Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-12 / 252. szám

Ékkőcsiszoló kisiparos Komlón Prága­féldrága­kövek a vjtrinben Az opáloktól o hegyi kristályokig A drágakövekről az ember­nek rögtön a középkor jut eszé­be. Akkor aztán szívesen és bő­ségesen cifrálkodtak vele — már aki megengedhette magá­nak ezt a luxust. Bár néhány keleti országban még ma is nagy divat: gyűjtik, nem vál­nak meg tőle, még akkor sem, ha a család ínséges körülmé­nyek között él. Ezért volt kissé meghökkentő: Komlón egy ék­kőcsiszoló kisiparos kezdte meg működését. Szilváson, a Tanácsköztársa­ság utca 8. számú ház harma­dik emeleti lakásában kerestük fel Rab István vájárt. A szobá­ba belépve rögtön szembe tű­nik: itt tényleg minden helyet az ásványok és kövek foglal­nak el. Egyik vitrinben a ter­mészetes ásványok csillognak, közöttük méternyi hófehér cseppkőtömb. A másik szek­rény a „kincseket" rejti. Több mint harmincféle természetes féldrágakő szikrázik az üvegek mögött: opálok, tigrisszem, só­lyomszem, ametiszt, nefrit, achát, obszidián, rózsakalce- don ... és még sorolhatnánk. Négyféle szintetikus drágakő is akad közöttük: rubin, zafír, aquamarin és aventurin. — Hobbimat a munkámnak köszönhetem. Mikor lekerültem c bánya mélyére — több mint tizenkét éve a Mecseki Szén­bányáknál dolgozom — feltűn­tek a csillogó piritek. Tán ara­nyat tartalmaz! — mutattam a kollégáknak. Áh, legyintettek, csak pirit. Mi az a pirit? Erre már nem tudtak válaszolni. En­gem meg nem hagyott nyugod­ni a dolog, hát kezdtem utána­járni. összeszedegettem a rit­kaszép Piriteket, kálcitokat és kvarcokat. Aztán beszereztem a szakirodalmat is, így könnyeb­ben felismertem őket. Kőgyűjtő szenvedélyem egyre fokozódott. Ekkor már az foglalkoztatott, hogy tudnám én kiadni egy-egy Hiányoznak az árucímkék, nem tájékoztatják a vásárlókat Szabálytalan bizonylatok, zűrös ügyletek Mit tapasztaltak a kereskedelmi ellenőrök? kőnek a szép színét, mintáját. Sokat gyötrődtem vele, de si­került!- Hol szerzi be a féldrága­kövekéi?- Legtöbbjét magam, illetve a családom segítségével gyűj­töm. Aztán cserélek és vásáro­lok is.- Hogy jutott el az iparki­vá Itásig?- Mint mondtam, csiszolgat- tam, formázgattam a köveket, így tévedtünk két éve a pesti ásványbörzére. Nagy érdeklő­dést keltettem a munkáimmal, javasolták, hogy próbáljak ipart kiváltani rá. így február­tól másodállásban ékkőcsiszo­lással foglalkozhatom.- Féldrágakő, drágakő . . . elég sokba kerülhet.- Ne higgye. Nagyságtól és minőségtől függően 150— 500 forint. Én kézi munkával dolgozom, csak a nagyját csi­nálom géppel. Csupán csak kő­pótlást végzek, mivel nincs öt­vös, aki fülbevaló vagy medál foglalatokat készítene nekem. Pedig milyen szép ékszereket lehetne összehozni! A várako­zási idő sem sok — egy hét alatt elkészülök velük. Annyit még elárulok Rab 1st. vánról, hogy az egész család átvette az apuka hobbiját: fe­lesége, fia, lánya kívülről fújja, hogy melyik kő milyen, hol ta­lálható és a többi. Ez a kedv­telése a baráti kört is megfer­tőzte, szinte valamennyien gyűjtik a természetes féldrága­köveket. Végül, búcsúzásnál megemlítette nagy álmát: a la­káshoz közel szeretne egy mű­helyt bérelni. Mint mondta, tán egy-két év múlva az is sike­rül. . . Ádám Erika ren is vannak hiányosságok, mint ahogy több esetben ta­pasztalták az ellenőrök, hogy a végeken feltüntetett hibák szá­ma nem egyezett meg a tény­leges szövési hibákkal. Az el­lenőrzés a vizsgált boltok egy­negyedében kifogásolta a hiba jelölési módot. A korábbi el­lenőrzések során is kifogásol­ták a kereskedelmi ellenőrc-k, hogy a vásárlók nem kapják meg a méteráruhoz mellékelve a használati-kezelési útmutatót. A legutóbbi próbavásárlásokkor tizennyolc esetből 14-szer hi­ányzott az említett útmutató, holott minden kereskedő tudja: a vásárlók tájékoztatása kötele­ző. A csomagellenőrzésekkel egybekötött próbavásárlások al­kalmával tizennyolc esetből 17 alkalommal volt kénytelen fele. lősségrevonást kezdeményezni a kereskedelmi ellenőr. Az emlí­tett sazbálytalanságokért több mint tízezer forint pénzbírságot szabtak ki. A megyében működő magán vendéglátó egységek közül har­mincban jártak az ellenőrök és vizsgálataik elsősorban a fo­gyasztói érdekvédelmet segítet­ték elő. Az ellenőrzések során megállapították, ohgy az árube­szerzési bizonylatok egy részét szabálytalanul töltik ki, nem egy esetben valótlan adatok szerepelnek a nyomtatványo­kon, az is előfordult, hogy az illető üzlettulajdonos nem tud­ta bizonyítani honnan is szár­mazik az alapanyag. Az egyik komlói vendéglős például egy év óta nem' igényelt keretes húst, mások nem a megjelölt boltokból szerzik be a tőkehúst, a töltelékárut. Az üzletvezetők arra hivatkoztak, hogy nem min­denkor kapják meg az igényelt mennyiséget, és kifogásolták a minőséget is. Az ellenőrök a vizsgált egységek 23 százaléká­nál nem találták megfelelőnek az ártáblákat. A végzett próbavásárlások so­rán — a huszonnégyből — két esetben károsították meg a ven­déget, kétszer viszont a fogyasz­tó javára tévedtek. Az üzleti kalkulációk vizsgálatánál meg­állapították, ohgy meglehetősen nagyfokú a hozzáértés hiánya, elsősorban az újdonsült ma­gánkereskedők, vendéglősök kö­rében. A szabálytalanságok ská­lája e téren is széles körű. így a haszonkulcs helytelen alkalma­zása, a nyersanyag-elszámolás, mind-mind kifogás tárgyát ké­pezték. Dicsérendő viszont, hogy az üzletek döntő többségében rend és megfelelő tisztaság volt tapasztalható, és ez a mellék- helyiségekre is értendő. Az el. lenőrzések során öt esetben kel­lett szabálysértési eljárást indí­tani az üzletvezetők ellen, a ki­szabott pénzbírság összege nem érte e| a hétezer forintot. S, Gy. N em tétlenkedtek a megyei Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei az év első hat hónapjában. Az emlitett idő­szakban négy országos vizsgálatot végeztek, ezen túl­menően pedig több helyi kezdeményezésű ellenőrzést tartot­tak. Ezek közül most kettővel foglalkozunk: a ruházati méter­áruk értékesítésével és fogyasztói érdekvédelemmel összefüg­gő, valamint a magán vendéglátó egységekben történt vizs­gálatok tapasztalatairól kívánunk gyors mérleget vonni, éne­kelni azokat a hiányosságokat, amit a kereskedelmi ellenőrök tpasztaltak. A Kereskedelmi Felügyelő­ség 21 boltban tartott ellenőr­zést, amelyekben részletesen elemezte a ruházati méteráruk eladásával összefüggő dolgo­kat. Az ellenőrök megállapítot­ták, hogy a vizsgált egységek felében hiányzott a különböző anyagokról az árucímke, amely a bolti dolgozók hanyagságá- nakjudható be. Előírás, hogy a méterárukon az esetleges szö­vési hibákat különböző színű fonállal kell megjelölni: e té­Hegesztőöltöny, vesevédő Kaposvárról Labdák a világ minden részébe B őrlabdák, lángmentesí­tett hegesztőöltönyök, mászóvasak, tűzoltó­ponyvák, vesevédők, autóstás­kák. E felsorolás is jelzi, hogy a kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet termékskálája igen széles, s ami talán még fontosabb, olyan árukat gyártanak, ami­ket a külpiacon is jól lehet értékesíteni. Bizonyíték erre, hogy éves termelési értékük — mely mintegy 200 millió forint — mintegy 35 százalékát az export hozza. A szövetkezet 1949-ben ala. kult, s az akkori igényeknek megfelelően cipőket és lószer­számokat gyártottak. Három évvel később azonban már hoz­záfogtak egy olyan termék gyártásához, mely mind a mai napig meghatározó az időköz­ben a Delta fantázianevet fel­vevő cég életében. Az ország­ban az elsők között kezdték el a bőrlabdák készítését, me­lyekből az idén 120 000 kerül ki a műhelyekből. Magyaror­szágon 12 szövetkezet foglalko­zik labdák varrásával, azonban a szabást valamennyiük részére a Delta végzi, sőt a kész lab­dák bélyegzése is az ő fel­adatuk. Kaposváron három méretben készülnek a futball- labdák, ezenkívül férfi és női kézilabdákat állítanak elő. A nemzetközi sportszövetségek el­fogadják ezeket a labdákat, így nincs akadálya, -hogy az Artex Külkereskedelmi Vállala­ton keresztül a világ minden részébe eljussanak, s rangos sportesemények kellékei legye, nek. Idei újdonságuk, hogy a gyermek bőrlabdákat mesefi­gurákkal díszítik, melyek a ha­zai és külföldi vásárlók köré­ben igen gyorsan népszerűek lettek. A szövetkezet labdái egy Artex katalógusban A labdák mellett a Delta Szövetkezet számtalan mun­kásvédelmi felszerelést is elő­állít. Bőrkötényei lr, lánqmente- sített hegesztőöltönyeik, kesz­tyűik nélkül nagyon sok mun­kahelyen nem tudnának dol­gozni. A közelmúltban kezdték gyártani az úgynevezett vese­védő felszerelést, melynek hal­latlan előnye, hogy hideg idő­ben a szabadban dolgozók de­rekát melegen tartja, s hajol- gatásnál sem csúszik el. Az or­szágban egyedül a kaposvá­riak készítenek speciális, vil­la nyoózná k mászására alkal­mas mászóvasat, mely iránt olyan nagv a kereslet, hogy az igényeket nem is tudják kielé­gíteni. Idén fogtak hozzá bőrdíszmű- áruk előállításához: egy NSZK- beli cég megrendelésére igen tetszetős és praktikus autós­táskákat, női retikülöket, férfi neszesszereket készítenek. R. N. Ibafai papnak... Pipaklub Szigetváron szeresen gyarapítanánk az iba­fai papi pipagyűjteményt. Ki­állításokat is szeretnénk ren­dezni. Lengyeltóti János bácsi­tól, a híres mozsgói népmű­velőtől már kaptunk is néhány eredeti török cseréppipát, sőt az eredetinek mondott ibafai papi fapipát is felajánlotta klubunknak. Mozsgón megnézzük a ne­vezetes füstölőszerszámot.- Ez volna az a bizonyos pi­pa - állítja János bácsi - mi­közben összerakja a roppant alkalmatosság dióverőnyi szá­rát. A csutora hiányzik ... A kedv azonban nem: János bá­csi is nagyon készül a pipa­klubba. Sokat vár tőle a köz- művelődés és a társas élet fel­lendülése szempontiából. Az „Ibafai Papi Pipa" Club­ba bárki jelentkezhet. Alakuló ülésüket ma 18 órakor tartják a szigetvári vár melletti „Ba­sa" sörözőben. Bebesi K. múzeum eléggé reprezentatív és a maga nemében országo­san is egyedülálló létesítmény. A híres ibafai papi pipa azon­ban itt sem látható. Hamarjá­ban nem állítható egyéb, mint­hogy voltak hajdan pipák itt Ibafán, amelyek „papi fapipák” lehettek és voltak papok, akik a maguk módján eleget tettek a pipával kapcsolatos híres el­várásoknak is . . . Hol vannak már a papok és hol az a bizo­nyos pipa . . .? Lehetséges, hogy egyszer majd a kérdés második fele is megválaszolható lesz. Dr. Fülöp István ügyész, a szigetvári városi járási TIT el­nöke mintegy hatvan pipát tart „üzemben”. Irodájában ülve körülpillantok, és itt is látok vagy húszat. Hál az egyikre, hol a másikra gyújt rá. De hát a pipázás márcsak ilyen. — Vagyunk néhányon itt Szi­getváron — pipázók és nem pipázók -, akiket régóta fog­lalkoztat a híres ibafai pipa­hagyomány. Ügy érezzük, ked­ves emléke ez a múltnak és annyira hozzánőtt ehhez a táj­hoz, hogy kár lenne veszni hagyni. Ezért elhatároztuk, hogy „Ibafai papi pipa” Club néven hagyományőrző társasá­got alakítunk a kaposvári pi­paklub mintájára, annak érde­kében, hogy ily módon is előse­gítsük a továbbélésre méltó hagyományok ápolását — mondja dr. Fülöp István. — És a dohányzás reklámti­lalma? — Szó sincs itt semmiféle dohányzás melletti reklámról. A pipa kultúrtörténeti, helytör­téneti, iparművészeti és egyéb vonatkozásai mellett a klubösz- szejöveteleken többek között olyan híres „pipásokat" is sze­retnénk vendégül látni, mint például Vitray Tamás és Ipper Pál. . . Megjelentetünk egy klubújságot is Fapipa címmel. Az első szám már el is készült. Mindemellett óvnánk és rend­Pipák az ibafai állami múzeum ban Amikor még papok lakták az ibafai plébániát. Mert ma már pap sincs Ibafán. A két pipa­múzeum egyike, a papiakban levő, aggasztóan zsugorodik, a látogatók el-elemelnek belőle egy-egy pipát, ezt, azt, amazt. A másik, az úgynevezett állami I B A F A P ! P A M Ú Z E U M Alighanem mindenki ismeri a hajdani slágert: Ibafai pap­nak fapipája van ... A valóság az, hogy csak volt, lehetett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents