Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-26 / 205. szám

1983. július 26., kedd Dunántúlt napló 3 Vélemények, nyilatkozatok a 9. Pécsi Iparí Vásárról DR. KŐROSVOLGYI LÁSZLÓ, a Budapesti Nemzetközi Vásá­rokat is rendező Hungexpo ve­zérigazgatója: — Először jártam a Pécsi Ipari Vásáron, s meglepetés volt számomra az a hallatlan lelkesedés, ahogyan rendezték, összbenyomásom nagyon kelle­mes. Meg kell azonban mon­danom, vásáruk szakmailag rendkívül vegyes, egy sor tech­nikai feltétel hiányzik. A vásá­rok specializálódásának korát éljük, ezért javaslom, a bőr- és bőrfeldolgozó-ipar termékeinek szakvásárává lépjen elő Pécs. Az egész bőrös vertikumot, a kapcsolódó ágazatokat be le­hetne mutatni, beleértve ebbe még a bőr- és bőrfeldolgozó­iparban használatos gépek be­mutatását is. Lehet mellé szer­vezni szakmai tanácskozásokat is. — Esetleg nemzetközi szakvá­sárrá is előléphetne a PIV? — Ennek megszabott tech­nikai feltételei vannak, amit a vásár jelenlegi helyén nem tud biztosítani. Tudomásom szerint a következő vásárt a Nevelési Központban és környékén kíván­ják rendezni, ebben látok fan­táziát. Egyébként leülünk majd tárgyalni a pécsi és a szegedi vásárigazgatókkal, hogy egyez­tessünk, s beszéljünk a hogyan továbbról. ASZTALOS FERENC vásár­igazgató: — A 9. Pécsi Ipari Vásár, bár látogatottsága elmarad az előzőétől, a kiállítók számát, a bemutatott termékeket és az üzletkötéseket illetően minden eddiginél nagyobb és színvo­nalasabb volt. Sok új céget — ötven új hazai kiállítót — üd­vözölhettünk, és ezúttal sokkal többen jöttek kifejezetten azzal a szándékkal, hogy üzleteket akarnak kötni, be akarnak kap­csolódni a magyar—jugoszláv határ menti árucserébe. A vá­sár hangsúlyai — az építő­anyagok, a háztáji termeléshez szükséges eszközök, a bőr- és bőrfeldolgozó-ipar termékeinek kiemelt bemutatása — jól ér­vényesültek. Elismerem, szak­mailag nem a legrendezettebb volt a vásár, a sportcsarnok ki­fejezetten az összevisszaság képét mutatta. Magyarázatul szolgáljon, sok új kiállítónk volt, akiknek helyet kellett szo­rítani, s az is igaz, a mostani hely nem alkalmas színvonalas ipari kiállítások rendezésére. Erősen úgy néz ki, két év múl­va máshol kell megrendeznünk a vásárt. — A mostani vásárral egy­idöben, a múlt hét péntekjén a Nevelési Központban megnyílt az országos bőrfeldolgozó-ipari szakvásár, melyet végleg Pécs­re helyeztek, s évente két alka­lommal tartanak. Nem lehetett volna valamiféleképpen össze­hozni a PIV-vel? — Ez most még nem sikerült, de az a tervünk, a kettőt együtt rendezzük. Egyáltalán, a Pé­csi Ipari Vásároknak a jövő­ben a bőr- és bőrfeldolgozó­ipari szakvásár jelleget aka­runk kölcsönözni. Visszatérve a most lezajlott seregszemlére, a Pécsi Ipari Vásárnak mostani helyén is sajátos hangulata, in­timitása volt, ami mindig vonzerőt gyakorolt a kiállítók­ra, akik kétévenként rendre megjelentek. ACÉL JÓZSEF, a Pécsi Cipő­ipari Szövetkezet elnöke: — Milyen lehetőséget lát ar­ra, hogy a PIV idővel nemzet­közi bőr- és bőrfeldolgozó-ipari szakvásárrá lépjen elő? — Először is mindenképpen meg kell oldani a Pécsi Ipari Vásár és a nyaranta ugyancsak Pécsett zajló országos bőrfel­Lezajlott □ 9. Pécsi Ipari Vásár, melynek eseményeiről, látnivalóiról és hangsúlyairól, a vásáron született üzletkö­tésekről naponta tudósítottunk. Most véleményeket, nyilatko­zatokat adunk közre — ki hogyan értékeli, a tapasztala­tok tükrében, hogy képzeli ipari vásárunk jövőjét. ■■ ■* • dolgozó-ipari szakvásár össze­hozását. A szakvásár kapcso­lódjon, de külön egység legyen a PIV-en. Azt azonban nem tartom kivitelezhetőnek, hogy mindezt nemzetközivé tegyük, tehát hogy a magyar cipőipar itt kösse üzleteit a külfölddel. Egy nyugati vevő nem fog azért eljönni Pécsre, hogy itt elad­janak neki cipőt. GAJODI JÓZSEF, a jugoszláv kiállítók igazgatója, a jugoszlá- vok kiállítását rendező eszéki Osijek Export-Import cég kép­viselője: — Milyennek látta kiállítá­sunkat? — Bizonyos áruféleségeket, a választékot és a minőséget te­kintve messzemenően színvona­lasabb volt az idei vásár, mint — Tapasztalataink szerint so­ha ennyi jugoszláv üzletember nem fordult meg a vásáron, mint most; magas rangú delegációk érkeztek, s ami feltűnt, nemcsak Horvátországból, de Jugoszlávia más köztársaságaiból is jöttek szép számmal üzletemberek. A vásáron, a határ menti árucsere keretében több millió dollár ér­tékben kötöttek üzleteket. — Tulajdonképpen a 8. Pé- esi Iparj Vásár nyitotta meg azt az utat, amit járunk, hogy nem­csak a határ mentéről, de egész Jugoszláviából meghívtunk cé­geket, jöjjenek el Pécsre, győ­ződjenek meg, vannak itt üz­leti lehetőségek. A Pécsi Ipari Vásár, mely valaha pusztán ter­mékkiállításnak indult, ma már határozott üzleti jelleget öltött. Még sohasem történt meg, már az első nap üzletet kötöttünk, amit továbbiak követtek. S ki tudja, hány új üzlet elindítója a két évvel ezelőtti. A legszebb rész a bőr- és bőrfeldolgozó­ipar kiállítása, tegyem hozzá, én magam személy szerint a bőr szerelmese vagyok. Ami itt felvonult, az világszínvonal. Na­gyon meglepett az élelmiszer- ipar kirakata, a termékek cso­magolása már megközelíti az európai színvonalat. Amj viszont a bútorokat illeti, nem azt mu­tatták, amire a magyar bútor­ipar képes. Úgy tűnik, a bútor­gyárak lebecsülték a vásárt. Amit láttam, leszámítva a stíl­bútorokat, többnyire olyan, amit nálunk odahaza már egy falusi boltban sem lehet eladni. Vi­szonylag kevés építőanyagot láttam. — Ha szabad nekem is szóvá tenni valamit, a jugoszláv kiál­lítók kirakata a Pécsi Ipari Vá­sáron évek óta ugyanaz, olyan áruféleségeket mutatnak be, amelyek úgymond már be van­nak járatva a határ menti cse­rében, vagyis jórészt a magyar fogyasztók előtt is ismertek. Mi ennek az okát — Nekünk, a jugoszláv kiál­lítást szervező Osijek Export-Im­port cégnek a feladata, hogy azokat a vállalatokat hozzuk Pécsre, akiknek áruit a határ mentj cserében forgalmazzuk. Ha módunkban állna, neveze­tesen ha nagyobb területet kap­nánk, akárcsak a Budapesti Nemzetközi Vásárokon, sokkal nagyobb választékot tudnánk megmutatni, egészen új dolgok­kal is jönni. Cégem például, csak építőanyagokból 130-féle cikkét forgalmaz, ezekkel akár az egész kiállításunkat meg­tölthettük volna. így aztán örü­lök, hogy a következő vásár — tudomásom szerint — már nem itt lesz, s hogy—■ amint ígérték — sokkal nagyobb területet ka­punk, ahol olyan cikkeket is be­mutathatunk, amiket a jövőben kívánunk exportálni. volt a tíznapos találkozó . . . Mit mondjak?! Itt jártak pél­dául a beljei mezőgazdasági kombinát emberei, és meglát­ták a cserkúti Mezőgép szállí­tókocsijait, amire nekik a hús­üzemükben szükségük lenne. Ugyanakkor a kombinát saját élelmiszeripari gépgyárának vannak olyan gépei, amiket a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szándéko­zik megvásárolni. Ebből most árucsere lehet. — A nyitásra Zágrábból, a Horvát Szocialista Köztársaság Gazdasági Kamarájának részé­ről magas rangú delegáció ér­kezett és tárgyalt dr. Juhár Zol­tán belkereskedelmi miniszterrel is. A taláfkozón szó esett a kü­lönben virágzó magyar—jugo­szláv határ menti árucsere egy­némely akadályozó tényezőjéről, ezek feloldási lehetőségeiről. — Évek óta szeretnénk tető alá hozni egy termelési együtt­működést a jugoszláv Podravka céggel és a magyar konzerv­ipari vállalatokkal. Különféle zöldségféléket szeretnénk ter­meltetni, egymás receptúrái alapján különböző konzerveket és ételízesítőket gyártani, s ezekkel esetleg a harmadik piacon is megjelenni. Most si­került megállapodásra jutnunk, többek között a Szigetvári Kon­zervgyárral, hogy szeptember­ben az érdekeltek összejönnek tárgyalni. Az önök által szor­galmazott árucserében is, úgy gondolom, sikerült előrelépni, a zágrábi kamara itt járt vezetői ígéretet tettek, az illetékesek­nél eljárnak, hogy erre min­denféle hosszadalmas engedé­lyezési eljárást mellőzve, ke­retet biztosítsanak. KOLLAR ISTVÁN, a magyar— jugoszláv határ menti cserében érdekelt Konsumex dél-dunán­túli kirendeltségének vezetője: — örömmel tapasztaltam, ezúttal nemcsak a szomszédos Szlavóniából, de Jugoszlávia távoli részeiből, még Szaraje­vóból is érkeztek üzletemberek. Ezek szerint a Pécsi Ipari Vá­sároknak jó híre van, kíváncsi­ak az itt kiállított áruválasz­tékra. Ráadásul az ide érke­zők pillantást vethetnek a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárról kiszorult vállalatok és szövetke­zetek termékeire is. A jugoszlá- vokkal egyébként üzleteket is kötöttünk, sok új kapcsolatot teremtettünk, amiből később üzlet lehet. Ami a jugoszlávok kiállítását illeti, színvonalas termékeikkel, a szokásos áru- választékkal jöttek, ezek a ter­mékek a határ menti cserében már jól bevezetettek. Vélemé­nyem szerint a jövőben bőví- teniük kellene a kiállított ter­mékeik választékát olyan új cikkekkel, amelyek új ajánla­tot jelentenének. HORN GYULA, az Univer­zum Szövetkezeti Közös Válla­lat igazgatója: — Az Univerzum és a Hunga- rocoop a vásár idején több üz­letet ik kötött a jugoszlávokkal. Ezek szerint sikerről beszélhe­tünk? — Nekünk a Pécsi Ipari Vá­sár ragyogó alkalom, hogy ta­lálkozzunk üzletfeleinkkel. A jövőben méginkább megra­gadjuk az alkalmat, annál is inkább, mivel a jövő évtől kez­dődően önálló export—import jogot nyertünk. Mi elsősorban a kisebb, 30—50 ezer dolláros üzletekre megyünk, ami eddig valahogyan nem fért be a nagy üzleteket lebonyolító külkeres­kedelmi vállalatok tevékenysé­gébe. HANS DIETMAR GRAF, a Sopiana Gépgyár standján ön- -álló kiállítással jelentkező bé­csi Festő cég képviselője: — Tipikus regionális jellegű vásár, rendkívül nagy közön­ségérdeklődéstől övezve. An­nak ellenére, hogy a kiállítás jóval kisebb területen mutatott be gépipari termékeket, mint mondjuk a Budapesti Nemzet­közi Vásár, számomra érdekes volt, jó, mi több, családias han­gulat uralkodott, otthonosan éreztem itt magam. — Hangulat ... Mi köze en­nek az üzlethez? — Minden üzlet mögött em­berek állnak, e kapcsolatokhoz is hozzátartozik, hogy a benne szereplők jó, baráti viszonyba kerüljenek egymással. Erre is jó volt a vásár. Két év múlva is szeretnénk eljönni. * CZENTE GYULA, Pécs város tanácselnöke: — Hol lesz a helyszíne a 10. Pécsi Ipari Vásárnak? — Eltökélt szándékunk, hogy messzemenően támogatjuk a Pécsi Ipari Vásárok új helyszí­nen való, színvonalas megren­dezését. Két éven belül ren­delkezésre bocsátjuk a Neve­lési Központot és annak kör­nyékét a következő vásár és az országos bőrfeldolgozó-ipari szakvásár együttes megrende­zésére. A végleges megoldást egy teljesen új kiállítói komp­lexum létrehozása jelentené, aminek színhelyéül a mostani havi vásárok területét már ko­rábban kiszemeltük. Ennek bő­vítésében és a kiállítási épüle­tek létrehozásában segítünk, hiszen ezek a létesítmények a vásárok idején túl a várost szol­gálhatnák. Szeretnénk továbbá, ha tovább erősödne a vásár bőr. és bőrfeldolgozó-ipari be­mutató-jellege. Miklósvári Zoltán Vállalkozni, megújulni - de hogyan? Műszaki fejlesztés: a termelés szűk keresztmetszete „A legfejlettebb és legtőkeerősebb országokban is kivételes, és csak a leggyorsabban fejlődő, tömegtermelő iparágakban köve­tett út a termék új változatának gyártása új termelőkapacitás se­gítségével — írja Mocsáry József, az Agro Industria Innovációs Vállalat igazgatója a Valóság ez év február? számában. — Üze­meinkre mégsem a folyamatos gyártmány- és gyártásfejlesztés, hanem a stagnálás és aztán koncentrált nagyberuházással, álta­lános rekonstrukcióval történő fejlesztés a jellemző, központi tá­mogatás igénybevételével.” A tanulmány cime: Gazdasági kör­nyezet — vállalati magatartás - hatékonyság. Központi gondo­lata, kérdésfeltevése: hogyan tudják vállalataink termelési, piaci politikájuk legközvetlenebb erőforrását: a műszaki fejlesztést megvalósitani. A konkrét pénzügyi és vállalati tapasztalatokról a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei igazgatóságán és a Szigetvári Cipőgyárnál tájékozódtunk. o — A pénzintézetnek nem feladata a hitelt kérő gazda­sági egységek műszaki fejlesz­tésének minden részletéről tud­ni, ám arra mindig kérünk és kapunk a műszaki fejlesztésre vonatkozó garanciákat is, ho­gyan és mikorra térülnek meg az új beruházások, fejlesztések — mondja Vancsik Miklós köz- gazdasági osztályvezető. — Két eset van: vagy vannak a vál­lalatoknak a fejlesztéshez sa­ját eszközei, vagy nincsenek, és akkor a banktól kérnek hitelt Ami az előbbieket illeti, ezek fokozódó beszűkülését jelzi az amortizációból, illetve a nyere­ségből képzett fejlesztési alap bizonyos növekvő részének el­vonása, a beruházások után járó illeték. További „csapolás" is várható: ha ugyanis a forgó­alapok, készletek növekedése nem arányos a termelésbővü­léssel, ezek egy vészét is el fog­ják vonni. Ami a külső forráso­kat illeti, a támogatások mi­nimálisak és visszaszorulnak a bankkölcsönök is: ma már csak a nyugati piacokon is jól ér­tékesíthető export bővítésére, az energiafelhasználás korszerű, sítésére és a másodlagos anyag- illetve hulladékfelhasz. nálásra kapható hitel. Ezekre is korlátozott a lehetőség, mert például az idej keret zömét a korábban megkezdettekre kell fordítani. A megyében lanyhult a pénz- forgalom: a korábban fejlesz­tők, beruházók új kezdeménye­zésekre nem vállalkoznak, de mások sem kopogtatnak hite­lért. A bank a „vállalati kötvény" új formájával, meg azzal is igyekszik az új vállalkozások­hoz „pénzt teremteni", hogy sa­ját eszközeit adja „banki vál­lalatok" munkájához, s ennek hasznából maga Is részesül. Célunk a gazdagabb, de fej­lesztésre, termelésbővítésre nem vállalkozó cégeknél „elfekvő" pénzeszközök megmozgatásával is a pénzforgalom élénkítése. Általános tapasztalatunk: moz. gás, dinamika a műszaki fej­lesztésben csak ott van, ahol a piac mintegy kikényszeríti a folyamatos fejlesztést megújú- lást. © Mocsáry József: ........nem egy­sz erűen a fejlesztési alap hiá­nyáról van szó. A vállalatoknak ugyanis van fejlesztési alapjuk az amortizációból és a meglé­vő termelés nyereségéből. En­nek valóban a fejlesztésre for­dítását azonban az indokolná, ha ez újabb nyereséget hozna, és így elősegítené az elhalasz­tott szinten tartás és egyéb vál­lalati célok kielégítését. A fej­lesztés azonban a nyereségben nem térül meg, s így .... úgy tűnik, hogy a vezetés elpaza­rolta a fejlesztési alapot. (...) Az állami irányítás figyelme az általa átfogható nagy fejlesz­tésekre irányul és ez újabb ok a vállalat üzemelő berendezé­sei, termékei folyamatos fej­lesztésének háttérbe szorulásé, ra.” o A szakíró és a banki közgaz­dász által vázolt általános kép­hez viszonyítva a Szigetvári Ci­pőgyár sajátos példa, vagy — még inkább — ellenpélda. Épület-fejlesztéseiket (amelyek túlzott aránya már önmagában is visszafogja a folyamatos mű­szaki fejlesztést) 6—8 éve meg­valósították, de akkoriban gé­pekre, új berendezésekre mo­dern gyártási eljárásokra még nem költhettek — erre ugyanis csak mostanában, a legutóbbi években kerülhetett sor. A to­vábbiakat Kovács István műsza. ki igazgatóhelyettes ekként részletezi: — Iparunk sajátosságából következik, hogy még akkor se tudnánk gyártási technológián­kat egyszerre, mindenestől kor­szerűvé tenni ha minden adott­ság meglenne hozzá. Minden egyes pár cipő számos apróbb- nagyobb részműveletből áll ősz. sze, így — erényt faragva a szükségből — arra törekedtünk, hogy az alapvető folyamatokat, eljárásokat gépesítsük — hol az egyiket, hol a másikat minél többet, folyamatosan. Intenzív fejlesztésre tehát csak részben vagy inkább részletekben tö­rekszünk: bevezettük a fröccs­öntött talpbélésgyártást, dol­gozunk mini-számítógéppel vezé­relt automata tűzőgéppel, de akad még nálunk kézi szabás, serfolás, sőt a görbe suszter­kalapács sem ment ki a divat­ból. A műszaki fejlesztésre per­sze hitelt is vettünk fel, ezt szolgálja saját, évente 5 milliós alapunk is, továbbá 5—6 kol­légánk — köztük a modelle­zők — jó munkája s még má­soké is esetenként, összes mű­veleteink 60 százalékát gépesí­tettük; legközelebbi nagy fel­adatunk a termelésszervezés át­fogó programozása. Egyetértek Vancsik Miklóssal: a műszaki fejlesztésben is leginkább a piac a meghatározó, ez a leg­főbb kényszeritő erő. A mi ese­tünkben ez amerikai piacot je­lent, amelynek igényeihez töb. bé-kevésbé jól alkalmazkod­tunk . . . o Annyira, hogy immár évről évre többmilliós dollárbevételt érnek el . . . Kivételes példájuk azonban aligha változtat azon, hogy a folyamatos, vállalati saját erőből történő műszaki fejlesztés ma még gazdasági életünknek leggyengébb pont­ja. Mocsáry József: „A szabályozás (az 1983-as — V. J.) változat­lanul a vállalatok eddigi gazdálkodására, termelésére épít, és igazán nem kényszerűi a vállalatokat új hatékonysági pályára. Nem teszi lehetővé, hogy a vállalat termelésének megújúlását, gyártás- és gyártmányfejlesztését az eredményes fejlődés nyeresé­géből finanszírozza, és a stagnálás gazdasági körülményei sem szorítják ezután sem a vállalatot vállalkozásra, megújulásra.” Varga János

Next

/
Thumbnails
Contents