Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-25 / 234. szám

1983. augusztus 25., csütörtök Dunántúli napló 3 Öt év alatt 260 iskolai osztály épül Az új tantermekben is elkezdődik a tanítás Több hasznosítású rendezvénytermet épít a helyi tanács Kétújfa- luban év végi átadással. Az új létesítményben sport- és szóra­koztató rendezvényeket, falu-, valamint iskolai ünnepeket is tartanak majd. Fotó: Erb János Látogatóban Patty doktoréinál Hivatásszeretet, barátság, sportszerűség Javultak a napközis feltételek Baranya megye 171 osztály, terem megépítését tervezte el a VI. ötéves terv szakaszában, önerőből és társadalmi segít­séggel. A tervezettnél azonban csaknem százzal több, össze­sen 260 osztályterem épül meg 1985 végéig, és ez a szóm már biztosan megállapítható ugya­nis valamennyi terem épül, dol­goznak rajta. Dinamikus fejlődésről beszél­hetünk tehát ezen a téren, ami azért is biztató, hiszen e meg­szaporodott oktatási létesítmé­nyek enyhítenek majd a de­mográfiai csúcs előidézte gon­dokon. Erre is figyelt a Baranya megyei Tanács művelődési osz­tálya, amikor előre hozta tc-bb iskola építését. A most kezdődő, 1983 84. tanév elejére 51 új tanteremmel gazdagodnak Baranya iskolái, ezek között két 16 tantermes pécsi iskolával'. Mint már hirül Belgiumban járt nemrég a Pécsi Nevelők Háza Kamara­kórusa. Az Europa Cantat kó­rusmozgalom nemzetközi ének­lő hetére a knokkei 1980-as Európa Kupa és a ’81-es brüsz- szeli rádiós szereplés sikerei alapján hívták meg együtte­sünket. Tizenöt nap alatt 3940 kilométert tettünk meg, és tíz koncerten 40 művet énekel­tünk. A regensburgi városnézés után az első hangversenyt a 30 000 lakosú belga Maasme- chelenben adtuk, melyet más­nap 9 mű rádiófelvétele köve­tett (Marenzio-, Vecchi-, Vass-, Farkas-, Tillai-, Petrovics-, Ko­dály-művek) o brüsszeli rádió­stúdióban. Brüggében napi 6— 7 órás közös éneklésen Kodály: laudes organi (orgona: M/s- kolczi Katalin), Jézus és a ku- fárok, Mátrai képek c. vegyes­karait tanítottuk egy manilai egyetemi kórusnak, illetve belga angol, német, svájci és egy USA-ból jött érdeklődőnek. Ottlétünk első napján már hazai „üzenetet” kaptunk aján. dékba. Este Liszt XIV. rapszó­diáját hallottuk a belga tv mű­sorában, s büszkeségünkre épp a pécsi születésű Jandó Jenő zongoraszólójával. A három atelier közül az el­ső a Bach család kantátáiból, a második Vic Nees (ma élő belga zeneszerző) nagyszabású kórusművéből, mi pedig az em­lített Kodály-művekből „vizs­gáztunk" a flandriai fesztivál eseményeihez tartozó záróhang­versenyen. A Sint-Salvators ka- thedraalban telt ház volt, o adtuk, 16 tanteremmel kezdi a tanévet Pécs új Belvárosi Álta­lános Iskolája, és a Kertváros, ban, a Testvérvárosok terén is belép egy Jőzőkonyhás 16 tan­termes általános iskola. To­vábbi 4 tanteremmel bővült Pé. koncertet a rádió is közvetítet­te. Az egész heti program (a művek elemzése, o szövegfordí­tások, a Fülöp-szigetiek külö­nösen példás szorgalma és te­hetsége, a Kodály-módszer te­kintélye, s a koncerten Tillai Aurél nagyszerű Kodály-ismere- te tomboló sikert hozott. A próbák, szereplések mellett természetesen megnéztük a ré­gi századok hangulatait őrző város nevezetességeit, illetve Brüggéből koncerttel egybekö­tött kirándulást tettünk Knokke- Heistbe, egy tengeri üdülővá­rosba, s Oudenoardebe, ahol örömünkre a csodálatos város­háza dísztermében énekelhet­tünk. Brüggét Gent követte, ahol az esti koncert után éjfé­lig jártuk a fényben úszó vá­rost. Megnézhettük a csésze­aljhoz hasonlító evolúciós kiállí­tást a hollandiai Eindhovenben, majd az NSZK-beli kisváros­ban, Schwalmtalban adtuk utolsó hangversenyünket. Üti pihenőnk, Würzburg vá­rosa várt még egy mozgalmas félnappal, majd a hozautazás, az élmények felidézése az au­tóbuszon: az Europa Cantat el­nökének elismerő szavai, a pol­gármesteri köszöntések emlé­kei, o komolyzenét játszó utcai együttesek, a Manneken-Pis, az angol Robson hangképzései, a mönchengladbachi kirakatok, az új felállásban is sikeres spiri­tuálé kvartett, s a friss barát­ságok emlegetése, melyek talán évekre új híveket szereztek Pécsnek és a magyar kultúrá­nak. esett a Szigeti út 35-ben tavaly kialakított általános iskola, amely a Tiborc utcai zsúfolt­ságán fog könnyíteni. Tanterem- bővítésről számoltunk be az el­múlt hetekben Szentlőrincen, Hímesházán és Nagypeterden — 4—4 tanteremmel növelték az iskolákat ezeken a helye­ken, míg Bogádon 3 tantermet építettek. A tanévkezdésre tor­naterem nyílik Görcsönyben, valamint Bicsérden. Ez utóbbi testnevelési és közművelődési célokat együtt szolgál majd. A tanév megkezdése után is folytatódnak azonban a mun­kák az iskolák környékén. Az 1983. év végéig készül el Ba­barcon 4, Dencsházán és Szentlászlón 2—2 tanterem. A Dobszai Nevelési Központban vegyes használatú, tehát testne­velési és közművelődési célok­ra alkalmas tornatermet alakí­tanak ki, csakúgy, mint Kétúj- falun. A most kezdődő tanévben nyitja meg kapuit a Komlón felépült éj Kisegítő Iskola és Nevelőotthon is 12 osztályter­mével, és 80 személyes kollé­giumával. A 70 millió forint ér. tékű nagy létesítmény 250—300 fogyatékos gyermeknek nyújt majd gondozást. Ez a mohácsi után a második ilyen profilú, újonnan épült intézmény az or­szágban, megfelel tehát a mai követelményeknek. Ha kissé előretekintünk, azt kérdezvén, hol és mikor enyhül majd az iskolák zsúfoltsága, akkor elmondhatjuk hogy jövő. re készül el Mágocson 12 tan­terem, Boksán 6, Lánycsókon 4 és Mohácson 4 osztály. A VI. ötéves terv záróévében, 1985- ben 35 tantermet adnak majd át az oktatásnak: Bolyban épül már a 13 tantermes új iskola, '6 osztályos új iskolát épít Vé- ménd is, egy 8 tantermes új tömb készül Vajszlón. Iskolát bővít Szigetvár és 4 tanteremmel Egyházasharaszti is. Elkészültü­ket bizonnyal állíthatjuk, ugyan­is a felsorolt munkákon már mindenütt dolgoznak. E tanterem és iskolafejlesz­tés szempontjából- sikeres év eredményei mögött a közös pénzösszegeken túl nagyon sok társadalmi munka áll — főleg vidéken, ahol a szülők,-a vál­lalatok és az üzemek is segí­tették a tantermek kialakítását. Elfogultabb leszek a Patty- családról írván, mintha más ri­portalanyokat választottam vol­na. Elfogultságom legfőbb oka régi keletű ismeretségünk, ami­kor még Patty István a PEAC színeiben gyűjtögette atlétikai érmeit. A feleségét, Kresz Ju- ditot is ekkor ismertem meg: nagyon jó sprinter volt, méltán egyik reprezentánsa a klubjá­nak. Azóta mindketten elvégez­ték az orvosi egyetemet. A Kertvárosban laknak Pé­csett, háromszobás tanácsi la­kásban. István tíz éve orvos, belgyógyászatból szakvizsgá­zott, a négyszáz ágyas klinikán dolgozik. Judit 1978-ban vég­zett, a gyermekklinikán kapott állást, most készül a szakvizs­gájára. Két gyermekük van, az idősebb hat és fél éves, a fia­talabb öthónapos. Vagyonuk: egy személyautó.- Nélkülözhetetlen az idő­beosztás miatt - jegyzi meg Patty doktor. — Nehéz volna összeszedni a családot a mun­ka után, ha a város különböző részeiből buszozni kellene. így is hat óra van, mire hazaérünk. Eszembe jut, milyen nehe­zen sikerült egyeztetnünk az időpontot a beszélgetéshez. Jutka ugyan szülési szabadsá­gon van, de a férje hetente egyszer-kétszer ügyel, délután négytől másnap reggel nyolcig. Amíg Judit dolgozott, két or­vosi ügyeletet kellett egyeztetni a családon belül . . . Jó ismerősök lévén, nem kell kerülgetnünk a forró kását, amikor az anyagiak kerülnek szóba.- Sokan azt mondják, hogy az orvosok keresnek legjobban Magyarországon. Azt hiszem, benneteket azért nem vet töl a pénz. Dr. Kresz Judit alapbére kö­rülbelül háromezerháromszáz forint, Patty István tanársegéd­nek szakvizsga és tízéves praxis után - az ügyeleteket nem szá­mítva — négyezerhétszáz forint az alapkeresete. Az ügyeleti napok után ehhez még ezeröt­száz forintot lehet hozzá számí­tani. — A lakáshoz a PMSC segí­tett, miután öt éven keresztül megszakítás nélkül magyar vá­logatott atléta voltam - mond­ja Pista. - Egy futballistától „örököltem”, akinek régen le­járt a szerződése, de csak ne­hezen akarózott kiköltöznie in­nen. Én öt év „szolgálatot" vál­laltam a PMSC-nél, természete­sen, mint versenyző. Sajnos, a sors közbeszólt: 1976-ban bal­eset ért, abba kellett hagynom a versenyzést. Most a PMSC atlétáinak sportorvosa vagyok. Jól emlékszem, micsoda nim­busza volt Patty Pistának a het­venes évek elején a PEAC-nál. Élversenyző volt, tudományos diákköri munkát végzett, évről évre megkapta a Jó tanuló, jó sportoló kitüntetést. Edzője, Solymossy Egon a fiatalabbak­nak mindig őt állította példa­képül. Az öltözői beszélgetések, a mecseki hosszú futások, s a letűnőben lévő egyetemi sport akkor még föllelhető egyéb társas alkalmai spontán igazol­ták az edző választását. Nem csoda, hogy most is vissza-visz- szatérünk a sporthoz, annál is inkább, mert Kresz Jutka leg­alább annyira be volt oltva az atlétika szeretetével, mint a fér­je, és az első gyermek születé­se miatt hagyott fel a verseny­zéssel. — Beleestem a kötelező pá­lyázati rendszer éveibe. Gyerek­gyógyász szerettem volna len­ni, ami némi bonyodalommal sikerült, és tanácsi státusszal végül a gyerekklinikára kerül­tem - emlékezik vissza Jutka az államvizsga utáni álláskere­séssel eltöltött hónapokra. — A szakvizsgáig a klinikán mara­dok, azután valószínűleg kör­zetbe megyek, mert ha hosszú távon mindketten rendszeresen ügyelnénk, az feltétlenül a gye­reknevelés és a családi élet rovására menne. Kései időpontban mentem hozzájuk, a beszélgetés egyre csapongóbb. Pista a hivatásá­nak szépségeiről beszél. — Elmehettem volna körzeti orvosnak is, talán jobban ke­resnék, mint így, de ez csak egy szempont. Nagyon fontos és szép munka az is, de engem - úgy érzem - nem elégítene ki, hogy gyakran nem tudok vég­leges diagnózist megállapítani a betegnél, mert nincsenek meg a vizsgálatokhoz szüksé­ges műszerek, illetve körülmé­nyek. El kell küldenem a bete­get szakrendelésre vagy kór­házba, mert nem tudom kellő­képpen megvizsgálni. A klinikán egyformán fontos az oktatás, a gyógyítás és a tudományos munka. A kliniká­nak sajátságos légköre van, iz­galmas, lüktető élet, s a gyó­gyítási problémákat sem lehet tovább küldeni, hanem meg kell oldani. A sportorvosi teendőket is szeretem, mert közel marad­tam az atlétikához, a sporthoz, s azon kívül számos olyan fel­adatot ad, amelyekkel az ál­talános orvosi gyakorlatban rit­kán lehet találkozni. — Azt hallottam — egyetemi vezetők mondták -, hogy ma­napság nem mindig a legte­hetségesebb diákok maradnak bent az egyetemi intézetekben, hanem azok, akik lakáshoz tud­nak jutni a városban. — Tény, hogy megvan a „szellemi erózió” veszélye, de ez nemcsak pécsi jelenség. Ál­talában nincs meg a szellemi munkának a kellő tekintélye, erkölcsi és anyagi elismerése. Az értelmiségiek jó része - a mérnökök, jogászok, tanárok is — szellemi energiáik tekintélyes részét pusztán a pénzkeresésre, mechanikus munkával szerzett jövedelemkiegészítésre kényte­lenek fordítani, ahelyett, hogy a megszerzett tudásukat tovább gyarapítanák és naponta intel­lektuális értékeket hoznának létre. Ezért valóban gyakori a kontraszelekció is. Éjfél felé jár az idő, nincs szivem további kérdésekkel ost­romolni őket. Pista ma ügyelet­ből jött haza. Egyébként is csak abbahagyni lehet a be­szélgetést, befejezni nem. Havasi János Szabadkai, lipcsei és lahti önálló kiállítása után most Boglárlellén, a Tóparti Galériában mutat­kozik be Valkó László, Pécseit élő grafikusművész. Képünkön: Gyűri figurák című szerigráfiája. A Pécsi Nevelők Háza Kamara­kórusával Flandriában Tihanyi József G. O.

Next

/
Thumbnails
Contents