Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-19 / 229. szám

1983. augusztus 19., péntek Dunántúlt Tlaplo 3 Minden megbetegedés adatai egyetlen táblán Számítógépen a laboratóriumi eredmények A gyógyító orvosi tevékenység színvonalának emeléséhez nagymértékben hozzájárulnak a laboratóriumi vizsgálatok. A laboratóriumi orvos szerepe mind a diagnózis felállításá­ban. mind a kezelés kontroll­jában fokozatosan előtérbe ke­rült. Ez magával hozta a la­boratóriumi mérések számának rohamos emelkedését, vala­mint a fokozott megbízható­ság igényét. 2500 mérés naponta A POTE-n ezért megtörtént a laboratóriumi munka centra­lizálása. A kialakított Közpon­ti Klinikai Kémiai Laboratórium (KKKL) elsődleges feladata ma még az egyetem egyes klini­káin a gyógyító tevékenység­hez kapcsolódó laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. A napi mérések száma 1981-ben át­lagosan 2000, 1982-ben már 2500 körül mozgott. A méré­sek számának ilyen növekedé­se mind a mérések változatla­nul megbízható színvonalú ki­vitelezésében, mind az admi­nisztráció hatalmas munkájá­ban nagy feladatot ró a labo­ratórium asszisztenciájára. En­nek az igénynek, valamint to­vábbi klinikák bekapcsolásá­nak csak automatizált labora­tóriumi mérőműszerekkel és a mérési eredmények közvetlen, tehát emberi beavatkozás nél­küli számítógéppel történő fel­dolgozásával lehet eleget ten­ni. Mivel a laboratóriumi mé­rések 90 százalékát olyan mé­rőműszerek végzik, melyek a fent; feltételeknek — azaz hogy digitalizált vagy digita­lizálható formában adják a mérési eredményeket — meg­felelnek, ezért olyan adatfel­dolgozó rendszert dolgoztunk ki, melybe csak a betegek azo­nosító adatait kell manuális módon megadnt A naponta 9 és 10 óra kö­zött laboratóriumba érkező vizsgálati kérőlapról — melyet a klinikai osztályokon töltenek ki — egy adatrögzítő-üzemel­tető beállításával történik meg a betegek azonosító adatainak rögzítése. Az adatok rögzítésé, vei egyidőben történik meg a mérések előkészítése és elvég­zése. A mérések elvégzésekor keletkező eredményeket egy MICKEY 80 típusú mikroszá­mítógép gyűjti. A mérések be­fejezése után az összegyűjtött mérési eredmények a labora­tóriumban elhelyezett terminál mágneskazettájára kerülnek. Ez c terminál az adatfeldolgozó rendszerben két funkciót lát el: — Ezen történik meg az azo­nosító adatok rögzítése (ter­mészetesen azonnali ellenőrzés mellett) és az adatok táro­lása. — Ez a terminál tart kao- csolatot a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán (PMMF) levő R—40 számítógéppel, melyen az adatok feldolgozása törté­nik. A kiépített telefonvonalon keresztül az R—40 számítógép­be juttatott adatok feldolgo­zása utón n laboratórium szá­mára naponta kétféle tábla készül: ■ — Ellenőrző tábla, mely az automatikus mérési sorozatok minőségéről ad információt. — Vizsgálatonként a bete­gek aznapi eredményeit tartal­mazó tábla. Az adatfeldolgozó rendszer legfontosabb táblája a vizsgá­latot kérő orvos számára ké­szülő tábla. Ez nemcsak az az. napi eredményeket tartalmaz­za, hanem ha volt a betegnél előző vizsgálati eredmény, ak­kor az is kinyomtatásra kerül, így az orvos számára megfi­gyelhető a beteg állapotának változása a laboratóriumi ered­mények tükrében. A naponta feldolgozásra ke­rülő mérési eredményeket a számítógép mágneslemezén tá­roljuk. így a kutató orvosok számára sok fontos informá­ciót tartalmazó adathalmaz egyszerűen és sokrétűen fel­dolgozható. Például egyes be. tegségeknél tapasztalható vizs­gálati eredmények és azok vál­tozása is vizsgálható nagyszá­mú mérés feldolgozásával. Felmerül az a kérdés, hogy a jövőben naponta üzemelő számítógépes rendszer nyújt-e olyan szolgáltatást, mely egyen­súlyban van az üzemeltetés költségével. A rendszer elkészülte után próbaüzemelést végeztünk. A próbaüzemeléskor párhuzamo­san működtettük mind a számí­tógépes rendszert, mind a ké­zi feldolgozást. Mivel még nem készültek el teljesen a mérő­műszerek becsatlakozásai a mikroszámítógépbe, így nem az összes mérési eredményt dol­goztuk fel. De már ennek az üzemeltetésnek a tapasztalatai alapján is mondhatjuk, hogy igen. A napi feldolgozáshoz szük­séges gépidő a mérések befe­jezésekor a laboratórium ren­delkezésére állt. A dr. Müller László vezette Matematikai és Számítástechnikai Intézet prog­ramozói és számítógépüzemel­tetői nagy segítséget nyújtot­tak mind a programok elké­szítésében, mind a naponkénti üzemeltetés terén. A napi fel­dolgozás a számítógép köz­ponti memóriáját kevesebb mint 2 percig veszi igénybe, és az adatok átküldése után 15 percen belül elkészül az összes tábla. így megvalósul az a jogos elvárás, hogy a méré­sek befejezése után egy órán belül a táblák elkészüljenek, így a klinikusok a vizsgálati eredményeket délután 3—4 óra között kézhez kapják. Az adatok lekérhetők A klinikai orvos számára többletet jelentenek a számi­tógépes tablón megjelenő elő­ző eredmények, valamint az a szolgáltatás, hogy személyi szám megadásával bármely be­teg összes vizsgálati eredmé­nye lekérhető’. A laboratóriumban dolgozó asszisztensek számára is igen nagy segítséget ielent a rend­szer alkalmazása. Mentesülnek o mérési eredmények kérőlap­ra írásától, mely felméréseink szerint majd uqyanannyi időt vesz igénybe, mint a mérés ei. végzése. így több idő áll ren­delkezésükre az egyre emel­kedő számú mérés elvégzésé­re. s ez a többletidő lehető­séget ad a mérések jó minő­ségű elvégzésére. A tévedés lehetősége megszűnik, melynek következményei beláthatatla. nok, A számítógéoes listák a laboratóriumi „főkönyvet” is helyettesítik, A tervek szerint 1984 során üzemszerűen működő számitó­gépes rendszer újabb példája a FOTE és a PMMF Számító­gépközpontjának közös össze­fogására, mely az egészségügyi dolqozók munkájának könnyí­tésével a betegek jobb ellátá­sát szolgálják. Szókéné Bresztovszky Edit POTE számítástechnikai csoport Nemzetiségi szülők a nemzetiségi oktatásról K özoktatási rendszerünk megfelelő lehetősége­ket ad a nemzetiségi gyermekeknek arra, hogy anyanyelvükön tanulhassa­nak, őrizzék és ápolják kul­turális hagyományaikat — állapította meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak pedagógiai munkabizott­sága, amely a közelmúltban széles körű vizsgálatot foly­tatott a nemzetiségi iskolák szülői munkaközösségei köré­ben. A kérdőíves felvételen és személyes beszélgetéseken alapuló összegzésből kitűnik, hogy a szülők általában elé­gedettek a nemzetiségi ok­tatással. gyermekeik tanulási lehetőségeivel. A gondok el­sősorban abból adódnak, hogy a tiszta nyelvi környe­zet felbomlásával csökkentek, néhol szinte teljesen meg­szűntek az anyanyelv gya­korlásának helyi feltételei. Az iskolába kerülő gyerekek, ha értik is a nemzetiségi nyelvet, apáik és anyáik nyelvét, nemigen tudják hasz­nálni. A megfelelő alapok hiánya megnehezíti a peda­gógusok helyzetét, mivel o tankönyvek és a tanulmányi tervek egy feltételezett nyelvi tudásra épülnek, ám ez a tudás, mint a gyakorlatban kiderült, olykor nem létezik. Ezért az első tanév a „fel­zárkóztatás” jegyében telik el. A nemzetiségi szülők vé­leménye szerint a mostani kedvezőtlen állapoton úgy le­hetne segíteni, ha az óvo­dákban rendszeressé tennék a nemzetiségi nyelvű foglal­kozásokat. A felmérés igazolta, hogy a szülők mindenütt ismerik a nemzetiségi nyelvoktqtás és a továbbtanulás lehetősége­it. Azt viszont szóvá tették, hogy sem a szakközépiskolák, ban, sem a szakmunkáskép­zőkben nincs mód az álta­lános iskolákban tanultak el­mélyítésére. A továbbtanulást néhol a szülők ellenállása akadályozza, de ennek na­gyon gyakorlati oka van: a kisebb településekről nem szívesen engedik gyermekü­ket a tőlük távoli városokba. A közelmúltban végrehajtott körzetesítésekről egyértelmű­en kedvezően nyilatkoztak. Két kérdés arra vonatko­zott, hogy miként értékelik o szülők a kollégiumi nevelő­munkát és a diákotthoni vi­szonyokat. A válaszokból ki­tűnt: a kapcsolatot jónak minősítették, rendszeresek o szülői értekezletek, a család- látogatások, az elhelyezést, a tárgyi feltételeket azonban bírálták. Egy másik kérdés azt tudakolta, megvan-e a re. ális esélye annak, hogy az iskolában a nemzetiségi nyelven is folyjék oktatás. A nemleges válaszok voltak többségben. Indokként azl említették, hogy a személyi és q tárgyi feltételek hiány­zanak ehelyett, sok helyütt pedig igények sincsenek. A felmérés számos gondra hívta fel a figyelmet. A Ha­zafias Népfront pedagógiai munkabizottsága csokorba gyűjti ezeket, s még az idén ősszel sorra kerülő nemzeti­ségi kongresszusok előtt el­juttatja a szülői munkaközös­ségek ajánlásait, bíráló, illet­ve dicsérő megjegyzéseit a választmányoknak. A „patikás” nénik Gyermekekért plakettel jutalmazták patronáló munkájukat T íz évvel ezelőtt alakult meg a pécsi 10 9. számú gyógyszer­tár kollektívájának szocialista brigádja, az „Aesculap” brigád. A so/szám persze nem sokat mond, talán azok­nak sem, akik naponta megfordulnak ebben a gyógyszertárban. A helymeghatározás szerint biztosan majdnem minden pécsi is­meri: a Munkácsy Mihály és a Fürdő utca sarkán található. A gyógyszertár kollektívájá­nak többsége tagja az Aesculap szocialista brigádnak, amely fennállása alatt jó néhány elis­merésben részesült. Az egész­ségügy sajátos területe a bri­gádmozgalomnak: ritkán lehet itt látványos eredményeket elér­ni, talán ezért is van az, hogy elvétve lehet találkozni a saj­tóban egy-egy ilyen brigádot bemutató írással. — Pedig az egészségügy te­rületén mintegy 4000 szocialis­ta brigád dolgozik, közel 60 000 taggal. — mondja dr. Várbíró Béláné, az Aesculap brigád ve­zetője, aki most májusban a szocialista brigádvezetők orszá­gos tanácskozásán egyedül képviselte az egészségügyi ága­zatot a konfrencia elnökségé­ben. Ez a személyes megtisztelte­tés egyben a brigád kiemelke. dő munkáját is fémjelzi. A bri­gád sem maradt azonban ki­tüntetés nélkül az idei évben sem. Sőt! Olyan elismerésben részesült, amely talán a leg­szebb az összes lehetséges brigádkitüntetés közül: a Ma­gyar Úttörők Szövetsége orszá. gos elnöksége a „Gyermeke­kért” plakettel jutalmazta a brigád egy évtizedes társadalmi tevékenységét. Rajtuk kívül az idei évben Baranyából még két kollektíva kapta meg ezt a ki­tüntetést: mindkettő jelentős gazdasági háttérrel rendelkező, viszonylag nagy létszámú ter­melő üzem. Persze az ilyen összehasonlítgatás aligha lehet mérvadó ebben az esetben: nem az anyagi erőforrások mennyiségén múlik, hanem a szándékon, az áldozatvállalá­son, a szereteted, hogy ki mennyit tud tenni a gyermeke­kért. Akit csak a munkája enge­dett, eljött rögtönzött zbrigád­megbeszélésre. összejöttek vagy 15-en a gyógyszertár legna­gyobb hátsó helyiségében, ahová kívülálló általában nem igen tehet] be a lábát. Lányok, asszonyok, s köztük csak egyet­len férfi. — A brigád létszáma jelen­leg 27 fő — kezdi a kollektíva bemutatását dr. Várbíró Bélá­né, aki a brigádnak megala­kulása óta vezetője. — A bri­gád létszáma természetesen in­gadozott az évek során, de úgy általában 22 és 27 fő kö­zött mozgott mindig. Megala­kulásunk óta olyan társadalmi tevékenységet találni, vállalni, amely leginkább megfelelt a hivatásunknak, munkánknak, s persze annak a nem elhanya­golható körülménynek, hogy az itt dolgozó kollektíva, csekély számú kivételtől eltekintve, nőkből állt mindig. Kezdetben mi is óvodapatronálást vállal­tunk, de aztán felfigyeltünk a pécsi Kisegítő Iskola gyerekei, re, hogy milyen sok segítségre lenne szükségük, s hogy ezek közül jó néhány feladat igen közel áll a mi hivatásunkhoz. Elsőként a mi brigádunk kezdte el patronálni a Kisegítő Iskolát, ma már néhány más brigád is kialakította velük a kapcso­latot. Az, évek során úgy elmé­lyült, olyan mindennapi termé­szetessé vált számunkra a Ki­segítő Iskola patronálása, hogy azt a vállalásunkat írásban is rögzítettük; tavaly szocialista szerződést kötöttünk qz intéz­ménnyel. Az Aesculap brigád, ha le­het egyáltalán pontokba szed­ni ezeket a „feladatokat", hár­mas célt tűzött ki maga elé a Kisegítő Iskola gyermekeinek patronálásában: személyes kap­csolatokat igyekeznek kialakí­tani azokkal a gyerekekkel, akik számára majdhogynem isme­retlen fogalom a család, a szü­lői szeretet és gondoskodás, segítik ezeknek a gyerekeknek a beilleszkedését az intézmé­nyen kívüli világba, a társada­lomba; az iskola valamennyi tanulója számára egészségügyi felvilágosító előadásokat és foglalkozásokat tartanak. Mindez így röviden célként, feladatként megfogalmazva meglehetősen ridegen hang­zik. De a brigádtagok érzelem­mel fűtött elbeszélését is szinte reménytelen visszaadni szemé­lyes élményeikről. — Próbálkoztunk azzal, hogy egy-egy hétvégére hazaviszünk magunkhoz egy-két gyermeket, legyenek velünk, legyenek csa­ládban — meséli Friedrich Jó- zsefné. — Megrázó élmény volt, hogy ezeket a gyerekeket cseppet sem érdekelte az étel, vagy a nyalánkság, hanem a személy szerint csak nekik szóló törődésnek örültek, elcsodál­koztak, hogy mennyi saját, könyve van a gyermekemnek, s egyáltalán minden szavukban érződött, mennyire furcsa, is­meretlen számukra egy család mindennapi élete. — Vannak olyanok is közöt­tünk— mondja Molnár Károly- né —, akiknek már 8 éve van kapcsolata egy-egy gyerekkel a Kisegítő Iskolából. Olyanra is' akad számos példa, hogy az intézetből már kikerült gyere­kek felismernek bennünket az utcán. Ugyanakkor veszélyt is rejt magában az a módszer, hogy egy-egy gyereket hazavi­szünk magunkkal hétvégekre. Nem vagyunk sokan, minden gyerekre nem kerülhet mindig sor, ez pedig súrlódásokhoz, irigykedésekhez vezet, rossz hangulat forrása lehet az in­tézetben. Mostanában inkább arra törekszünk, hogy egy-egy hétvégi kirándulásra csoporto­san visszük el a gyerekeket, s ilyenkor legalább ketten-hár. map vagyunk velük. S ugyan­így a színház és mozilátogatá.' sokkor is. Az Aesculap brigád tagjai igyekeznek családiassá vará­zsolni a szülői szeretetet nélkü­löző gyerekek számára az ün­nepeket, a karácsonyt, a hús- vétot, a gyermeknapot, az úttö­rő. és kisdobosavatást: aján­dékokat vásárolnak és készíte­nek, nyalánkságokat sütnek a számukra. Olykor ruha, játék és könyvgyűjtési akciókat szervez­nek az intézetben élő gyere­keknek. Részt vesznek az isko­lai ünnepségeiken, egészség- ügyi felvilágosító előadásokat és filmvetítéseket tartanak. S rendszeres már, hogy 7-ik és 8-ik osztályosokat üzemlátoga­táson fogadják a gyógyszertár­ban. A brigád új tagjai is hamar bekapcsolódnak n patronólási feladatokba. Szabó Sándor fia­talember és új brigádtag. Ő meséli első élményeit: — Vártak már ránk, tudták hogy jönnek a „patikás” nénik karácsonyra. Ők ugyanis így emlegetik egymás között a bri­gádunkat. Megható volt, hogy mennyire igyekeztek viszonozni azt a szeretetet, amit kaptak: plakátokat rajzoltak nekünk. Ezeket aztán örömmel el is helyeztük a gyógyszertárunk eladóterének falán. A „patikás” nénik brigádve­zetője, dr. Várbíró Béláné biza­kodva vonja meg a beszélge­tés végén a patronálás eddigi eredményét: — Régebben még kissé bizal­matlanok voltak hozzánk, feszé- lyezetten viselkedtek. Ma már felszabadultak a társaságunk­ban, a közös programokon. Patronálásunk nyomán más bri­gádok is felfigyeltek sajátos helyzetükre és támogatják őket. Remélem, hogy ezáltal is köze­lebb kerülnek ezek a gyerekek az élethez, hinni és bízni tud­nak az emberek segítőkészsé­gében. D. I. Látványos eredmények ritkán odódnak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents