Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-02 / 212. szám

1983. augusztus 2., kedd Dunántúli napló 5 Uj igazgató a DÉL KŐ óién Nyugdíjba vonult dr. Fe­kete Sándor, a DÉLKÖ Mecsekvidéki Kőbányák igazgatója. A komlói válla­lat megüresedett igazgatói tisztének betöltésére az Építésügyi, és Városfejlesz­tési Minisztérium nyilvános pályázatot írt ki. A pályá­zatot értékelték, majd megszületett a döntés, ennek eredményeként tegnap be­iktatták az új igazgatót, s elbúcsúztatták dr. Fekete Sándort. Az új igazgató Szűcsi János, a DÉLKŐ eddigi műszaki igazgatóhelyette­se. A megbízást Szűcs End­re építésügyi, és városfej­lesztési miniszterhelyettes adta át. Az új igazgató el­ső ténykedéseként Fekete László személyében — aki eddig a DÉLKŐ fejlesztési osztályvezetője volt — ki­nevezte műszakj helyette­sét. A kinevezésekhez a megyei pártbizottság nevé­ben dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára gra­tulált, elismerően szólva az előd munkásságáról is. Dr. Fekete Sándort mél­tán búcsúztatták nagy sze­retettel. 1951-től 1961-ig a kőbánya főkönyvelője, majd napjainkig igazgatója. Több átszervezés és fejlesz­tés tevékeny közreműködő­je és vezetője, később az önállóságát elnyerő válla­lat sikereinek kovácsa. Több kitüntetés tulajdono­sa, eredményes munkássá­gát 1980-ban a Munka Érdemrend arany ofokoza- ta kitüntetéssel ismerték el. Nyugdíjba vonulása alkal­mából Szűcs Endre minisz­terhelyettes a Kiváló Mun­káért kitüntetést nyújtotta át dr. Fekete Sándornak. Újabb agrokémiai telepek épülnek Korábban a mezőgazdaság­ban használt vegyszereknek nemegyszer az ötödé is tönk­rement azért, mert hiányoztak a tárolók. A veszteségek csök­kentésért országszerte hozzá­láttak az agrokémiai telepek hálózatának kiépítéséhez. A MÉM összesítése szerint eddig 30 létesítmény készült el; a korszerű tárolókban gépesítet­ték az anyagmozgatást, és gondoskodtak a vegyi anyagok helyes kezeléséről. A kedvező tapasztalatok alapján 12 he­lyen építenek újabb telepeket, ezek egy része még az idén el­készül. A telepeket a legtöbb eset­ben a környező gazdaságok és a forgalmazó vállalatok össze­fogásával hozták létre. A be­ruházási költség ugyanis elég magas, esetenként eléri a 60— 80 millió forintot, s ez egy-egy üzem anyagi erejét meghalad­ná. A tárolókhoz vasúti vágány, illetve közúti hálózat vezet, és így az anyagok beszállítása és szétosztása nem okoz gondot. A legújabb adatok szerint, a mezőgazdaság területének már csaknem 30 százaléka tartozik valamelyik agrokémiai társulás­hoz, a létesítmények befogadó- képessége azonban egyelőre még szűkös, és közvetlenül a terület 10 százalékát tudják el­látni. A további készletet a megyei AGROKER-telepekről, illetve a műtrágyagyárakból fu­varozzák a gazdaságokba az agrokémiai központok közvetí­tésével. Az adalékanyag volt a hibás Újra termel a Pécsi Tejüzem dobozos sajtcsomagoló gépsora. Teljes kapacitással gyártják a pécsi ömlesztett sajtokat Stüh... Fotó: Proksza László BUDAFLAX: Haszonkölcsön­szerződés Kölcsönös előnyökön alapuló megállapodást írt alá a Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az olasz Silci és a Fi- lartex cégekkel. A haszonköl­csön szerződés értelmében az olasz fél szeptembertől hat, jövőre pedig újalbb két, úgyne­vezett ragadókaros szövőgépet bocsát a csillaghegyi szövő­gyár rendelkezésére. A nagy teljesítményű, 3,6 méter borda­szélességű, korszerű szövőgé­pekkel a Budaflax több és jobb minőségű fqrmerszövetet tud majd gyártani; a berendezése­ket — amelyek a külföldi part­ner tulajdonában maradnak — a csillaghegyi szövőgyár öt évig térítésmentesen üzemeltetheti. Ennek fejében vállalta, hogy 1988. június 30-ig évi 1000 ton­na indigófestésű fonalat vásá­rol az olasz partnerektől a min­denkori világpiaci áron. A boltok pultjairól nem tűn­tek el a közkedvelt Boci-sajtok, a Tettye, Mackó, Csárdás sajt és társa; sem, bár egy ideig hiába keresték a törzsvásárlók. Mint arról már az események idején hírt adtunk, az ország­ban több helyütt fellépett, eny­he ételmérgezéses tünetek gya­núsítottja a Boci sajt volt. A közegészségügyi hatóságok az észlelést 'követően leállíttat­ták a Baranya megyei Tejipari Vállalat pécsi tejüzemének öm­lesztő üzemrészét, és megkezd­ték a vizsgálatokat. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen higiéniai mu­lasztás nem történt, a sajtok­ban pedig nem mutattak ki kórokozókat. Mindezek ellené­re többféle, tájékozatlanságból eredő híresztelés kapott lábra, olyan sajtokat is kidobtak, amelyeknek közük sem volt nemcsak az említett üzemrész­hez, hanem a pécsi tejüzem­hez sem. Június 10-én zárták le az öm­lesztő üzemrészt, 10 nap múl­va azonban ismét megindulha­tott a munka. Kiderült ugyanis, mint ahogy dr. Fajcsi Vince fő­mérnök elmondta,, egy bizo­nyos adalékanyag, az ömlesz­tősó egyik alkotóelemének túl­adagolása okozta a betegség tüneteit. Ebben viszont nem a technológiai fegyelem megsér­tése volt az ok, hanem az ada­lékanyagot szállító egyik nyu­gati cég vplt a ludas. A meg­szokottól eltérő összetételű anyagot szállítottak, de ezt a csomagoláson nem tüntették fel. Itt jártak a partner cég kép­viselői, kártérítési felelősséggel el is ismerték a hibájukat. Most már csak az a kérdés, hogy a közegészségügyi hatóságok a kezdetben zárolt 64 tonna sajtból a gyanún felül álló mennyiséget — 34 tonnát — mentesíti-e a zárlat alól. K. Gy. Új betontechnológiái eljárás Különleges betontechnoló­giái eljárást alkalmaznak az inotai hűtőtorony rekonstruk­ciójánál. A mintegy 44 millió forint értékű felújításhoz a Köz­ponti Bányászati Fejlesztési In­tézet, az íparterv és a Dorogi Szénbánya közös találmányát alkalmazzák. Az új, úgynevezett lőttbetonos eljárás — amikor is nagy nyomással juttatják az anyagot a szerkezetre — nagy húzó- és hajlítószilárdságot biz­tosít, és lehetővé teszi a ce­ment felhasználás csökkentését is. A bányavágatok, alagutak, hidak, gátak, épületszerkeze- tel^, magas- és mélyépítésű lé­tesítmények biztosítására alkal­mas technológiával emellett 20—40 százalékos költségmeg­takarítást érhetnek el. Az új eljárás külföldi cégek figyelmét is felkeltette; a Ruhr-vidéki Walsum-bánya- iizem egyik irányvágatának hosszabb szakaszát a magyar lőttbetonos eljárással biztosí­tották, sikerrel. Az eljárás fran­ciaországi alkalmazására pe­dig az ottani Sobea cég meg­állapodást kötött a KBFI-vel és a TESCO-val. TIP 983 Nemzetközi színjátszó­tábor Dunaföldváron Tip ’83 (Theatre Interna­tional for Young People) címmel két hétig tartó nem. zetközi színjátszótanfolyam nyílt hétfőn este Dunaföld­váron, az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetsége és a Népművelési Intézet rende­zésében. A színjátszótábor nyelve angol, s hallgatói elsősor­ban a brechti módszerekkel, az utcaszínház jelenségével ismerkednek meg, s egyebek közt az improvizálás és a bohócmesterséget gyakorol­ják. Az ünnepélyes megnyi­tót hétfőn húsz órakor tar­tották a most felújított du- naföldvári művelődési ház. ban, ahol a helyi „Földvár” néptáncegyüttes mutatta be műsorát. A tanfolyamon a délelőttök és délutánok mű­helymunkával telnek el, köz­ben 5-én a Görgő színpad előadása, 6-án a Prognózis együttes koncertje, hetedi­kén a debreceni színházi stúdió, 11-én a dunaföldvári játékszín bemutatója, kilen­cedikén pedig balatoni ki­rándulás színesít; a progra­mot. Az értékelésre és bú­csúestre 13-án kerül sor, s 14-én indulnak Budapestre a résztvevők. Ballabás László Megkezdődött a Német Nyelvtanárok Nemzetközi Szövetségének kongresszusa Hétfőn, Budapesten a Cor­vin filmszínházban megkezdte munkáját a Német Nyelvtaná­rok Nemzetközi Szövetségének (IDV) VII. kongresszusa. Kari Hyldgaard-Jensen, az IDV el­nöke üdvözölte az ötven or­szágról összegyűlt, mintegy ezer küldöttet. Majd Köpeczi Béla művelődési miniszter kö­szöntötte az augusztus 5-ig tartó eszmecsere résztvevőit. Kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy első alkalommal, amikor nem német nyelvű országban tartják a szövetség kongresz- szusát, éppen hazánkat válasz­tották a tanácskozás színhe­lyéül. A mai Magyarország kultu­rális életére a nyitottság, és amennyire lehetséges, az egye­temesség keresése a jellemző — mondotta. Az a tény, hogy nyelvünk kevésbé elterjedt, ar­ra kötelez bennünket, hogy mindenki számára lehetővé te­gyük valamilyen idegen nyelv megtanulását. Napjainkban az idegen nyelv ismerete objektív szükségszerűség, nemcsak kul­turális, de gazdasági érdekeink is ezt kívánják. A kongresszus­tól azt reméljük, hogy segítsé­get ad a magyar nyelv peda­gógusainak is — nemcsak a germanistáknak — az új mód­szerek megismeréséhez, különö­sen a felnőttoktatásban. Fontos ez a tanácskozás azért is, mert ebben a feszültséggel terhes világunkban talán nem hiába hangsúlyozzuk a nyelvi kommu­nikáció jelentőségét; azért hogy egymást jobban megis­merjük, ily módon értékeinket kölcsönösen megbecsüljük, s megvédjük az emberiség leg­főbb javát, a békét. Délelőtt két előadásra került sor. Módi Antal professzor, az ELTE német tanszékének veze­tője áttekintette a német nyelv és kultúra történetét Magyar- országon, Kari Hyldgaard- Jensen — a tanácskozás fő té­májáról — a német nyelvok­tatás idegen nyelvi környezet­ben, ennek lehetőségeiről, fel­tételeiről és korlátáiról tartott előadást. Délután a kongresszus 14 szekcióban folytatta munkáját, s a négy nap alatt több mint 240 előadás — köztük negyven magyar szakemberé hangzik el. A szekcióüléseken egyebek közt a nyelvtanítás fontosságával, a beszédkészség fejlesztésével, az eredeti irodalmi szövegek alkal­mazásának kérdéseivel, a tan­anyag tudatos kiválasztásával, a szaknyelv oktatásával és a speciális módszerekkel kapcso­latos nézeteiket, tapasztalatai­kat cserélik ki a szakemberek. A bébiételek forgalmazását vizsgálta az OKF Az üzletek áruválasztékában nem tükröződik az élelmiszer- ipar gazdag bébiétel-kínálata. A Kecskeméti Konzervgyár kor­szerű üzemében teljes válasz­tékot gyárthatnak bébiételekből, 25-féle készítményt adhatnak a kereskedelemnek, ám ennek csak töredéke kerül az üzletek pultjaira. Különösen a kisebb boltokban szegényes a válasz­ték. Ezt állapította meg az Or­szágos Kereskedelmi Felügyelő­ség gyorsvizsgálata, amellyel a bébiételek forgalmazását ellen­őrizték. A gyártás és a forgalmazás közötti ellentmondás — a vizs­gálat szerint — elsősorban az áruforgalom szervezési hiányos­ságaira és a nem megfelelő propagandára vezethető visz- sza. A bébiételeket és -italokat a gyár'12 darabos zsugorfóliá­val összefogott egységcsoma­gokban szállítja, a nagykeres­kedelmi vállalatok — felmerülő többletköltségekre hivatkozva — a gyári csomagolást rend­szerint nem bontják meg, emiatt a kisebb boltokban, ahol szűkös a hely, nem mutathat­ják be a teljes választékot. Az üzletek vezetői gyakran nem is ismerik a teljes áruválasztékot; nem tartják kielégítőnek a nagykereskedelem áruismerte­tését. A Kereskedelmi Felügyelőség felhívja a nagykereskedelmi vállalatok figyelmét: keressék a lehetőségeket, hogyan lehet­ne javítani a kisebb boltok el­látását. Javasolja, hogy a jö­vőben több plakáton, szóróla­pon, tájékoztató füzetekben is­mertessék a bébiételeket. Tízezerrel több ajtó Lentiből Az Épületasztalos és Faipari Vállalat lenti gyárában napon­ta két műszakban lakásajtót gyártanak, első félévi tervüket túl is teljesítették, de a keres­lettel igy sem tudtak lépést tartani. Ezért most arra vállal­koztak, hogy pótműszakok be­iktatásával fokozzák a termelést és az ellátási gondok enyhíté­sére szeptember végéig terven felül tizezer ajtót gyártanak. A város oldalában Negyven év egy város iro­dalmi életének sűrűjében, él­vonalában. Egy élet a költé­szet, a nyelv, a kultúra, a mi­nőség szolgálatában. Nélkülöz, betetlen jelenlét egy őrtorony­ban — a város oldalában. Ha mindenáron röviden kívánjuk meghatározni Csorba Győző „jel­lemzőit", talán így lehetne. Ez sugárzott a vele készült televí­ziós műsorból is, ennél persze sokkalta gazdagabban. Kocz- kás Sándor riporteri közremű­ködésével, a versek színvona­las tolmácsolóival együtt Ba- biczky László rendező minde­nekelőtt ezt a toronyőr szere­pet hangsúlyozta. Teljes jog­gal, hiszen Csorba Győző egész élete, munkássága immár elvá­laszthatatlan attól, amit Pécs szellemi életének mondunk, s amiről nemcsak legendák, de kézzelfogható tények is beszél­nek. A költő itt született a Vilmos utcában egy kilencgyermekes családban nyolcadiknak, s ez a szegény, de derűs családi „köztársaság” vált korai meg­határozó élménye. Lakás a ré­gi temető mellett, ahol először találkozott „a halál realitásá­val”. Természetélmény, vizek, Duna-parti vakációk, Dunafalva, ahová a film is elkalauzolt, ba­rátok, csöndes üldögélés egy kis. suszterműhelyben. Joghall­gatói évek, testre-nem-szabott állás a városnál, a könyvtár, kis kitérővel, amikor 45-ben fő- ispáni titkár volt Boros István, majd Münnich Ferenc mellett, és attól fogva, nyugdíjon túl is, mostanáig a könyvtár. A Sorsunk, a Dunántúl, majd a Jelenkor. A város szellemi múlt­jának föltérképezése és válla­lása: az első magyar egyetem­től a költő elődökig, minde­nekelőtt Janus Pannoniusig. Küzdelem a provincializmussal és mindavval, ami ezt a szel­lemi örökséget nem folytatni, hanem sárba rántani igyekszik. Mértéktudása, ízlése, tehetség­felismerő készsége kezdettől mércét jelentett, mondta róla a filmben Galsai Pongrác, s gyakran neki volt köszönhető, hogy a pécsi irodalmi élet kis papírhajója időről időre erős gőzösként úszott előre. 'Sze­derkényi Ervin ennek az iro­dalmi életnek a folyamatossá­gát emelte ki, ami nem cse­kélység, s aminek több évtize­des, több generációt összekö­tő biztosításában Csorba Győ­zőnek meghatározó szerepe volt. Több írott és rádiós portré után jó volt mindezt a kép­ernyőn is viszontlátni, újra hal­lani. De az is jó volt, hogy a közéleti ember, az irodalom- szervező, a mester megmutatá­sa nem vetett árnyékot arra, ami végül is a lényeg: költő­vel állunk szemben. Költővel, aki talán ezeken keresztül is „csak” a feladatát teljesíti. Mint a Csokonai szellemének ajánlott nagyszerű vers mond­ja, a magyar költészet vonula­tát egy magyar költőben sze­mélyesítve meg, aki „ha szük­séges, fölébred, ' fölébred har­minckettő vagy huszonhat / vagy harmincnyolc vagy akár­mennyi évre, / hol szőkén, hol barnán, hol itt, hol ott, I megnézi, amit éppen nézni kell, / elmondja, amit monda­ni, / villámlik, szenved, üt, tö­ri magát, / olykor beléhal”. Egy szép, emlékezetes mű­sorral lett gazdagabb a né­ző vasárnap este (kár, hogy nem kedvezőbb műsoridőben), amelynek végső tanulságát ma­ga a költő olyan pontosan megfogalmazta az összegyűjtött verseihez írott utószóban: „Áll­jon a költészet az ember útjá­ba, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatá­ban, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik éle­téből.” H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents