Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-10 / 220. szám

Dunántúlt Raplo 1983. augusztus 10., szerda Jubileumi egyetem r ? ■. Jwfel 1. Péterfia Zoltán. 2. Gerhard Rechlin. 3. Eva Davies. 4. Rauni Rautavuori. A huszonötödik pécsi nyár Emlékezetes napok, szép élmények Huszonöt éves az idén a „Népek barátsága” Pécsi Nyári Egyetem. Ez alatt sok­ezer hazai és külföldi ven­dég fordult meg a városban és környékén, akik pihenni, üdülni jöttek ide, de tanulni is: ismerkedni Magyarország­nak e történelmi és építésze­ti emlékekben, kulturális ese­ményekben oly gazdag szög­letével. Most a kezdetekre emlékezik a nyári egyetem el- ső vezetője — és az idei kur­zus három vendége számol be tapasztalatairól. Péterfia Zoltán az ötvenes évek közepétől a pécsj egyetem jogi karán dolgozott nyelvtanár, ként. 1956 ínyarán került a TIT megyei szervezetéhez mint az akkori Munkácsy Mihály Sza­badegyetem titkára. 1957 őszén elkezdte szervezni a Szabad- egyetem nyelviskoláját, 1958. ban a nyári egyetemet. — A nyári egyetem ötlete dr. Takács Józsefé, a TIT ak­kori titkáráé volt aki ma az IBUSZ igazgatója — mondja Péterfia Zoltán. — A szervezés feladatát én kaptam. Az volt a célunk, hogy kéthetes, kultúra, val „telített" olcsó üdülést szer. vezzünk olyanok számára akik érdeklődnek a magyar iroda­lom. történelem, földrajz, mű­vészettörténet iránt. 1958 nya­rán hirdettük meg először az egyetemet: 800 forintért adtunk kollégiumban szállást, teljes el. látást — és kulturális progra­mot. Kizárólag értelmiségiek jöttek főleg tanárok. Tartóz­kodtunk az iskolai formáktól: délelőttönkint egy-egy előadást iktattunk be, délutánonkint vá­rosnézést, üzemlátogatást, de voltak egész napos baranyai ki­rándulásaink is. Mi nem sza­kosodtunk egyetlen tudomány­vagy művészeti ágra sem: hogy úgy mondjam, „hungarológiát" akartunk adni vendégeinknek. — Hogy nemzetközivé vált az egyetem, az is Takács Jó­zseftől indult ki: baráti isme­retség révén hívott meg Tar- nówból tíz lengyel tanárt. Ne­kem Halléban voltak barátaim — őket is meghívtuk. Az első nyugati vendégünk egy talpra­esett frankfurti leány volt. És az egyetem híre terjedt, egyre többen érdeklődtek. Rövidesen a résztvevők fele külföldi lett, s felvettük a „Népek barátsága” nevet. Ügy gondolom, valóban jó szolgálatot tettünk a né­pek, nemzetek közti barátság­nak: az előadásokról elvitt is­meretek, a vidám ismerkedési és búcsúesteken kötött barát­ságok emlékezetes, szép élmé­nyek valamennyiönk számára. Ezt egyébként tanúsíthatja Gerhard Rechlin is aki az idén éppen hetedszer jár a pécsi nyári egyetemen. Gerhard Rech­lin kémia és politechnika sza­kos tanár a Potsdam melletti Michendorf körzeti iskolájában. — Nyaralásnak, kikapcsoló­dásnak indult, de már rég több ennél — idézi fel emlékeit. — 1969-ben egy ismerősömtől hal­lottam az egyetem hírét, azóta jövök rendszeresen, s nemcsak én hanem a barátaim is: va­lóságos kis klubunk van már. S nem idegenekhez jövünk, ha. nem pécsi és komlói barátaink­hoz, akikkel levelezünk is két nyár között. — Miért hasznos önnek ez a nyári program? — Több más országbeli fia­tallal találkozhatom, kicserél­hetjük véleményünket a politi­kai és a kulturális események­ről. És Magyarországot igazán alaposan megismerhetem. — Milyennek találja a prog­ramot? — Színvonalasnak az elő. adásokat. Érdekes, azelőtt több volt a kulturális ma a politikai témák felé billen az arány, de minden bizonnyal a világpoliti­kai helyzetben bekövetkezett változás kívánta így. Kissé hiá­nyoltam a mostani program­ból a régebben oly gyakori és érdekes üzemlátogatásokat. Q Eva Davies Angliából érke­zett, de ha magyarul beszél, mondatain érződik a debreceni tájszólás. Azelőtt ugyanis Elischer Évának hívták, Debre­cenben élt: huszonkét éve ment férjhez Angliába. —1961 -ben a debreceni nem. zetközi kórusversenyre jött egy angol kórus tagjaként a fér­jem akkor ismerkedtünk meg — meséli. — A férjem építész- mérnök. én nem dolgozom, de így többet tudok segíteni a ma. gyár kultúrának Angliában. — Hogyan? — A követséggel és az An­gol—Magyar Baráti Társaság­gal együttműködve szervezzük a kiállításokat, kul túrcsoportok cseréjét. Nemrég például a nyírbátori kórus volt nálunk, s a dél-walesi bányászkórus Ma­gyarországon. — Mit tudnak rólunk Angliá­ban? — Az újságok nem sokat ír­nak Magyarországról de egyre hitelesebben. Én kapom ott kint a magyar lapokat, azokból tájékozódom a hazai esemé­nyekről. — Milyen gyakran jár haza? — Minden évben. Az úticél: Debrecen, Budapest, Balaton. A pécsi nyári egyetemire a ma­gyar minisztérium külkapcsola- tok főosztálya hívott meg. Rauni Rautavuori asszony — tanár a finnországi Pori váro­sában — „megfigyelőként” van jelen Pécsett. Mit jelent ez a státus? — Az idén otthon szerveztem egy találkozót a felnőttoktatás. sál foglalkozó pedagógusok számára — mondja. — A szo­cialista országokból és a fej­lődő országokból is sokan vol­tak jelen. A téma a béke volt: kíváncsi vagyok, egy hasonló témájú összejövetelt hogyan szerveznek meg önök. — Alkalmasnak tart egy ilyen találkozót arra, hogy a béke, a barátság, a népek közötti együttműködés gondolatát erő­sítse? — Igen. Egyénileg az ember természetesen nem sokat tehet a háború ellen, akármilyen sze. rnélyes erővel is kívánja a bé­két. De sok ember közös érzé­se már erő. Meg kell próbálni mindent — ez a mi felelőssé­günk. Mi az említett konferen­cián ismertettük az együttműkö­dés ENSZ által kidolgozott nemzetközi trendszerét, s arról is beszéltünk, mit ' vásároljunk Dél-Afrikától és mit ne. önök itt kulturális programot szer­veztek, ez ugyanennek a másik oldala. — Járt már Magyarországon? — Turistaként igen. De most sokkal jobb áttekintést kaptam a magyar művészetről, s ha le. hetne, szívesen vinnék magam­mal színházi előadásokat, fil­meket, kiállításokat, hogy nép­szerűsítsem Magyarországot. Mert az ember a tényeket köny. nyebben elfelejti de amit az érzéseivel fog fel, az maradan­dó. G. T. Hazai tájakon Füred barlangja Bailatonfüred 300 éves, pati­nás üdülőhely és ismert gyógy­fürdő a Balaton partján. A mű­emlékek, a kellemes víz, a szép természeti környezet sok turis­tát vonz ide. Füred híres bar­langját, a Lóczy-barlangot ér­demes felkeresni. A Baloton- parttól északra gyalogosan vagy kocsival is jól járható úton jutunk el a Tamás-hegy lábá­hoz, a Lóczy-barlang bejáratá­hoz. Mindjárt a barlang bejá­ratánál márványtábla fogad, melyet a Balatoni Bizottság he­lyezett el ide Lóczy Lajos, a nagy magyar természettudós és kutató emlékére. Lóczy Lajos (1849—1920) életéből közel 30 évet szentelt a Balaton és a1 Ba- laton-környék tudományos kuta­tásának. Jelentős szerepet vál­lalt a barlangkutatásokban is. A Lóczy-barlang — hason­lóan a többi hegyvidéki bar­langhoz — mészkőből alakult ki még a földtörténeti középkor­ban, a tengervíz által elöntött területen visszamaradt üledék­ből, mésziszapbái. A vulkánikus földmozgások hatására a he­gyek kőzetei megtörtek, lesül­lyedtek és meggyűrődték. Rész­ben a kőzet repedései mentén beszivárgó csapadék mosta ki a barlangszerű mélyedést, de o Lóczy-barlangban az alulról fel­törő hévforrások is hozzájárul­tak a barlangképződéshez, melynek nyomait az üstszerű bemélyedések, és csigavonalé kürtők jelzik. Kalandos a barlang feltárá­sának története. Amikor a kőtö­rők 1894-ben a Tamás-hegyen dolgoztak, hirtelen egy mélye­désre lettek figyelmesek, ahova az egyik munkás szerszáma be­leesett. Lenézve láttái, hogy kes­keny és mély szakadék tátong a lába alatt. Felnőtt ember nem. tudott volna bejutni, így egy gyereket kerestek. A nyolc­éves Kéry Gábor vállalkozott, hogy lemászik, és kihozza a be­esett kőfejtő eszközt. Mikor a gyerek húsz méter hosszú kötél­re erősítve leereszkedett a nyí­láson, elkiáltotta magát, hogy rövid o kötél, mert még nem ért a hasadék aljára. S elmondta, hogy nagyon szép, cseppkövek­kel díszített üregeket lát lenn. Először arra gondoltak, hogy ta­lán kincseket rejt a barlang, s hogy o törökök elől menekülő gazdag főurak rejthették el itt értékeiket kétszáz évvel ezelőtt. De a felülről megközelített bar­lang nem főúri kincseket, ha­nem értékes földtörténeti emlé­keket rejtett. Mivel abban az. időben nem volt megfelelő anyagi fedezet a barlang rész­letes feltárására, a mélyedést betömték. S így egy ideig to­vább őrizte a titkait. Kőiben Ké­ry Gáborból asztalosmester lett, s 1930-ban felidézte gyermek­kori emlékeit, amikor a bar­langban járt, és úgy határozott, hogy részt vesz e barlang tudo­mányos feltárásában. írások alakítottak ki. Egy fa gyö­kere arról árulkodik a zord kö­vek között, hogy igen közel já­runk a felszínhez. Lépcsőkön le- és felmegyünk, egy oldal­folyosón keresztül lehúzott fej­jel és hajlított derékkal átha­ladva az Alsó terembe érünk. Ismét lépcsőn jutunk tovább a Felső terembe, ahol az átjárót vaspánttal támasztották alá, nehogy a 30 fokosán megdőlt mészkőfal megmozduljon. Ez A Lóczy-barlangban A Földtani Intézet és a Bala­toni Barlangkutató Bizottság segítségével elkezdték a bar­lang szakszerű feltárását, a munkálatokat Kadió Ottokár vezette. Eltávolították a bar­langba került kőtörmelékeket, új bejáratot építettek, és újabb járatokat is felfedeztek. 1934- ben fejezték be a feltárást, s ekkor nyitották meg o nagykö­zönség számára. Gondosan kiépített vasajtón keresztül, ötméteres alagúton át jutunk be a hosszú felszín alatti üregbe. Ennek oldalán megdőlt mészkőlapok jelzik a kőzet szerkezetét. Lépcsőn mehetünk tovább az úgynevezett lejtős fülkébe, amelynek oldalán szé­pen kifaragott, téglafalra em­lékeztető kőzetek sorakoznak, hűen tükrözve az évezredek ter­mészetformáló erejét. Néhol dróthálókkal megerősített dőlt falakra veti fényét a reflektor, és előtűnnek a „cseppkőrózsák”, melyeket a szénsavas hévízfor­volt a hajdani barlongbejárat még a kutatások elején, amit azután betömtek. Egy viszony­lag vízszintes teremmel végző­dik a barlang bejárható része, ahonnan be lehet látni szinte az egész barlangot. Lejtős fo­lyosón jutunk ki a: szabadba. A Lóczy-barlang légzőszervi megbetegedések, asztma ellen kiváló gyógyhely, melyet a kő­zetben lévő hojszálrepedéseken keresztül beáramló tiszta leve­gőnek köszönhet. Kéry Gábor asztalosmester, aki a barlang feltárásában je­lentős szerepet játszott, készí­tette a füredi vörös templom fa­ragott faszobrait. A barlang megnyitásakor hivatalos bar- lanqvezetőként dolgozott itt a Balatoni Bizottság megbízásá­ból. Ma a barlang a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának gondozásában mű­ködik, és egész évben látogat­ható. Kádár Erzsébet Ciífc Ferenc a győztesek k&z8tt Nagy napja volt a város úszósportjának 1933. július 29- én és 30-án: az országos vi­szonylatban is jelentős uszoda- avátó utáni két napon került sor az országos úszóbajnokság­ra a Balokány-liget uszodájá­ban. A mai formáját akkor el­nyert területen épült uszoda és népfürdő akkor 800 fős befo­gadóképességű létesítményét 300 újabb hellyel bővítették, ifj. Horthy Miklóssal az élen — aki repülőn érkezett — eljött az úszószövetség egész vezér­kara, számtalan vendég és ver­senyző az országból. Számuk a kísérőkkel elérte a kétszázat. ­Érdemes megörökíteni az ak­kori belépődíjak összegét: az ülőhelyek közül a páholy 2, a tribün 1,5; az erkély 1,2; a korzó 1,2; míg az állóhely 0,8; a diákjegy pedig 0,6 pengőbe került. A nézőközönség a léte­sítményt a mai Kossuth illetve Zsolnay utcákon keresztül, az akkor még üzemben lévő villa­mosjáratokkal közelítette meg. A másik fontos esemény az úszóverseny előtt zajlott le. Az első világégés után az első or­szágos úszókongresszust 1920- ban a fővárosban tartották,, utána évenként követte a töb­bi, mindig más városban. A 14. ilyen esemény városunkban zajlott le. Itt ismertette Béldy Alajos MUOSZ-társelnök a vi­Országos úszókongresszus és -verseny Pécsett 1933-ban A Balokány-uszoda avatása 50 évvel ezelőtt déki úszósport fellendítésének tervezetét. Elgondolása szerint az országot 3 úszókerület, és 12 úszókörzet alkotná, amelyek­ben a kerület tanácsa a szer­vezési, a bizottsága pedig a mozgósítási ügyeket intézné. Tervének mozgatóeleme a már akkor szintén meglévő minősé­gi sport-tömegsport ellentété­nek kiküszöbölése volt. Pécs nagyon kitett magáért, igyekezett minden vendégnek minél nagyobb • kényelmet biz­tosítani. A hivatalos személye­ket és turistákat a város szállo­dáiban, a férfiversenyzőket a Nagy Lajos-, a hölgyversenyző­ket az Erzsébet-kollégiumban helyezték el. (Ez utóbbi a mai Rákóczi és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán állt.) A város 36 díszes díjat adott a helyezetteknek, különösen kitűnt adakozó ked­vével a Zsolnay gyár, amely a legtöbbet adta, ezen felül a város rendelkezésére bocsátot­ta az 1907-es országos kiállí­táson szerepelt díszkapuját. Ez a kapu eozinból készült, s ma is ott áll a Balokány-fürdő be­járatánál. Hatalmas érdeklődés mellett zajlottak le a versenyek, amelyek méltán keltettek orszá­gos érdeklődést. Az ünnepélyes megnyitó után az első napon főként vidéki és országos ifjúsági illetve női számok zajlottak le. A férfi­számok közül a 100 és 400 m- es gyorsúszást dr. Abay-Nemes Oszkár, a PÁC versenyzője nyerte. A második napi úszó­számok közül kiemelkedett a 100 m-es gyors-, melyet — jobb benyúlóssal — 1:01,4 per­ces eredménnyel az 1936. évi berlini olimpia későbbi bajno­ka, Csík Ferenc nyert meg a BEAC színeiben. Őt követte két-két tizedmásodperccel (!) lemaradva a szegedi Wannié és a pécsi Abay-Nemes. A mű- ugró-bemutatót a sport itteni megalapítója, a pécsi Nowo- tarsky István nyerte, a PÁC igazolt versenyzőjeként. Mind­két napon vízilabda-mérkőzé­sek is sorra kerültek. A Buda­pest—Vidék-párharc 3-3, illet­ve 2-2 eredményt hozott, míg c Tiszántúl-válogatott 7-3-ra, a Pécs-válogatott 5-2-re győ­zött a dunántúliak illetve a ka­posváriak ellen. A mérkőzése­ket a híres úszó, dr. Bárány István vezette. Az uszoda létrehozói, a ver­seny rendezői emlékplakettet vettek át. összességében el­mondhatjuk, hogy ez a verseny emelte Pécs úszósportjának hí­rét az országban. Vargha Dezső levéltáros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents