály működik, viszont a végrehajtásban, az igazgatásban még nincs megoldás. — Korábban a Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez miért nem vált be és mi volt az átszervezés következménye? —> A minisztérium megszüntetésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpolitika gazdája. Ezért amikor a kormány a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai feladatokat különböző szervek között osztotta fel. Például a vállalati szociálpolitika gazdája a szakszervezetés a Pénzügyminisztérium lett, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcához, az idős emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt — az Egészségügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Tehát a szociálpolitika területei eléggé fel vannak parcellázva. Ezért az egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megoldatlan a szociálpolitikának a többi népgazdasági területtel egybehangolt, valamint belső harmonikus fejlődése is. Ezért bízta meg a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az eddiginél tisztább formában tartalmazza a szocialista szociálpolitika működési elveit, az ehhez szükséges szervezetet és eszközöket. A szervezeti rendszert kell először áttekinteni. Ebben már bizonyos előzetes elképzelésekre jutottunk. Vizsgálódásaink alapján e pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányítást vagy egy önálló szociálpolitikai kormánybizottság oldhatná meg egy kisebbfajta háttér- intézettel, amely előkészítené az intézkedéseket, ellenőrizné a végrehajtást, elemezné a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglévő Állami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létrehozása. Ez utóbbinak az lenne a nagy előnye, hogy a szociálpolitika szervezetileg is szoros kapcsolatban állna a gazdaságpolitikával. A kormány- bizottságnak viszont az, hogy önálló gazdát kapna a terület. — A Központi Bizottság határozata kijelenti: „A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot!" Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és a gazdaságpolitika között igen szoros összefüggés van. Legfőbb tartalma a teljes, az emberre szabott foglalkoztatottság és a tisztes, minimális bér. Ezek nélkül nem lehet eredményes a szociálpolitika. Ha egy gazdaság kegyetlen, akkor szedi az áldozatait: sokasodnak a munkanélküliek, a munkában megrokkantak, a megélhetést nem nyújtó bérek. Ilyen körülmények között a szociálpolitikára nemcsak óriási, de megoldhatatlan feladatok hárulnak. Ezt látjuk sok nyugati országban, ahol százezrek—milliók vannak munka nélkül. Az ideális az olyan gaz- daságpoliitka, amely — leegyszerűsítve — feleslegessé teszi a szociálpolitika nagy ré-, szét. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaság „kezét-Iábát" meg kell kötni. Ellenkezőleg! A szociálpolitika nem mond ellent a gazdasági reform követelményeinek és logikájának, sőt a kettő csak együtt képzelhető el. Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság, ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé károsodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből megélhetnek. A másik — távlati —' eleme az, hogy a társadalmilag elfogadott létminimum mindenki számára, aki nem képes megfelelő keresethez jutni — biztosítva legyen. A jövőben törekedni kellene tehát arra, hogy a nyugdíjak, sőt a családi pótlékok is elérjék és megőrizzék ezt a kívánatos színvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-től felemelt családi pótlék is. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglalkozni a szociálpolitikai juttatások differenciálásával. Mit jelent ez? y — Úgy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kell a szociálpolitikai prioritásokat megállapítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden juttatást állandóan növelni, ezért körültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos megismerni a lakosság véleményét is. A Tömegkommunikációs Intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítenének előnyben a szociálpolitikai intézkedéseknél? A válasz: elsősorban az egyedülálló nyugdíjasokat, másodsorban a sokgyermekes családokat és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha másként nem lehet, akkor egy későbbi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli, a válaszok hitelét —, hogy a megkérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyermekes, vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltak arra a fontos kérdésre, hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a többiektől. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak hívei. Ez így hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reageni szociálpolitika kulcsszava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sokgyermekes családon kell segíteni, csupán azokon, akik a legszegényebbek és — teszik hozzá: — meg is érdemlik. A többieknél akár csökkenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az emberek kiszolgáltatottságát, nem tudhatják melyik pillanatban válnak a segítség re nem „leginkább rászorulóvá”, illetve „érdemtelenné1 Ezen kívül ki vannak téve mindenféle beavatkozásnak családi életükbe. Ez a fajta gondolkodás összeférhetetlen azzal a szocialista alapelvvel, hogy a munka kötelesség, a szociálpolitika, valamint a tisz tes meaélhetés állampolgári jog. Ezért a prioritásokat csak is csoportokban és jogokban gondolkodna állapíthatjuk meg Ezt teszi egyébként a már idé zett központi bizottsági ható rozat is. Nehéz gazdasági körülményeink ellenére is bizakodóvá tehet bennünket az a tény, hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek, hanem az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Székelyné Kertész Katalin Hálózatbővítési munka a Posta pécsi rendezőjében A Posta fejlesztési programja Kiemelt helyen a távhívás m Uj postahivatalok vidéken Egyre többen szeretnének te. lefonhoz jutni: ennek pedig legfőbb hátráltatója, hogy a pécsi központ nem bír el any. nyi állomást, mint amennyire igény lenne. A Pécsi Postaigazgatóság fejlesztési programjában kiemelt helyet kapott a nagyvárosok közötti közvetlen távhívó összeköttetés létrehozása, ahol ez a munka jövő év közepén fejeződik be. Magába foglalja a pécsi távhívó központ 1200 ívponttól 1800-ra való bővítését, és az újpetrei, kozármislenyi, pogányi, harkányi, diósviszlói és d rávasza bolcsi ARK- központok fogadását is. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a községeket is bekapcsolják az országos és nemzetközi távhívóba. A központok üzembe helyezésével Baranya megye területén 64 távhívó fülkét állítanak fel. Ezek költségét a tanácsok vállalták. A vasúti villamosításával egyidejűleg, 1984—85-ben 130 millió forintos postai fejlesztés va. lósul meg a pécs—kelenföldi vonal mentén. A teljes baranyai szakaszt automatizálni fogják. Ekkor létesítenek ARK-központot Sásdon és Bükikösdön is. Már az elmúlt évben elkezdték Pécs térségében a körzethálózat kiépítését: néhány hónap múlva elkészül a Pécs— Újpetre közötti szakasz, mely közel húszmillió forintjába kerül a postának. Ez év áprilisában Lvov-Kert- városban 1000 állomás kapacitású konténer-központot telepítettek. De ezen a területen ennél jóval nagyobbra volna szükség. .Ezért a következő tervidő. szakban a Pécsi Posta Igazgatóság itt szeretné létrehozni a második számú főközpontot. 10 000 állomás kapacitással inA főiskolásélettel ismerkednek Gólyák — táborban Hasznos munka egy hét alatt A Tanárképző góllyatáborosai Józsefmajorban szedik az al.- mát. Több mint ezer elsőéves kezdi meg tanulmányait szeptembertől a pécsi felsőoktatási intézményekben. Régi hagyomány egyetemeinken, főiskoláinkon, hogy közvetlenül a tanév megkezdése előtt táborban találkoznak a leendő elsőévesek. Több szempontból is jelentős ez az együtt töltött 8—10 nap, hiszen amellett, hogy megismerkednek egymással, hasznos munkát is végeznek az elsősök. Idén — a POTE kivételével — mindegyik pécsi felsőoktatási intézmény megszervezte „gólyatáborát", amelyek programját általában az iskola KISZ-szervezete bonyolítja le. Hallgatók patronálnak minden egyes tanulócsoportot, s ez a kapcsolat szeptembertől is megmarad. A felsőbb évesek azután is segítik a középiskola és az egyetem közti átmenetet. A JPTE három karának elsősei a mezőgazdaságban dolgoznak, gyümölcsöt szednek. A PMMF pedig immár évek óta a szakmával szoros kapcsolatban álló területtel, építőipari vállalatokkal köt szerződést. A műszaki főiskolás gólyák egyik fele Szegeden a Csongrád megyei, a többiek pedig Pécsett a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál dolgoznak. A Pécsett dolgozó 124 elsőéves közül többen lakásokat takarítanak Lvov-Kertvárosban, mások térelemeket szerelnek, vagy betonoznak a BÉV központi telepén. A munkaidő reg. gél negyed nyolctól du. négyig tart, közben háromnegyedórás ebédszünettel. Munka után mennek szálláshelyükre, a vállalat munkásszállására. Mint Kecskés István, a tábor KIS?-es vezetője elmondta, este különböző tréfás és ismeretterjesztő programok színesítik a tábor életét. A két táborban várhatóan százötven—kétszázezer forintot keresnek. Az összeget — csakúgy, mint a többi egyetemen és főiskolán —• teljes egészében az iskola KlSZ-szerve- zete használja fel. A tábor lakóit arról kérdeztük, milyen elképzelésük van a főiskolai életről és leendő szakmájuktól. — Eredetileg Kecskemétre, a gépipari és automatizálási főiskolára jelentkeztem, de oda csak levelezőre vettek volna fel — mondja Kishonti Tamás, a főiskola létszámának felét adó átirányítottak egyike. — Aztán kértem, vegyenek át ide, szili- kát-vegyigépészeti szakra. Talán érthető, hogy pillanatnyilag semmit sem tudok a tananyagról. Mindenesetre azon leszek, hogy eredményesen fejezzem be tanulmányaimat. dúlna és végső fogadóképessége 40 000 lenne. Kevés és elavult a helyi beszélgetések és távhívások lebonyolítása ra alkalmas telefonfülke Pécsett. Ezen is javítani fognak az elkövetkező két évben: ötven távolsági beszélgetésre alkalmas, és 128 helyi beszélgetésű nyilvános készülék felszerelését tervezik. Baranyában 133 postahivatal és 44 fiókhivatal működik. Erinek érdekében ez évben négy újat építenek a megye területén. Év elején elkészült a má- zaszászvári 42-es számú posta- hivatal. A héten hasonlót adtak át Felsőszentmártonban. A be- remend] és a lánycsóki kisposta is elkészül még ebben az évben. A hetvehelyi átadása imég bizonytalan: év vége, vagy jövő év eleje. Pécsett újabb postahivatalok épülnek 1984-ben és 1985-ben. így jövőre a rácvárosi buszpályaudvar mellett kezdik el egyiknek az alapozását. A Puskin téren is a következő évben látnak a postahivatal építéséhez melynek 1985-ben lesz az átadási határideje. Vasas l-en ugyancsak épül a nagyon várt kisposta. A Mecsek-Nyugaton lévő szolgáltatóház környéke sem marad kihasználatlan: itt is jövő évben kezdik el a postahivatal alapozását. Ennek elkészülte 1985-re várható. Lvov- Kertvárosnak is kevés a most működő egyetlen posta. Ezért a Siklósi városrészben 1985 végére tervezik a következő üzembe helyezését. A pécsúj- hegyiek is többször szóvá tették: hiányzik a posta. Kívánságuk teljesülni fog: 1985-ben kezdik el a hivatal építését. Ádám Erika — Nagyon szeretek rajzolni, főként olyan szerkezeteket, amiket itt a főiskolán is kell majd — kezdi Zafír Ibolya, azon kevés lányok egyike, akik magasépítő szakra fognak járni. — Az is befolyásolta választásomat, hogy édesapám hobbija az építészet, sokszor foglalkoztunk együtt a különféle témákkal. Igaz, eredetileg műszaki tanári szakra jelentkeztem, de mégpróbálom ezt, aztán majd három év múlva meglátjuk ... — Pécsi vagyok, úgyhogy már a középiskolás évek alatt is sokszor jártam a kollégiumban —•• mondja Dorn Tamás, aki építőipari szakközépiskolában végzett. — Valamelyest tudom, mi vár rám: nem kell majd napról napra készülnöm, mint a középiskolában, szabadabban gazdálkodhatok az időmmel. Szeretném, ha az iskola befejeztével egy gépesített nagyvállalatnál dolgozhatnék üzemmérnökként. Bozsik L. HÉTVÉGE 3.
