Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-26 / 235. szám
1983. augusztus 26., péntek Dunántúl i napló 3 A szlovák nemzeti felkelés évfordulóján A szlovák nemzeti felkelés emlékműve Besztercebányán A 100. évad kezdete az Operaházban A századik évad kezdődik szeptember 3-án a Magyar Állami Operaházban. Legnagyobb dalszínházunk társulata ezen a napon Erkel: Bánk bán című operáját mutatja be az Erkel Színházban a címszerepben Horváth Bálinttal. Az előadás karmestere Kórodi András lesz. Az Operaházban ezekben a napokban megkezdődtek a próbák is: a Pillangókisasz- szony felújításának premierjére készülnek. Puccini világhírű operáját ezúttal olasz nyelven éneklik a művészek, s érdekessége lesz, hogy négyes szereposztással állítja színpadra Békés András, a rendező. A négy pillangókisasszony: Kincses Veronika. Tokody Ilona, Kukely Júlia és Pitti Katalin. A bemutatósorozatot október 7- én, 14-én, 22-én és november 3-án tartják meg. Az Operaház balettegyűtte- se az új évadot az edinburghi fesztiválon kezdi meg. Partizüntiizek emléke-------------------------------------------------------Ő sztői már üzemei C ikkünk szerzője: Jozef Géci, Novákybon, a Pozsony melletti Chor* vátsky Grob baromfinemesitö* és tenyésztő vállalat igazgatója, az Országépités Érdemrendje állami kitüntetés és több más kitüntetés tulajdonosa a szlovák nemzeti felkelés idején az I. partizánbrigádban harcolt. Megújult a pécsi Vasutas Kultúrház Klubok és játékterem A szlovák nemzeti felkelés nem tört k| váratlanul, sem véletlenül. A szlovák klerikofa- siszta kormány nemzetellenes politikája és elkötelezettsége a hitlerizmus mellett éles ellentétben volt az egyszerű szlovák emberek érzelmeivel. Az illegális kommunista pártszervezetek, az illegális nemzeti bizottságok és a szovjet partizánszervezők különösen 1943-tól használták fel ezeket az érzelmeket arra, hogy a népet a fegyveres ellenállásra készítsék fel. A felkelés akkor tört ki, amikor a kormány statáriumot hirdetett ki, s a német megszálló katonaság különböző irányból tört rá az országra, hogy azt közvetlenül is elfoglalja, s onnan törjön ki az előrenyomuló szovjet hadak ellen. A kommunista párt és a Szlovák Nemzeti Tanács felhívással fordult a néphez 1944. augusztus 30-án, a Besztercebányán működő Szabad Szlovák Rádió közvetítésével. A hívó szóra az ország hegyvidékeiről sok ezer önkéntes jelentkezett. A szlovák hadseregnek mintegy hatezer katonája és tisztje szintén a felkelők oldalára állt. A felkelés körülbelül 20 ezer négyzetkilométernyi területre terjedt ki, ahol több mint másfél millió lakos élt, s mintegy 80 ezer férfi állt fegyverben. Ez is azt bizonyítja, hogy a szlovák nemzeti felkelés Európa egyik legnagyobb — és leghosszabb ideig tartó — fasisztaellenes megmozdulása volt. A felkelés a hitleristák körében nagy zűrzavart váltott ki, s olyan haditechnikát kötött le, amelyre más, fonto. sabb helyeken lett volna szükségük. A felkelés Csehország lakosságát is aktívabb ellenállásra buzdította. Nem jelentett azonban csupán fegyveres harcot: a helyzet forradalmisága, az új szlovák nemzeti szervek, elsősorban a néphatalom új szervei — a nemzeti bizottságok — létrejötte sok demokratikus és szociális intézkedés bevezetését tette lehetővé. A harcban az új, forradalmi eszmék nevében indultunk. A hegyaljai Sklabina községben például mórokét héttel a szlovák nemzeti felkelés meghirdetése előtt csehszlovák nemzeti zászlót tűztek ki, s kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. E partizánközség példájára a felkelés terű. létének minden' járási és helyi forradalmi nemzeti bizottsága is ugyanezt tette. Szabad Csehszlovák Köztársaságot egyenjogú nemzetekkel és a dolgozó nép iránti igazságos politikával! — ez volt a nagy, a mobilizáló eszme. A partizánok és a katonák már a harcok első napjaiban öt, sőt hét állig felfegyverzett hadosztállyal szálltak szembe. A szlovák hegyekben és völgyekben folyt a vér. Derekasan harcolt mindenki, aki csak fegyverhez jutott. Hadállásaink felett vörös és csehszlovák zászlók lengtek. Oroszok, ukránok, csehek, franciák, németek, románok, jugoszlávok, 27 nemzet és nemzetiség fiai harcoltak egy férfiként velünk együtt. Az ellenség haditechnikában túlerőben volt felettünk, s több éves tapasztalatokat szerzett gyakorlatilag egész Európában folytatott harcaiban. Sokan estek el közülünk. Mégis azzal a meggyőződéssel harcoltak, hogy akik túlélik, igazságos társadalmat hoznak létre. A német fasiszták azonban újabb kegyetlen ellentámadásba mentek át. Csupán Felső-Nyitra vidékén, ahol a mi partizánbrigádunk is tevékenykedett, mintegy ezer harcost és békés polgárt kínoztak halálra, vagy lőttek agyon. Több községet felégettek, s lakosságukat — öregeket, asszonyokat és gyerekeket — halomra lőtték. A túlerő ideiglenesen győzedelmeskedett a hős felkelők fölött, s arra kényszerítette őket, hogy mélyebben húzódjanak vissza a hegyek közé. Elesett Banská Bystrica (Besztercebánya) is, a felkelés szí. ve. A szlovák hegyekben azonban nem aludtak ki a parti- zántüzek, mint ahogy nem aludt ki az az eltökélt akaratunk sem, hogy harcolni fogunk, míg meg nem érkezik a Vörös Hadsereg. Száz és száz nő, öreg és gyerek kockáztatta életét, hogy élelmet, orvosságot, töltényt vigyen a hegyekbe és fontos híreket adjon át. Az a néhány hónap, amely a Vörös Hadsereg megérkeztéig telt el, életem legkegyetlenebb időszaka volt. De akkor értettem csak meg egész életemre, hol a helyem, s milyen eszme nevében kell élnem. Amikor a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján szülőföldemre látogatok, s felkeresem volt bajtársaimat, honfitársaimat, nem kerülöm el azt a hidat sem, amelyet 1944 végének egy éjszakáján társaimmal együtt gránátokkal felrobbantottunk. Egy szál vörös virágot is dobok mindig a Hron (Gorám) vízébe, szovjet rádiósunk, Natasa emlékére. Sok ilyen áldozatot hoztunk a háborúban, mérhetetlenül sokat. A felkelés óta 39 év telt el. S ma csehek, szlovákok, ukrán, magyar, német és lengyel nemzetiségű polgárok úgy élnek együtt a szocialista Csehszlovákiában, hogy az embereknek már soha ne kelljen újabb háborús hősök síremlékére virágot vinniök. Jozef Géci Közel három év telt el azóta, hogy a pécsi, Váradi Antal utcai Vasutas Kultúrház ideiglenesen bezárt. Az épület felújítását már nem lehetett halogatni, mert megrepedeztek a főfalak, s a tűzrendészeti hatóság életveszélyesnek nyilvánította a házat. A felújítással együtt az épület bővítését is tervezték. Az emeletreáépítéshez azonban nem járult hozzá a városi tanács és az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség. (Később ugyan már engedélyezték volna az emeletráépítést is, deákkor már folyt az épület átalakítása, s jelentős költségekkel és késedelemmel járt volna a tervek megváltoztatása.) A Váradi Antal utcai Vasutas Kultúrház azonban így is olyannyira megújult a rekonstrukció során, hogy az épületnek tulajdonképpen csak a főfalai maradtak meg, de ezeket is megerősítették. Új tetőszerkeze. tét kapott a ház, s a belső térelosztás is teljesen más, mint korábban volt. A felújítás több mint 11 millió forintba került, és ezt az összeget közösen fedezte a Vasutas Szakszervezet Területi Bizottsága és a MÁV Pécsi Igazgatósága. A kivitelező, a Pécsváradi Építő Szövetkezet augusztus közepén kezdte meg a felújított épület műszaki átadását. A kultúrház várhatóan szeptemberben vagy október elején megkezdheti működését alaovetően jobb feltételek között, mint a korábbi években. Az intézmény működtetői változtatni akarnak a Vasutas Kultúrház funkcióján is. Az a törekvés, hogy a korábbinál fokozottabban szolgálja a vasutas dolgozók szórakozását és művelődését, s szűnjön meg — finoman szólva — vendéglátó egység jellege. Az átalakítás után a vasutas dolgozók klubjait, amelyek eddig hely hiányában a város területén szétszórva működtek, most behozzák a Váradi Antal utcai kul- túrházba. így például a színjátszócsoportot, a vasútmodellező. két, a fotószakkört, az ifjúsági és a nyugdíjasok klubját. Reggel 9-től 21 óráig nyitva tartják a* klubhelyiséaet és játéktermet. Nagy könyvtár és olvasóterem áll majd a látogatók rendelkezésére, helyet találnak maguknak a zenekedvelők is. A mozgásgátoltak klubfoglalkozásait is hetente itt tartják majd ezentúl. Az épületben kialakítottak egy nagyobb tanácskozótermet is. A kultúrház büféjének felszereltsége és kapacitása pedig olyan, hogy nagyobb rendezvényeket is ki tud szolgálni. D. I. Olvasónk levele Nemzetiség: kötelesség, jog, lehetőség A hphfpc elvi és gyaliciyco korlati politikának, a jószomszédi kapcsolatok bővülésének köszönhetőén ma hazánkban minden nép és nemzetiség egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkezik. Ez így van rendjén, s így természetes az is, hogy kötelességünk hazánkkal, nemzetiségünkkel, anyanemzetünkkel szemben ezekkel a jogokkal és lehetőségekkel a megfelelő módon élni, és eleget tenni a velünk szemben támasztott elvárásoknak. Mivel horvát származású vagyok, nem érzem magam beavatottnak a hazánkban élő más nemzetiségiek ügyeibe, ezért a továbbiakban csak a délszláv (horvát, szerb, szlovén) nemzetiségieket érintő egyes kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Már I. István is megállapította: az egynyelvű ország gyenge és esendő, tehát minden formációnak az elvi-politikai okokon túl közvetlen érdeke is fűződik ahhoz, hogy a határain belül élő idegen anyanyelvűeket ne hagyjo tel. jesen asszimilálódni. Hogy csak néhány kézenfekvő, de annál fontosabb példával utaljak az említettekre. A Jugoszláviában élő magyar és' o Magyarországon élő délszláv nemzetiséa hidat alkotó szerepét vagy a magyar, illetve jugoszláv kultúrát is gazdagító nemzetiségi folklórt említeném meg. Amennyiben a jogokkal és lehetőségekkel a megfelelő módon tudunk élni, ha elképzeléseink kreatív cselekvéssé, és nem kifelé demonstrálássá alakulnak át, akkor bizakodóan nézhetünk jövőnk elé. Az, hogy jövőnk miként álakul, az elsősorban nevelésünk, oktatásunk függvénye. A nemzetiségeiekről szóló író. sokban e tény szintén hangsúlyozottan szerepel. Legutóbb Gállos Orsolya jelentetett meg érdekes cikket a D. N. 1983. jan. 27. számában a nemzetiségi nyelvoktatásról. Mint ez az írásból kiderült, Gállos Orsolya tájékozott nemzetiséai ügyekben, jól lát. ja a fejlődés tendenciáit, oknyomozásra azonban nem vállalkozik. (Itt jegyezném meg, hogy ez talán nekünk, nemzetiségieknek lenne elsődleges feladatunk.) A számok valóban az eavenletes fejlődésről tanúskodnak, de a valóságban még igen sok a tennivaló. ,,A nemzetiségi művelődés alapja, legfontosabb része az óvodai és iskolai anyanyelvi oktatás” — állapította meg nagyon helyesen Takács Gyula a D. N. 1978; júl. 23.-i számában. Az óvodai és iskolai, különösen annak alsó tagozatának eredményétől függ, hogy lesz-e mire építeni az elkövetkezendő időkben. Óriá. si szakember- és tankönyv- hiányban szenvedünk. Segítene ezeken a dolgokon, ha a főiskolákról, egyetemekről kikerült pedagógusok megmaradnának pályájuk mellett és nem helyezkednének el más, magasabb egzisztenciát biztosító munkakörökben. Igen nagy lökést adna egész nemzetiségi ügyünk fejlődésének, ha az óvodai, de különösen a tanítói munkára való felkészítést komolyabbra fognánk. A pedagóguspálya erkölcsi súlya megingott, az óvónő és tanító a ranglétra legalsó fokán áll, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ahol a legkisebb a neveltségi szint — életkorból adódóan — ott kellenek a legképzettebb pedagógusok. A jelenlegi állapotok javítása érdekében hasznos lehetne, ha már a középiskolában hatékonyabb módszerekkel igyekeznénk tanulókat toborozni e pályára, ha a jugoszláviai ösztöndíjasok között nemcsak rendező, testnevelő, nyelvész stb., hanem óvónő és tanítóképzős hallgató is lenne. A legnagyobb segítséget azonban az ország egyik legnagyobb és legjobb tanítóképzőjén: a Bajai Tanítóképző Főiskolán tanuló nemzetiségi hallgatók szakkollégiumi feltételeinek normalizálása jelentené. Sajnos, a kellő figyelem hiánya igen szélsőséges helyzetet teremtett a főiskola horvát- szerb tagozatán. A peg nem oldott szaktanári, szakkönyvi és több esetben hallgatói érdektelenség oda vezetett, hogy szerb-horvát tanítói minősítést lehetett és lehet szerezni úgy is, hogy a szerb- horvát nyelvben csak a jártasság szintjére kell eljutni. Amennyiben ez az állapot továbbra is ilyen marad, nemzetiségi oktatásügyünk rövid időn belül nehéz helyzetbe kerülhet. ten működő szerb-horvát tanítási nyelvű és nyelvet oktató iskoláink. Ilyenek pl. a pécsi, budapesti, battonyai, tótszerdahelyi stb. iskolák. Ez ör. vendetes dolog, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a délszláv lakosság nagyobbik része szétszórtan, apró falvakban él, és azt sem, hogy ezeken a településeken, nemzetiségi bázisokon az anyanyelvi oktatás még nem oldódott meg igazán. Sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének ezek az apró települések, annál is inkább, mert az asszimiláció veszélye viszonylaa itt a legkisebb és az ebből eredő előnyöket anyanyelvi oktatásunk révén sokszorosan kamatoztathatnánk. Nemsokára összeül a Ma- gyarorszáai Délszlávok Demokratikus Szövetségének IX. kongresszusa. Jövőnk érdekében kellő alapossággal és felkészültséggel kell hoay megvitasson minden felmerülő kérdést, illetve érdemi döntést hozva határozzon valamennyi sorsunkat elsődlegesen meghatározó kérdésben. Gyúrok János Ma kezdődik a méhészeti uilägkiállítás Budapesten A világ ötmillió méhészét tömörítő AP1MONDIA rendezésében ma délelőtt nyílik meg Budapesten a méhész világkong. resszus és méhészeti világkiállítás. A rendezvényre 50 országból 3000 vendéget várnak. Baranyából1 közel hatszázan vesznek részt a kongresszuson, többségük Pécsről, Szigetvárról, Siklósról és Mohácsról csopor. tosan autóbusszal érkezik majd a Budapest Sportcsarnokba a kiállítás színhelyére. A sport- csarnokban a külföldi kiállítók mellett 60 haza; kollektív és számos egyéhi kiállító mutatja be termékeit, köztük egy pécsi és egy beremendi méhész is. A kongresszuson 300 tudományos előadás hangzik el. Az előadások magyar nyelven, könyv alakban is megjelentek, és a kiállításon már meg is vásárolhatók. A kiállítás ideje alatt nyílik meg Gödöllőn a méhész múzeum, amelynek költségeihez a méhész-szakcsoportok útján a magyar méhészek jelentős ösz- szeggel hozzájárultak. A rendezvény ideje alatt a külföldi méhészek vidékre is ellátogatnak, megyénkbe bajor méhészeket várnak. Lukács József
