Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-04 / 183. szám

A fejfájás Jópontja Gyógyító Hí Megalapozatlan bizalmatlanság A közelmúltban rendezték meg Szófiában az akupunktúrá­val foglalkozó o-rvosok világ- kongresszusát. Hazánkat — töb­bek között — a Kaposváron élő dr. Marton Sándor nyugalma­zott főorvos képviselte. A ma­gyar résztvevőik saját kutatási és gyakorlati eredményeikről számolhattak be a konferen­cián. A hetvenéves orvost az akupunktúráról, arról a gyógyí­tási módról kérdeztük, amelyet még mindig bizonyos miszti­kum, megalapozatlan félelem, bizalmatlanság vesz kerül. — A tűszúrásos gyógyítás egyike a helyi érzéstelenítési módoknak? — Azt hiszem, Magyarorszá­gon dr. Szabó Józsefet lehet az akupunktúra atyjának tekinteni. Tőle kaptam az első könyveket, és az ő segítségével jutottam ki Kínába, amely köztudottan az akupunktúra őshazája. Jó- héhány műtétet láttam, ahol valóban érzéstelenítésre hasz­nálták. Például olyan pajzsmi- rigyműtéteket, amelynél egy fájdalomcsillapító gyógyszeren kívül csak a csuklóban forgatott tű volt az érzéstelenítő, és a beteg jól érezte magát. Az or­vossal a műtét alatti beszélge­tését magnószalagon őrzöm . . . Természetesen nemcsak ez a tűszúráso: gyógymód egyetlen felhasználási területe. Számos betegség gyógyításánál lehet eredményesen alkalmazni. — Ön miiyen betegségeket gyógyít vele? — Elsősorban reumatológus- nak valilom magam; a derékfá­jáson, a porckorongsérven kívül a lábfájdalmakat, az ízületi gyulladásokat, de eredménye­sen kezelem például a gyomor­fekélyt is. — Ne haragudjon a laikus kérdésért: ilyenkor hova szúrja a tűt? — Ez az, amit nagyon kell tudni! A kínaiak, és az aku­punktúrát továbbfejlesztő orvo­sok pontosan feltérképezték az emberi testet, és úgynevezett okupunktúrás pontokat találtak, ahol azok az idegek vannak, amik kapcsolatban állnak bizo­nyos testrészekkel. A gyomorfá­jásnak ilyen jó pontja a térd alatt helyezkedik el, ez az úgy­nevezett cu-szan-li pont, (ami — nem biztos, hogy szó sze­rint így hangzik kínai nyelven — három mérföldet, vagy három falut jelent). Ha a katonának ezt a pontját megszúrják, akkor három falun is végigfut fáradt­ság nélkül . . . Ugyanígy a fej­Ho az „egy pénzért több ru­hát" után nem kérdőjel, hanem fekiáltójel lenne, akkor a föl­hívást jól sikerült reklámnak könyvelhetné el az üzlet, ame­lyik így akarna minél több vá­sárlót toborozni. Csakhogy ez­úttal nem ilyesmiről van szó ... Ha önnek butikja lenne, va­jon hogyan fogadná, ha a kará­csonyra vásárolt ruhát valami kifogással húsvétkor vinnék vissza, s követelnék érte a vétel­árat? S vajon mit szólna ehhez olyan valaki, aki áruházban vagy más állami üzletben dol­gozik? Nem látszik túlzottan valószínűnek, hogy a fél éve használt holmit visszavásárol­nák. Pedig mostanában elhara­pódzott egy új „divat", mégpe­dig azóta, mióta egyre több maaántulajdonú butik nyílt. Igen „leleményes” ötlet született meg és terjed el a vásárlók — szerencsére még — szűkebb kö­rében. Vesznek egy ruhát, hogy az előbbi n<s|rlánál maradjunk, karácsony előtt, majd úgy tavasz felé a téli holmit visszaviszik valamilyen reklamációval, s kö­vetelik az árát. Mindezt több hónapi használat után. S ahogy nekünk elmondták, az arrogáns fönepés után sokszor célt is ér­tek a reklamálók, végül is visz- szakapták a pénzt. Lehetett hát ugyanazért a pénzért új ruhát venni. Ugyanez megismétlődött a tavasszal vásárolt ruhával ak­kor, amikor váratlanul nagy me­leg lett. Ekkor jött rá az illető, hogy a ruha felső része szűk . . . Nem is egy, három rendelet is foglalkozik a vásárlói rekla­mációkkal: lehet a ruhát kicse­rélni, értékcsökkentéssel adni, kijavítani, sót előfordulhat, hogy vissza is kell venni. Csakhogy nincs benne a rendeletekben, hogy mennyi időn belül lehet visszavásóroltatni a ruhát. A KISOSZ tájékoztatása szerint pénzt visszakövetelni csak reális időn belül lehet, általában az első mosás vagy kezelés után, de ez. a „reális" idő nemigen haladhatja meg az egy hóna­pot. Sok fórumon foglalkoznak a fogyasztói érdekvédelemmel, ám a fogyasztó sem eshet át a ló túlsó oldalára! A pénz ilyen­fajta forgatása, bár nem ügyet­len, de jogtalan. D. Cs. fájásnak is megvan a maga jó pontja a kézen, a hüvelyk és mutató ujj 'között. Ennék a pont­nak — a hegopontnak — a 'kezelésével nagyon eredménye­sen gyógyítom a fejfájást.. . — Mi a szerepe a tűszúrás­nak? — Az akupunktúrás pontok in­gerlésének hatására az agyban olyan anyagok szabdulnak fel, amelyek az idegsejtek közötti átvitelt végzik. Nagyon érdekes, hogy egyik-másik a morfiumhoz hasonló 'hatást vált ki . . . Fon­tos 'azonban: az akupunktúra mindenképpen kiegészítő mód, ugyanakkor csak a körülmények gondos feltárása után, lehet alkalmazni. S. M. Üueg­kiällitäs Az üvegipari Művek sal­gótarjáni öblösüveg­gyárának kiállítása nyílt meg ma Bonyhádon a Vö­rösmarty Mihály városi Művelődési Központban. A július 28-ig tartó tárlaton a kétezerötszáz dolgozót foglalkoztató és évenként nyolcezer fajta üvegárut megformáló gyár változa­tos termékeit mutatják be. Köztük a külföldön, távoli világrészeken is híressé vált vázáit, csillárjait, csi­szolt és festett üvegeit, mű­vészi tárgyait, egészség- ügyi, laboratóriumi, ház­tartási, vendéglátóipari üvegtárgyait. Szemlére te­szik azokat a folklorisz- tikus és más modern min­tájú üvegáruikat is, ame­lyekkel a sokféle ország­ban rendszeresített ma­gyar hetek bemutatóin is részt vesznek.- B. L. Monoklik, lorgnonok, csíptetek GO- Szemiveggyűjteiény Rikkancsok voltunk a Balaton-parton Ebből sem marad... fi) Hétfőn mindent elolvas(ná)nak — írni még csak könnyű az újságot, de eladni, az ám a ne­héz! — mondta egy ismerősöm, merthogy az újságírók mindig elégedetlenek a példányszám­mal. A múlt heti HDN például 72 ezer példányban jelent meg, s ebből alig ezer jutott a Bala- ton-partra: éhből Fonyódra 400, Siófokra 200. Ennél többet is megvesznek a parton — vélekedtünk K. F. kollegámmal, annál is inkább, mert kaptunk észrevételeket, hogy a Dunántúli Napló mel­lett a Hétfői Dunántúli Napló is hiánycikknek számít az üdülő­helyeken. A HDN különben úgy jut el a Balaton-partra, hogy vasárnap éjfélkor, amikor a nyomdagép elkezdi ontani a példányokat, a szerkesztőséq valamely gépko­csi-tulajdonos tagja felveszi a pécsi nyomdában az üdülőhe­lyekre címzett zsákokat, benne a lapokat, hogy azokat fél há­romig a Siófokon várakozó pos­tavagonhoz Juttassa: a hajnali vonatból osztják aztán tovább a lapot. Múlt hétfőn amikor alig több mint ezer HDN-t „hívtak le” a Balaton-partra, mint alkalmi árusok kértünk plusz kétszáz példányt — ezek árusítását ki­lenc óra után kezdtük a fonyód- ligeti úttörőtábor mellett. — Hétfői a Dunántúli Napló, itt a Hétfői! . . . hangomat re­kedtesre „vettem", olyanra, melyre emlékeztem diákkorom nagy rikkancsai nyomán. Az ABC környékén nyomban elkelt húsz példánv — újságospavilon nincs a közelben —, az utolsó harminc példányon pedig fél kettőkor adtunk túl a keszthelyi strandon, amelynek bejáratánál Egy mániákus maharadzsa... Tigris a Vörös Könyvben Egy tigrisbőr is árverésre került az idei pécsi kisállat­kiállításon és -vásáron, s el is kelt 10 500 forintért, mint ar­ról a HDN legutóbbi számá­ban tudósítottunk. Tulajdon­képpen áron alul cserélt gaz­dát. Alighanem csak azért ke­rülhetett árverésre, mert állat­kertben elhuHolt példányé volt, s nem vadászzsákmány. A tig­risnek ugyanis minden alfaja ott van már a Nemzetközi Ter­mészetvédő Egyesület által a kipusztulással fenyegetett állat­fajokról folyamatosan vezetett listán, a Vörös Könyvben (Red Data Book). Több ország — elsősorban a Szovjetunió és India — rezer­vátumokban próbál megfelelő életteret és biztonságot terem­teni a megmaradt tigrisállo­mánynak. így is kérdéses: nem túl későn születtek ezek az in­tézkedések? A századfordulón a becslések szerint még 100 000 tigris élt Ázsiában, Anatóliától a Csendes-óceánig. Ma legfel­jebb ha 4000. Indiában 80 év­vel ezelőtt még 4000 tigris élt, egy tíz, évvel ezelőtti tigris- népszámlálás szerint már- csak 1830. Ez alig valamivel több, mint amennyit egykor egy mániákus vadásznak bi­zonyuló maharadzsa lőtt ki sa­ját kezűleg: 1300 példányt... De nemcsak a tigrisekről van szó. A védett állatokkal, illetve a bőrükkel folytatott kereskedelem virágkorát éli Nyugaton: évente több mil­liárd dolláros forgalomról be­szélhetünk. Annak ellenére, hogy alig egy évtizede 59 ál­lam csatlakozott a veszélyezte­tett állatfajokkal való keres­kedelmet korlátozni, tiltani szándékozó washingtoni ter­mészetvédelmi egyezményhez, egy-egy évben legálisan vagy fekete piacon például legalább 700 tonna afrikai elefántcsont, kétmillió krokodilbőr és félmil­liónyi védett macskaféléktől származó bőr kerül forgalomba. Aligha kétséges: mégiscsak az ember a legveszedelmesebb — s legkönnyelműbb! — ra­gadozó a Földön . .. D. I. van ugyan pavilon, de HDN-t nem kap árusa a Keszthelyre érkező 70-ből ... No, először is az anyagi mér­leg: a kétszáz példány után ke­reken hetven forint jutalékot kaptunk a postától, s összejött 53 forint 80 fillér borravaló. A 2,20 forint árú HDN-ért általá­ban 2,50-et, 3 forintot adtak az emberek. Ugyan egy negyed- naoi rikkancsság nem elegendő mélvebb következtetések levo­nására, kollegámmal megálla­pítottuk^ borravaló nagyságá­ból arra is lehet következtetni, ki milyen munkával keresi fize­tését. A bélatelepi bónyászüdü- lőben többnyire kiszámolták a 2,20-at, a maszek zöldséges nem kért vissza az öt forint­ból .. . A férfiak a sportszolengekre haraptak jobban, a nők az aerobic-ra ... A tartósan sörö­zők nem vesznek újságot, a na­pon aszalódók annál inkább .. . Amíg von kiolvasatlan újság a strandolóknál addig nem vesz­nek úiat. de délidőben, amikor már félredobták a reggel meg­vett lapokat, kapva kapnak az újabb olvasnivalón . .. Mondja is kollégám, a Balaton-parton még a Filatéliai Szemlét is el­adná a horgászoknak, különö­sen, ha nem jön a kapás . . . Tudni kell, melyik strandra kik járnak, volt olyan ugyanis, ahol magyart nem találtunk, csak a kabinosok között... a lengye­lék meg igazán nem HDN-t ol­vasni jöttek a partra. Átlagban 10 percet töltöttünk egy-egy helyen, vasúti átjárók környékén, élelmiszerboltok be­járatánál, s talán nem ered­mény nélkül: kétszázzal többen jutottak hozzá lapunkhoz, amelyből egyébként ma kétezer jut el a balatoni nyaralókhoz . . . Reméljük, ebből sem marad egy sem az árusoknál. B. L. Ritka és drága hobby a szem­üveggyűjtés, ugyanis nehéz hoz­zájutni a gyűjtendő tárgyhoz, akár régi vagy új az. A keretek például öröklődnek családon belül. A nyeles lorgnont, mint ereklyét őrzik, főként az arony és ezüst bevonata miatt. A pécsi vásárban egy törött szemüvegért 300—500 forintot is elkérnek. Divatba jöttek a régi gyártmá­nyok. Az idősebbeknek a 40— 50-es évek félholdkeretű, míg a fiataloknak a 30—40-es évek kerek üveqű, rugós szárú szem­üvege kell. A muzeális értékű keretek, csiszolt üvegek legfel­jebb a hajdani látszerészek ha­gyatékából szerezhetők be. Gyulai György 37 éves pécsi lótszerész másfél évtized alatt csaknem száz darabból álló gyűiteményt alakított ki. (A faj­taszám meghaladja a hetvenet.) Saját szemüvegjeit is eltette, hisz évtizedek múlva mindegyik ritkaságnak számít majd. Az Or''T'?T Vállaló1 pécsi, 82-es számú boltjának vezetője a Szemüvegtörténet című tantár­gyat tanította hosszú időn át és a szemléltetés végett gyűjteni kezdte egyebek között a szem­üvegláncokat, a monokli tarto­zékát, p bársonyszalagot, az előállítással foglalkozó egykori írásokat. Kollekciója alapján a századfordulótól napjainkig nyomon követhető a magyar és a német szemüveggyártás. Lát­hatjuk a Zeiss Művek, a Ro­denstock és a Rathenov cég legszebb termékeit a házi ösz- szeállításban. Különféle ezüst alkatrészek, hajszálvékony ne­mesfém- és félrecsapható kere­tek, alig két centi átmérőjű, le­heletkönnyű üvegek, dioptriásra csiszolt kirakatüveg-darabkák sorakoznak a finoman kibélelt kartondobozokban. Érdekesek a rugózó csíptetők, a szempilla nagyságához igazított monoklik, a könyvlapon tolt olvasógöm­bök. a félszeműek által használt fordítható keretek. Mind a rég­múlt korok látszerei, kecses, miniatűr alkotások. A leggazdagabb anyag a hgr- mincas évekből származik. A legrégibb a 19—20. század for­dulóján 'készült, ebből a típus­ból a weimári Liszt-házban is őriznek egyet. Észrevehető, hogy az utóbbi egy-két évtizedben a szemüveq mindinkább divatcikk is. Míq korábban a barna, feke­te és vízszínű keret volt az ural­kodó, add’n naoiainkban tel­jes a színskála. A keretek for­mája pediq most már szinte egzotikus. A pécsi gyűjtő gyártástörté­neti érdekességeit már bemu­tatták az OFOTÉRT Vállalat és a Lótszerész Szövetség által szervezett szemüvegtörténeti ki­állításon. Gyűjtési szenvedélyé­vel egyedülállónak számít me­gyénkben. Gyűjteményét az OFOTÉRT oktatási kabinetjének ajánlotta fel. Csuti i. tietföi □ Egy pénzért, több ruhát?

Next

/
Thumbnails
Contents