Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-23 / 232. szám
1983. augusztus 23., kedd Dunántúli napló 3 Bűz a város felett (2.) Tanácsi trallalátok Környezetvédelmi erőfeszítések A gyár hosszú évek óta csak szennyvízbírságot fizet, összege esetenként igen magas, de az utóbbi időben kevesebb. Tavaly 4, 8, 1976-ban 4, 6, 1978-ban 8 millió forint. Például a Pécsi-vízbe kikerülő szulfid egy kilójáért 100 forint birság fizetendő. Az elmúlt egy évtizedben esztendőnként átlag 20 millió forintot költött a gyár a környezetvédelemre. A nem csekély pénz sok esetben a fejlesztési alap majd egynegyedéi jelentette. Továbbra is súlyos milliókat fordítanak a szennyeződések, elsősorban a Pécsi-víz szennyezésének a mérséklésére. Ezt az üzemi hulladékégetőt 5 millió forintért felújítják egyebek között azért, hogy a nehéz lizikai munkát gépesítsék és fűtőenergiát nyerjenek vissza. A tanulmánytervet az Agrober pécsi irodája szállította, jövőre kezdődik a kivitelezés és 1985- re befejeződik. Nagyon fontos tény, hogy 1975 és 1980 között 30 millióért technológiai módosításokat hajtottak végre a vízigényes műveletek, így az áztatás, meszezés, cserzés, festés műhelyeiben, elsősorban a takarékosabb vízfelhasználás érdekében. Most már sikerül a hűtő- és mosóvizeket többször felhasználni. Az ipari vizet saját kutakból, víznyerőből szerzik, nincs szükség a dunai nyersvízre. A vízigény napi 7—8000 köbméterről 5000-re csökkent. A technológiai finomítások tovább folynak. így például töa Pécsi Bőrgyárban A buzforrások lokálisak, nem légszennyezők Korszerűsítik a krómléfőzőt, a nyersbőrraktárt Felszámolják az iszaptárolókat — Hangsúlyozom, hogy nem vagyunk légszennyezők! — magyarázza Tarr György, a Pécsi Bőrgyár műszaki főosztályvezetője, aki az üzemek környezetvédelmi munkáját is irányítja. O volt a kísérőm, amikor a gyár területén található szennykibocsátó és -feldolgozó forrásokat felkerestük. Majd így folytatja: — A kibocsátások közelében, alig 2—3 méteres övezetben érezni a szagokat, de távolabb már nem. Szélben sem tevődnek össze a kellemetlennek tűnő szagok, tehát nem szeny- nyezzük a Bolgár Néphadsereg útját. A hatvan méteres kémény az elégetett hulladékok füstjét megfelelő magasságban szétteríti. nem egyszerű dolog, hisz a szagokat mérséklő viztakarót csak fokozatosan szabad leereszteni. Másképp a Pécsivízbe kifolyó, erősen sótartalmú, tisztított gyári víz veszélyeztetné a pellérdi tavak halállományát. A terhelt Pécsi-víz keresztülfolyik az említett tavakon. Az sem mindegy, hogy miként szakítják fel a védő víztakarót, mert akkor nagyobb tömegű bűzáradat szabadulhatna fel. Ennek egyik legfontosabb eszköze a 100 millióért készült új szennyvíztisztító telep, ahol a próbaüzem ez év januárjától folyik — várhatóan a jövő év elejéig — a MÉLYÉPTERV Vízminőségi Kutató Laborja és a Pécsi Vízmű segítségével. Ha a megfelelő hatásfokot biztosítják, vagyis a kibocsátott szervesanyagok 75, a szulfid 96, a króm 95, az olajok, zsírok 80 százalékát megkötik, akkor már októbertől teljes biztonsággal üzemelhet az új létesítmény. A tisztítótelepen nem terjeng bűz, legfeljebb akkor észlelni, ha nagyon ráhajolunk az aknákra, az ülepítőkre. A biológiai tisztítás a két levegőztető medencében történik, 12 berendezés segítségével. Egy úszóberendezés óránként 100 kiló oxiqént fúj be a szennyvízbe. Mintha egy óriási méretű mosókonyhában lennénk, színes hab lebeg a naponta keletkező 5000 köbméter szennyvíz felszínén, amelyet 24 óra alatt hatszor forgatnak meg, hogy a veszélyes szennyező anyagok nagy részét ,,kifogják”. A végén kellemes illatúnak aligha mondható 150 köbméter iszap keletkezik napjában, amit azonnal elszállítanak a bosla—garéi lerakóba, napi 30 000 forint költséggel. A kiadást mérséklendő célul tűzték ki a még eredményesebb iszap- sűrítést, vagyis az iszap jelenlegi 95 százalékos víztartalmát 20 százalékkal csökkentik. De tervezik a nem ülepedő iszapok összegyűjtését is. Ugyanis nem mindegy, hogy mi jut ki a Pécsi-vizbe, hisz a jócskán megszűnt szennyező anyagok még a patakban is bűzt áraszthatnak. Egyéb, de alaposan elszigetelt „bűzforrások" még találhatók a gyár területén. Egyik ilyen a vízzel borított, rég felhagyott két iszaptároló, ahol jelenleg félezer köbméter iszap vár elszállításra. A Baranya megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat ez év szeptemberére ígérte a teljes kiürítésüket, ami A Pécsi Bőrgyár épülő krómlé-fözöjének üzembe helyezésével jelentősen csökken majd a környezet légszennyeződése Fotó: Erb János Mi van a többi felesleges melléktermékkel, ami nem jut el a Pécsi-vízbe? Pillanatnyilag egy 90 köbméteres föld alatti 'medencében tárolják a hulla- dékzsirt, amiből hetente három vagonnal visz el az Állati Fehérje- és Takarmányellátó Vállalat. Ugyancsak hetente, de hat vagonnal az enyvhusolás maradékát is eltávolítják Bos- ta—Garéra, vagy eladják a Budapesti Vegyiművek hidasi gyárának feldolgozásra. Ami felhalmozódik, tehát később kapja meg a vevő, bűzt áraszthat a szűkebb környezetében. De épül már a zsírfeldolgozó a gyárudvaron a csabrendela és a jákfai tsz összefogásával. Átadása után, jövő év áprilisától helyben dolgozzák fel a felsorolt melléktermékeket ipari zsírnak, illetve takarmányadaléknak. A csiszolópor. és rostműbőr- hulladékokat naponta helyben elégetik, a hatvan méter magas kémény vezeti el a füstöt. kéletesítik a vízvisszaforgatást, vagy a savas gőzöket megkötik. Ezért készül az új krómlé- főző, a jövő év elején próbaüzemei is. Egy lokálisnak tartott légszennyező forrás ezzel végleg megszűnik, ugyanis a savas gőzöket lehűtik, kicsapatják, a szennyvízbe vezetik el, ahol a szennyanyagok megkötését a savas tartalom csak gyorsítja. A nagy kiterjedésű nyersbőrraktárt is, ami tényleg komoly bűzkibocsátó hely, hamarosan felújítják. Itt jegyezzük meg, hogy nincs olyan szer, amely mérsékelné a nyersbőr jellegzetes szagát. Jövőre egész Pécs területére kiterjedő, speciális szagvizsgálat kezdődik. Ekkor a Pécsi Bőrgyár területét, környezetét is bejárja a szakemberekből és laikusokból álló bizottság. Végleg tisztázódik majd, hogy a gyár mennyiben légszennyező. Csutí János Szilágypusztán épül a sertésfeldolgozó új üzemépülete Az emelkedő energiaárak hullámverésében Javuló anyages energiagazdálkodás Kevesebb tüzelőolaj- és kokszfelhasználás - Helyenként hiányzik a kezdeményezés Evenként 200 tonna tüzelőolaj megtakarítását jelenti majd o Pécsi Szikra Nyomdában a három kazán földgáztüzelésre való átállása. Erb János felvétele Az energiaárak emelése keltette, erősödő hullámverésben nehéz a hajózás. Különösen érzik ezt a Pécs város Tanácsa felügyelete alá tartozó vállalatok, e környékre ugyanis az energiaigényesség jellemző. A tavalyi áremelések érzékeny pontjukon érintették őket. E vá- lalaloknál az energiaköltségek immár megközelítik ez önköltség negyedrészét, az anyag- költségeknek pedig több mint felét teszik ki. Amíg 1980-ban 100 forintnyi árbevételhez 24 forintnyi energiaköltség tartozott, addig 1981-ben már 26, 1982-ben pedig 28 forint volt. Holott közben történt egy s más az anyag- és energia- gazdálkodás ésszerűsítésében. Pécs város Tanácsa végrehajtó bizottsága a közelmúltban ezeket a törekvéseket tekintette át vállalatainál, a hatodik öteves terv eddig eltelt időszakára visszatekintve. Örvendetes arányeltolódás Tavaly 2,4 milliárd forint árbevételt könyvelhettek el ezek a vállalatok, 21 százalékkal többet, mint 1980-toan. Ez gyors növekedés, örvendetes, hogy ugyanakkor az anyagfelhasználás — energia nélkül — ennél mérsékeltebben nőtt. Például 1981-hez képest 1982-ben 7,8 százalékkal nagyobb árbevételt értek el, miközben mindössze 1,4 százalékkal nőtt az anyagfelhasználás. Mindez arra enged következtetni, hogy a tanácsi vállalatok többségénél jelentős, korábban ki nem használt tartalékok rejtőztek, s feltehetően részben még rejtőznek is az anyaggazdálkodásban. Éles a helyzet az energia- gazdálkodásban. Csupán a tavalyi áremelések több mint 20 százalékkal növelték az energiaköltségeket. Mindez a fel- használás során takarékosságra szorította — szorítja — a vállalatokat, számos szervezési intézkedést tettek gazdálkodásuk javítására, melyek eredményeként a végrehajtó bizottság szerint érzékelhető a kedvező 1— bár még nem kielégítő — elmozdulás. Ismeretes, o központi célkitűzések elsősorban a cseppfolyós szénhidrogénekkel — ezen belül is a drágább benzinnel és tüzelőolajjal — való takarékoskodást szorgalmazzák. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a tanácsi vállalatok gazdálkodását, megállapítható, bár nőtt a cseppfolyós energiahordozók felhasználása, ezen belül jelentős arányeltolódás következett be: gáz, és fűtőolajból fogyasztanak többet, ugyonakkor az értékes benzinből, főként pediq a tüzelőolajból jóval kevesebb fogy. örvendetes, a szilárd energia- hordozóknál két év alatt csaknem 20 százalékkal csökkent a felhasználás, ami döntően koksznál jelentkezik. A kokszot köztudottan külföldről szerezzük be. A tanácsi vállalatoknál tett ésszerűsítési intézkedések szerteágazóak. Rendszeresek például a túlfűtések elkerülésére szolgáló hőmérsékletellenőrzések. Premizálási rendszerüket az anyag, és energiatakarékosság céljai szolgálatába állították. Szigorú anyag- és energianormákat, valamint elszámoltatási rendszereket dolgoztak ki. Ahol a feltételek adottak, éltek a hökooperá- ciós lehetőséggel. A gépjárműveket rendszeresen diagnosztikai vizsgálatnak vetik alá, törekednek az ésszerű személy- és anyagszállítás megszervezésére. Kiváltottak 120 olajkályhát, nagyrészt távfűtéssel és városi gázzal. A gépkocsikra fogyasztáscsökkentő berendezéseket szereltek fel. Alkonykapcsolók és korszerű fényforrások felszerelésével mérsékelték az elektromosa ram-fogyasztást. A PÉTÁV a távfűtési kapacitás növekedése mellett csökkentette a fajlagos hőfelhasználást, amihez hozzájárult a jobb hőszigetelésű épületek építése, a fűtőberendezések beszabályozása, a távfűtési menetrendek további finomítása. Ugyanakkor — hitelesíthető mérőműszerek hiányában — még nem megoldott a hőköz- pontonkénti hőmennyiségmérés és a fogyasztással arányos elszámolás. Áttérés a földgázra A tanácsi vállalatoknál az elmúlt időszakban nőtt a cseppfolyós szénhidrogéneknél olcsóbb és korszerűbb földgáz felhasználása, részaránya az össz-energiafelhasználásban immár több mint 10 százalékos. A földgáz-távvezeték meg. építésével megnyílt a lehetőség a vezetékes gázellátás nagyarányú bővítésére, ami várhatóan a tanácsi vállalatok energiagazdálkodását is nagymértékben befolyásolja. A tizenegy vállalat közül hét dolgozott ki energiaracionalizálási pályázatot a földgázra való átállásra, míg két vállalat pályázat kidolgozása nélkül kívánja olajfelhasználását földgázra cserélni. Egy vállalat a távfűtésre való csatlakozást tervezi. E változások azonban csak 1984—85-ben várhatók. A tanács végrehajtó bizottsága végezetül összességében úgy értékelt, a gazdálkodók kéresték és éltek az anyag, és energiamegtakarítási ésszerűsítési lehetőségekkel. Több esetben azonban még hiányzik a megfelelő vállalati kezdeményezés, egyes esetekben lassú a reagálás, nem kielégítő a vállalati költségelemzés. néhol jellemző a költségek áthárítása, az indokolatlan áremelési készség, hiányoznak a belső szervezési intézkedések. Ezért a tanács továbbra is figyelemmel kiséri, számonkéri a feladatok végrehajtását, fellép az indokolatlan áremelések ellen. M. Z. Korszerűsíti a Pécsi Állami Gazdaság Akár kétszer annyi stifoldert, kolbászt, hurkát füstölt árut és töpörtyűt szállíthat a jövő évtől pécsi és pécsváradi hentesboltjaiba a Pécsi Állami Gazdaság mint most, -— a szilágypusztai vágóhíd korszerűsítését megkezdték. Harmincezres a gazdaság sertésállománya Csokoládépusztán, évente 28 000 mázsa sertést adnak át a húsiparnak. Az ipar szériavágásra rendezkedett be, és megközelítően azonos méretű hízókat kíván. Egy ekkora állományban azonban mindig van 60 és 140 kilós is. Ezek vágását házilag kell megoldani. Tizenöt éve vágnak Szilágypusztán. Hengl Jakab hentes a környék specialitásait készítette, s a szilágyi stifolderért, töpörtyűért most is kilométereket utaznak Pécsváradra, é$ sorba állnak Pécsett a vásárcsarnokban. Az egyedi ízt és minőséget az új körülmények között is fenn kívánjuk tartani. A gazdaság az Agrokertől kért kalkulációt egy korszerű kisvágóhidra. ötvenmillió forintba kerülne. Ezt az összeget az üzem nem tudná kitermelni, ezért saját elgondolásaik alapjár valósítják meg a rekonstrukciót. A vágóvonalat a régi tejhóz- ban alakítják ki, és bármilyen méretű sertés vágására alkalmassá teszik. Nehéz fizikai munka nem lesz. A sertéseket elkábítják, a forrázást gépesítik, a hasítás magaspályán történik. A feldolgozót egy régi magtárból hozzák iétre. Mindent géppel végeznek, csak a zsirsü. tés marad a hagyományos, hogy a töpörtyű egyedi ízét megőrizzék. A hűtőtér a legkorszerűbb technológiát képviseli. A füstölőt úgy csinálják meg, hogy nyáron is működhessen. A gépek egy részét a gazdaság műhelyeiben készítik el. Tizen fognak dolgozni az új vágóhídon, amely a mostani 6000 helyett évi 12 000 sertés feldolgozására lesz alkalmas. Értékesítési probléma nincs, a jelenlegi hentesáru sokszorosát tudnák eladni.
