Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-30 / 209. szám

A nyolcszázadik esztendő Almamelléken Jó ivóvíz lesz, népművelőre még várni kell Uborkaszezon Almamelléken, itt a Zselic kecses dombjai között, csupán egy valami látszott biztosnak a hetvenes évek közepén: a múlt. A jövő kilátásait illetően a bizonytalan jelző szépítés­nek hatott. A „központi szerep­kör nélküli” falvak közé be­soroltatván, csendes halódás­nak indult a község. " Ma már derűlátóbbak az itt élő emberek, s ez a házakon is meglátszik. Kevés kivétellel szépen meszeltek, virágosak a porták faluszerte. Most éppen vízvezeték készül, építik a klubszobát. És készülnek a nyolcszáz éves évfordulóra. Amikor kevéssé ismert falu­ba indul az ember, fogódzót keres. Néhány embert, akinek adni lehet a szavára. Almamel­léken sikerült két kitűnő em­bert találnom: Specht József tanárt, a község párttitkárát és Hon/áth J. Gyula esperes-plé­bánost. A falu és a környék törté­nete kisujjában van az esperes úrnak, azért tőle kérdem az el­ső adatokat. Sorolja is a nyolcszáz év dióhéjba foglalt történetét: — A „Szent Egyedi határjá­rás” címen ismert, 1183-ban, III. Béla uralkodása alatt kelt okiratban találkozhatunk elő­ször a község említésével, ak­kor még Almatő néven. A tö­rökvész utáni kimutatások há­rom faluról tesznek említést ezen a környéken: Szulimán- ról, Szentlászlóról és Almamel­lékről. Akkoriban félig horvát, félig magyar népesség lakta a községet. A németek betelepí­tése 1775-ben kezdődött meg, s a múlt század végére már ők voltak többségben. Nagyon gazdag falu volt ez, hatszáz- nyolcszáz jószágot lehetett megszámolni az istállókban. Kicsit komikusnak tartom, ami­kor mostanában azt emlege­tik, hogy ez rossz adottságú vidék, nehéz a mezőgazdaság helyzete. Érdekes módon na­gyon jól megéltek ugyanebből a földből az emberek néhány évtizeddel ezelőtt. Való igaz, Almamellékről szólván nehéz elhallgatni, hogy az utóbbi években folytatott szakszerűtlen gazdálkodás mi-. att elposványosodtak a rétek, elgazosodtak az egykor híres legelők, s hogy a kiirtott er­dők helyén bozót nő. Kevés olyan emberrel beszéltem a községben, aki örömmel emle­gette volna, hogy a termelő- szövetkezet 1972-ben egyesült a szentlászlóival. A szövetkezet leromlása is meggyorsította az elvándorlást és a társadalom perifériájára szorult emberek betelepülését a faluba.- A kegyelemdöfést — úgy látszott - a szigetvár-kapós­6. HÉTVÉGE vári vasútvonal megszüntetése adta meg ennek a tájnak — vélekedik Specht József.—Csak ma látjuk igazán, mekkora ér­ték volt ez a vasúti pálya. Az autóbusz-közlekedés bizonyta­lan és drága, a szállítás is sokkal bonyolultabb. Amíg ment a vonat, semmiből sem állt bemenni Kaposvárra. De a növényvédőszerért is harminc­hat forinttal többet fizetünk, mint a városiak: ennyibe kerül a busz Szigetvárra. Specht Józsefné, a Népfront elnöke, az óvoda vezetője. Hármasban indulunk sétára. A főutcán a vízvezeték árkát takarják be a munkagépek. — Húszezer forinttal járult hozzá minden család, de tíz év alatt kell ezt az összeget befi­zetni — mondja a párttitkár. — Nagy szerencse ez a törpevíz­mű, mert az utóbbi években erősen nitrátosak voltak a ku­tak. Beérünk a falu központjába. — A templomunkat is szépen rendbe hozták, szintén az év­fordulóra — mutatja a párttit­kár. — A „templomunkat?" Elneveti magát: — Nézze, nagyon butának kell lennie annak az embernek, aki nem örül, hogy egy szép épület nem hulló vakolattal éktelenkedik a falu közepén. Nagyon rossz állapotban volt a templom, ráfért a tatarozás. Nekünk most az a dolgunk, hogy a templom körüli középü­leteket legalább ilyen szépen rendbehozzuk. Az óvoda alatti pincében — egykor dézsmapince volt — klubot készít a község társa­dalmi munkában. Csak legyen hozzá elég fiatal! Egyébként az óvodának is története van: pénze nem volt a községnek óvodaépítésre, így aztán egy éjszaka kidőlt az épület egyik fala. Hogy, hogy nem: a követ­kező éjjel kidőlt a másik. Ily módon, ha beruházásra nem futotta is, felújítás címén lehe­tett óvodát építeni. Almamelléken diákotthon is van (miért ne, ha a szomszé­dos Ibafán lehetett?), de most csendes az épület, vakációra mentek a lakók. — Tulajdonképpen a járás­nak van szüksége rá, mert a- környékből inkább bejárnak a gyerekek — mondja Specht József a kihalt udvaron. — Negyven személyes az otthon, zömében cigánygyerekek lak­ják. Olyan halmozottan hátrá­nyos helyzetűek, hogy nem ket­tő, de tíz „h"-betűt kellene a nevük után tenni. Jó volna, ha a tehetséges gyerekekkel is kü­lön tudnánk foglalkozni — te­szi hozzá. A tanácsházán vb-ülésre ké­szülnek, miattam van nagy ké­sésben a párttitkár. Almamel­léken a közigazgatás sem egé­szen a szokványos: itt társa­dalmi tanácselnök van, egy vasutas. A titkár, Benes Sán­dor, Szigetvárról jár ki. Szóba hozom a vasútállomás épüle­tét. Legutoljára a Kihajolni ve­szélyes című filmben játszott szerepet, azóta egyszer tartot­tak benne jól sikerült szilvesz­teri mulatságot a falu fiatal­jai.- A községnek nincs rá pénze, hogy átvegye, rendbe­hozassa — mondja a titkár. — Ügy tudom, hogy egy pécsi maszek vette meg, szerintem lebontásra.- Büfét akar benne csinál­ni, én úgy hallottam — szól közbe az egyik vb-tag. Pompás kultúrházat, vagy falusi turistacentrumot lehetett volna kialakítani.- Úgy veszem észre, a tör- pevizmű létesítése meglendítet­te a község szekerét - tűnő­dik el kalauzom. — Rövid időn belül három fiatal házaspár vett telket a faluban. Terület van bőven, tárt karokkal vá­runk mindenkit. Kár, hogy helyben kevés a munkaalka­lom, s délután négykor —ami­kor bezár a posta — megszű­nik itt az élet. A népművelői státuszt elvették a falutól, a tanárok egy része kijáró Szi­getvárról, illetve bejáró a szomszéd községekből. Ez utóbbi a jobbik eset, mert leg­alább ott, a nálunknál még kisebb falvakban is lakik egy- egy értelmiségi. Az agrárszak­emberek sajnos nem iparkod­nak közelebb jutni a munkate­rületükön az eldugottabb fal­vakban élő emberekhez. Almamellék augusztus 20-án ünnepli „anyakönyvezésének" nyolcszáz éves évfordulóját. Ta­lán egy újabb nyolcszáz év re­ményében? Havasi János Vegye igénybe szolgáltatásainkat ernyő-, táska-, játékjavítás, szőnyeg-kárpitozott bútorok tisztítása, kárpitozott bútorok javítása, áthúzása, függönyvarrás, gyermekruhavarrás, -átalakítás. PÉCSI TEMPÓ ALT. SZOLG' SZÖVETKEZET, Pécs, Kossuth L. u. 63. Pécs, Bajcsy-Zs. u. 5. Telefon: 12-618 Négyfejű borjú, Loch Ness-i szörny, yeti-ember, megölte apját-anyját-hogy-részt- vegyen- az-árvák-vacsoráján, feltalál­ták a vízhajtású robbanómo­tort, nincs viperaveszély a Sé­tatéren ... — kellettek a szen­zációk az úri publikumnak nyáridőben, amikor a nörszök elvitték a gyerekeket, s szü­neteltek a színházi előadások; pletykát legfeljebb az jelentett, mily szerelmi Mezonok történ­tek a kánikula lefüggönyözött ablakai mögött, merthogy a panamák, sundám-bundám ügyletek beérési ideje sem nyárra esett, ha megértek egyáltalában a nyilvánosságra ezek az ügyek. A nyári uborkaszezon örö­meiből természetesen nem mindenki szakasztott magának, aki a földet, vagy a föld alatt a szenet túrta, nemigen törő­dött a szörnyekkel, kacsákkal, csodákkal, legfeljebb annyit szólt róla, na, megint milyen hülyeséget írt az újság. Az uborkaszezon meg mit- sem törődött az idők változá­sával, még ennyit sem válto­zott, mint az üvegvitrinek por­celánfigurái, pedig Mária le­vetette kék palástját, leguggolt és búgócsigát pörget azóta is kislányként. A nyári uborka- szezon meg bekövesedett gon­dolatainkba. Úgy teszünk, mintha még mindig békés pol­gári békeévek lennének. A boltunkban meg nyolc szem repedt, ütődött, poshadt para­dicsom kínálja magát, ha len­ne egy kiló, akkor harminc fo­rintért. A festett vászon, a léc­keret függetlenítette magát a tárgyak törvényei alól, s fittyet hány a ma már csuklásig em­legetett piac törvényeinek. Hol az az uborkaszezon, amikor idén talán először a maszek zöldséges valamivel olcsóbban árulja szebb portékáját, mint a bolt az ő fonnyadt, csak színielőadások megbuktatásán alkalmazható áruféleségeit — szintén csak meghazudtolva oz oly sokat emlegetett piac tör­vényeit. Ez a piac is olyan, mint az uborkaszezon, már rég nincs, már régen nem úgy létezik, mint ahogy hivatkozunk rá: a zöldségpiac sem a kereslet-kí­nálat, s az értékarányos ár tör­vényei szerint működik, miért éppen a világpiactól várjuk, hogy játékszabálytörvényei megegyezzenek a szabadver- senyes kapitalizmusnak az absztrakció kedvéért már ak­kor is leegyszerűsített piaci törvényeivel, aztán meg cso­dálkozunk, hogy mai munkánk holnap mit sem ér, ha kitesz- szük e fétisizált piac értékíté­letének. Mentsük tehát tegnapi mun­kánkat — csak az lehet olyan naiv, aki évek hosszú során jött arra rá: hiába kuporgatja forintjait, hogy menteni pró­bálja, s jelentkezik ötvenezer forintjával, befektetni oda, ahol legalább értékét megőrzi, merthogy fiatalnak nem mond­hatja magát, magasabb ka­matú szerződést nem kötnek vele, meg különben is, mert éppen nem fiatal, tudja, a pénz, papírra nyomtatva le­dér gyermeke az általános egyenértéknek,. ércre verett- nek, egyre olcsóbban adja magát; kacagja a belső, sa­ját érték nélküli hitellevél a tegnapi munkájából ma pi­henni akarót. Vágyót. Jön ötvenezer forintjával, szeretné megmozgatni, hasz­nos dologra fordítani, hogy a haszonból legalább annyit megkapjon, amennyit teghapi munkája ért, s amit akkor el is ismertek, nem tehet arról, igazán, hogy neki tegnap kel­lett dolgoznia; minden tegnap kellett valakinek dolgoznia. Mivégre — a tegnapok sora ahelyett, hogy őrizné, kíséri fe- nyegétve, el nem engedve, ta­lán az az ötvenezer forint se­gít megenyhíteni a zorddá vált tegnapokat, hiába mondom neki, költse el gyorsan, aztár éljen hitelre, de mire költs« ma, amikor neki holnap lenn« rá szüksége, de holnapra .. Ennek magyarázhatom a pén: forgási sebességének és a; élénk gazdaságnak az össze függéseit, talán az is csak ré gén volt igaz, régen, amiko a lányok is reppentek, perdül tek — most táncolj akárme lyikkel, mindenre azt a háron mozdulatot teszi, akár három negyed, akár négynegyed akár öthatod ... csak néha egészen ritkán forgatják mec a világot maguk körül, abbar sincs köszönet, őrülten, ritmu: nélkül, nem tánc az már, be gerjedt flipper szerencsekere ke tud csak ilyen gépies őrölt séggel peregni. Mit akar ez az ötvenezer fo rintjával, azért már telket sen kap, befektetésre érdemeset mit akar ez a tiszta piaci tör vényekkel, amikor a piac al világa nullákkal nagyobb ősz szegeknek ásott már hatókon; föld alatti csatornákat; mesé lik, folyamok húzódnak a mély ben, áramlanak a maguk tör vényei szerint, tud-e ő erről' Csak csodálkozik, ha a felvilác hideg szele valahol befújja c futóhomokot valamely meg gondolation föld alatti pata kocskáról, s az szennyes for rásként megmutatja magát milliók kavarognak e kis for rásban is, inni kellene belőle hogy az ötvenezerrel lehesser valamit, de megfertőznie ma­gát nem akaródzik, pedig csal kortyolni kellene e forrásból talán csak nézni is elég len­ne egy darabig, hogy meg­sejtsük a mélyben az óceánol áramlatait, s jó helyre dobjul ötvenezer forintunkat. De ő vágyik a napfényre neki csak ez a megtakarítót ötvenezer forintja van, nem tehet róla, még nem tudjc mit csináljon vele, s értetlenül nézi azokat, akik már villái építettek, akik már szőlőt vet­tek, akik már régi porceláno­kat vettek, akik már arany kar. kötőket vettek, akik már bejár­ták Európát, be Amerikát, be Japánt, akik már bejárták a: egész világot, s már nem tud­nak mit csinálni a pénzükkel. A még és már tipródik a szűkülő parton, mint az őzek árvízkor, ugranának bele c mélybe, a föld alá rohanó fo­lyóba, dehát ösztönük irtózik még a fekete habzástól, ott tehetetlenkednek még-és-már- el-nem-költött pénzükkel, s otl sunyítanak mögöttük a nyert- pénzűek, az örököltpénzűek, a szerencsepénzűek. Tényleg, egy év alatt elvileg százmilliós lehetek, ha min­den héten ötösöm és tizenhá­rom plusz egyesem van, elvi­leg minden héten lehet, nyer­jek csak minden héten kétmil­liót: ugyan végtelenül kicsi a valószínűsége, ha lottózom, ha totózom, de végtelenül nagy ahhoz képest, ha nem, veszem hát a szelvényeket, fő­jön majd egy év múlva a fe­jem, hogy mit lehet tisztessé­gesen csinálni százmillióval jövőre Magyarországon, még az is meglehet, nem lesz gon­dom vele, mit tudom, mit mond az a sokat emlegetett világpiac, milyen új játéksza­bályokat vezet be, mire mond á-t, mire mond b-t, mire mond embargót, figyelembe veszi-e emberi jogaimat tegnapi mun­kámra, miközben emberi jo­gaimra hivatkozva megszorítja az állammonopolistapiacköte- let a nyakamon, s pörsingkó- szorút fon a homlokomra. De hol van a Veronika, ki kendőjén felfogja mai arco­mat, mindegy, hogy milyen ar­comat, vagy azt is devalválják holnapra? Hol az a kendő, amely megőrzi mai, emberi arcunkat? Áll itt az ötvenezer forintjá­val. Mit mondjak, hova vigye? Bodó László A Sopiana Gépgyár felvételt hirdet a következő munkakörök betöltésére: — gyakorlattal rendelkező gépszerelő lakatosokat — csökkentett munkaidő-beosztással öntvénytisztítókat — forgácsoló szakmunkásokat, valamint — férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezés: Sopiana Gépgyár, Pécs, Móra Ferenc u. 72., üzemgazdasági osztály. Telefon: 24-322 110

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents