Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-17 / 227. szám

1983. augusztus 17., szerda Dunántúlt napló 3 Asszonyok « Kärtnerstrasseröl Bécsi járatok Pécsre Minden vasárnap este övék a Nádor étterem Május óta vasárnap estén­ként bécsieké a Nádor étterem. Kizárólag. * Becs. Körtnerstrasse. Az IBUSZ Wien irodája. Piroska- plakát o kirakatban, azaz, hogy Piroschka, így, sch-val, mert mégiscsak ilyen egy Piroska Bécsben, amikor hazánk jelké­pe akar lenni. A legrégebbi maqyar utazási iroda, az IBUSZ pediq jól-szervez külföldön és május óta, már a tizenegyedik autóbuszt tölti meg pénteken­ként a bécsi belvárosban, és indítja el, hogy utasai vasár­nap délben már a pécsi Szé­chenyi téren szállingózzanak ki a légkondicionált buszból, s foglalják el szobáikat, c Ná­dorban. * Magyarország és Ausztriai között több mint 120 gazdasá­gi szerződés van életben. Kö­zülük idegenforgalmi szem­pontból az 1978-ban kötött megállapodás a legfontosabb: az osztrák főváros bankjai 650 millió NSZK márka kölcsönt bonyolítottak le Magyarország­nak Európa számos bankjától. Mi viszont kötelezettséget vál­laltunk, hogy elsősorban ide­genforgalmi feilesztésre hasz­náljuk ezt az összeget, és az ilyen célú építkezések 80 szá­zalékával osztrák cégeket bí­zunk meg. így épül fel újra a pesti szállodasor; a Fórum, Átrium-Hyatt, a Penta, s így épül át nemsokára például a; pécsiek kedvelte pesti Szabad­ság szálló is. Vasárnao délben osztrák tu­ristákat látunk, akik nem min­dig osztrákok. Hiszen szokás külföldön, hogy idegen állam­polgárokat is utaztatnak. így az IBUSZ Wien a bécsi járat­tal NSZK-beli, svájci, néha francia, angol, amerikai kirán­dulókat is hoz. A halk autó­busz odaáll a Nádor elé, a bé­csiek és társaik nyaranta kicsit meqhökkennek a magvar hő­ségtől, mert a légkondicionált buszból kilépni az augusztusi pécsi aszfaltra — nem mindig hűs érzés. Nem milliomosok jönnek! Átlagosztrákok, átlagos vastagságú aranygyűrűkkel és csatokkal, átlagos kíváncsiság­gal. Múltkor megkérdeztem Joachim Brunner urat, aki kis­kereskedő a Máriahílfer mel­lékutcájában : — Mire kíváncsi nálunk? — Csak szétnézni jöttem. Hiszen, ha eqy bécsi az utóbbi évtizedben egyszer sem járt Magyarországon, az már kicsit kínos. * így mondta: kicsit kínos. Mert csak tavaly és csak Sop­ronban 811 000 osztrák állam­polgár járt; egy napig, vagy tovább, átutazóban, vagy csak bevásárolni. Ez is jó ebben az évben: bevásárolni. Lassan ki­derült, hogy mezőgazdasági és élelmiszeráruinkat sokkal bo­nyolultabb a nemzetközi pia­con, nemzetközi szerződéssel el­adni, ügyködni a vámjoggal, fizetni, szervezni a szállítást — mint a turistának itthon elad­ni. Hiszen a turista’ eljön ide, maga elviszi, maga intézi a vámügyeket és még itt is költ; kocsmában, cukrászdában. Ha a bécsi asszonyka beül a ma­gyar fodrászhoz, akkor borra­valóval együtt csupán egyhatod annyit fizet, mint Bécs belvá­rosban fizetne. Hozzá nem egy magyar női fodrász dolgozik nemzetközi színvonalon. De ér. demes arra is figyelni, hogy az osztrák úr Pesten — a Váci utcában! — szívesen varrat öl­tönyt, mivel odakint háromszor annyi a fazonár. Ha a pesti Rotschild szalonban varrják a felesége ruháját, akkor az is fele a bécsi fazondíjnak. De a klasszikus áru mégiscsak a magyar mezőgazdaság sok klasszikus nemzetközi terméke. Azt mondják, a Nádor Inter­shop elárusítói: a sláger vál­tozatlanul a Pick-szalámi és a tokaji. * Beszélgettem az IBUSZ utas­kísérőivel és azt mondták: kö­zülük olyan idegenvezetőket választanak ki a bécsieknek, akik egyaránt jól beszélik azt a két nyelvet, amely nélkül ma már nincs idegenforgalom; a németet és az angolt. Mert vagy német anyanyelvű a tu­rista, vaay angolul is értő, bár. milyen más állampolgár. A Bécsből induló busz Balatonfü- redre ta-rt. Ott aztán bárki nyugati állampolgár még csat­lakozhat fiozzájuk, ha van még helyük, vagy ha a turista már korábban úgy szervezte meq ezt az útját, hogy Ma­gyarországon száll be a busz­ba. Fizetés persze keményva­lutával. Itt csatlakoznak hoz­zájuk az IBUSZ utaskísérői is. Az útvonal? Balatonfüred, Szé­kesfehérvár, Pécs, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Debrecen, Eger, Budapest, Siófok, Bécs. Minden városban a helyi ide­genforgalmi emberek veszik át a kalauzolást, a pesti kísérő akkor csak tolmácskodik. Ez eddig jó szervezés. Csakhogy! Az út kimondott célja: Magyarország földrajzi, történelmi bemutatása, röviden. De Fehérvárott semmit sem lát­nak az egykori koronázó város feltárt romjaiból. Csak alsza­nak és esznek. Pécsett a prog­ram a városnézés, ebéd, séta, vacsora. Dzsámi meg ilyesmi. * * Pedig az átlag osztrák sokfelé láthatott már dzsámit, de se­hol sem Zsolnay-múzeumot, vagy Csontváry-galériát. Sze­geden, Kecskeméten, Egerben ugyancsak a régen túlhaladott turizmussal fogadják őket: né­zelődéssel, evéssel, ivással. •k Mennyit hoz nekünk ez a május óta tartó hétnapos ma­gyarországi körútszervezés? Egymillió-kétszázezer forintot schillingben, és még amennyit vásárolnak. Ez o legjobb hír ebben a riportban. * John Hammer úr Londonból jött. Borbély. Repülővel Bécsig, ott járkált kicsit, kávét ivott a Körtnerstrassen és onnét ké­nyelmesen kirándul Magyaror­szágra. — Tetszik az ország? — Nagyon tetszik. Tudja, nálunk, sokan még mindig azt mondják, hogy itt minden sar­kon rendőr áll, és mindenért sorba kell állni. — Kérem, őszintén mondja meg, mi nem tetszik? — Nézze ... — feleli meg­fontoltan. — Sok környező or- száában jártam, ahol nem tisz­ták a szállodák, modortalan a lakosság. Maguknál egészen más. De az utcák elhanyagol­tak. Nem egy városban a há­zaik is. És az utcák, elnézést kérek, de sajnos nem elég tiszták. — Pécs és a többi magyar város? — Ne haragudjon, de eddig minden magyar város, amit láttam, rendezettebb, mint Pécs. Pedig Pest után, ahol egyszer már voltam, szerintem ez a legszebb magyar város. — A pincérek? — Vegyesek. Általában ud­variasak. Aki modortalan, o modora sem rosszabb, mint bárhol a világon. És nem is szemtelenebb. Nézze . .. olyan olcsó országban, mint az önö­ké, némi szemtelenséget is el­viselünk. Tudja, hogy maguk­nál ugyanazért az anqol fize­tésemért tizenegyszer annyit ehetek, mint odahaza? Ez a maguk idegenforgalmának ere­je. * IBUSZ Wien. Heti egy cso­port a Nádorban. Mióta ötna­pos munkahéten dolgozunk, a pincérek szabadságát úgy si­keredett kiadni, hogy az igen kisforgalmú vasárnap estéken a Nádor étterem zárva van. Most jött az IBUSZ Wien és azóta „echte" bécsi belvárosi csalá­dok vacsoráznak a kupolás pécsi étteremben. Dehát. . . cbe’őlük is élünk . . . Földessy Dénes Fotó: Läufer László Közérdekű észrevételek, magánügyek Lélektelen munka, nemtörődömség a panaszok hátterében Nem értem ... A legutób­bi ügyeletes hetem során hozzám intézett közérdekű és magánjellegű kérdések kap­csán gyakran merült fel ben­nem: nem értem. Nem a be­jelentett panaszt, hanem a panaszos által feltárt nem­törődömséget, lélektelen munkát vagy ügyintézést nem értem. Nem értem, miért marad­tak több esetben reggel tej nélkül a Baromfifeldolgozó dolgozói, mert a tejipari ad­minisztrációban valahol el. tűnt a megrendelésük, vagy mert a kocsikísérő egyszerű­en nem jelentkezett. Bajban van a Tejüzem, kevés a ko­csikísérője, a meglévők kö­zül is van, aki visszaél(het) a helyzettel, mondván, keve­sen vannak, úgysem kötnek útilaput a talpa alá. Nem értem miért nem vi­lágítanak a lámpatestek a Lahti u. 24—44-es tömbben, amikor jóideje felszereltek minden oszlopot. Az ott élőknek sovány vigasz, hogy a munkát végző cég ezért- azért hivatalosan még nem adta át az új közvilágítást az üzemeltetőnek, a műsza­ki, biztonságtechnikai és ki tudja még milyen kitöltött, lepecsételt nyomtatvány kí­séretében. Az üzemeltetőt viszont értem, nem meri áram alá helyezni az adott közvilágítást, nehogy vala­mi baj következzék be, és akkor ő tartsa a hátát más miatt. A lakók így, ki tud­ja meddig — továbbra is félnek az esti sötétségben. A denaturált szesz ügye kapcsán már megírtam a vevőt károsító kiszerelési hiá­nyosságokat. Egy nyugdíjas előfizetőnk a Trikozannal járt hasonlóképpen. Az élés­kamra újravakolásához 1 liternyit kért a kőműves, bár­hová is ment, csakis 6 li­teres kannával vehetett vol­na. Tudom, hogy a gyári ki­szerelésért többet lehet kér. ni, de arra is rá kellett jön­nöm, hogy pont a „kisze­relő munkaerőlétszám hiá­nya” miatt nem lehet kapni egy sor olyan dolgot, ami tulajdonképpen van, csak a vevő nem hektóliternyit, vagy tonnányit, hanem egy-két ki­lónyit, vagy liternyit vásárol­na. Úgy viszont nem lehet kapni. Nem értem, hogy az egy kilós búzadara a megbon­tást követő néhány napon belül miért, mitől van tele kukaccal és bogárral. Hogy a Patyolat miért ad ki sza­kadt, feslett bérágyneműt. Hogy éjszakai fogászati ügye. létén miért nincs éjfél tájban is steril fogó, amivel kihúz­hatnák a fájdalomtól csilla­gokat látó beteg rossz fo­gát. Azt sem értem, hogy egy főkönyvelő, aki több mil­lió forint nagyságrendben dönt, miért nem tud egy ál­ló napon át kilincselve ele­get tenni a pártmegbízatá­sának, annak, hogy elintéz­ze egy idős, rendkívül ala­csony nvuadíjból élő házas­pár szociális segély ügyét. Szabadságot vett ki, de hiá­ba, még az idős házaspár nevére, lakcímére sem vol­tak kíváncsiak a hivatalban. Nem értem azt sem, hogy az ügyeletes liftszerelők hiá­ba dolgoznak a hétvégén; ha alkatrészre lenne szüksé­gük, azt csak a munkana­pon és munkaidőben nyitva lévő raktárból vételezhetnek. Kérdezték, miért kerül a maszek hússütőnél egy kiló sült karaj 306 forintba, ami. kor a húsboltban a karaj ki­lója nem kerül egy százas­ba. Egy olvasónk azt kifogá­solta, hogy miért nem lehet pamut bugyit venni az egész városban. E helyről üzenem (nincs telefonja, hogy visz- szahívhattam volna): a Cent­rumban hetek óta annyit ve­het, amennyit csak akar. Komlói olvasónk magatartá­sát példaként is említhetném: még tortúrák árán is érdemes becsületesnek lenni. Jugo­szláv gyűrűvel ellátott, tel­jesen legyengült postaga­lamb szállt be hozzá, egy héten át etette, itatta ás közben nyomozott, hogy ki­nek adhatná le, hogy a galamb visszakerüljön a gazdájához. Két napon át ültem a telefon mellett, míg végre segíteni tudtam és a galamb-ügy megoldódott. Mert bár a galamb valahon­nan elindult és valaki visz- szavárja. Lám, így is lehet. Az len­ne jó, ha mindenki így fog­ná fel a munkáját, a fele­lősségét, azt, hogy minden téren egymásra vagyunk utalva. Murányi László Közegészségügyi ellenőrzésen Vízminták a pécsi közkutakból Környezetszennyező állattartók R eggel nyolc óra. A Pécsi városi Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei: Szantner Józsefné és Farkas Er­zsébet autóba szállnak. Vízmin­tákért indulnak a város külön­böző pontjaira és bejelentés alapján két helyen helyszíni szemlét tartanak. Az Égertető Mohosi kis kút- jánál előkerül a hőmérő: 13 Celsius-fokos a víz. Megtelik a két üveg, a gépkocsikon hűtő- táskába, jégakkumulátorok kö­zé teszik a vízmintákat. A Ne­felejcs utca és a Pellérdi út sarkán gázégővel fertőtlenítik a kifolyót majd ennek is „meg. veszik" a vízét. Sorra kerül a Köves-dűlő kútja, az Ércbányász utcai új lakótelep sarkán épült ABC vízcsapja, majd az Urögi fasor és az őszirózsa kereszte­ződésében található kútból veszünk vizet. Ezután érkezünk az első szemle színhelyére, a Pellérdi útra. A bejelentés szerint a ta­nács által épített nyitott eső­víz-csatornába vezetik itt az állattartás során keletkező híg trágyát, s bűzétől a benne te­nyésző legyektől szenved a környék. Megnyomjuk a ház mindkét csengőgombját — senki sem jelentkezik. Körbejárjuk a há­zat, senkit nem találunk. Rá­bukkanunk viszont a ház mö­götti esőcsatornára, amelybe négy kivezető cső torkollik az ólakból és az udvari illemhe­lyekről. A csatorna medrében a 2—3 méteres távolságban el­helyezett deszka gátakkal sza­bályos kis vízlépcsőt alakítot­tak ki. Legföíül még felismer­hető az ürülék, egy patkány is itt talált végső nyugvóhelyére, a legalsó kereszt-deszka alatt már csak vékony patakban fo­lyik a szennyvíz a telek mögöt­ti szántóföldre .. . Értesítést hagyunk a tulajdo­nosoknak: másnap újból kijön, nek az ellenőrök, tartózkodja­nak itthon. A következő helyszíni szem­lét a Marx úton tartjuk, ahol két család állattartását kifo­gásolták a környék lakói. A telekről az utcára folyik a híg trágya, egy másik esőkive­zető mentén a féhér csíkok ar­ra utalnak: itt olykor mosóvíz is folyik. Egy zárt és három nyitott karámban több tucat disznó. Jöttünkre olyan légyfelhő száll fel közöttük, amilyet a sokat topasztalt ellenőrök sem láttak még eddig. — Milyen időközönként irt­ják a legyeket? — Négynaponként — vág­ják rá rezzenetlen arccal a háziak. - Most tartunk utoljá­ra disznót — folytatják. — Ezeket leadjuk utána befejez­ve I — Hol tárolják a trágyát? — kérdik. Megmutatják a színig telt kisméretű szennyvízaknát. Aztán az ólak mögötti tekintélyes trágyadombot. No meg a sző­lőtőkék közé vájt gödröt, amely, ben szintén trágyalé -— fedet­lenül. — Ezt be szoktam ásni. Ak­kor van rá szükség, amikor nem jönnek idejében a szippantá­sok. — Mikor jártak itt legutóbb? — Vagy másfél hónapja. — Tud róla számlát mutat­ni? — Ugyan! Ilyesmit nem őriz meg az ember! Elkészül a jegyzőkönyv, amelyben rögzítik a látottakat. A háziasszony megígéri hogy másnap nyugtamásolatot kér a Talajerőgazdálkodásj Vállalat, tói. A vízminták a KÖJÁL labora­tóriumába kerülnek, ahol egy nap alatt elvégzik a vizsgála­tot. Ha valamelyik minta szennyezett, rögtön intézked­nek. — De mi lesz a jegyzőköny­vek következménye? — kérdez­tük másnap dr. Gödé Gizellá­tól, a települési csoport veze­tőjétől. ' __ A Pellérdi úton ma is k inn jártak a kolléganők. Mire odaértek, megszüntették a „vízlépcsőt”, a szennyet elás­ták, és lezárták a csatornába vezető csöveket. ígéretet tet­tek arra, hogy szeptember 3Ó- ig zárt tárolót építenek. így itt már meg is oldódott a prob­léma. Más a helyzet a Marx úti sertéstenyésztő családdal. Őve­lük már évek óta sok a gon­dunk, durván sértik a környék lakóinak érdekeit. Fontos do­log az állattartás, de az együttélés szabályait be kell tartani. Az ígért számlát nem hozták be elkerülhetetlen a szabálysértési eljárás. Barta Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents