Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-16 / 195. szám

A Chilei dalest elé Bretus Mária és Uhrik Dóra a Danaidák egyik jelenetében Danaidák Kamarabalett-bemutató a Barbakán bástyában Évek óta a Barbakán bás­tya bemutató színhelye £ck Imre kamarabalettjeinek. A színhely és a balettnek ez a műfaja lehetőséget ad a ke­vésbé látványos, de mély tartalmú, már-már filozofikus müvek bemutatására. Ebben a szellemben fo­gant az idei bemutató is, a Danaidák, melynek alap­ja a görög mitológiai törté­net. Danaosz libüpi király öt­ven lányának az esküvő előtt kést ad a kezébe, hogy meg­akadályozza ikertestvére, Aigüptosz király ötven fiával való erőszakos, vérfertőző házasságát. A lányok a nász­éjszakán ölik meg férjeiket. Büntetésül az alvilágban Lé- thének, a feledés folyójának a vizét hordják egy lyukas hordóba; feledni soha nem tudnok, a földön elkövetett bűnük tudata örökös. A tánc előtt elhangzik Ba­bits Mihály azonos című ver­se, melyben az emlékezést hordozók világáról szól, a fel r.em oldható büntetésről. A bűnhődő asszonyokat Bretus Mária, Uhrik Dóra és Paronai Magdolna személye­sítette meg. Mérsékelt moz­dulataik, rezzenéstelen arc­kifejezésük jelezte nem evi­lági létüket. Majd a Léthe vizének hordása közben gyöt­relmeiket, felelevenedő múlt­jukat, a bűn elkövetése előt­ti életüket táncolták el. Pa­ronai Magdolna itt is, — mint már annyi más műben — a fiatal, gondtalan bájos ifjú fány sikeres megszemé­lyesítője volt. Bretus Mária a reménytelenségből kiszaba­dulni vágyó asszonyt jelení­tette meg megkapóan, míg mindegyikük fölött állt böl­csességével, méltóságteljes­ségével Uhrik Dóra, a bűn- hődés tudatos viselője. Tán­cából a görög mitológia ha­lálelmélete sugárzott; ő az, aki királynői módon viseli el az emlékezés büntetését, szenved, de nem lázad. Aigüptosz király fiait Kör­mend'/ László személyesítette meg. Az ő megjelenésével idéződtek fel a gyilkosság emlékei, amiket megelőzött a tiltakozás, a védekezés. Majd a három nőalak az al­világi férfiak ruháját, koro­náját örök mementóként el­helyezve táncolta'ismét moz­dulatlan arccal, lassú, bele- nyugvó mozdulatokkal vigasz­talan vízhordó táncát, mint a versben is a bűn emlékét hor­dozó asszonyok. Lélekábrázolóak, érzelem- kifejezőek voltak a táncok. Bretus Mária és Körmendy László kettősében a nehe­zen kivitelezhető, komplikált pózok miatt akadozott időn­ként a tánc ritmusa és fo­lyamatossága, ami a gon­dolat követésének folyama­tosságát szakította meg a nézőben. Szakcsj Lakatos Béla dzsessz-zenéje nagyszerűen simult a tánchoz. Markáns zongorajátéka a tragikus hangvétett erősítette, lírája az emlékezést, a fájdalmat. Szépek voltak Gombár Ju­dit jelmezei, ötletes volt a tánc- és nézőtér között fel­emelt háló, mely jelképezte az élők és holtak közötti mérhetetlen távolságot. összegezve; a nézőkben ' a nyár egyik szép emléke­ként marad meg a Danai­dák. Fonay Zsuzsa Uhrik Dóra, Paronai Magdolna, Bretus Mária és Körmendy László Fotó: Körtvélyesi László Nagyobb önállóság — nagyobb felelősség A kiállítások új rendje A képző- és iparművészeti kiállításod lebonyolításának új rendjéről kérdeztük Horváth Györgyöt, a Művelődési Mi­nisztérium képzőművészeti fő­osztályának vezetőjét. — A közelmúltban két ren­delet látott napvilágot e téma­körben. A kiállítások megren­dezésére, természetesen, to­vábbra is engedélyt kell kérni. Az országos kiállításokra a Művelődési Minisztérium ad engedélyt, míg a Művészeti Alap vállalatainak kiállításaira ■maga a Művészeti Alap. Egyéb kiállításokat viszont ezentúl a tanácsok művelődési osztályai engedélyezhetnék. Az országos jellegű intézményeknek — így a Műcsarnoknak, a Művészeti Alapnak és a múzeumoknak — gyakorlatilag nem kell ese­tenként engedélyt kérni. Mi a változás az eddigi gyakorlathoz viszonyítva? — A kiállító helyeket ezen­túl sokkal differenciáltabban kezelik, mint eddig. Amikor 1974-iben megtörtént nálunk a decentralizálás, rendkívül el­szaporodtak a saját rendezésű kiállítások. Évente addig leg- feljébb hatszáz kiállításra ke­rült sor, a hetvenes években már háromezret szerveztek. Ezek közül soknak nem volt kellő fedezete, s gyakran arra alkalmatlan helyeken is kiállí­tottak. Nem utolsósorban ezt a folyamatot hivatott kellő meder­be terelni az új rendelet. Az országos múzeumok a kiállí­tásaikat beépítik a program­jaikba. A nem országosak is maguk tervezik meg kiállításai­kat, s ha az megfelelő, meg is kaphatják rá az engedélyt. — Kiállithatnak-e a jövőben is a művelődési házak? — Igen ... Ez a joguk és le­hetőségük a jövőben is meg­adatik, de ezentúl az illetékes tanácsokhoz kell fordulniuk. — Milyen szerepet kap a kiállítók koordinálásában a Képző- és Iparművészeti Lek­torátus? — Feladata lesz kiszűrni a gyenge alkotásokat, és figyel­nie kell arra, hogy nem tervez­nek-e egyidőben, egymáshoz közel eső helyeken azonos ren­deltetésű tárlatokat. Előfordult már ugyanis, hogy Pesten egy művész három helyen rende­zett egyidejűleg kiállítást. Ezért is szükséges egy évre előre ter­vezni, s azt szeptember 30-ig beküldeni a Képző, és Iparmű­vészeti Lektorátushoz, amely en­gedélyezésre tovább küldi a ter­veket a minisztériumnak. — Mennyire önállóak a na­gyobb múzeumok? — Az önállóan tervező in­tézmények, múzeumok önálló minősítésre is jogosultak. Ök maguk bírálják el a kiállítások­ra szánt anyagokat. Ahol nincs hitelesített szakember a művek Házaspár, művészpályán A műsorfüzet Chilei dalestet hirdet a nyári színház végére. A rövid ismertetőből keveset tudunk meg a két előadómű­vészről, noha színes egyénisé­gük külön-külön is, együtt is megérdemel néhány szót. Művészházaspárt hallunk a dalesten, régi kedves ismerőse­ként- azoknak, akik látták-haI- lottók Maria Theresa Uribe-t a Székelyfonó Fiatal lány szere­pében; illetve a pécsi Rigoletto címszerepében Patricio Men- dezt. Akik pedig most talál­koznak majd velük először, azok számára, meggyőződé­sem: igaz művészi élményük marad ez. Tizenhárom éve házasok, s tizenkét esztendeje élnek Ma­gyarországon. Egyikük sem a művészpályán kezdte. Chilében ugyanis - mint elmondták — nincs zenei tehetséggondozás és a miénkhez hasonló énekes- képzés. Emiatt nagyon sok ze­nei tehetség elsikkad vagy fél­úton marad. Mendez szobrász- festő-keramikus művészként dolgozott 'hazájukban; Maria Theresa Uribe pedig az orvos- tudományi egyetemen végzett egy speciális fakultáson. Ott or­vos-asszisztensnek hívják, az ötéves képzés után ilyen diplo­mát kap. Nem ápolónő és nem orvos, de önálló feladatkörök­kel működik orvos vagy főorvos mellett. Ő egy évig az anató­miai intézetben, majd két évig a santiagói egyetem pszichiát­riai osztályán dolgozott. Ideg­beteg és lelki beteg embereket gyógyított. Akkor érte őket a kitüntető szerencse: a Népi Egység Kormányának ösztöndí­jával 1972-ben Budapestre' jöt­tek. A Zeneakadémián ének fő­tanszakon tanultak és szereztek diplomát. Mindketten a Magyar Állami Operaház tagjai, s ma már - számos szép bariton-, il­letve szopránszerepben - itt­hon és külföldön egyaránt el­ismert művészek. Mindezt jórészben egy vasár­nap esti beszélgetésen tudtam meg tőlük, a művészházaspár kedves, vendégszerető újpalotai otthonában. Mendez előző este érkezett haza Lipcséből, az ot­tani Operaház Verdi-premier- jéről, amiben (A végzet hatal­ma) Carlos szerepét játssza. Hétfőtől pedig két napig éj­jel-nappal készült próbálni a Budapesti Madrigáíkórussal Rossini Petite messe solemnel- le c. egyházzenei művét, ami­vel hazánkat képviselték július 7-én a Karintiai Fesztiválon (Ausztria). Maria Theresa kisebb szere­pekkel kezdte. Majd egyszer, évekkel ezelőtt, Szófiában járt, ahol hirtelen fölkérték: mentse meg Burgaszban a Trubadúi előadását. 24 óra alatt (!) megtanulta Leonóra szerepét. A beugrás sikerült, azt követően mind gyakrabban kapott fontos kellő értékesítéséhez, elbírálá­sához, ott a megyei tanács szakértőkből összehívott zsűrije hitelesít. Ezentúl a szakértők közreműködésével elbírálják a szerzői díj mértékét is. — A zsűrik eddig nem áraz­hattak? — Nem. Az eddigi gyakorlat szerint a Lektorátus kizárólagos feladata és joga volt az árazás. Csakhogy nem az egyes mű­vek megítélése alapján tették ezt, hanem a jegyzőkönyvek vagy éppen a művész életpá­lyája ismeretében. A szakértő bizottságnak ezentúl jogában áll árjavaslatot tenni. Ez azon­ban nem szentírás, csupán irányár. — Milyen joga van a szer­zőnek a mű értékesítésére? — A szerző a saját művészi alkotásait szabadon értékesít­heti. Az állami költségvetéssel gazdálkodó szervezetek, egye­sületek. azonban csak már mű­vészi szempontból kellő módon elbíróit műveket szerezhetnék be vagy hozhatnak forgalom-' ba. — Az új rendelkezések nyo­mán várhatóan csökkennek majd a kiállítások? szerepeket is Budapesten. Mindezeket, mint többször ki­emelte, Vargha Pálnak, kedves tanárának kc-szönheti, aki olasz és idegen nyelvű szerep tanára volt a főiskolán. Az elmúlt évadban a Simon Boccaneg- ra Amelia s a Bohémélet Mu­sette szerepét alakította. Az új szezonban ismét több új pre­mierjük lesz. Maria Theresa októberben a Don Giovanni- ban (Donna Anna) Patricio a Pillangókisasszony ban és a Lammermoori Luciában szere­pel. S decemberben lesz első közös premierjük: az Ernaniban Elvira, illetve V. Károly szere­pét alakítják. A közeli szép feladatok közt persze, szó esik a pécsi ven­dégszereplésekről is. A beug­rás úgy látszik, családi erény, hiszen Patricio Mendez decem­berben úgy mentette meg a pécsi Rigoletto premierjét, hogy délután 4 órakor tudta meg . . . Vállalta, kocsiba ült, s este ne­gyed 8 tájt ért Pécsre. Smin­kelt, öltözött, s már indult is a színpadra, ahol a 3. felvonás elején lépett be — azaz váltot­ta fel a hangszálgyulladás mi­att addig injekciókkal éneklő Vághetyi Gábort. S csinálta vé­gig, mintha világéletében ezen a színpadon, ebben a rende­zésben játszotta volna a Man- tuai herceg bohócát. Maria Theresa a tavaly nyáron bemu­tatott kitűnő Székelylonó elő­adást említi: — Nagyon hálásnak kell lennem ezért a meghívásért — s az idei visszahívásért külön is —; amiért Pécsen rám gondol­tak . . . Hiszen, ha ez nincs, ki­maradt volna az életemből. Az Operában, ha felújítják a Székelylonót, nyilván nem rám — Valószínűleg így lesz. Az első reagálások azt bizonyít­ják, hogy egyes kiállító helye­ket érdemes lesz megszüntetni! A komoly felelősség nyilvánva­lóan kellő meggondolásra késztet majd mindenkit a ki­állítások tervezésében. Ezért is hívjuk össze évente egyszer a megyei tanácsok közművelődé­si osztályait, a Magyar Képző­művészek Szövetsége képvise­lőit, a Lektorátus és a Művelő­dési Minisztérium munkatársa­it, hogy kellő módon értékel­hessük az elmúlt év tevékeny­ségét. Tavaly már lezajlott az első ilyen párbeszédünk, meg­tudhattuk, kinek, milyen elkép­zelése van a közművelődési te­vékenységről. A kormány szor­galmazza, hogy valamennyi megyei tanács mellett működ­jék egy-egy művészeti tanács is. (Csongrád és Nógrád me­gyékben ez már meg is való­sult). Ezek a tanácsok nem­csak képzőművészeti, de más művészeti kérdésekben is sze­repet kapnak, ahol erre netán igény mutatkozik. Demokrati­kus testületeket kell kialakíta­ni, amelyek kellő szakértelem­mel és közvetítési funkcióval rendelkeznek. Sz. B. Patricio Mendez Rigoietto sze­repében, Pécsett Fotók: Cseri László és Tér István osztják, idegen anyanyelvűre, a szerepet. Mi nagyon szeretjük a magyarokat; sok kedves jó barátunk van itt. Magyarország nekünk második hazánk. S mi döntöttünk: itt fogunk élni. A szülőföld visszahív, most talán majd haza is tudunk menni, de vissíotérünk . . . Apróbb-nagyobb emléktár­gyak kerülnek elő: mind egy ősi latin-amerikai kultúra em­lékei. Kis fekete kosszarvú to- tem-szöbrocskák, tálak, vázák, fehér karcolásos díszítőelemek­kel. Ezek északiak, (a feketék), különleges égetéssel, amiről — szakember lévén — Mendez be­szél, láthatóan nagy élvezettel és pergő spanyolra váltva a szót, amit viszont Theresa asz- szony fordít nekem szinkronban. Ö, úgy látszik, nyelvtehetség is: a spanyolon és magyaron kívül olaszul, németül és angolul is jól beszél. Megtudom, a kis szobrocskákat „kimcsamalinak" (Quincha mali) hívják. Maria Theresa gyönyc-rű csíkos szőt­tes gyapjútaka-rót mutat, csillo­gó fényű élénk színezéssel. Anyósa hozta nemrég otthon­ról; régi családi örökség. „Mindez nekünk egy-egy kis darabka chilei földet jelent...” — mondja a háziasszony, s en­nek kapcsán máris pécsi est­jükre térünk, hiszen ott hazai zenét, chilei dalokat hallha­tunk. — Nemcsak chileit, spanyol és más latin-amerikai dalokat is. Hiszen Latin-Amerika zené­jében két nagyon fontos elem van: a spanyol és az indián folklór. Elképzelés szerint ez újfajta koncert lesz. A Pécsi Balett két táncosa fog impro­vizálni az elhangzó latin-ame­rikai dalokra. S chilej a zon­gorista is: ő Lipcsében él, az ottani Zeneművészeti Főiskola tanára. Nagyon várjuk a pécsi szereplést; bizakodunk, érdekes lesz a közönségnek .. . Wallinger Endre Balról, fehér blúzban: Maria Theresa Uribe a Székelyfonóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents