Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-16 / 195. szám

18 milliós nyereség 6 aranykoronán

A szomszéd rétje

Dr. Varga János

A mezőgazdászok jól tudják: ha nem is tökéletes mérce a földek aranykorona-értéke,

azért mond valamit, A terme- lőszövetkezeteket is ennek alapján rangsorolják, így lett az egyházaskozári gazdaság

,,gyenge adottságú". A nyolc falu határát ölelő 5600 hektár kozári föld 6,2 aranykorona át_ lógóval igencsak szomorú pers. pektívát adna egy kezdő szakembernek. Vagy mégse?

Ezen meditálgattunk dr. Vass Jánossal, a szövetkezet elnöké, vei, aki könnyen bizonyította az ellenkezőjét. Nem egészen nyolc év alatt 56 millióról 232 millió- rc növelték az árbevételt, s a ma, igencsak stabil gazdaság évi 18—20 milliós tiszta nyereséggel kalkulál.

— Az eredmények nem hullanak az ember ölébe — mond. ja a 41 éves elnök. — Keményen meg kell dolgozni minden forintért. Persze, azt a mondatot akár meg is fordíthatom, s akkor így hangzik: ha valamiért megdolgozunk, az eredmény nem maradhat el. Ezt kellett nekem, mint vezetőnek itt megértetni, s bizonyítani. Az idő engem igazolt.

Vass János Godisán született: hárman vannak testvérek, s ő a vasutas dinasztia legfiatalabb sarja. Édesapja MAV- föfelúgyelőként, mint Godisa

állomásfőnöke ment nyugdíjba. A kérdés kézenfekvő: hogyan lesz egy vasutasgyerekből tsz- elnök?

— A sínek között nőttem fel — mondja némj nosztalgiával —, de egyben falun is. Édesapámtól négy dolgot tanultam meg- Ezek: a pontosság, a fegyelem, a munkabírás és a kötelességtudat. A falusi élet pedig a gazdálkodás szeretetét is meghozta, volt kertünk, tartottunk állatokat. A vasutasfizetés mellé kellett a kiegészítő jövedelem, másképpen három gyereket nehéz lett volna taníttatni.

Már az általános iskola elvégzése után tudta: vagy erdész vagy mezőgazdász lesz. Aztán úgy -esett, hogy a szentlőrinci technikumba iratkozott be, s ott egy igen kedves tanára, a termelőszövetkezet fő- agronómusa, Pcller Gáspár egy életre beléoltotta a föld szeretetét. Innen már szinte sima volt az út a keszthelyi agráregyetemig, hogy aztán 1966. június 2-án a kaposszekcsői Kossuth Tsz agronómusa legyen.

— Akkoriban bennünket, fia. tol „gazdákat" vitt a szakma- szeretet, a tenniakorás. Ma már tudom, nem a pénzért dől. goztunk — 1300 forint volt a fizetésem és napi 2 liter tej —, s egyetlen álmunk volt: bizonyítani, Azt, hogy a nagyüzem, nek jövője van, azt, hogy a falusi ember megtalálja perspektíváját.

— Milyen vezetőnek tartja önmagát?

Kertelés nélkül válaszol:

— ítéljenek meg mások! Per. sze — teszi hozzá —, az emberekkel való foglalkozást nem lehet felnőtt korban megtanulni. Aki későn startol, kínos kudarcok érhetikVass János o mozgalmi -rjiun. kában edződött. (Édesapja 1944-es párttag.) A szentlörin- ci technikumban, 1957-ben, ő lett az első KISZ-titkór Az egyetemen évfolyamtitkór volt.

— így indult. ,.

Az elnöki szoba falán oklevél: az 1981. évi munka eredményeképpen Egyhózaskozór kiváló szövétkezet lett. (Csak zárójelben: Vass Janos 1976- ban jött át ebbe a községbe, s egy évre rá, mint elnök pro- balta a gazdaság szekeret egyenesbe hozni.)

Ma Egyházaskozáron négy főáagazat van. A növénytermesztés tavaly 50 mazsa búzát 82 mázsás kukoricát produkált. Az állattartást a tehenészet jelenti: vannak tejtermelő és húsállataik. A tejvonal Magyartarka és Holstein friz keresztezés; az idén meg csak 4600 literes a terv. A hús. marha-frontot szintén az F— 1-es vonal, a Magyartarka es a Limousine keresztezés adja- Kezdődő ágazat. A szolgaltcto- si ágazat a harmadik — ide a gépek üzemeltetésének hattere tartozik. A negyedik ágazat az ipari főágazat: fafeldolgozás, fémipar, s ez utóbbin belül az alkatrészgyártás.

— Erre miszükség?

_ Kimondottan ezért vágtunk bele az ipari munkába, mert csak az alaptevekenyseg- ből a bővitett újratermelés nem valósítható meg. Egy példával is megvilágítanám: most végzünk egy 15 milliós rekonstrukciót, a szarvasmarha-tartásban

a kötött tartásról a kötetlenre váltunk. S ezt a pénzt máshonnan nem tudtuk volna előteremteni.

Pénz, pénz és megmtcsak pénz. Hogy jön? .

Vass János szerint nem eleg az, amit apáinktól megtanulunk az csak alap lehet. Bátrán 'kell az újhoz nyúlni. Ha tetszik, kockáztatni. Ez a pio- nirmunka néha kudarcot is hozhat, de ha tíz témából egy bejön, már érdemes volt.

— Egyházaskozár nyitott

gazdaság. Mit jelent ez?

Mielőtt a kérdésre válaszolna azt mondja: „Nekünk 22 mérnökünk van, s ezt a szellem, tőkét parlagon hagyni bún. Kezdettől szorgalmazom: ki-ki a maga szakterületén ássa el

magát a szakirodalomban is,

tartson kapcsolatot különböző tudományos intézetekkel, s ha valami okosat, követendőt talál, ne titkolja el

Együttműködünk a gödöllői agráregyetemmel; a keszthelyivel, a kaposvári főiskolával, az Állatorvostudományi Egye- temmel, a Kaposvári Kutatás Fejles'ztési Társulással, tagjai termelési rendszereknek.

— Hát ez a mi nyitottságunk:

a tudomány eredményeit aprópénzre váltani, amilyen gyorsan csak lehet. És nem másutt: ngv lunkj '* .•

A legszembetűnőbben a takarmánygyártás területép kamatozik ez a nyitottság. Az előzmény. a íucernapeletet gyártó üzem — az energiaarak .felfutása következtében — igencsak veszteséges lett. 5ok üzem bezárt, Kozóron is •majdnem becsukták a kgput.

_ Megvettük néhány takar.

mán

y gyártási jogát, s ezzel jövedelmezőbb left a „pelet- gyár", mint korábban bármikor. Gyártjuk a Bovin—50-es és a Bentokarb—3-.0S névre hallgató karbamidkészitményeket — fehérjedús takormóny —; es a Kamipremet; amely ásványi pre- mix. Az országban egyedül.

A Bovint az Innovációs Banktól, a Kamipremet a Kaposvári.

Főiskolától, a Bentokarbot a gödöllői egyetemtől szerezték be. Ősszel pedig egy újabb takarmánypótló -kerül a kozári listára, most kísérleti gyártása folyik. Ha bejön — s miért ne?

— forradalmasíthatja a tehenészetek takarmányozását.

— Akad még jó néhány cikk, amit csak önök gyártanak egyedül Magyarországon . .

— Megvettük a fogazott ekevas szabadalmát: tavaly óta gyártjuk. A kukorica nedves tárolásában is úttörő szerepet vállaltunk, megreformáltuk a technológiát. A tárolás egyik gépe — ma EKR—2 néven fut

— az egyházaskozári roppantó. Egyházaskozári termék pl. az 516-os kombájn, utóverő tengelye, dobja, koptatáléce.

— Szóval: magad uram, ha szolgád nincsen . . .

Beszélgetésünk során most látom az elnököt először mosolyogni. Rázza a fejét:

— Ez nem egészen így van, bár Így indult. Ma köztudottan nehéz alkatrészeket kapni, így, néhány éve megpróbáltunk magunk, saját szükségletre ezt- azt legyártani. Az AGROKER- nél megkérdezték: miért nem gyártunk többet? Nekiálltunk. Persze, ehhez az is kellett, hogy kapacitásunk legyen. Gondoltam, ott a műhely, s megesik, hogy munka híján csak lődörögnek az emberek.

Ma már ott tartanak, hogy ösztönzik az embereket: legalább két szakmájuk legyen. Ne segédmunkásként, betanítottként —, hanem szakemberként vegyenek részt a termelésben.

— Ez a jövedelemben is kamatozik?

— Természetesen.

Hozzáteszi: a bérszínvonal

50 000 forint körül van, de ez nem mond semmit. Legalábbis Egyházaskozáron nem. A jövedelem és a bér két különböző dolog.

— Az ösztönzésre ki-ki találja meg a neki legjobban tetszőt — zárja le a témát. — S ebben nincs semmi kalandor- ság, a törvényes lehetőségek kínálják a kiskapukat.

Vass János — doktor. Takarmánykémiából doktorált 1978- ban. Vallja: egy olyan gazda-- ságban, ahol szállóige a „mindenki képezze magát” —'az első számú vézétő példamutatása fontos. Továbbá azt is vallja, hogy a tanulás tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor az ember kilép az.egye- . tem kapuján ..,

— És Amerika?

Az elnök nemrégiben az USA-ban járt egy -mezőgazda - sági delegációval, s öt .államban tcbb farmot . tekintettek meg.

‘A kérdésre ismét elmosglyo- dik.

— Más világ . . . Hogy is mondjam: a mezőgazdáság háttéripara óriási. Más a szemléletük is. Talán nem nagyképűség, de ott rájöttem' valamire. Nem csoda a farmervilág, ott sem lehet kemény munka nélkül megélni.

Búcsúzóul Így fogalmaz: „A hazai mezőgazdaság jövője ma mór nem a mezőgazdaságon múlik. Az ipari háttértől ... Ezt az pmerikaj. tanulmányút kézenfekvőén bizonyította."

Kozma Ferenc

Ha időnként összetalálkozunk az ország különböző vidékein dolgozó újságírók, közös munkánkról beszélgetve mindig úgy érzem, igaz a közmondás: a szomszéd rétje zöldebb.

Egy alföldi város lapja rovatvezetőjének lelkesen dicsérem az épülő városközpontot, amely mindig csodálattal tölt el, ám ő kemény szavakkal ítéli el az egészet: „Legalább 300 évre tönkretették a várost!..." Mert egyebeket is tud a dologról, mint én, az idegen, aki csak az eredményt láttam. És Így folytatja: „Bezzeg Pécs... az egészen más . . .” Nagyvárosunk lapjának a szerkesztőségében ülök, s rovatvezető kolléganőmnek mondom el félnapnyi elragadtatásaimat a városról, amelyet legutóbb háborús romjaiban láttam. Legyintés a válasz és negatívumok sorolása, amik természetesen itt sem tükröződnek a látványban. Majd következik az én városom dicsérete.

Sok hasonló beszélgetést idézhetnék még, amelyek azt bizonyítják, hogy az újságíró, aki fogékonyan látja idegenben az eredményeket, szőkébb pátriájában a kulisszák mögöttiek ismeretében sokkal elfogultabb a dolgok menete iránt, mert a saját városát szeretné a legszebbnek, a legjobbnak tudni, s ha a szomszéd rétjét zöldebbnek látja, ez csak azért van, mert a saját rétjét még zöldebbnek szeretné látni.

Ha bizonyos dolgokat nézünk, csakugyan zöldebb az a rét, de vannak a mi rétünknek is szépen zöldellő részei. Mert a rét mindenütt zöld, csak másképpen. Mert mindannyian Magyarországon élünk, azonosak a lehetőségeink, csak éppen másképp müvelgetjük a rétjeinket,^ s ettől van a látszólagos különbség. Itt azon van a hangsúly, ott meg azon, tehát itt azt hiányolják, ott meg ezt, ami természetes is, hiszen nem lehet mindent széles körű társadalmi vitára alapozottan,- mindenkivel egyetértésben megvalósítani.

Az olvasó azonban már türelmetlen, s várja: mondjam már ki végre a lényeget. Hát jó!

Bemelegítésül egy egészen apróság. Nemrégiben a Nyírségig autózva Kecskeméttől kezdve fetünt, hogy minden város határában címeres tábla köszönti és búcsúztatja az idegent. Pécs miért nem teszi ezt? Mert a mi közúti hatóságunk szerint — hallom az illetékes tanácsi vezetőtől — az ilyen táblák elvonják a járművezető ft- gyemét, tehát balesetveszélyesek. Ott, azokban nem, csak itt? A rétnek ez a picinyke szöglete bizony harso- góan zöld!

Nem ügy.— legyint az-ol- vasó. Hát akkor legyen nagyobb ügy! Amit Nyíregyházán és Debrecenben láttam, arra azért voltam érzékenyebb, mert a közelmúltban többször is leírtam egy bizonyos jelenséggel' kapcsolatos észrevételemet. Éveken át hittel és meggyőződéssel val-‘ lottóm — Lvov-Kertvárosban előttünk ' levő példát vélvén rá bizonyítéknak —, hogy a mi panelünk mennyivel „töblását kezdi meg még az idén a Salgótarjáni Síküveggyár. Szakemberei kidolgozták a fűthető kocsi-hótfalüveg gyártási eljárását, és elkészítették a mintadarabokat is. Ugyancsak elkébet tud" a házgyári házaknál. S mivel a hit és a meggyőződés azoké is volt. akiken a megvalósulás múlik, nem is változott semmi, leragadtunk valahol, észre sem véve, hogy a házgyári házakkal előbbre lehet lépni.

Felfigyeltem egy nem nagy, ám mégis jelentős dologra. Szemlátomást lezártak egy korszakot és a rengeteg, unalomig ismételt egyforma ház mellett mintha egy vonalat húztak volna, s attól kezdve minden más. Mitől? A mértéktartó eleganciával váltogatott homlokzatképző elemek teszik újformájúvá a megszokott arcokat, a házak ettől nemcsak mások, többfélék is lettek — gazdagodott a városkép. Pedig primitíven egyszerű a dolog, amiről nálunk is szó volt a 70-es évek derekán. Többféle loggiaelemet használnak, váltogatják az elhelyezésüket is — a „tudatlan" házgyári ház gondos kezek segítségével „tudássá" lett. Még nagyobb meglepetést okoz a debreceni Tócoskert- ben, hogy a merev panelépületek sora lágy ívben kanyarodik, s ezzel impozáns, térformáló sarokházzá válik. De ha csak ennyi volna! Az ív az egyik oldalon 6—7 emelettel indul, fellépcsözik a tizedikig, majd onnan visz. sza. Hogyan? hát lehet az 5 és 11 szint közötti magasságú házat is építeni? Nyíregyházán a kertvárosiakhoz hasonló, alagútzsalus technológiával készült házakon rusztikus megmunkálásé fa mellvéd van — több változatban! — az erkélyeken, s ettől a házak egyszeriben behozhatatlan messzeségbe kerültek a mienktől.

Zöldebbnek látszott a rét a debreceni nagytemplom mögött is, ahol a Kölcseyről elnevezett megyei művelődési központ áll. Kolléganőm — lerendezésemre — a hibák felsorolásával válaszol, én viszont a legnagyobb erényének azt tartom, hogy van. 200 millióért építették, s megértem, miért sült ki nálunk ez a rét. Hiszen még program korában f Imilliárd körülire becsülték a költségét, s ez olyan elviselhetetlenül sok volt, hogy nem is zöldült ki a művelődési központ rétje.

Aztán zöldebbnek látszott tavaly — hogy másfelé is tekintsek — a győri rét, amit egy futó ott-tartózkodáskor vettem szemügyre. A történelmi belvárost járva azt kutattam magamban: hallottam-e valaha is olyant, hogy győri belvárosi rekonstrukció. Bizony nem! Talán azért, mert a magunkéval elfoglal- tan nem esett rá a figyelem, de talán crzért, mert nem is volt naay hírverése. S lám, a patinás nyőri belváros újul, fiatalodik . . .

. Engedj-e meg az olvasó, hogy itt megállják, mert nem érdemes, más réteken keresni a mieinknél zöldebb foltokat. A magunkén kell megtalálni, hiszen, ott vannak az orrunk előtt, csak . . . Csák nehéz észrevenni a sok--sok egyforma panelháztól, amiken az elférő színek keveset segítenek. Mert mi csak eny- nyire becsültük „d változatosság gyönyörködtet" klasszikus elvét. *•'

szült a gépkocsiba utólag is felszerelhető ny itható-billenthető színes üvegnaptető prototípusa is. Mindkét salgótarjáni üvegtermék egyben importot is helyettesit.

Felveszünk:

felújítási munkákban jártas

M Ü V EZ ETÖ KÉT pécsi munkahelyre

Termelésirányításban jártas

MAGASÉPÍTŐ MŰVEZETŐKET siklósi és mohácsi munkahelyeinkre.

Továbbá szakipari munkákban jártás SZAKIPARI MŰVEZETŐT, valamint építésztechnikusokat.

MUNKAHELYI TECHNIKUSI munkakörbe, pécsi és siklósi munkahelyeinkre.

JELENTKEZÉS: BARANYA MEGYEI TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN,

PÉCS, FÜRST S. U. 5.

Hársfai Utván

Fűthető kocsiablak, naptető

Két járműüveg-újdonság gyár-