Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-16 / 256. szám

1983. szeptember 16., péntek Dunántúli napjö 3 29 országból 15000 úttörő Elmúlt a gazdag programú nyár Pártszervezet a lakóterületen Augusztus 27-én utazott el a balatoni úttörővárosból az 1983. évi nyári táborozok utol­só turnusa, az Ottörőgárda 3000 pajtása. Velük együtt ezen a nyáron mintegy 15 000 úttörő táborozott Zánkán, köz­tük 29 országból érkezett 776 külföldi gyerek. Az úttörőket az öt kéthetes turnusban ér­deklődésüknek, otthoni csapa­taikban betöltött tisztségüknek megfelelően különböző szaktá­borok várták. A programok si­keres lebonyolításában — út­törőváros munkatársain kívül — jelentős tevékenységet fejtet­tek ki a szolgálatellátó úttörők: bábegyüttesek, díszítők, fotó­sok, meteorológusok, postások, riporterek, táncegyüttesek, vízi­úttörők, zenekarok. Munkájuk­kal, színvonalas műsoraikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a táborozó gyerekek szá­mára szép emlékként marad az 1983-as zánkai nyár. Az első turnusban, amely jú­nius 18-án kezdődött, az úttö­rőcsapatok sport- és túrafele­lősei táboroztak a legnagyobb^, számban. Ekkor érkeztek az egész évben kiemelkedő telje­sítményt nyújtott iskolai gyer­mekkórusok is, akik az „Éneklő ifjúság" szaktáborba kaptak meghívást. A Balaton és tájá­nak óvásában figyelmet érdem­lő eredményeket elért úttörő­ket a környezetvédelmi szak­tábor, az eszperantista úttörő­ket az eszperantó nyelvi tábor várta. A filmművészet iránt ér­deklődő úttörők igényei szerint lett összeállítva filmszemle szaktábor programsorozata. Ebben az évben került sor első ízben a kisegítő iskolák úttörőinek, valamint a hallás- sérült gyerekek táboroztatásá­ra is, amely ugyancsak az el­ső turnusban volt. A július 2-án nyitott második turnusban zajlottak le az úttö­rők XIX. sakkolimpiájának a döntői. A kisdobos lányok baj­nokságát Rajcsányi Zita, a kis­dobos fiúkét Farkas Gyula, az úttörőlányokét Módi Ildikó, az úttörőfiúkét Földi István nyer­te. A lányok csapatbajnoksá­gában Veszprém megye; a fiú­kéban Szolnok megye lett az első. A területi versenyeken in­dult mintegy 60 000 gyerekből a legjobb 120 került az olim­piai döntőbe. A szaktáborok lakói között voltak találhatók a Magyar Televízió által meg­hirdetett „Pályán maradni" sportversenyének nyertes úttö­rői, a „Barátom a múzeum", a „Barátom a fénykép" közössé­gi játékokon eredményesen szerepelt pajtások, továbbá a gyermek néptáncegyüttesek, legkiválóbb képviselői. Az el­múlt évi jó tapasztalatok alap­ján ismét az úttörőváros adott otthont a Tudományos Techni­kai Úttörőszemle egyéni pályá­zatát nyert pajtásainak, akik változatos szakprogramokon - a sok vidám játék mellett - fejleszthették tovább tudásu­kat. táspi. A részükre szervezett ba­latoni csónaktúrák bizonyára felejthetetlen élményként ma­radnak meg. Ebben a turnus­ban táboroztak a Gyermekrá­dió, a Pajtás, az Iránytű című úttörőlapok pályázatának a nyertesei, legjobb helyezettjei, valamint az úttörők „Barátság nemzetközi négytusa" verse­nyének résztvevői, akiknek az úttörőváros adott pihentető, az izgalmas versenyeket sok játékkal, szórakozással leveze­tő otthont. A nemzetközi tábor a ne­gyedik turnusban, július 30-án nyitotta kapuit. Afrika, Ázsia, Európa, Latin-Amerika orszá­gaiból 33 gyermekszervezet küldte el képviselőit a kéthetes táborozásra. A béke és a barátság szelle­mében meghirdetett nagy ta­lálkozón a külföldi meghívot­takon kívül magyar gyerekek is részt vettek, ők a kiváló őr­söket, közösségeket képvisel­ték, illetve e turnusban tábo­roztak a képző- és az iparmű­vészettel foglalkozó úttörők. A programok közül kiemelke­dett az augusztus ötödiki „vi­dám zánkai vásár", amikor a reggeli zenés ébresztőtől este kilenc óráig a gyerekek igazi vásári hangulatban, sok vidám játékkal tölthették napjukat. Emlékezetes marad mindenki számára a hatodiki békenap eseménysorozata, melyen a gyerekek politikai dalok elő­adásával, a saját készítésű tianszparensekkel való felvo­nulással, és a világ népeihez szóló felhívással fejezték ki a béke melletti kiállásukat. Au­gusztus hetedikén került sor a művészetek napjára - a raj­zolás, festés, korongozás, bati­kolás, linómetszés, agyagmin­tázás neves művészekkel való közös művelésére. A nyár utolsó, ötödik turnu­sában augusztus 15-én kezdő­dött az Ottörőgárda szaktábo­ra. A meghívott honvéd-, ha­tárőr-, munkásőr-, tűzoltó-, egészségügyi és közlekedési úttörőgárdisták a két hét alatt játékos és „komoly" programok keretében ismerkedtek meg — a szakterületüknek megfelelő - legkorszerűbb technikai esz­közökkel is. A fegyveres testü­letek, a biztonságot, az egész­séget védő szervezetek felnőtt tagjaival és a más csapatokból érkezett pajtásokkal való talál­kozások lehetőséget nyújtottak a tapasztalatok kicserélésére, új ismeretek szerzésére. A közkedvelt, izgalmas jár­őrversenyeken, akadályverse­nyeken, vetélkedőkön a gye­rekeknek alkalmuk nyílt bátor­ságuk, ügyességük, eddig szer. zett tudásuk bizonyítására. A nyári szaktáborok nemcsak az úttörőmozgalmi, a különbö­ző úttörőtisztségek ellátását szolgáló ismeretek bővítését segítették elő, hanem a színes, vidám programok, a balatoni csónakázás, hajózás, strando­lás és a vízi játékok nyújtotta örömök, valamint a Balaton- felvidéken való barangolások egyben feledhetetlen élményt is nyújtott minden táborozó gyerek számára. Elcsendesedett az úttörővá­ros, elnéptelenedtek a sport­pályák, a strandok, az erdei ösvények, s egyelőre a gyere­kek kedvelt dala sem hangzik fel: „... zánkai nyár üzenete száll, szerte a világba vigye a madár, s mondja el, hogy szép hazánkban mindig mosolyog a nyár." Az elkövetkező hetekben az úttörőváros munkatársai — rövid pihenő után — készülnek a szeptember 23-tól kezdődő 28 napos tisztségviselő-képző táborok pajtásainak a fogadá­sára. Politikai életünk szervezeti rendjének egyik közismert sajá­tossága, hogy a lakóterületi pártszervezetek távolról sem tö­mörítik az adott területen élő kommunisták mindegyikét. A párttagok túlnyomó többsége munkahelye alcpszervezetének tagja, ott kapcsolódik be köz­vetlenül a párt életébe. A la­kóterületi pórtalapszervezetek főként azokat a kommunistákat tömörítik, akiknek a nap min­den órójábon módjuk van ide­jüket a lakhelyükön tölteni, te­hát elsősorban a nyugdíjaso­kat. Néha úgy is emlegetik — főleg a nagyobb városokban — a területi alooszervezeteket, hogy ezek a „nyugdíjas párt- szervezetek". Ffo csak az összetételüket tekintjük, nem is nagyon mond ellent a valóságnak ez a meg­nevezés, ami azonban a mun­ka, a feladatok jellegét, tartal­mát illeti, mégis leegyszerűsít, sőt félre is vezet. Mert nem egyszerűen idős nyugdíjasok ta­lálkozóhelye eay-egy körzeti pártszervezet, hanem a pártpo­litikai munkának egy nagyon fontos, mással nem helyettesít­hető láncszeme. Bizonyára sokan emlékeznek még a képernyőről arra az idős veteránra, aki a XII. kong­resszuson o körzeti pártmunka örömét, szépségét, értelmét ecsetelte felszólalásában. Arról szólt, hogy igen sok emberi ér­ték, mozqalmi és élettapaszta­lat halmozódott fel a körzeti pártszervezetekben, amit vétek lenne ki nem aknázni. Való­ban, ha csak a számok alapján nézzük e kérdést, akkor is ezt kell mondanunk. Jelenleg or­szágosan pártunk minden ha­todik tagja nyugdíjas. Persze, nem mindegyikük tartozik terü­leti pártszervezethez (a terme­lőszövetkezetek kommunista nyugdíjasai például általában a tsz-alapszervezet tagjai ma­radnak), de zömük átkerül oda. Országosan ma a párt­tagság 11 százaléka — vagyis minden kilencedik kommunista — valamelyik lakóterületi alap­szervezethez tortozik, s ez ön- maqában is tanúsítja e párt- szervezetek súlyát, szerepét a párt szervezeti rendszerében. Ám nem fejezhető ki minden a mennyiségek nyelvén. A hosszú évek alatt megszerzett sok-sok tapasztalat, életböl­csesség, o felhalmozott tudás nem jellemezhető egzakt para­méterekkel, mégis jelen van, érzékelhető. A politikai munká­ban igen nagy érték, hogy ezek a párttagok jói ismerik a la­kosság mindennapos életét, örömeit é« gondjait, s miköz­ben közreműködnek a problé­mák menoldásóban, politizál­nak, agitálnak, terjesztik a párt szavát. Az országos méretű kérdé­sekre a XII. kongresszus meg­adta a választ, de ezt helyileg, az ottani körülményeknek meg­felelően tovább kell vinni, szá­mításba véve, hogy közvetlenül mi foglalkoztatja, érinti a leg­jobban az adott területen élő­ket. S igen sok közvetlenül he­lyi kérdés is megvilágításra vár, olyanok, amelyek a város- vagy községpolitika tárgykörébe vág­nak. A körzeti pártszervezetek tagjai sok mindent tudnak ezekrőK mondani, hiszen jól is­merik a területi fejlesztés ered­ményeit és gondjait. Munká­juknak lényegi fontosságú te­rülete ez már hosszú idő óto. Az úthálózat fejlesztése épp­úgy foglalkoztatja őket, mint a házak karbantartása, a közmű- hálózat állapota, az iskolák, óvodák, bölcsődék helyzete, a kereskedelmi ellátás vagy a szolgáltatás tevékenysége. Rendszeres a kapcsolatuk a ta­nácstagokkal, o népfrontbizott­ságokkal, a Vöröskereszttel, a népi ellenőrzéssel, a kereske­delmet vizsgáló társadalmi el­lenőrökkel, az utca- és lakóbi­zottságokkal, o lakossáq ügyei­vel foglalatoskodó különféle in­tézményekkel, hivatalokkal, összejöveteleiken napirendre kerülnek a lakosság napi ügvei- gondjai, a város, vogy község­fejlesztés távlatai. Különösen fontos e munkában a tanács­tagokkal való szoros kapcsolat. A pártszervezetek és o tanács­tagi körzetek határai mindin­kább iaazodnak eavmáshoz, s ez megkönnyíti a politikai mun­kát. Természetesen még erős és nagy létszámú körzeti pártszer­vezetek sem tudják teljes egé­szében átfogni a működési te­rület politikai életének egészét. Ezért szükségük van a munka­helyi pártszervezetek kommunis­táinak közreműködésére is. Sok helyütt gyakorlat, hogy az utóbbiak pártmeqbízatással kül­denek kommunistákat a körzet­be, hogy ott végezzenek köz­életi tevékenyséaet. Nem ritka az sem, hogy a saját lakóhe­lyük területi pártszervezetével való kapcsolatfelvétellel bíznak -men DÓrttagokat. különösen a beiárákat. A rétegtalál kozák választási qyűlések szervezői, előadói között is eqvaránt van­nak munkahelyi, illetve területi pártszervezethez tartozó kom­munisták. Kádár János is ajánlotta kongresszusi vitaösszefoglalójá­ban, hogy látoqassanak el né­ha a körzeti pártszervezetekbe a máshova tartozó párttagok is, figyeljenek oda az ottani mun. kára. Hiszen tartozzanak bár­milyen pártszervezethez is, lakó­helyük fejlődése közös üqye és felelőssége minden ott élő kommunistának. Gyenes László A második turnusban az út­törőtanács-titkárok táboroztak a legnagyobb számban. Szá­mukra az önkormányzati tevé­kenység részletes ismertetése és gyakoroltatása, az úttörőta­nács fórumainak működtetése kiemelt program volt a tábo­rozás során. A harmadik turnusban, amely július 17-én kezdődött, ugyan­csak az úttörőtanács-titkárok szaktábora volt a legnépesebb. Közel kétezren fejleszthették tovább ismereteiket az úttörő- tanács működéséről; a tanács- titkár feladatairól, kötelessége­iről, jogairól; lehetőségük nyílt megvitatni az 1982—83-as út­törőévi tapasztalatokat; talál­kozhattak az Úttörőszövetség vezetőivel, a mozgalom vete­ránjaival; adatokat gyűjthettek a magyar úttörőmozgalom történetéről, a nemzetközi gyermekmozgalomrijl; részt ve­hettek a gyermekközösségek munkájának tervezésében, le­bonyolításában, értékelésében. A víziúttörők szaktáborába azok a hetedik osztályos gye­rekek kaptak meghívást, akik a vízi úttörőélet legszorgalma­sabb, legeredményesebb paj­Az elmúlt években szám­talanszor volt módom nyelv­tanárokkal beszélgetni. E beszélgetésekből összeállt a kép: milyen ma az idegen nyelvet tanító, elsősorban fia­tal nyelvtanárok helyzete, hogyan látják ők a nyelvok­tatás helyzetét, s vajon meg­találták-e számításukat a pályán. Az összegezésre az ad okot, hogy nemrégiben Pé­csett volt a beszédközpontú angol nyelvoktatásról ren­dezett országos konferencia, s ez alkalommal az ország minden részéből érkezett nyelvtanárok is megerősítet­ték mindazt a beszélgetések során, amit eddig hallottam, tapasztaltam. Legelőször a legfontosabb: azoknak a fiatal nyelvtaná­roknak a kilencvenkilenc szá­zaléka, akiket kérdeztem, szeret tanítani. S ugyancsak vannak jó néhányon, akik nagyon szeretnének taníta­ni, ha lenne hol. Orosz, an­gol, német nyelvet tanítókra hivatkozhatok, akik közül so­kan elhagyták a pályát, többnyire kényszerűségből. Vannak szerencsésebb és kevésbé szerencsés évfolya­mok, például, akik 1977-ben végeztek, azoknak csak öt­ven százaléka tanít ma is­kolában, s van másik vég­let is, például, akik 1981- ben végeztek orosz—angol szakon Pécsett, azoknak ma mindegyike tanít, álláshoz jutott, s közülük nem keve­sen szakközépiskolában. Füg­getlenül az ilyen szerencsés évfolyamoktól, igen sok olyan nyelvtanárt képeztek ki az ország főiskoláin, egyete­mein, akik némi keserűség­gel még ma is csak azt tud­ják mondani, hogy úgy érzik, •nem volt rájuk szükség. Pedig ez nem lehet igaz, legalábbis elméletben nem. Hiszen az nem véletlen, hogy minden évben bizonyos szá­mú nyelvtanárt képeznek, mindezt nyilván társadalmi szükséglet határozza meg. Többször idéztük különböző szakemberek, s köztük igen sok gazdasági szakember vé­leményét arról, hogy nép- gazdasági szempontból is milyen égetően szükséges, hogy minél többen beszél­jenek legalább egy idegen nyelvet. S ezt a célt csak úgy lehet megvalósítani, ha már minél fiatalabb korban kezdi valaki, s nem egyete­mi évei alatt ismerkedik egy idegen nyelv alapjaival. Ezt a célt lenne hivatott előse­gíteni a sok általános is­kolai nyelvtanár, ha vala­mennyien lehetőséget kap­nának arra, hogy gyakorol­hassák is azt a szakmát, amire éveken keresztül ké­szültek. Ha a hivatásukat nem gyakorló nyelvtanárok elég magas arányát nézzük, bátran mondható: anyagi és szellemi pocsékolás folyik. S így történhet meg az, amit felmérésekben kimutattak: hogy a lakosságnak csupán 14 százaléka beszél anya­nyelvén kívül más nyelven is. Pedig a társadalmi igény igen nagy, ezt bizonyítják az újsághirdetések is, s az, hogy nincs olyan nyelvtanár, akinek ne lenne magánta­nítványa. Természetesen még azok is tanítanak magán­úton egy-két diákot, felnőt­tet, akiknek nyelvtanári ál­lásuk van. Tulajdonképpen rá is kényszerülnek, mert a fia. tál nyelvtanárok fizetése a megkérdezettek bevallása szerint 2800 forinttól négy­ezerig terjed. Konkrét példa: az egyik orosz—angol sza­kos tanárnak, két évi tanítás után 2900 forint a fizetése. Külön érdemes megemlíteni az iskolán belüli helyettesí­téseket: nem egységes óra­bért kapnak a tanárok, ha­nem ki-ki óránként fizetése egy százalékát. S ez ismét a pályakezdőket sújtja. Ugyanakkor konkrét példá­kat is mondtak az ország legkülönbözőbb részeiben ta­nítók: iskolákban betöltetlen, meg nem hirdetett nyelvta­nári állások vannak. A gye rekek szeretnének nyelvet tanulni, az álláshoz nem ju­tó nyelvtanárok pedig taníta. ni. Nem kell bizonygatni, hogy ezek a tények komoly ellentmondásokra mutatnak, amelyeket, minél sürgőseb­ben meg kellene szüntetni. Ez mindannyiunk érdeke, nemcsak személyeké, hanem az egész népgazdaságé is. Dücsö Csilla „Zánkai nyár üzenete száll”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents