Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-27 / 236. szám

dr. Medve László államtitkárral A kamaszok egészségéről A XX. század egyik látványos jelensége az akceleráció, a gyermekek fejlődésének, növe­kedési ütemének felgyorsulá­sa. A mai tizenévesek maga­sabbak, testileg, szellemileg fejlettebbek, mint a múlt szá­zadban, vagy a történelem so­rán bármikor. A serdülőkor, a gyermekből felnőtté válás fo­lyamata, az élet egyik legne­hezebb szakasza korábban kö­szönt rájuk. Mindezzel számol­nia kell az egészségügynek is. De vajon számol-e vele? A gyermekekről tizennégy éves korukig jól kiépített gyermek- gyógyászati szakszolgálat gon­doskodik, a tizennyolc évnél idősebbeket pedig a felnőt­tekkel együtt gyógyítják, ke­zelik. De mi van azokkal, akik sem ide, sem oda nem tartoz­nak? Kérdéseimre dr. Medve László egészségügyi államtit­kártól kaptam választ. — Napjainkban tulaj­donképpen mikortól szá­mítjuk a serdülőkort, szak­nyelven a pubertást? — Az utóbbi évtizedekben a serdülőkor jóval előbb kezdő­dik, mint korábban, s az ebből adódó élettani problémák is hamarabb jelentkeznek. Álta­lában a 12—16 év közötti sza­kaszt jelölhetjük meg a puber­tásnak. Ma már serdülőnek te­kinthetjük nemcsak a középis­kolásokat, illetve a szakmun­kásképzőbe járó fiatalokat, ha­nem az általános iskola fel­sőbb osztályosait is. — Hogyan ítéli meg a serdülők egészségi állapo­tát? — Az, hogy egy fiatal mi­lyen testi-lelki és szellemi ál­lapotban éri el a serdülőkor határát, sokban függ az új­szülöttkori státusától. Az évti­zedek óta alig csökkenő tíz- százalékos koraszülött arány gyakran a pubertásban is érez­teti hatását. Statisztikai ada­tok utalnak arra, hogy a ko­rán, vagy kis súllyal világra jöttek később kevésbé teher­bírók, s pszichésen is érzéke­nyebbek társaiknál. Ez azonban nem törvényszerű. Az intenzív ellátás-, a gondos ápolás, ke­zelés eredményeként a kora­szülöttek nagy része már cse­csemőkorban utoléri magát, teljes értékű fiatal lesz. A ser­dülők egészségét nemcsak szü­letési súlyuk és körülményeik befolyásolják, hanem az óvo­dai és iskolai évek alatti ellá­tásuk is. Ilyen szempontból igen jelentős az, hogy hazánk­ban a 3—6 éves korúak csak­nem kilencven százaléka óvo­dába jár, ahol rendszeres or­vosi ellenőrzésben, évente pe­dig szűrővizsgálatban részesül. Már ilyenkor felfedhetik azokat a károsodásokat, betegsége­ket, amelyeket, ha idejében gyógykezelnek, vagy korrigál­nak, nem terhelik majd a ser­dülőt. Egyébként a krónikus betegségek, vagy fejlődési rendellenességek általában még a serdülőkor előtt nyil­vánvalóvá válnak. És ha gon­dos, körültekintő a gyermek- gyógyászati alapellátás, az ilyen betegségben szenvedőket már kiskorúktól fogva gondoz­zák, kezelik. — ön mondotta egy al­kalommal: ahogy a felnőt­teket a munkahelyükön, úgy gyermekeinket az iskolában érnek különböző ártalmak, amikkel szemben túlzottan türelmesek vagyunk. — így is van. Az első osz­tályokban például még jóval kevesebb a gerincferdüléses ta­nuló, mint a nyolcadik, vagy a középiskolában. Nem nehéz okára lelni, csak gondoljunk a kívánatosnál lényegesen keve­sebb testnevelési órára, az egészséges mozgps hiányára. A rosszul világított tantermek­ben eltöltött esztendők sem múlnak el nyomtalanul: nem is kell a statisztikához nyúlni, elég egy pillantást vetni bármely osztályra, hogy, megtudjuk, mi­lyen sok a szemüveges. És még hányán vannak, akik bár rá­szorulnának, mégsem viselnek szemüveget. Sokkal nagyobb társadalmi elégedetlenségnek kellene megfogalmazódni és aktivitásnak kifejlődni a tan­termi világítással kapcsólatban. A korszerű fénycsövek energia- szükséglete lényegesen kisebb, mint a hagyományos világító- testeké. Mégsem az energia­racionalizálás, hanem az egész­ségkárosodás miatt kell a kor­szerűtlen világításon változ­tatni. — A családi környezet is rányomja bélyegét a serdű- lők egészségére. A kama­gyermektüdőgyógyász volt, ma gyermekszemészet, kardioló­gia, nefrológia, cukorbeteg­gondozás és gyermeknőgyó­gyászat is működik. Ez annál is fontosabb, mert a serdülők életében a kórházi gyógyítás csupán egy epizódja a beteg­ség lefolyásának, a hosszabb időt járóbetegként töltik. — Nem ritka és nem is megnyugtató látvány a ser­dülő fiatal a felnőtt beteg- osztályokon, ahol a sok idős, gyakran súlyos beteg közelsége csak növeli a fé­lelmét, szorongását. szók élettani okokból szer­telenek, túlzott önállóságra törekednek, s ezért gyakran szembekerülnek szüleikkel, tanáraikkal. A tapintatlan és türelmetlen dorgálás, büntetés, a szülők dühkitö­rései csak rontanak a hely­zeten. — Valóban, ez a kor a túl­érzékenység kora, ezt nem sza­badna figyelmen kívül hagyni senkinek. Részben ezzel függ össze, mégpedig nemcsak ná­lunk, hanem világszerte, hogy mind gyakoribb a serdülőkori magas vérnyomás. Az Egész­ségügyi Világszervezet és a KGST egészségügyi bizottsága kidolgozott egy vizsgálati és cpndozási módszert, amivel el­érhető, hogy az idejében fel­tárt hipertóniás állapot ne ro­moljon sőt sok esetben nor­malizálódjon. Ennek bevezeté­se nálunk is folyamatban van. Ez természetesen csupán ellen­súlyozza a serdülőkorúakkal való értelmes és megértő bá­násmód hiányát. Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok több­nyire jól szolgálják a bajok megelőzését. Eddig az általá­nos iskolák első, ötödik és he­tedik osztályában, valamint a középiskolák harmadik osztá­lyában voltak kötelezőek. Most gondolkodunk azon, hogy el­rendeljük az évenkénti általá­nos szűrővizsgálatokat az isko­lákban. Erre bátorítanak ben­nünket azok az ifjúsági és kör­zeti orvosok, akik hivatástudat­ból már jelenleg is az előírtnál gyakrabban ellenőrzik a rájuk bízott gyermekek egészségi ál­lapotát. Ezt lehetővé teszi az iskolaegészségügyi szolgálat kiépítése is. Korábban a gim­náziumokban és szakmunkás- képzőkben nemhogy iskola- egészségügyj szolgálat, de a legtöbb helyen még főfoglal­kozású orvos sem volt. Ma 138 főhivatású és 194 mellékállású ifjúsági orvos működik, s a ha­todik ötéves tervben még to­vábbi ötven ilyen állást szerve­zünk. A tizennégy éven felüli gyermekek ambuláns és gyógy­intézeti kezelése hosszú időn át kizárólag a felnőttintézmé­nyekben történt. Ma már szinte valamennyi megyeszékhelyen — a gyermekosztályok keretében — a szakorvosi ellátást is meg­teremtettük. Korábban csak — Ma ez még valóban gya­kori. Eddig ugyanis a tizennégy éven túliakat csak ide vehet­ték fel. Pedig egy vesebeteg, egy szívműtéten átesett, egy cukorbajos, vagy más krónikus betegségben szenvedő gyermek nyilvánvalóan akkor is ragasz­kodik az őt évek óta gondozó gyermekosztályhoz, ha betöltöt­te a tizennegyedik életévét. Ezt is figyelembe véve rövidesen kiadunk egy olyan irányelvet, amely szerint a gyermekosztá­lyok — ha ehhez a feltételek megteremthetők — tizenhat éves korig is felvehetnek bete­get. Ezt az is indokolja, hogy — éppen az ambuláns szak­ellátás fejlődésének eredmé­nyeként — a gyermekosztályok ágykihasználása nem haladja meg a nyolcvan százalékot. A másik megoldás az ifjúsági osztályok létesítése. Ez termé­szetesen nemek szerinti elkü­lönítést és más élettani sajá­tosságok figyelembe vételét kívánja. Van már ilyen osztály a Szabadsághegyi Állami Gyer­mekszanatóriumban, Pécsett a gyermekkórházban, és még né­hány intézményben. Az ő ta­pasztalataikat hasznosítják és fejlesztik tovább Szolnokon az új, fekvő és járóbetegeket egy­aránt ellátó egészségügyi ifjú­sági központban. Mindez nem jelenti azt, hogy a serdülők gyógyítását mindenütt átvehe­tik a felnőttintézményektől a gyermek-, vagy ifjúsági osztá­lyok. Például a balesetet szen­vedett ifjút továbbra is a trau­matológia, a műtétet vagy urológiai beavatkozást igénylő beteget a legtöbb helyen to­vábbra is a megfelelő osztály látja el. — A pszichiátriai beteg­ségek, közöttük az elmebe­tegségek egy része a ser­dülőkorban válik nyilván­valóvá. Mégis hosszú ideje halljuk, hogy megoldatlan az ilyen betegségben szen­vedő Hatolok ellátása, gon­dozása. — Ez így ma már nem helyt­álló. Éveken át valóban csak az Országos Ideg- és Elme­gyógyintézetben volt gyermek­pszichiátriai osztály. A hetve­nes évektől viszont a pszichiát­riai klinikák kialakították a maguk gyermekrészlegét. Gyu­lán az általános idegosztály keretében adtak önálló helyet a 10—18 éveseknek. A regio­nális központokban, például Miskolcon, Győrött, Szombat­helyen, Budapesten és leg­utóbb a kerepestarcsai kór­házban hoztak létre ilyen osz­tályt. Úgy látjuk, hogy a sú­lyosabb betegek kórházi ellá­tása ezzel többé-kevésbé meg­oldódott. Nem így a gondo­zásra, tanácsadásra szoruló úgynevezett ideges, vagy ve­szélyeztetett gyermek helyzete. Bár a mentálhigiénés gondo­zók beletartoznak a szakosított gyermekellátásba, ahhoz nincs elegendő szakember, hogy va­lamennyi magatartási zavarral küszködő fiatal azonnali és szakszerű segítséget kapjon. Már az is igen sokat jelentene, ha a szülői ház, az iskola, az egészségügyi szolgálat, a gyámügy, a munkahely, tehát mindazok, akik akarnak és tud­nak is tenni, ne egymástól el­szigetelve, hanem összehangol­tan támogassák a veszélyhely­zetben levő fiatalokat. Ebből a meggondolásból kezdenek egy kísérletet Szegeden. A vé­dőnőképző főiskola gyakorlott védőnőket továbbképző tanfo­lyam keretében készít elő erre a koordinációs feladatra. Né­hány községben és városi kör­zetben látnak majd munkához. Várakozással nézünk az ered­mények elé. Ed'ü'’ csak gondterhelten be­széltünk a serdülőkorról és a serdülőkről. De ne feledjük, a pubertás minden nehézsége és olykor elviselhetetlensége el­lenére is az az életszakasz, amelyben lelkesedést, érdeklő­dést kelthetünk fel a fiatalok­ban. az igazi értékek és ideá­lok iránt. Ekkor dőlhet el egész életútja és egészségének sor­sa is. Székelyné Kertész Katalin ív végére látható lesz az épület Alapozzák a Bólyi Gyermekotthon új épületét Bővítik a bólyi gyermekotthont A bólyi gyermekotthon bőví­tésével három elgondolás vál­hat valóra. A jelenleginél több, erre rászoruló gyermeket tud­nak itt fogadni, leszállíthatják a beutalhatóság korhatárát egy évre, az új épületrész kialakí­tásával felszabadul a régi kas­tély emelete, ahol különböző rehabilitációs kezelőket, foglal­koztatókat, s a nővérek részére szociális helyiségeket tudnak kialakítani. A Baranya megyei Tanács Bólyi Egészségügyi Gyermek- otthona 100 ággyal való bőví­tésének gondolata nem újkele­tű, ám három évvel ezelőtt még valóban csak gondolatként lé­tezett. Az 1981—82-es évek a tervkészítések, konzultációk idő­szakaként teltek, s az idén ta­vasszal megkezdték a munkát a kivitelezők, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. A bővítés költségét a Baranya megyei Tanács állja, a befejezési ha­táridő 1985 első féléve. Ebben az évben 12,6 millió forint értékű munkára vállal­koztak az építők. Fehér József építésvezetőtől megtudtuk, hogy a munka a tervezett ütemben halad, az előkészítésen túl van­nak, a napokban hozzákezde­nek a fogadószint, illetve a fö- démelemek kialakításához. A kétszintes épület Lift-Slob tech­nológiával épül. (így készült a mohácsi kórház 120 ágyas pa­vilonja, Pécsett az új tűzoltó- laktanya.) Ez az építési eljárás kiválóan alkalmas foghíjtelkek beépítésére, illetve olyan helyen való építkezésre, ahol a környe­zet védelmében viszonylag kis Megjelent a Statisztikai Évkönyv A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Sta­tisztikai Évkönyv legújabb kö­tete, amely az 1982-es adato­kat tartalmazza. Az évkönyv képet ad a népesség számáról és összetételéről, a népmozga­lom és a foglalkoztatottság alakulásáról, gazdasági ered­ményeinkről, s a számok tük­rözik valamennyi népgazdasá­gi ágazat tevékenységét. Külön fejezetek foglalkoznak a lakos­ság életkörülményeivel, a jö­vedelmek és a fogyasztás ala­kulásán túl a szociális ellátott­sággal az egészségügyi szol­gáltatásokkal, a lakáshelyzettel. A kötet a környezetvédelemről, az oktatásról, a tudományos ku­tatásról, a közművelődésiről és a sportról valamint az igaz­ságszolgáltatásról, . a balesetek alakulásáról és időjárásunkról is érdekes adatokat közöl. A statisztika szerint az ország lakóinak száma tavaly január elsején 10 millió 711 ezer volt. Budapest és a vidéki városok lakossága növekedett a meg­előző évhez képest, a községe­ké azonban csökkent. Valame­lyest mérséklődött a házasság­ikötések száma, növekedett vi­szont a házasulandók átlagos életkora, mind a férfiaknál, mind a nőknél. A válási statisz­tika tovább emelkedett, s a leg­több házasság ott bomlott fel, ahol mind a férj, mind a fele­ség 25—29 éves. Az ország lakásállományáról ez év eleji adatokat közöl a statisztika. Eszerint 3 millió 725 ezer lakás van az országban, 25,6 százalékuk egy, 48,9 száza­lékuk kettő, 25,5 százalékuk pe­dig három és ennél több szo­bás. A felmérés szerint száz munkásháztartásban 96 hűtő­gép, 98 mosógép, 86 centrifu­ga, 86 porszívó, -128 kerékpár, 156 rádió, 111 televízió és 33 személygépkocsi található. Az adatok nem sokkal térnek el a falusi családokban, a kettős jö­vedelmű háztartásokban, illet­ve a szellemi foglalkozású csa­ládokban sem. Ez utóbbiaknál magasabb a személygépkocsik, illetve a híradástechnikai esz­közök száma. A nyugdíjas csa­ládok több mint fele is rendel­kezik az alapvető tartós fo­gyasztási cikkekkel bár jármű­ből és a szórakoztatóipar cik­keiből kevesebb található náluk, mint az aktív dolgozók család­jaiban. Az egészségügyi ellátás ja­vulását mutatja, hogy mind Bu­dapesten, mind vidéken növe- kedétt a tízezer lakosra jutó or. vosok száma, bár az egészség- ügyi intézmények mintegy 30 ezer orvosi állásának 5,5 szó-' zaléka még mindig betöltetlen. A kórházi ágyak száma megkö. zelíti a százezret, egy év alatt több mint kétezerrel növekedett. területen, lehetőleg minél ke­vesebbet ártva kell mozogni. Ennek a technológiának a Veszprém megyei Állami Építő­ipari Vállalat és a 22-es ÁÉV a szerkezetgazdája, mint alvál­lalkozók ők fogják elkészíteni az épület tartóelemeit. Az ösz- szeszerelést-emelést október kö­zepén kezdik és a tervek sze­rint november végére már lát­hatók lesznek az épület főele­mei, az év végére pedig már egyes oldalfalak is elkészülnek. Jövőre a belső válaszfalak, a lépcsőházak, a tetőszerkezet kialakítása, illetve az alapveze­tékek — víz, villany — kiépíté­se jelenti a munka dandárját, 1985-ben pedig a festés-mázo­lásra, a szerelvényezésre és a külső munkákra kerül sor. A kétszintes épületben 160 ágynak lesz helye, ám a bővítés lényegében 100 ágyas. Mint már említettük, a kastély eme­leti részéből ideköltözik majd 60 gyermek, és a jelenlegi hó- lóhelyiségekből különböző fog­lalkoztató-, kezelőhelyiségeket alakítanak ki. Sokan úgy tudják, hogy a bó­lyi gyermekotthon a gyógyítha­tatlan, örök gondozásra, kiszol­gálásra utalt gyermekek állami otthona. Az esetek többségé­ben sajnos ez így igaz. Ám a fejlődési rendellenességgel szü­letett, súlyos betegségben szen­vedők mellett számos olyan kis­gyermek él itt, akiknél van re­mény a mozgás, a beszéd fej­lesztésére, összehangolására, az önkiszolgálás elsajátíttatásá­ra, sőt: néhányuknál arra is, hogy tanuljanak. Ebbe a reménybe kapaszkod­va döntöttek úgy az illetékesek, hogy mindent meg kell próbálni ezeknek a gyermekeknek lehet­séges fejlődése érdekében. Nemcsak miattuk, hanem a szüleik miatt is, akik — néhány kivételtől eltekintve — nagyon ragaszkodnak hozzájuk, gyak­ran látogatják, hazaviszik őket, s az otthon dolgozóival együtt mindent elkövetnek azért, hogy az ő gyermekeik is képesek le­gyenek az önkiszolgálásra, s hogy tanuljanak annyit, hogy valamilyen hasznos elfoglalt­ságra, munkára vállalkozhas­sanak. A VI. ötéves tervidőszak végé­re befejeződő bővítés egyben új munkalehetőséget kínál majd a bólyiaknak és a környékbeli­eknek. Újabb 46 gondozónőre, két főállású orvosra, pszichiá­terre, pszichológusra, gyógytor­nászra, gyógypedagógusra és rehabilitációs nővérre lesz szük­ségük. T. É. HÉTVÉGE 3. Szombati interjú

Next

/
Thumbnails
Contents