Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-30 / 239. szám
1983. augusztus 30., kedd Dunántúlt napló 3 Az aszály ellenére Jól vizsgáztak a magyar és a jugoszláv bűzafajták Körkép a kísérleti parcellákról Jó közepes lett az ország búzatermése. Ebben jelentős szerepe van Fejér, Tolna és Baranya megyének, ahol minden idők legmagasabb átlagtermését takarították be. A gazdag búzatermés a gépesítettség magas fokának, a technológiának, a fajtáknak, a tudományos eredmények mind szélesebb körű alkalmazásának köszönhető, de mindenekelőtt az embernek, akinek rendkívül sokat gazdagodott szakmai felkészültsége. Kilenc tonna felett A jó termés kialakításában jelentős szerepet játszott az időjárás, amely ezekben a megyékben az országosnál kedvezőbb volt. Igaz ugyan, hogy a búza vegetációja alatt leesett csapadék elmaradt a sokévi átlagtól, azonban a téli csapadék, s főleg a decemberi annál mintegy 45 százalékkal több volt. Mivel a többségükben lösz alapkő- zetű baranyai talajok ezt a csapadékot jól tudják tárolni, s mivel kedvező volt a márciusi esőzés is, a búzák át tudták vészelni az áprilisi aszályt. A sok éves átlaggal megegyező májusi csapadékmennyiséggel együtt rendelkezésre állt az ilyen magas termés eléréséhez szükséges víz- mennyiség. így lényegében a vegetáció alatt esett 100 mm csapadékra 1500 kg termés jutott, és ez igen kedvezőnek mondható. A csapadék mérlegeléséhez tartozik az is, hogy a jelentősebb februári fagyok idején jórészt hó fedte a vetéseket, így kifagyás nem következett be, vagy ami kipusztulás volt, az elsősorban a technológiai hiányosságok terhére írandó. A vegetáció alatti napfény, hőösszeg az átlagosnál kedvezőbb volt — különösen januárban, amikor 6 C-fok- kal volt magasabb az átlag középhőmérséklet, mint a sok évi átlag. Baranya, Somogy és Tolna megyékben — ahol 7—10 százalékkal volt több a termés, mint az előző évben — a legjobb 23 gazdaság átlaga mintegy 24 000 hektáron meghaladta a hat tonnát, sőt négy gazdaság, a bölcskei, a lippói, és a siófoki tsz, valamint a Dalmandi Állami Gazdaság a hét tonnát. A három megye nagyüzemi kísérleteinek átlaga egy tonnával haladta meg a megyék átlagát, sőt a fajták között voltak 8—9 tonna felettiek is. Ez azt bizonyítja, hogy a termesztésben levő búzafajták genetikai potenciálja jóval nagyobb, mint az elért, szépnek mondható termés, s a környezeti tényezőkön kívül a gyakorlati gazdán múlik, hogy ebből menynyit realizál. Három összetevő Mivel a fajta a termést meghatározó tényezők egyik fontos és egyben racionális faktora : már több éve figyelemmel kísérjük a dél-dunántúli megyékben a nagyüzemi, illetőleg NÖMI-telepeken a kis- parcellás fajtakísérleteket (18— 25 fajta vonatkozásában). Az 1982—83. évi tapasztalatok közül a lényegesebbeket ismertetem. A termés kialakítása alapvetően három összetevőtől függ: a hajtások száma, illetve az állomány sűrűsége, a kalászonként! szemszám, az egy-, illetve ezermagsúly. A termesztő mindhárom összetevőt számos természtéstechnikai eljárás alkalmával befolyásolni tudja. Ilyen alapon is végezve megfigyeléseinket, megállapítható, hogy a fajtáktól függően átlagosan ötmillió tavaszi tőállomány optimálisnak mondható, amihez vetéskor mintegy tíz százalékkal több őszi csíraszámot szükséges elvetni. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban és a szajki termelő- szövetkezetben kísérleti átlagban 5 millió körüli tavaszi tőszóm mellett 7 tonna felett (Bolyban 8) alakult az átlagtermés. Ez év tavaszán a ragyogó boktosodás után, bár az áprilisi szárazság a képződött sarjhajtások nagy részét nem engedte kifejlődni, a Gk Szegednél, a Csongornál, a Szuper Zlatnánál és a Beau- champnál jobb volt az életképes sarjhajtás, a tövenkénti kalász. Az egy kalászban lévő szemszám is az összes kísérletben néhány százalékkal több volt a tavalyinál. Ezen belül a Gk Szegednél, Mv 8-nál, a Baranjkánál, a Szuper Zlatnánál, a Lonyánól az átlagosnál jobb volt, míg a Balkánnál, Jubilejnajanál és Gk Tiszatáj- nál jóval kevesebb. Az átlagos ezermagtömeg lényegében a tavalyihoz hasonlóan alakult, mégis azzal a különbséggel, hogy a magyar búzafajtáké mintegy hét százalékkal magasabb volt a jugoszláv fajtákénál. Hasonlóképpen a hektolitersúlyuk is. Az átlagosnál jobb volt az ezer- magsúlya a Gk Szegednek, a Jubilejnajának, a Balkánnak, Rónának és a Macvankának, míg rosszabb a Baranjkáé, Szuper Zlatnáé, a Zagrebcsan- káé és a Lonyáé. Megdőlésre ellenállók A szalmo hossza, szárszilárdsága különböző reguláto- rokkal javítható ugyan, mégis előnyös és költségmentes biológiai értéknek kell minősíteni a megdőlésre ellenálló fajtákat, annál is inkább, mivel ezek a búzák korábban érnek, kisebb szemveszteséggel és egyben kisebb költséggel is betakaríthatok. Természetesen elbírják a termés fokozása érdekében adott nagyobb műtrágyaadagokat is. E vonatkozásban ebben az évben az Mv 5, az Mv 10, a Macvanka és a Zagrebcsanka bizonyultak a legjobbaknak, míg leginkább megdőltek az Mv 4, Mv 7 és a Jubilejnaja. Ez az elmúft években is így volt. A fajtakísérletek összes átlaga Baranya, Somogy és Tolna megyék 11 gazdaságában 7 százalékkal jobb volt az elmúlt évinél. E gazdaságok közéi 30 százaléka kedvezőtlen adottságú. A korai és középérésű búzák érése között lényeges különbség csupán az aratás első hetében volt. A Rana ll-vel és a Gk Szegeddel lehetett indulni a legkorábban, amikor a későbbi fajták imég 4—5 százalékkal voltak nedvesebbek, majd ez a különbség elmosódott, illetőleg a teljes érés a Posavka II. és a Beauchamppal fejeződött be. A korábbi éné- sűek körül a Gk Szeged, a Gk Csongor, Baranjka, a Zagrebcsanka és a konya haladta meg a kategória átlagát, a középérésűek közül az Mv 5, Mv 9 és az Mv 10, míg a későbben érésűek közül a Beauchamp. A csak egyes kísérletekben szerepeltek közül ígéretesnek mutatkozott a még fajtajelölt Mv 1—08—078, a Gk Kincső, a Gk 31—81, és a külföldiek közül az Ns 7000-es, míg a már államilag elismertek közül a Gk Boglár és a Gk Ságvári. A végső eredményekből az is kitűnt, hogy a 11 gazdaság kísérleti parcelláin elért legjobb öt magyar és öt jugoszláv búza közül a magyar búzák némi fölénye alakult ki. A legjobb magyar búzák átlaga tonnában: Mv 10 — 6,63, Gk Csongor — 6,55, Mv 9 — 6,45, Gk Szeged — 6,3, Mv 8 — 6,24. A jugoszláv fajták átlaga: Zagrebcsanka — 6,56, Baranjka — 6,50, Lonya — 6,41, Szuper Zlatna — 6,23, Posavka II. — 6,15. Több évi megfigyelések alapján, ha a fajtáknak minden igényét kielégítik, lényeges különbség az eredményekben már kis mértékű. A nagyüzemekben folyó fajtakísérletek legjobb eredményei (20—25 fajtánál) négy év átlagában 7,8—7,4— 7,8—7,9 tonna volt hektáronként, és a 7 tonnát meghaladó átlagú négy gazdaságban. (A négy gazdaság átlaga 7,27 ton. na volt.) 6,4 tonnánál alacsonyabb hozammal egy fajta sem szerepelt. Dr. Baracs József Nem tudnak eleget gyártani Építőipari hiánycikkek Válaszokkal nem lehet építkezni A rossznyelvek szerint hazánkban minden van, csak azt nehéz — néha egyenesen lehetetlen — megtalálni, hogy hol . . . Esetleg elfekvő anyagként. Az építőipart különösen hátráltatja a hiánycikkek sora. Vegyük például a . . . Megyénk legnagyobb építőipari szervezete, a BÉV tíz anyagbeszerzője sem képes csodát művelni, így napról napra él és dolgozik a vállalat a következő anyagok hiánya miatt: ötvenes fenyőfűrészáru, tízes válaszfal, 50-es és 240-es földkábel, Radal radiátorok, kód, csaptelepek, golyós- és gömbcsapok, kis méretű fekete vagy horganyzott csövek. Nagyjából ezek a cikkek hiányoznak a többi építőipari szervezetnél is, megtoldva még a Xyladecorral és a 3 milliméteres síküveggel. Van? Nincs? A Xyladecort és a Xyla- mont gyártó BUDALAKK kereskedelmi igazgatóhelyettese, Tónk Emil: k — A két terméket 76—77- ben kezdtük gyártani, kezdetben azért kellett mindent elkövetnünk, hogy megismerjék a színtelen faalapozó Xylamont, valamint a színtelen, és az azóta már 10 színben gyártott Xyladecort. Jelenleg már képtelenek vagyunk kielégíteni az igényeket, bár többet gyártunk, mint az elmúlt évben. A jelentős igénynövekedéssel képtelenek vagyunk lépést tartani, az import és a belföldi alapanyag-ellátással is gondjaink vannak. A III. negyedév végére, a IV. negyedévre, ha nem is szűnik meg a hiány, de lényeges javulást ígérünk. Az acéllemez tagos radiátorokat gyártó Dunai Vasmű radiátorüzemének vezetője, Mányi András: — Az exportot is visszavettük, a tervezett 1,3 millió négyzetméternyi idei tervünkkel szemben jelenleg részarányoson az 1,4 millió négyzetméternél tartunk, mégsem elég. Naponta 20— 30 vállalattól kapunk érdeklődő telefonokat. Többre nem vagyunk képesek. Augusztus 22-től állnunk kéne a kéthetes nagyjavítás miatt. Úgy döntöttünk, hogy a leállást elhalasztjuk november végére, mert addig még lehet szerelni, de akkor már fűteni kell. A robbanásszerű igény- növekedéssel nem tudunk lépést tartani, hiába az OTP kedvező fűtéskorszerűsítési hitellehetősége. A csapokat, csaptelepeket gyártó MOFÉM, azaz Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár üzletkötője, Ligeti József: — Teljes kapacitással dolgozunk, így is alig tudjuk kielégíteni a nagykereske- delmi vállalatok igényeit, melyek egyre nagyobbak. Se gépi, se létszámnövelésre nincs lehetőségünk. A földkábeleket a Magyar Kábel Művek készíti. Tárnoki Józsefné ügyintéző: — Alapanyaghiány miatt valóban nem tudunk minden igényt kielégíteni. A III. negyedévben már jelentősebb pótmennyiséget szállítunk az ÉPTEK-nek, forduljanak hozzájuk. Az Orosházi Síküveggyárnál is érdeklődtünk. Válaszuk: — Sajnos, elég sok az elmaradás. Jelentős az exportkötelezettség és a termelés- kiesés is növelte a gondokat. Akikkel éves szállítási szerződést kötöttünk, azokat igyekszünk maradéktalanul ellátni, újabb rendeléseket ez évre már nemigen tudunk figyelembe venni. Hogy mennyire megnyugtatók a válaszok? Az építőipari cégek, a magánépít- kezök a válaszokkal nem tudnak falazni,, fürdőszobát berendezni, házat üvegezni, szerelvényezni, központi fűtéssel ellátni, fafelületet alapozni és kezelni. Szinte mindegyik válaszadó hangsúlyozta, hogy elszaladt az építési kedv, képtelenek lépést tartani vele. A kedv a kényszer hatására szaladt el, ez tény, de az anyaghiány okozta napi rohangálás, idegeskedés, időkiesés, költségnövekedés tényleg kedvét szegi — szegheti — a vállalati anyagbeszerzőknek és az építkezésbe belevágó családoknak. Addig is csúsznak a határidők . .. Murányi László Munkaalkalmat falura! Védőkesztyűgyártás Drávátokon Nemrég számoltunk be arról, hogy Beremenden cipőfelsőrész-készítő üzem létesült, amely a falu és környék asz- szonyainak ad helyben munka- lehetőséget és rövidesen egy újabb faluba telepített üzem beindulásáról adhatunk hírt: Drávátokon védőkesztyűket készítő varrodát létesítenek. A falvak lélekszámának csökkenését megállítani, vagy ahogy mondják, a népesség- megtartó képességet fokozni nemcsak a kereskedelmi ellátás színvonalának javításával lehet, hanem a helybeni munkaalkalmak teremtésével is. Hogy mennyire nagy erre az igény, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Drávátokon ötvennél több asszony jelentkezett munkára, amint hírül vették az új varrodát. A dráva- foki kis üzem a Szentlőrinci Költségvetési üzem jóvoltából indult. Igaz, a megvalósulás — kivitelező hiányában — késik, az ötlet ugyanis másfél éve vetődött fel. Régi épületet alakítanak át e célra, a volt sütőüzemet A villanyszerelési munkákat az elmúlt napokban fejezték be, jelenleg az épület festése, mázolása folyik. Úgy számítják, hogy szeptember közepére elkészül, ezután jöhetnek a gépek, és ha minden jól megy, októberben elkezdődik a termelés. Az üzemben egyelőre 25 főt tudnak alkalmazni. A jelentkezők közül kiválasztott asszonyok már három hónapja tanulják a szentlőrinci üzemben az ipari védőkesztyűk gyártásának fogásait. A kesztyűket a Fővárosi Kézműipari Vállalat rendelésére készítik, és mint mondják, sokan már a tanulóidő alatt elsőosztályú terméket készítettek. A drávafoki mini üzem újabb kis lépés ahhoz, hogy az emberek falun is megtalálják a számításukat, a munkalehetőséget. A Szentlőrinci Költség- vetési üzemben mondták, számukra ez semmilyen látványos plusz eredményt nem hoz, kizárólag munkaalkalom-biztosítás volt a céljuk. S. Zs. A Szentlörinci Költségvetési üzemben újítják fel azokat a varrógépeket, amelyek a drávafoki üzembe kerülnek. ,
