Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-12 / 252. szám

fiz első pécsi napok Mimi, Musette - Ágnes A rendezői intésre szinte egyszerre kezdődik a próba és az egyes számok közti szü. netben az interjú: az első pécsi fellépés próbája és az első pécsi nyilatkozat. Mind­egyiknek megvon a maga hagyományos menetrendje, és Csáki Ágnes, a Pécsi Nem­zeti Színház fiatal magánéne­kese ismeri ezt a menetren­det. — A közönségszervezőknek adunk műsoros estet, én Mil­löcker: Dubarry című operett­jéből a Mindegy nekem című dalt és a Bohéméletből a Mu- sette-keringőt éneklem — — mondja. Már nagyestélyiben van, de mé<-> paróka és festés nél­kül. A színpadon a járást, a fényt próbálják. — Tősqyökeres pesti va­gyok — kezdi a bemutatko­zást. — Évekig énekeltem Gseszka Edit nevezetes Ta­vasz Leónykarábon, tíz éve jártunk a Pécs-n a kamara­kórus fesztiválon. Gönczi Zsuzsa tanárnőnél tanultam aztán énekelni, ő készítet; fel a konzervatóriumra, vagyis a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskoára. Az érettségi után egy évet kihagytam, csak az énekléssel foglalkoz­tam. Felvettek az Operett­színház kórusába, o konzit emellett végeztem el, tanár­nőm, Fekete Andrásné irá­nyításával. Jelentkeztem és felvettek a Színművészeti Fő­iskola operett-musical sza­kára, ahol osztályfőnököm Kazán István volt, a zenés mesterséget Versényi Idától tanultam. A főiskola utolsó évét a Népszínházban töltöt­tem qyakorlaton. Annyi min­den történt velem az életben, csak nehogy kihagyjak vala­mit! — Hány év alatt történt ez a sok minden? — Huszonnyolc éves va- gvok, ha erre gondol. — Színész vagy énekes? — Színész diplomát kap­tam a pécsi színházhoz ma­gánénekesi státusba, az opera tagozathoz szerződ­tem, mivel a hangomat olyan kvalitásúnak minősítették, amely operai szerepeket tesz lehetővé. — Milyen szerepkörben? — Lírai szoprán hangom van koloratúr készséggel. Énekeltem a Bohéméletben Mimit és Musette-t, a Fra Diavoloban Zerlinát, a Hoff­mann meséiben Antóniát. — Mit fog énekelni a pécsi színházban? — Még nincs kiírva a pró­batáblára, addig nem tudha­tom hivatalosan, melyik ope­rában lének fel. — És operettben? — Remélem tartoqat szá­momra a jövő néhány pri­madonna- vagy szubrett-sze- repet. — Miért Pécset választot­ta? — Hívtak a Népszínház­hoz magánénekesnek. Sokat köszönhetek nekik: kemény munka folyik ott, rutint, álló­képességet szereztem. De a szgkmát'egy stabil színház­ban akarom továbbtanulni. — Hogyan érzi magát Pé­csen? — Jól. Ne használjunk nagy szavakat, de ez nekem teljesen úi élet, most szakad­tam el először az otthonom­tól, hosszú időre és igazán. Most kezdem kialakítani szi­gorú és fegyelmezett napi­rendemet, amiben mindennek hélye van: próbának, elő­adásnak. tornának, tanulás­nak, pihenésnek. — És a magánéletnek, a szerelemnek? — E tekintetben bizonyos homály van körülöttem, de reméljük, maid kiderül. Addig is: függöny. G. T. ■ ■ ■■■ 11 II I ■! I f ■ Örökzöldek iskolája Volt egy tanárom, aki a nem túl okosan felelő gyerektől ál­talában ezt kérdezte: — No te, fiam, hova jártál eddig? Fais­kolába? Most itt, a pécsi Dam­janich utca kanyarulatában, Páldy Géza megyei tanácsi vadászati előadó gyönyörű díszfaiskolájában hirtelen ez jut eszembe. Nézem a nyílegyenes soro­kat. Sárgásarany, szürkéskék, méregzöld és smaragd ruhák­ban pompáznak az iskola nö­vendékei — akárcsak egy szo­katlan tanévnyitón. Különleges szép nevekre hallgatnak, mint például: Abies Alba, Euony- mus Japonicus, Cédrus Atlanti- ca, Chamaecyparis, Cupresso- cyparis, Sempervirens, Junipe- rus, Picea Glauca Conica ... és így tovább. A hozzáértők is ezeken a neveken „szólítják meg" őket, akik viszont még csak ismerkednek velük, fenyő­ként, kecskerágóként, cédrus­ként, ciprusként, borókaként érdeklődnek utánuk. A kertbarátok tudják, meny­nyi kockázat van a faültetés­ben. Egyik fa ezt szereti, a másik azt. Ennek árnyék, an­nak félárnyék, amannak sava­nyú vagy meszes föld kell . . . — Itt, ebben a faiskolában csak azokat a növényeket sza­porítjuk é^j árusítjuk — mondja Páldy Géza —, amelyek kifeje­zetten a Dél-Dunántúlra, Pécs környékére valók elsősorban. „Bemértük" azokat a pontokat, ahol a különböző fajták és az adott tájegység növénytani sa­játosságai a legjobban illenek egymáshoz, és ehhez alkalmaz­kodva alakítottuk ki az állo­mányt. — Mióta van meg ez a fais­kola? — Kezdő erdőmérnök korom­ban, a hetvenes évek elején kezdtem el foglalkozni díszfák­kal. Elsősorban a fekete fe­nyővel, később számos más fe­nyőfélével kísérleteztem. Lát­tam, milyen szegényes az er­dészeti fenyőállomány itt körü­löttünk, ugyanakkor Püspök- szentlászlón és Sellyén nagyon szép gyűjtemények vannak. így jutottam el a jelenlegi 25-féle lombos örökzöldig és az 50 fe­nyőféléig. — Ezek a növények konténe­resen, megfelelő méretű föld- labdával kerülnek forgalomba. Megbízhatóságuk, szépségük az igényesebb kertbarátok kö­rében közismert. Hogyan ké­szítik fel őket - úgymond: az életre ebben a faiskolában? — A mai eredményekhez leg­alább tíz év tapasztalatai kel­lettek. A növények zömét ma már saját anyanövényről sza­porítjuk dugványozással, illetve magvetéssel. Az üvegházban perlitbe ágyazott dugványok hormonkezelés után meggyöke­resednek, majd egyenletes nö­Tizenhét éves volt, amikor Athénban megrendezték az el­ső újkori olimpiát; már tizenöt éves volt, amikor Kossuth La­jos Turinban meghalt; Jókai halálakor huszonöt éves volt, s mindössze két évvel fiatalabb Adynál. Huszonegy éves volt a vekedésnek indulnak. Ekkor ny­lon konténerekbe ültetjük őket, és kint a szabad ég alatt fek­vő teraszokon neveljük tovább a kis fácskákat. Az iskolát a „Nö-Mi” (Növénytermesztési Minősítő Intézet) évente kétszer ellenőrzi a fajtaazonosság és a kultúrállapot szempontjából. Eddig minden rendben volt. — Akadt már vásárlói rekla­mációjuk?- Ha bármelyik itt vásárolt növény netán nem ered meg, másik példányt adunk helyette. Eddig erre még nem volt szük­ség. milleneumkor. Még sok hason­ló adatot lehetne összeszedni, de már így is eléggé félelme­tes belegondolni, hogy mind­ezek egy olyan emberre vonat­koznak, aki még ma is él, s igen jó egészségnek örvend. A szóznégy éves Anna néni­A „botránykötet99 drámában Színlelni boldog színpadi szeretőt? Beszélgetés Miskolczi Miklóssal — önt könyve megjelenése után az a vád érte, hogy egy szűk rétegre jellemző maga­tartásiormát úgy mutat be, mint Magyarországon általá­nos jelenséget. .. Miskolczi Miklóst kérdezzük (van-e valaki, aki nem ismerné ezt a nevet a Színlelni boldog szeretőt? című könyv sikere után?) abból az alkalomból, hogy hétfőn este Pécsett is be­mutatják a könyvével azonos című színdarabját a Radnóti Színpad előadásában. Osztrák fúvósok hangversenye Barcson Hétvégén hangversenyt adott Barcson az ausztriai knittelfeldi fúvószenekar, vi­szonozva a barcsi fúvósok ottani látogatását. A zene­kar repertoárjában főleg indulók és nemzeti népi jellegű zenekultúra fúvós feldolgozása szerepelt. A zenekar a hangverseny után megismerkedett So­mogy megye legfiatalabb városával és kirándulást tett a ritka növényzetéről híres barcsi ősborókásban és ellátogattak a Balaton­hoz is. — Ha ez valóban csak szűk réteg problémája volna, nem kelt volna el a könyvem nyolcvanötezer példányban, sőt ha a Rakéta Regényújsá­got is hozzászámítjuk, kétszáz- nyolcvanezer példányban. Meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb tömegek érintettek ebben a kérdésben, mint őzt sokan gondolnák. Erre utal a színdarab sikere is. Április 9-én mutattuk be a Radnóti Színpadon, s azóta állandóan telt házak előtt megy. Május 1-én délután, amikor árnyék­ban 32 fokot mértek, és egyet­len színház sem mert előadást vállalni, a közönség akkor is megtöltötte a Radnóti Szín­pad nézőterét. Egyébként a pécsi lesz a harmincharmadik előadásunk. — Hogyan született az öt­let, hogy a dokumentumkötet­ből — dokumentum-esszéből? — színdarabot készítsen? — Az ötlet tulajdonképpen a Radnóti Színpadé volt, azok után, hogy egyszer az Ange­lika presszóban egy jól sike­rült beszélgetés, vita alakult ki a könyvről. A dramaturgiai munkát magam végeztem, és áprilisra összeállt a kétszemé­lyes „szocioszínház”. Három sí­kon játszódik a történet: a színészek apró jeleneteket ad­nak elő, majd monológokkal mintegy kielemzik a történte­ket, végül különböző szituáció kát mesélnek el. — A szinlapon önt is lel tüntették közreműködőként. —flgen, a második rész ben húszperces beszélgetési folytatok a nézőkkel, abból ki indulva, hogy a magyar szín házakban nem túlságosai gyakran kérdezik meg a kö zönség véleményét. — Milyen volt a pesti elő adások kritikai visszhangja? — A kritika enyhén szólvc nem lelkesedett. A közönsér azonban más véleményen van mint mondtam, állandóan zsú folt ház előtt játszunk. — A televízióban a m/na; hallottuk, hogy készülőber van a Színlelni boldog hitves című kötete is. — A tévéinterjú tavaly ké szült, azóta már leadtam c kéziratot a Magvetőnek. He minden jól megy, jövő június, ban megjelenik. A Színlein boldog szeretőt című könyve met egyébként mór átvette egy csehszlovák kiadó is, t színdarab szövegkönyve irán pedig a lengyelek érdeklőd nek. Havasi J. A 104. születésnap után Anna néni ről van szó, akit nemrég kö­szöntöttek születésnapján, s oki Baranya — hacsak nem az egész ország - legidősebb em­bere. Komlón él nyolcvanegy éves lányával együtt egyik uno­kájánál. Mellesleg Anna néni­nek négy gyermeke volt, közü­lük ma már csak ketten élnek, három unokája, két dédunoká­ja . és két ükunokája van. A legfiatalabb családtag másfél éves, tehát százkét és fél évvel fiatalabb, mint Anna néni. Anna néni Magyarhertelen- den született; tizenhat éves ko­rában, 1895-ben ment férjhez, s 1935-ben özvegyült meg. S hogy nem csupán közhely az, hogy jó egészségnek örvend, azt bizonyítsák saját szavai: — Tavaly még megkapáltam a kertet, hát igaz, idén ezt már nem csináltam, de minden reg­gel kitakarítom a konyhát, s rendszeresen mosok. Általában reggel hét és fél nyolc között kelünk föl, s este mindig meg­nézem a tv-műsort, csak utána fekszem le. Szeretek olvasni, s régen, amikor még volt han­gom, nagyon szerettem énekel­ni. Mindegy volt nekem, hogy magyarul vagy németül, min­den dalt tudtam. — Mire emlékszik vissza leg­szívesebben, Anna néni?- Hát, nem is tudom, ne­kem nem volt valami könnyű életem, mondhatom, legszíve­sebben a férjhez menetelem utáni három évre emlékszem vissza, az volt a legszebb. De utána megbetegedett az anyó­som, s tizenhét évig ápoltam, az utolsó öt évben már béna volt. Amikor a férjem hazajött a tizennégyes háborúból, ő is beteg volt, s végül mindent magamnak kellett csinálni, a legkisebb fiam segített egye­dül. Nyolc hold földünk volt, dolgoztam a szőlőben, a me­zőn; a fiamat tizennégy éves korában megtanítottam vetni, hogy segíteni tudjon. Éjjelente pedig varrtam, arra máskor nem jutott idő. Amikor az egész család együtt volt még, mindennap nyolc emberre kel­lett főzni, aztán hogy - keve­sen lettünk, hirtelen nem tud­tam főzni, mindig nagyon sok lett az étel, mert megszoktam már a nagy mennyiséget.- 'Hogy a századfordulóból mire emlékszem? Arra, hogy 1900. szeptember 16-án búcsú volt, sok vendég volt nálunk, huszonöt emberre főztem gu­lyáslevest és kalácsot sütöttem, s aznap született meg az első fiam. Aztán két év múlva a lányom, 1907-ben és 1910-ben ismét egy-egy fiú. S most is­mét nyolcán lakunk együtt, itt az unokámnál, s most ő főz mindig nyolc emberre . . . Lánya, a 81 éves Kati néni kikísér a kapuig, s mutatja a szép virágoskertet, ahol épp előző nap kezdte el metszeni a rózsákat. De elfáradt, abba kellett hagynia. Anyja felé int, s azt mondja: — Ö még csak jól van; de én . . . D. Cs. Szokatlan tanévnyitó

Next

/
Thumbnails
Contents