Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-03 / 213. szám
e Dunántúlt napló 1983. augusztus 3., szer k -Mi:;,: Uj utakon ci T íj cl om a nyegy etem Az egységes tanárképzés kísérleti tantervei Írásainkban többször foglalkoztunk azzal, Hogy 1983 őszén megkezdődik az egységes tanárképzés kisérlete a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. Újra lesz tehát egyetemi szintű pedagógusképzés az ősi magyar universitas városában. Az esemény jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mai tudományos oldalunkat is ezért szenteljük teljes egészében a kísérleti program tanterveinek ismertetésére. Az előzmények: Az Oktatási Minisztérium 1979-ben országos bizottságot hozott létre Szabolcsi Miklós akadémikus vezetésével. A bizottság feladata az volt, hogy dolgozza ki a pécsi oktatási kísérlet elveit, tárja fel az országos és regionális szükségleteket, és tanulmányozza a helyi szervezési lehetőségeket. E munkálatok eredményeként 1981. december 5-én napvilágot látott a Minisztertanács 1035. sz. határozata, amely a Pécsi Tudományegyetem feladatává tette, hogy a négyéves, kétszakos tanárképzés folytatása mellett, kísérleti jelleggel, olyan ötéves, egyetemi szintű és egységes tantervi rendszert dolgozzon ki, amely alkalmas „általános és középiskolai oktatásra egyaránt képesített szaktanárok” képzésére. Ezzel egyidejűleg a Tanárképző Főiskolát megszüntették, s egyetemi karként a Janus Pannonius nevét fölvett Tudományegyetemhez csatolták. (A fúzió hivatalos dátuma: 1982. január 1.) A kísérlet általános elvei A tervezet készítői abból indultak ki, hogy a pedagógusok képzésében a mennyiségi problémák belátható időn belül jelentősen visszaszorulnak, viszont már ma is új elvárások tapasztalhatók a pedagógusok felkészültségével, képzésük szakmai színvonalával és felhasználhatóságával kapcsolatban. A kísérleti képzés legfontosabb újdonsága az egységesség, vagyis az, hogy a képzési modellben megtervezett tudásanyagnak egyaránt alkalmasnak kell lennie a közép-, illetve az általános iskolai oktatási, nevelési feladatok ellátására. Jelentősen megnő az interdiszciplináris és általában az elméleti tárgyak súlya, éppen a feladatokból adódó minőségi változások elérése, a történeti . szemlélet kialakítása érdekében. Az eddigieknél sokkal nagyobb jelentőséget kap az egyes órákhoz kapcsolódó önálló ismeretszerzés, s az ily módon szerzett ismeretek megalapozását, integrálását szolgáló szemináriumok rendszere. Az egyik legalapvetőbb változtatás a korábbiakhoz képest a kiscsoportos oktatás bevezetése lesz. Minden szakterületen 12-14 főben kívánják maximálni a csoportban foglalkoztatott hallgatók létszámát. Az önálló munka lehetőségének megteremtésére az óraszámot is csökkentik, heti 25 óránál nem lesz több kötelező elfoglaltságuk a kísérlet által érintett diákoknak. (A testnevelés, mint felkészülést nem igénylő foglalkozás természetesen nem számít ide, azonban a tervezet készítői javasolták a tantárgy specialistáinak az órák összevonását, a tömegsportrendezvények, a túrák számának szaporítását.) A tanulás alapfeltételének még az eddigieknél is nagyobb mértékben a könyvtárat tekintik, ami pedig a tantárgyak elosztását illeti, egyik elv az, hogy ne az akadémiai diszciplináris felosztás, hanem a meghatározott szakterületet képviselő pedagógussal szembeni társadalmi és rétegelvárások érvényesüljenek. Változásokat terveztek a tanulmányi idő beosztásában is. A tantervek elkészítésekor nem félévekben, hanem negyedévekben (kvadrimeszte- rekben) gondolkodtak, és a sűrű évközi számonkérések miatt mód nyílott a vizsgaidő- szakok lerövidítésére. Tutorok és patrónusok Az egységes tanárképzési program erősíteni kívánja a felsőoktatás nevelési aspektusát. Ennek egyik új formája a konzultációk szerepének növelése, az ún. tutori rendszer kialakítása lesz. (Ennek az a lényege, hogy egy-egy oktató csupán néhány hallgatóval foglalkozik, szinte „gondviselőjük" lesz az oktatásban.) Ezzel együtt továbbfejlesztik a Tanárképző Főiskolán kialakult patronáló tanári rendszert. Az egységes képzés megszervezésének egyik bázisa az egyetemi karok, intézetek, a régióban működő tudományos kutatóhelyek, valamint a társ- intézmények szellemi kapacitásának kihasználása. A kísérlet során számolnak az óraadó tanárként bevonható kiváló gyakorlati szakemberek aktivitására (ez nem utolsósorban pénzkérdés, a honoráriumok összegét folyamatosan biztosítani kell), valamint a karok és az egyetemek közötti ún. „átoktatás” lehetőségére. Tekintettel arra, hogy teljesen új pedagógiai, szakmai formáció bevezetéséről van szó, a felsőbb hatóságoktól mindenképpen elvárható bizonyos adminisztratív rugalmasság mind gazdasági, mind oktatási szempontból. A tervezés jelenlegi fázisában a kísérletben szereplő területeket három csoportba oszthatjuk. Az első az 1983- ban egyetemi képzést beindító társadalomtudományi szakterület, amelynek előkészítése mór több mint egy évtizede megkezdődött. Ide tartozik az irodalom, a magyar és idegen nyelv, a történelem, továbbá ide sorolhatók azok a szakterületek, amelyek az ún. általános tárgyak közé tartoznak. A második csoport a természettudományos szakterület, amelynek programja- ha minden feltétel teljesül — talán az évtized közepén indul, s végül a volt Tanárképző Főiskola további tanszékei adják a harmadik csoportot. Az 1983-ban induló képzés kétszakos modellt valósít meg, de megváltoztatja ezek szokásos belső arányát. (Ez leginkább a tantárgyak rendszerében mutatkozik meg, s erre röviden még visszatérünk.) Az idén 120 hallgató kezdi meg egyetemi tanulmányait a következő szakpárosításban: magyar-orosz, magyar—angol, történelem—orosz, történelem- angol, irodalom-magyar nyelvészet, irodalom-esztétika. Az irodalomnak a magyar nyelvészettel párosítása tulajdonképpen azt jelenti, hogy itt „másfél szakos” diplomát fog kapni a hallgató az államvizsgák után. A kísérlet egyik indoka ebben az esetben' az volt. hogv az iskolákban amúgy Js általában csak egyik szakjukat tanítják intenzíven a pedagógusok. Az általános elvek ismertetésén nem árt hangsúlyozni, hogy megfelelő anyagi, tárgyi és személyi feltételek biztosítása nélkül az egységes tanárképzési kísérlet kudarcra van ítélve Pécsett. A program nagyobb erőfeszítést kíván az oktatói gárdától - külső intézményekből is érkezett erősítés - azonkívül feltétlenül fejlesztésre szorul az egyetemi könyvtár, s a három kari bibliotéka, sőt olyan „aprósággal" is törődni kelt mint az egyetem és a fakultások nyomdai, sokszorosító kapacitásának növelése. A tantervek — közelről Történelem Ezek utón vázlatosan tekintsük át az érintett szakterületek tantervi programjait. „Célunk és feladatunk olyan történelem szakos tanár képzése, aki egyaránt alkalmas és képes az általános és középiskolában megkívánt követelményeknek eleget tenni, a két iskolatípus közötti különbséget megfelelő gyakorlatipedagógiai megoldásokkal* és pszichológiai felkészültséggel áthidalni" — állapítja meg egyebek között a program bevezető részében a tantervet összeállító team. A tananyag tartalmát aszerint kívánták meghatározni, milyen alapvető ismereteket és készségeket követel meg az iskola, a szű- kebb és tágabb közösség a tanártól, mint szakembertől, a közművelődésben is tevékenykedő értelmiségitől. A történelem, mint tantárgy oktatása során a történelem összefüggésrendszerét, kontinuitását kívánják megvilágítani, törekedve az egységes szemlélet kialakítására. A legfontosabb változásnak a segítő tudományágak intenzív bekapcsolása tűnik. Az alapstúdiumok közé beépítik a régészet, a néprajz, a történelmi földrajz, a történeti demográfia és szociológia, sőt a tömegkommunikáció és a számítás- technika elméleti alapjainak oktatását is. Az alapelv: minden korszakot annak a tudományágnak a közvetítésével kell tárgyalni, amellyel az a korszak vizsgálható. Tehát az ókort a régészet, néprajz, a középkort az okleveles irodalom, a történeti földrajz, gazdaságtörténet, stb., a legújabb kort a sajtótörténet, politológia „szemüvegén” át. Meg kívánják szüntetni a magyar és az egyetemes történet eddigi szétválasztását, másrészt szigorúan meg fogják követelni a hallgatóktól az eseménytörténet ismeretét. A kötelező tárgyak azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek az elsajátítását biztosítják, amelyek az iskolai nevelőmunka bázisanyagát képezik. A kötelezően választható tárgyakból a hallgatóknak hét félév alatt legalább hármat választaniuk kell, amelyet természetesen az adott terminus letelte utón is tovább hallgathatnak. Irodalom Az irodalom szak programja is jelentős mennyiségű önképzésre épít. Az oktatás négy nagy egységre tagolódik: elméleti rész, történeti rész, tutori foglalkozások, és — nem kötelezően — esti foglalkozások. Az önképzés legpregnán- sabban a történeti egységben valósul meg. Az elméleti rész oktatásában az oktató váltakozva tart előadásokat és szemináriumokat. Ez azt jelenti, hogy nem lesznek olyan tantárgycsoportok, amelyek kizárólag előadásból, vagy kizárólag szemináriumokból állnak. A tanterv összeállítói szerint erre a megoldásra már csak azért is szükség van, hogy a hallgatók kezdettől fogva közvetlenül az irodalmi szövegekkel foglalkozzanak, s az esztétikai, irodalomelméleti törvényszerűségeket a szövegből, ne a tanár magyarázatából vonják le. Sarkalatos elv lesz az irodalom tanszéken, hogy az adott irodalom- és művészettörténeti korszak bázisanyagát a hallgatóknak önállóan kell megtanulniuk. A bázisanyagon — ahogy a tervezet szerkesztői fogalmaznak: „a nyersanyagon" — a korszakról, a szerzőkről és a művekről elérhető fontos adatokat, adatszerű ismeretekét kell érteni, valamint a szépirodalmi művek, az alapvető művészettörténeti fejlődésvonalak ismeretét. A tutori órák gerincét az adott korszak fejlődéstörvényeinek megbeszélése adja, szemináriumszerű keretben. Az irodalmj tanterv szerint a hallgatóknak az önállóan megtanult anyagból minden félév vagy év végén igen szigorú írásbeli és szóbeli vizsgát kell ten. niük. Az írásbelinek két része lesz: egy mindenki számára kö. telező teszt, feladatlapok feldolgozása illetve dolgozat. Ez utóbbi lehet előre benyújtóit munka is, de csak azon hallgatók részéről, akiket a tutor a szaktanárokkal együtt erre alkalmasnak tart. és akik önmaguk is vállalják ezt. A többieket zárthelyi dolgozat megíró, sóra kötelezik. A szóbeli vizsga anyaga is összetett: a feladatlapok és a dolgozatok alapos megbeszélése, valamint a több tanárral folytatott kollokvium. Aki ezen a vizsgán nem felel meg évismétlésre kényszerül. A tanterv érdekessége hogy a tutor nemcsak szeminárium- vezető lesz, hanem egyúttal felelős a rábízott öt-hat diák ta. nulmányi előmeneteléért, neve. léséért, magánélete problémáinak megoldásáért. További kuriózum a fakultatív esti órák bevezetése amelyek során neves professzorokra!, tudósokkal, művészekkel. folyóiratszerkesz. tőkkel találkozhatnak a hallgatók. Ezeket az előadásokat két. hetenként tartják meg. Nyelvészet A magyar nyelvészeti program két részre bontható: egy ún. alap-programra és egy magisteri programra. Az előbbi heti három órában biztosítja, hogy az elsősorban irodalmi stúdiumokra illetőleg az idegen nyelvre összpontosító tanárjelöltek annyi tudást kapja, nak az egyetemtől, amely elegendő az általános iskola felső tagozatában és a középiskolában folyó egységes magyar tantárgy nyelvtani részének a tanítására. Az alap-program nem jelent zsákutcát mert egy évnyi posztgraduális tanulmányok után elvezethet a nyelvtu. dományj magisteri fokozathoz. A magisteri program a kar tanlerveinek egyik legérdekesebb kísérlete, hiszen ilyen fokozat jelenleg nincs a magyar felsőoktatásban. A program öl éven keresztül heti nyolc órában olyan tanárokat képez ki, akik az egységes tanárképzés követelményein túl nevelőképző intézményekben (elsősorban főiskolákon) folyó magyar nyelvészet; oktatásra is fel van. nak készülve, s akik ezen belül specializálódnak a magyar nyelvészetben az általános és az uráli nyelvészetben, valamint a kommunikációs nyelvészetben. (Ez a program teljes egészében tartalmazza a nyelvészeti alapprogramot). A teljes program elvégzése és a szakdolgozat megvédése után a diákok tanári magisteri oklevelet kapnának. A tanterv szerint a magyar nyelvészet; program egyenértékű a tudományos továbbképzé. si ösztöndíjasok egy évnyi teljesítményével, s Így természetesen tartalmazza az aspiránsok nyelvészeti felvételi vizsgájának anyagát is. Ami az idegen nyelvi programokat illeti: a hallgatók tanul, mányaik első két évében az illető nyelv mai élő rendszerét az adott nyelvet beszélő nép (népek) kultúráját tanulják, s ebben a két évben igen na; súllyal folytatnak gyakorit nyelvtanulást. (Nyári táboro ban is részt vesznek). A mási dik év befejezése után nyel 'minősítővizsgát tesznek ame legalább a felsőfokú állar nyelvvizsgával egyenértékű. E nek megfelelően a későbbi kü földi „részképzésük” fő célj nem a nyelvtanulás, hane egyetemi szintű stúdiumok vé; zése egy külföldi egyeteme (Szocialista országokban kett tőkés országokban egy negye: év). Ez idő alatt idehaza sen milyen tanulmányi és vizsgaki telezettségük nincs, viszont kü földön kötelesek mindazokat tárgyakat tanulni, amelyek: itthon tanulnának. A képzés egyelőre angi és orosz nyelvből indul me< de a későbbiekben — talá nem is a távoli jövőben — te vezik a nemzetiségi, valami: az újlatin , nyelvek tanítást (francia spanyol olasz). , tanterv kívánatosnak tartja ■ finn és a latin nyelv oktatásé nak mielőbbi megszervezését i: Pedagógiapszichológia Az általános követelménye megfogalmazásán túl a tantér aktív pedagógiai—pszicholó giai—közművelődési gyakorlat tevékenységre alapozza kon cepcióját. Lényegesen csökken tették a passzívnak minősítet hospitálásokat, s ezeket kőnk rét tapasztalatgyűjtő feladatok kai programozták. A gyakorla tok dc-ntő többsége a haliga tők cselekvő együttműködésé kívánja meg. Nyárra kötelező en választható táborozásoka terveztek, amelyeket a pedagó giai, pszichológiai és a közmű velődési tanszékek szervezné nek és irányítanának. Az eddigi képzéshez viszonyítva új vonása a tantervnek a szociálpszichológia, valamint a kommunikáció elméletének és gyakorlatának oktatása. A pedagógiai stúdiumokat négy blokkban rendezték el: nevelés- filozófia; a nevelés és oktatás elméleti kérdései; neveléstörténet és összehasonlító pedagógia; innovációk a közoktatás, ban. Mindkét tanszék speciálkollégiumokat hirdet meg és az önképzésre ösztönzi a hallgatókat. Szorosan együtt kívánnak működni a közművelődési tanszékkel is. Az egységes tanárképzés kísérleti modelljének szerves része a gyakorlati képzés rendszere. A tanterv alkotóinak kiindulási elve az, hogy a gyakorlat az elméleti felkészültség kontrollja ugyanakkor kiindulópontja a gyakorlat; képzés tö. kéletesítésének. Tehát a gyakorlat „elméletorientált", az elmélet pedig „gyakorlatorientált” legyen. A gyakorlati képzésnek az oktatás szerves részévé és nem annak kiegészítőjévé kell válnia, s a hallgatókat egy komplex, iskolai és közművelődési tevékenységrendszerbe kell bevezetni. A tanterv szerint a gyakorlati képzés színtere nemcsak a gyakorló iskola lesz, hanem maga az egyetem a kollégium, a város közművelődés; intézményei a nyári táborok és a külföldi egyetemek. Az egységes tanárképzés kísérleti tanterveit szakértő testületek vitatták meg az év elején. Az e viták alapján módosított tervezeteket a Janus Pannonius Tudományegyetem tanácsa május végén jóváhagyta, s így valamennyit fölterjeszthették a Művelődési Minisztériumhoz. Ha apróbb változtatások szükségessé válnának is, a tanév ősszel már ezeknek a tanterveknek az alapján indul meg a tanárképző fakultáson.------------------------------- « -----------------------------A z ismertetőt egyetem; dokumentumok alapján összeállította: Havasi János
