Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-25 / 204. szám

Pécsi színtervek Kaposvár, Szekszárd, Paks panelházain Szín­dinamika lakó­telepen A gyerekek hazatalálnak... Még nemigen hallottam em­bereket, amint a lakótelepek szépségét dicsérik. A lakótele­pekre, mint városrészekre álta­lában az egyhangú, a sivár, a jellegtelen jelzőket szokták A szinárnyalatok elrendezéséből kialakuló lendületes vonal ellen súlyozza és megtöri a homlokzat egyhangúságát a szekszárdi pa< nelházon. Pálinkával Pilláig „Majd Rudi bácsi...!” IX önnyü elképzelni az uta- sok reagálását: nyolc napos út az IBUSZ szervezé­sében, az indulás napján, a déli órák 35—36 fokos hősé­gében a Volántól bérelt busz Zágráb előtt „bemondja az unalmast" . . . Történt ez jú­lius 10-én, vasárnap délelőtt, az idegenvezető — Pávics György - idegesen törte a fejét: hogyan szerezzen egy másik járművet, ugyan, ki­vel javíttathatja meg vasár­nap az elromlott Volán­buszt? Csakhogy az utasok kö­zött volt M akaró Rudolf, gyakorlott utazó, a gépko­csikhoz fölöttébb értő szak­ember, aki - a Posta gép­járműtelepén dolgozik Pé­csett — gépjármű-szerkezet, tanból elméleti szakoktatói vizsgával rendelkezik. Rá­adásul egy évvel korábban mór utazott együtt Pávics György csoportjával, amikor viszont a motorja hibásodott meg egy busznak, s amelyet Makaro Rudolf ott helyben meg is javított. Most is nekiállt, valaki tö­rölközőjét terítette a földre, arra feküdt - legközelebb, mondja, szerelőruhát is visz magával, ha Volán-busszal megy külföldre —, s gyorsan kiderítette: a kuplungpedál alatt lévő kis szerkezetből elfolyt az olaj . . . „Majd Ru­di bácsi ..." - biztatta a sofőrt, és fékolajat kért. Nem volt. — Pálinkát! Az volt. így a szerkezetbe jóféle alkohol került, el is ment vele a busz Pulába, onnan Lovranba egy másik csoportért, velük vissza Bu­dapestre. Azt mondja Pá­vics György: ha okkor két­órás munkával és az utasok „asszisztenciája" mellett Makaro Rudolf nem javítja meg a buszt, mintegy 50 000 forintjába került volna a Vo­lánnak - mert az IBUSZ ter­mészetesen kérte volna a többletköltségeket - az, hogy a Generaltouristtól se­gítséget kérjenek. A 40 tagú csoport persze megkönnyebbült, mehettek tovább, ők és az idegenve­zető meg is köszönték Ma­karo Rudolf közreműködését. M. A. Dunául varostol az országhatárig Nyolcméteres Duna-térkép Eligazító adatok a vízitúrázóknak Három idegenforgalmi hivatal — a baranyai (Mecsek Tourist), a tolnai (Tolna Tourist), valamint a Bács-Kiskun (Puszta Tourist) — közös kiadványaként a minap hagyta el 10 200 példányban a Kartográfiai Vállalat nyomdáját a legújabb turistatérkép, egy csaknem öt méter hosszú papírcsik, a két oldalán összesen közel tizméternyi térképpel. Idehaza is kapható a Melódia bútorcsalád vitriné, a lehajtható íróasztallappal Tölgyből, fenyőből készül A kereskedelem nem rendel, a vevők viszik raktárról Divat a nagymama szekreterje Egyhangúak a szekrénysoraink és az ülőgarnitúráink, minden lakás egy­forma tőlük., Éppen ezért felüdülés, ha az ember valóban ágy formáié fék- vőalkalmatossággal találkozik, vagy szekrényformájú tárolóbútorral. Magya­rán: bútorformájú bútorokkal. Ezzel tűntek fel számomra a Bácska Bútor­ipari Vállalat Baján készülő bútorai, melyeknek előállításáról, műhelytit­kaikról Fehér János főkönyvelő adott tájékoztatást. mondani. A legborzalmasabb, ha egy új lakótelep teljesen szürke. Ma már azonban nem­igen épülnek egyforma, szürke házak; különféle kísérletekkel próbálkoznak a tervezők, ami megfigyelhető Pécsett is, Lvov- Kertvárosban: bizonyos rend­szer alapján más-más színű háztömbök váltogatják egy­mást. A lakótelepek egyhangúsá­gának megszüntetését, az épü­let homlokzatának fölbontását szolgálja a színdinamikai ter­vezés. Erre példát Baranyában még nem látni, s a Baranya megyei Építőipari Vállalat te­rületén nem is csinálnak ilyet, de a Somogy és a Tolna me­gyeiek igen. így aki járt Ka­posvárott, Pakson, Szekszárdon, már láthatta a színdinamikai tervezéssel készült panelháza­kat. A tervezés pécsiek munká­ja: Várnagy Péter, Nyári Gabor építészek és Geller B. István festőművész közös munkája a színdinamikai tervezés, amivel a DTV 2-es irodáját bízták meg. Mi is tulajdonképpen a szín­dinamikai tervezés? Erről Vár­nagy Péterrel és Gellér B. Ist­vánnal beszélgettünk. — A hetvenes évek végén egységesítették az egész or­szágban a panelgyártást, s most minden tervezőnek meg kell mondania, milyen színű le­gyen az építendő ház. Ennek ismeretében a panelüzemekben- festik be az elemeket. Ha most egy épületet több színűre ter­vezünk, fölmerülnek a techni­kai, szervezési korlátok, első­sorban a tárolás gondja. Első­ként a Tolna megyeiek vállal­ták ennek megoldását, a kö­vetkező kikötéssel: egy épületen négy színnél több nem lehet, ebből egy fehér, s ehhez jön egy másik szín három árnya­lata. Így azonban elérhető, hogy egyszerűsödik a dolog, mert csak két színt kell tárolni: a fehéret és a másik, választott szint, mert az árnyalatokat a helyszínen, utólag is föl lehet Héttői □ festeni. A TÁÉV 1980-ban adott először megbízást nekünk. Szekszárddal kezdődött, azután következett Paks és Kaposvár, s most már elkészültek a kom­lói tervek is, tehát a közeljövő­ben baranyai példa is lesz — mondja Várnagy Péter. (Komló a TÁÉV-hez tartozik.) — Az a célunk, hogy a le­hető legegyszerűbb technikával, viszonylag gazdag színválasz­tékkal valamiféle korrekt meg­oldást adjunk — mutatja Gel­lér B. István a terveket, fotókat. — Persze, ez olyan dolog, hogy sokan vannak mellette, sokan ellene. Olyan szinkompozíciot soha nem lehet kitalálni, ami eg kilencvenezres lakóközös­ségnek egységesen tetszene, így elsősorban azt kell szem előtt tartani, mi illik a tájegy­ségbe. Arra mindig nagyon vi­gyáztunk, hogy kerüljük a tar­kaságót, és az extrém megol­dásokat. A lényeg, hogy a színárnyalatok elrendezéséből adódó látvány dinamikája föi- bontsa az épületet. Maga a színtervezés is matematikailag is megfogalmazott, rendszerbe épített, a színek visszatérnek. — Persze, függetlenül attói, hogy ez még mindig összeha­sonlíthatatlanul jobb, mint az egyöntetű szürkeség, a színdi­namika és a színtervezés épí­tészetileg nem old meg semmit, ez a változatosság legfeijebo annyit jelent, hogy az ember néha úgy érzi, mintha „igazi” utcában járna. Megvan ennek a veszélye is: a színezés epi- tészet-pótlóvá válhat. Azt nem szabad elfelejteni, hogy ez nem megoldás, csak egy lépes a megoldás felé, pusztán kör­nyezetet formál, és ami szerin­tem igen fontos és a gyakorlat­ban már bebizonyosodott: a színes házak között a kisgyere­kek is hazatalálnak. Dücsö Csilla A Duna vízisport-térképe ez, s legnagyobb folyónkat Dunaúj­várostól az országhatárig áb­rázolja környezetének a 4 kilo­méteres sávjában. Hiánypótló kiadványról van szó. Erről a Duna-szakaszról ugyanis még soha nem készült turistatérkép. S hogy készüljön, ahhoz a kez­dőlépéseket még 1971-ben a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal tette meg, s akkor csu­pán egy baranyai Duna-térkép érdekében. Megyénkénti Duna- térkép azonban nincs (kevés ér­telme is volna!), a magyaror­szági Dunát ugyanis három szakaszra osztották: országha­tár—Esztergom, Esztergom—Du­naújváros, Dunaújváros—or­szághatár. Az elsőről ismere­tünk szerint nincs térkép, a má­sodikról már jelent meg térkép, s most itt a harmadik, a miénk, ami a Mecsek Tourist irodáiban már kapható is. A kanyargó Dunát nyolcmé­ternyi térképcsíkon 11 — egy­máshoz illeszkedő — részletben ábrázolták 20 ezres méret­arányban (1 km a térképen áb­rázolva 5 cm), s van hórom kü­lön térkép is. Az egyik Bogyisz- ló és Pörböly között a gemenci természetvédelmi területet, a másik a faddi Duna-ág környe­zetét Fadd és Dombori között, a harmadik pedig a Baja es Báta közötti területet a Nagy- Pandúr szigettel ábrázolja. Mit tud a Duna-térkép? Mindenekelőtt azt, hogy tö­kéletesen eligazítja ezen a Du- naszakaszon őzt, aki evezős vagy motoros csónakkal vizre- száII, s végig akar csurogni a folyón, vagy csak helyi Kirán­dulásokat akar tenni. Jelzi a gátakat, a víz sodorvonalát, a zátonyokat, a sekély vízmélysé­gét, az örvényeket, forgókat, a limányokat (az értelmező szó­tár szerint ez olyan örvényes hely, ahol ez a veszély sziklás, szirtes mederrel párosul), az oldalirányú sodrásokat, a kikö­tőhelyeket és azokat a helyeket, ahol nem szabad kikötni, az úszó és parti jeleket és még sok mindent a vizen — a Du- na-torkolattól visszafelé számí­tott folyamkilométerrel együtt. Legfeljebb egy dolgot hiányol­hatunk: egyetlen benzintöltő ál­lomás jelzését nem látjuk a tér­képen a Duna partján. De ez nem is a térkép hibája. Csu­pán azt dokumentálja, hogy mindeddig nem gondoltunk o Dunán zajló motorcsónakos tu­rizmusra. Legalábbis ebben o térségben nem! H. I. Előbb azonban megmutatta a külföldre készülő szolid for­májú, rusztikus ebédlőgarnitú­rákat, tálalókat, melyeket a Benelux-államokban árusít egy NSZK-beli nagykereskedő. A megrendelő hozza a mintát, a bajaiak egy ellenmintát készí­tenek, majd következik a meg­rendelés. Külföldről származik a bútorok vasalása, továbbá a szükséges lakk és pác is, mely devizamentes importtal kerül a gyárhoz. A Bácska Bútoripari Vállalat 1979-ig tulajdonképpen alig különbözött hagyományos gyár­tást folytató többi bútorgyá­runktól. Ekkor export-árualapot bővítő 'hitelt kértek rusztikus bútorra, szerződést kötöttek a külföldi vevővel, aki kiválasz­totta a szükséges NSZK-gépe- ket, a technikát. Az 57 millió forintos beruházás 1981-re be­fejeződött, és az akkor 70 mil­liós termelési értéket 1982-re 113 millió forintra növeltük. A beruházás megkezdésekor 10 millió forint értékű volt a dol­lárexportjuk, a következő, 1980- as évben 24,5 millió, 1981-ben 46 millió forint érték — dollár­ban. Ez a sikersorozat tavaly meg­torpant. A bajaiak csökkentet­ték exportjukat, és idehaza ad­ták el —1 nagy sikerrel — a bú- torcikat. — A vásárlók közül nem ke­vesen szeretnének nemes anyagból készült, szépen for­mált bútorokat vásárolni. ■Könnyű-e hozzájutni a Bácska- bútorhoz? — kérdeztük Fehér János főkönyvelőt. — Bútoraink valamivel drá­gábbak futószalagon készülő társaiknál, mégsem tudunk annyit gyártani, amennyit ne vennének meg idehaza. Pedig a kereskedelem alig rendel a bútorainkból. Tavaly mintákat adtunk az üzletekbe, ott felvet­ték a rendelést, és ha összejött a rakomány, mi szállítottunk. A nagyon népszerű Melódia-szek­rénysorra most például kétsze­resére hosszabbodott a várako­zási idő, mert nagyon sokan keresik. Milyen lesz a Gyurkó-Hernádi-Jancsó-színház ? Megsértődtek a bajaiak a színháztörténészekre, mert azt írták a dr. Németh Antal szer. késztette, máig egyedülálló értékű Színészed Lexikonoan, hogy: „A bajai színészet tör­ténete csak a XIX. század 20- as éveire nyúlik vissza, ami­kor az erdélyi és a székesfe hérvári társulatok szabadkai és zombori vendégjátékuk al­kalmával Baját is érintettek. — Mi az, hogy „csak"? — kérdezgették a bajaiak. Hi­szen melyik hasonló nagysá­gú helység szinészettörténete nyúlik még ennyire is vissza, mint ezé a három bácskai városé: Szabadka, Zombor, Baja? Sőt, a negyedik, Új­vidék az 1840-es évek elején Bajával együtt lett a pécsi színház játékhelye. De a múlt században sokszor ie- hajózott Bajára a pesti Nem­zeti Színház is. Az egykori „Bácskai Színház" pedig té­len Zomborban, nyáron Ea­• • Örkény István és a Falu rossza ján játszott. Tehát -semmiféle „csak" nem jogos. Ennyit a múltról. De van .ennek a városnak színházi jelene is. Nemcsak a Kecs­keméti Katona. József Szín­ház évtizedei révén, melyek­kel a háború után pezsdítet- te Baja színi kultúráját: min­den évadban május elejétől július közepéig otthagyta Kecskemétet, és Baján ját­szott. Hanem ennek a társu­latnak az idei sikere is iga­zolja, hogy Baja éhes a szín­házra. A kecskemétiek idén június 25-től július 3-ig ját­szották a Duna menti város­ban. Baja ízlését igazolja, hogy nem könnyű műnek, Ta- deusz Rózevicz: Fehér há­zasság című darabjának há­rom előadása után a negye­diket is el kellett játszani. Most pedig ezt a várost is érinti a magyar színházi élet szenzációja: a Gyurkó László—Hernádi Gyula—Jan- csó Miklós hármas vette át a Kecskeméti Katona József Színház művészeti irányítá­sát: Hernádi Gyula művészeti vezető, Gyurkó László fődra­maturg, Jancsó Miklós főren­dező minőségben. Egyelőre öt színházi programot szeret­nének megvalósítani, s ebből az egyik: — A „Szomszédvárosok színháza." — mondja Herná­di Gyula. — Nem Kecskemé­ten, hanem Bács-Kiskun me­gye többi városában külön bemutatókat rendezünk, ki­sebb színpadokra tervezett, könnyen mozgatható díszle­tekkel. Tehát megfordítjuk a sorrendet: nem kecskeméti előadásokat viszünk le, ha­nem a megye városai kapják az elsőséget. A „Szomszéd­városok színháza" természe­tesen Kecskemétre, továbbá más megyékbe is elmegy, ha Bács-Kiskun említett városai­nak ellátása mellett futja még az időből. Tóth Ede: Fa­lu rossza című népszínműve lesz az első bemutató, de Ör­kény István átdolgozásában. Rendező: Galkó Balázs. A bajaiak vágya pedig: náluk legyen a premier. Földessy Dénes A bajai üzem nyugati exportja ismét felfelé ivei a tavalyi hullámvölgy után. Új partnereknek, több kis tételben a tavalyi kétszeresét exportálják. Ugyanakkor gondolnak a hazai vevőkre is. A bajai vállalat tehát kínálja, a vevő vásárolná ezt a fajta bútort — és talán egyszer a kereskedelem is felfigyel a hagyományos megjelenésű bútor világdivatjára. ■ Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents