Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-12 / 222. szám
1983. augusztus 12., péntek Dunántúlt napló 3 A keskeny málomi főutcán egy sokszoknyás asszony fordul be a szőlőbe vezető szurdokba, permetezőkannát cipel a hátán. Sportmezes, tornacipős gyerekek trappolnak az út szélén a beton-lakótelep irányába. A szabad hétvégét kihasználva üres telek utcai frontján család — gyerekek, kamaszfiú, papa és mama — keverik a maltert, húzzák fel a falat, rostálják a homokot, pörög a betonkeverő. Vedlett kóborkutya hajtja a tyúkot a fák alatt. Apró kislány ágaskodva kíváncsiskodik be a külföldi Mercedes ablakán. A buszmegállónál asszonyok várakoznak barackkal, szilvával teli kosarakkal — gondolom pécsiek, akik hétvégi kertjükből igyekeznek hazafelé. De hát ki nem pécsi itt? Mólom — bár korábban falusi településnek számított — már rég Pécs peremvárosának — Lvov-Kertvárosnak — peremkerülete. Ha ez falu volt is valamikor, napjainkban megszűnt. Nem úgy mint Gyűrűfű, amelyet lakói végérvényesen • elhagytak, hanem ezt a város kebelezte be. Mólom — új családi házaival az egyre terjeszkedő Kertváros elé „sietett” és ugyanilyen tempóban közelítenek a több -szintes panelházak is, széles utcákkal, parkokkal, üzletekkel, aszfaltútokkal. A Sarohin tábornok út. ja és Mólom legszélső háza között a távolság már csak 350 méter. Ne riadjanak meg a lakók: az építőipar itt két irányba elágazik, és szinte „két karjába" öleli majd Málomot. — Ez a kis régi település felértékelődik — mondja Lovas Attila a városi tanácson. — Eddig csak villanya volt, de néhány éven belül közművet kap és beilleszkedik a modern lakótelepbe .. . A rajzokon jól látni már a lakóépületek elhelyezkedését, közbenső parkokkal, utakkal. A tervezők Mólomtól jobbra eső területre 10 emeletes házakat rajzoltak, majd az út tengelyéhez közelítve az épületek magassága csökken, így a 4 emeletes panelok, illetve az egyemeletes sorházak szép átmenetet képeznek majd a „falusi” családi házakig. A bal ol. dali beépítés nagyjából ugyanezt az elvet követi. Csakhogy . . . — Szeretnénk kevésbé költséges ajánlatokat tenni a magánépíttetőknek. A hagyományos téglaház lenne a legmegfelelőbb, de a már most jelentkező igényeket a téglaipar aligha tudja kielégíteni. Arról nem is beszélve, hogy szakember sincs, ha a város valamennyi kisiparosa „ráállna" a málomi kislakásépi- tésre, akkor sem győznék — mondja Lovas Attila a tanács építési osztályán. — A panel drága és merev. Nem idevaló. Ezért új technológiát keresünk. Az Agárdi AGRO- KOMPLEX jelentkezett is egy könnyű, jól szigetelt — fa alapanyagú — panellel, de ez is eléggé drága: sok benne az importanyag. Értesülésünk szerint a BÉV is kísérletezik új technológiával. Meglátjuk mi lesz. . it i. mi i m aenw^aettmjr ~mmmd 'zw■■<■■*■ i.,■, vatamm malom Málom is igazodik az új — jövendő — városképhez. Igaz, jócskán akad itt elöregedett hajlék, de ezek egy részét lassan átalakítják, bővítik, „fürdő, szobát” álmodnak a vezetékes víz érkezésére, amelyet nagyon várnak, akárcsak a földgáz bevezetését. Mindezt . a lakótelep hozza majd. Az újonnan épült családi házak pedig már inkább üdülőterületi képet idéznek fel a látogatónak: kerítés nélküli előkertek, pázsittal, díszcserjékkel, betonlapos garázsfeljáróval, színesüveges mellvédek az oldalhomlokzaton, manzárdszobák, széles, világos ablakok, erkélyek. Az iskola környékén lakik egy idős. asszony — elözvegyült né. hány éve. — Kékesi Istvánné a tornácon lévő asztalon barackos üvegekre feszíti a celofánt. A kertben nem sok gyümölcs terem, inkább fönt a néhány négyszögölnyi szőlőben. — Valamikor behordtuk a gyümölcsöt a piacra, most a kertvárosiak kijönnek autóval és egyszerre megvesznek tizenöthúsz kilót. is. Valamikor bejártak az asszonyok a városba tejjel, túróval, jómagam is hordtam házakhoz, minden pénteken. Fejünkön volt a kosár, két kezünkben meg a kanna. Most már gyárban csinálják a tejet. Két esztendeje — éppen így nyáron — jártam fönt a szőlőskertekben, fiatal gépszerelő szakmunkás mutatta meg a kertjét, paradicsomot, hagymát, paprikát, uborkát termesztett, meg gyümölcsöt, néhány sor szőlőt is telepített. A négytagú családnak annyi termett, hogy a fölösleget a kertvárosi ABC- boltok vették át. Csak egy gondja volt: — Félek, szanálják a kertemet, mert nagyon közelít a város .. . A tanácson elém terített rajzokon nem tudtam annyira kiigazodni, hogy „betájoljam” az említett kertet, de remélhetően nem kerül szanálására sor. Az építési osztályon megnyugtattak, a lehető legnagyobb kímélettel dolgoznak a tervezők, sőt szeretnék úgy épségben hagyni a kiskerteket, hogy azok zöldség, gyümölcs, szőlő tekintetében ellátási bázisként maradjanak fent az itt élő nép részére. Még ezt is meg merték kockáztatni: „Málom környéke lehetne Pécs Grinzingje szép szőlőivel, kedves présházaival .. K. T. gépkocsivezető öröklött szőlője — több mint 300 négyszögöl — Málom déli határán húzódik meredek domboldalon. A pince és a lépcső- feljárós kis épület — előszoba, kiskonyha, egy szoba — nemrég épült. A falon szokásos oklevél, gondolom borversenyen kapott igazolás, hogy... De nem, közelebb lépek: „Vezess baleset nélkül!” oklevél, a félmilliomodik kilométer utón. — Ezen a helyen már a dédapám is szőlőt termesztett. Aztán apáról fiúra szállt és így tovább. Ezt a kis épületet már én húztam fel. — Maradt-e régről valamilyen öregebb tőke? — Csak néhány. Egyiknek például az a neve, hogy Mir- kovacsa. Fehér, bőtermő szőlő, alacsony cukorfokkal. Kivághattam volna, amikor újra telepítettem, de aztán sajnáltam. Még mindig hoz néhány fürtöt az „öreg”. K. T. nemcsak a szőlőt, de a gyümölcsfákat is kordonra húzta fel, inkább széltében nőnek, könnyű a termés szedése, jól átjárja a napfény, hamarabb érik. A termést — a szőlőnek zömét is — piacra viszik. Azt mondják a málomiak, valami rendelet írja elő: a présházak tetőzetét piros cseréppel kell felrakni. Lehet, hogy így van. De hol a piros cserép? Még a családi házakra sem jut, hát még présházakra? Az „ötletes” kerttulajdonosok piros festékkel mázolják le a szürke palatetőt, s ha jó a festék, egy ideig megőrzi a színét, de ha silány, akkor olyan csíkos lesz, mint a közeli szomszédéké: az esővíz lemossa. „Zebra"-tetős présházat látni eleget ezen a vidéken is. Mólomban volt egy hangulatos kis kocsma, amit a helybeli férfiak, de a lakótelepiek is „polcos”-nak becéztek a ház falára konzolokra felerősített deszkapolc miatt. A jó hideg korsó söröket erre rakták fel esti beszélgetések kísérőjeként. Bán Ferenc, aki a családi ház tulajdonosa, bezárta az egyetlen málomi szórakozóhelyet: nyugdíjazta magát. — A „polcos" tehát megszűnt, de van helyette más: a „Ráji”. — Mi az hogy „Ráji"? — kérdem Jákovics Sándortól fönt Málom végében, az Akácos-soron. — Legkisebbik lányom. Erzsébet és anyám is ezt a nevet viselte. Cigányul „Ráji”. Ennyi az egész. A „Ráji” egyébként kisvendéglő. Hétközben harminc— negyven adag meleg ételt fogyasztanak el a vendégek, ez hét végén duplázód.ik. — Úgy kalkulálunk a felesé, gemmel, hogy szerény haszon mellett inkább minél több vendégünk legyen. A télen — igaz, emlékezetesen enyhe januárunk volt — szombatonként kint táncolt a közönség a kerthelyiségben a Petrovics-féle zenekar közreműködésével. Hogy milyen hamar elterjed a híre egy hangulatos vendéglőnek, arra elég példa a vendégkönyv: hazaiak, külföldiek, turisták áradoznak a jó konyháról, tisztaságról, kiszolgálásról. Pedig mondom ennél jobban el sem lehetett volna dugni a „Rájit". Azaz, hogy ez a fogalom már lassan érvényét veszti: Málom összeölelkezett a modern városrésszel és nemcsak a rajzasztalon, hanem mindinkább a valóságban. Rab Ferenc Hí legyen a községekben a szennyező hulladékokkal? A Dunántúli Napló április 12-i számában „Mi legyen a községekben a szennyező hűl. ladékokkal?” címmel elemző írás jelent meg. Az ma már a legtöbb ember előtt ismert, hogy a környezetszennyezés, környezetkárosítás egyik legfontosabb forrása a nem megfelelően kezelt hulladék. Ez a megállapítás azonban így igen sommás, hiszen ez a szó „hulladék" legalább olyan ki. terjedt jelentésű, mint pl. az emberi tevékenység. Nem véletlen ennek a hasonlatnak ilyen módon való megfogalmazása, hiszen a hulladék a különféle emberi tevékenységek mellékterméke és annyi fajta, ahány az azt létrehozó tevékenység. A hulladékokat négy fő csoportba soroljuk. Ezek: a települési szilárd hulladék, a települési folyékony hulladék, a veszélyesnek nem minősülő termelési (ipari, mezőgazdasági. közlekedési) hulladék és a veszélyes hulladék. Ez a négy csoport főbb vonásaiban annyira eltér egymástól, hogy sok esetben még együttes elszállításuk, kezelésük sem engedélyezhető. A cél a területigénybevétel csökkentése és a lehető legjobb adottságú területek igénybevétele érdekében a körzetesített hulladékkezelés megoldása. Ez települési hulladékok tekintetében pl. egy várost és városkörnyéki községet jelent. A veszélyes hűl. ladékok számára az ország egész területén 7—8 lerakó kerül kialakításra. Itt tehát a körzet akár 3—4 megyét is jelenthet. Azt hiszem, hogy egy ilyen, több évtizedig működő, millió tonna nagyság- rendű hulladékot magába foglaló létesítmény kialakításánál semmilyen óvatosság nem tekinthető túlzottnak. Tévedett a cikk szerzője abban, hogy elavult az az elv, miszerint a szennyező maga gondoskodjék hulladékainak eltüntetéséről. A hulladéktermelő felelősségének elve ugyanis a magyar környezetvédelmi jog egyik alapelve. Ez azt jelenti, hogy a települési hulladék lerakókat a tanács létesíti és az üzemeltetési költségekhez a lakosság szemétszállítási díj formájában hozzájárul. A ve. szélyes hulladék lerakók létesítése és üzemeltetése a termelők feladata. A létesítéshez az állam különféle kedvezményekkel járul hozzá. Megjegyzem, hogy az OKTH a Környezetvédelmi Alapból teilepülés; hulladék lerakó kialakításához is ad segítséget. A veszélyes hulladék lerakó helyek hálózatának egyik tagja a Bosta—Garé térségben létesült. Az eddig itt megvalósult két lerakó illetőleg inkább szennyvízürítőhely semmiképpen sem tekinthető példának, mert a lerakott folyékony, részben rothadóképes hulladék jelentős bűzt okoz a környéken, ugyanakkor elszivárgása veszélyeztetheti a felszín alatti vízkészletet. Megjegyzem, hogy létesítésének idején ez a lerakó megfelelő volt, azonban a mai ismereteink szerint felállított követelmény- rendszernek nem felel meg. Tervben van tehát ezek üzemelési módjának fokozatos átalakítása, amivel a környezetszennyezés veszélye kizárható lesz. Végezetül néhány szót az újrahasznosításról. Kétségtelen, hogy a hulladékoknak a termelési vagy legalább a természeti körforgásba való visszavezetése a környezetszennyezés megelőzésének legkedvezőbb módja. Ennek a tevékenységnek a MÉH Tröszt vállalatainál nagy hagyománya van, azonban a szakma alacsony presztízse hosszú időn keresztül akadályozta az érdemi továbbfejlődést. Első ízben a mostani ötéves tervidőszakban indult meg ennek a területnek — éppen az NDK-s tapasztalatok fölhasználásával — a szervezett, jelentős mértékű továbbfejlesz. tése. Ezt a célt egy több mii. liáird forintos, igen kiterjedt program segíti elérni. Ebben a programban, amelynek irányítója az Országos Anyag- és Árhivatal, elsősorban a nagyobb mennyiségű egyszerűbben felhasználható hulladékok hasznosítására történnek intézkedések (pernye, kohászati salakok stb.) Hasonló irányban hatnak a veszélyes hulladékokról szóló jogszabály intézkedései is. A két hatás eredőjeként várható, hogy a tervidőszak alatt hulladékhasznosításunk volumene a kétszeresére emelkedik. Befejezésképpen megjegyzem, hogy a kisvállalkozók bevonása a hulladékok keze. lésének, ártalmatlanításának és hasznosításának folyamatába az első fokú iparhatóság jogköre, központilag nem kell szabályozni, s ma már élő gyakorlat. A hulladékokkal kapcsolatos intézkedések terén még csak az első lépéseknél tartunk, tehát probléma bőven van, azonban a megindult fejlődés biztató, és reméljük, hogy ennek eredményeit a közvélemény is hamarosan tudomásul veheti. Dr. Árvái József, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztály- vezetője Szerszámimport Koordináló Társaság alakult A hazai szerszámellátás javítására, a konvertibilis szerszámimporttal való ésszerűbb gazdálkodásra, szocialista be. szerzési lehetőségeink bővítésére Szerszámimport Koordináló Társaság alakult az Ipari Minisztérium kezdeményezésére. A társaságnak tagja valameny- nyi hazai szakosított szerszám- gyártó vállalat, külkereskedőik: a Ferunion és a Metalimpex, a belföldi forgalmazó: a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, valamint a Gépipari Technológiai Intézet. Különféle szerszámanyagokból, forgácsoló és forgácsmentesen alakító szerszámokból, kézi. és köszörű szerszámokból a hazai vállalatok évente általában több mint 50 millió dollár értékben vásárolnak tőkés országokból. Ezzel a hazai szükségleteknek csaknem egyharmadát fedezik, egyes szerszámokból azonban még így is időnként hiány keletkezik. Az eddigieknél jobb ellátáshoz a társaság tagjai a bel- és külkereskedelmi munka javításával, a hazai gyártmányok választékának bővítésével és a szerszámkölcsönzés megszervezésével kívánnak hozzájárulni, amivel egyben jelentősen rriérsékelhetik a szerszámokra fordított konvertibilis kiadásainkat. Az erőteljesebb piackutatás és a kereskedelmi szervezet korszerűsítése mellett ehhez a technikát hívták segítségül. A társaság szerszámgyártó tagjai arra vállalkoznak, hogy szabad kapacitásaikkal ha a technológiájuk engedi — az eddigieknél erőteljesebben járulnak hozzá a hazai igények kielégítéséhez. Ugyanakkor — mivel a külkereskedelmi információk minden tagvállalat rendelkezésére állnak — fejlesztéseiknél figyelembe veszik, hogy melyek azok a keresettebb szerszámok, amelyek gyártására vállalkozhatnak. Emellett a társaság tagjai az ellátás további javítására keresik a nemzetközi együttműködés lehetőségét is, elsősorban a KGST-n belül. A Szerszámimport Koordináló Társaság megalakulásáról szó. ló szersződést csütörtökön írták alá az Ipari Minisztériumban. Pécs peremén
