Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-17 / 227. szám
Dunántúli napló 1983. augusztus 17., szerda Hazai tájakon Selmecbányáról Sopronba 175 éves a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Magyarországon Sopron az erdő- és faipari mérnökképzés egyetlen helyszíne. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem azonban nemcsak 'múltjára, gazdag hagyományaira lehet büszke, hanem európai viszonylatban páratlanul gazdag botanikus kertjére is. Idézzük fel röviden, hogy miként született újjá Sopronban a volt Selmecbányái akadémia botanikus kertje, több mint fél évszázad munkája nyomán. 1808-ban Selmecbányán Wil- kens Henrik Dávid, az első erdész-tanár előterjesztést tett a császári és királyi udvari kamarának botanikus kert engedélyezésére. Az engedélyt végül is 1835-ben Feistmentel Rudolf kapta meg. Ekkor jött létre 3,5 katasztrális holdon a hazai erdészeti felsőoktatás első botanikus kertje. 1838- ban az Akadémia megvásárolta az úgynevezett „Fortuna- házat" és annak kertjét. Ez lett a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia kertjének egyik része, az „alsó kert”. A rendszeres telepítés 1868-ban indult meg Illés Nándor, később Fekete Lajos irányításával. 1880-ban itt, és a később vásárolt „felső kertben 264 fenyő, közel félezer lombfaféleség, 110 hidegházi és 38 melegházi növény volt. Az egykori telepítés egy része ma is látható Selmecbányán. A világháborús vereség következtében 1918-ban az Osztrák—Magyar Monarchia, s vele a történelmi Magyarország összeomlott. A Selmecbányái főiskola 1919 tavaszán Sopronba költözött, ideiglenesen a Károly-laktanyába, majd 1922- ben immár végleges otthonába, a volt. Honvéd Főreáliskolába. A főiskola újjászervezésével egyidőben a katonaiskolához tartozó 17,2 katasztrális hold területű kertben megkezdődött az új erdészeti botanikus kert létesítése. Fehér Dániel professzor tervei alapján, amint a krónika feljegyzi: „...nagy ambícióval, de csekély anyagi segítséggel.” Hét év leforgása alatt mintegy 1300 új növényfajt sikerült megtelepíteni, melyek egyharmada fás növény volt. Kezdetben a csemeték nagy részét helyben nevelték, később külföldi cserekapcsolatok (Bécs, Berlin, Finnország, Norvégia, Japán) és vásárlás útján is sok növény került a Részlet a botanikus kertből kertbe. Ettől kezdve szinte évente szerveztek gyűjtőutakat a Schneebergre, a Raxra, az Irottkőre, ahonnan minden alkalommal gazdag havasi növénykollekcióval tértek vissza. Minden tenyésztett növényfajra kiterjedő törzskönyvet fektettek fel, a növényeket jeltáblákkal látták el. A növénytani tanszék (1925-től intézet) széles körű kutatómunkát végzett, köztük jelentősek az erdei- és lucfenyővel beállított származási kísérletek. A második világháború előtti évek krónikájához tartozik, hogy a meleg égövi növények teleltetésére három üvegházat szereltek fel. A soproniak számára szomorú emlékezetű 1944 decemberi amerikai bombázások — amelyek tragikus veszteségeket okoztak a polgári lakosságnak — a kertet is súlyosan megrongálták. A másfél esztendős kényszerű munkaszünet következtében a kert nagy része elvadult, a biológiai csoportok tönkrementek. A rendbehozatalt 1948 őszén kezdték meg. A növénytani intézet 1948-ban újra beindíthatta a külföldi magcserét és kiadta Index Se- minumát (magjegyzékét). 1948- bon a háború utáni első növényleltár szerint 2263 névtáblával megjelölt fát, 1539 cserjét és 1820 lágyszárú növényt ápoltak. Másfél százados együttműködés után az Erdőmérnöki Kar kivált a bányász-kohász felső- oktatásból és 1952-ben önálló Erdőmérnöki Főiskolává lett. A megnövekedett oktatási feladatok a botanikus kert átalakítását is megkívánták, mely munka meg is indult Tuskó Ferenc vezetésével. Az ötvenes évek végén már jelentős fejlődést tapasztalhattunk. 1959-ben a botanikus kert négy hektárral gyarapodott, 1961-ben pedig elkészült egy kutatási célokra is alkalmas, 470 négyzetméter felületű üvegház. 1962-től a főiskola elhunyt neves tanárainak mellszobrait a kert sétaútjai mentén állítják fel. Ezekben az években a botanikus kert új vezetőie főleq a kert parkszerű átalakítását szorgalmazza: a fákat alaDO- san megritkítja, majd új fákat, cserjéket telepít: 500 fenyőt, 200 lombfát és 3371 cseriét. Az 1959-es területqyarapodást 1965-ben újabb követte, ezzel a kert területe 14,5 hektárra nőtt. Betelepítése még jelenleg is folyik, főleg a termő- helyjelző, vadon élő fajok gyűjtése a cél. Az Erdészeti és Faipari Egyetem botanikus kertjét pár éve oz Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal természetvédelmi területté nyilvánította. B. J. Aquincum romjai A régészeti munka a mai napig tart A mikor Augustus császár az időszámításunk kezdete körüli években a római birodalom határát előretolta a Dunáig, az itt élő illír, kelta és eraviscus őslakosságot széttelepítették, katonai ellenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az őslakókkal. Az l. század végére itt, a határ mentén is romanizálód- tak az egykori eraviscus falu lakói — elsajátították a hódítók nyelvét, szokásait, vallását. (Bár még a III. században is, amikor a Gellérthegy lejtőin már régen az aquincumi birtokosok gyümölcsei zöldelltek — a lakosság visszajárt a hegytetőre és a bennszülött isteneknek áldozott. A kultusz egyik jóspapja, T. Flavius Titianus augur az eraviscus közösség nevében állított itt fogadalmi oltárt.) Traianus császár 103 és 107 között kettéosztotta Pannónia tartományt, s a keleti rész székhelyéül Aquincumot jelölte. S első császári helytartójául a későbbi Hadriánus császárt nevezte ki. Aquincumot Hadriánus római városjoggal ruházta fel, municipium rangjára emelte — a szabad születésű lakosság részére megkülönböztetett jogállást biztosított. 194-ben Septimus Severus császár még magasabb — colonia — rangra emelte a várost. Új középületeket, fürdőket, szentélyeket építettek. Külön települt a polgárváros, a katonai tábor és a katonaváros. Kőből, téglából díszes házakat emeltek. Vízvezetéket építettek, központi fűtést és vízöblítéses latrinát. A polgárvárost — római mintára — fallal vették körül. A centrumban a fórum az államvallás szentélyeivel, vásárcsarnokkal, fürdőkkel. A főutcákat boltok, kézműves egyesületek és papi testületek székhazai szegélyezték. Budapest majd kétévezre- des elődje, Aquincum — ma rommező. Versek szólnak a sírkövekről, az elmúlást hirdetik. Hajdan volt dicsőséget, emberek, császárok és birodalmak pusztulását. A múzeum. Pacatus mester műhelyéből a vörös mázas edények, agyagmécsesek. Minerva istennő szobra, bronz igaveret, Jupitert ábrázoló bronzfigura, üvegfúvó, fazekaskemence, Mithras szentély. És itt őrzik az egyetlen római orgona eredeti alkatrészeit — 228-ból. A romkert. A polgárváros központja — a fórum, a bazilika, közfürdő és vásárcsarnok. Légfűtéses tornacsarnok, szennyvízlevezető. Mostanában az újjáépített, kiszélesített Szentendrei út mentén az aquaeductus — vízvezeték — néhány szép íve került felszínre. A faragott kőívekkel összefogott pillérsor tetején 4-5 kilométer hosszban futott hajdan a csővezeték. A mai Rómaifürdő gyógy- és ivóvizét szállította a városok, lakóházak és közfürdők számára. A 228-ból származó víziorgona Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumban is. S hiába erősítette meg a birodalom határait I. Valentinianus császár a IV. század 70-es éveiben őrtornyokkal, katonai táborokkal — a barbárok, Aquincumban a hunok, könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt. Az egykor virágzó civilizációnak már nyoma is alig maradt, amikor az V. század első évtizedeiben hivatalosan is elhagyták Aquincumot a római közigazgatás képviselői. Aquincum épületei túlélték a római birodalom összeomlását. Az amphiteatrumba költözött c honfoglaló Árpád fejedelem családja. Zsigmond idején megújították a római falakat. Mátyás király római gyűjteményt rendezett be budai palotájában. 1778-ban a véletlen hozta felszínre a katonai tábor nagyobbik fürdőjének romjait az óbudai Flórián téren. Ekkor, 30 évvel Pompeji feltárása után, Mária Terézia megbízásából indította meg Schönwis- ner István egyetemi könyvtáros az azóta is tartó ásatást. A polgárváros módszeres feltárásához csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A rendezés, a régészeti munka mind a mai napig tart. Kádár Márta Részlet a múzeumból A romkert, háttérben a múzeum
