Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-11 / 160. szám
Läufer Ádám Aki dolgozik—érvényesül... Aki dolgozik, az érvényesül is. Vajon hogyan teljesüké mondás Bikaion? Ki keresi a legtöbbet? Amikor ezt kérdeztem Zámbó Istvántól, az állami gazdaság igazgatójától, azt válaszolta : — Ha jól dolgozó — és természetesen jól kereső — riport, alanyok kellenek, Bikaion, akár válogathatok is. o Del van: harangoznak. Läufer Ádám a házvégéből kerül elő: most végzett az állatok etetésével. Kezét törölge- ti. — Most van rá idő — mutat az ólak felé. — Aztán lehet, hogy egy kicsit ledőlök .. . Läufer Ádám a koránkelő emberek életét éli: a Bixali Állami Gazdaság szarvasmarha gondozója. Hajnali ötkor már munkában van, napközben ha. zajön, de a délután megint a munkában találja. Invitál, menjünk be a házba. Szülei — gazdasági cselédek — a negyvenes évek elején jöttek Bikáira új életet kezdeni. Kevés adatott meg nekik, pedig dolgoztak keményen. — Néha elgondolkozik az ember, számb0 veszi az életét — mondja. — Mit ért el, mi az ami elfutott mellette. Én elégedett vagyok. Két kezem munkájával előteremtettem mindazt, amire vágytam. Es még nincs vége .. . Havi átlagban 8—10 ezer forintot is megkeres, ha jól megy. Igaz, ehhez néha még éjjel is talpon van. Van kert, háztáji is; korábban bikákkal, most malacokkal foglalkozik. Felesége szintén a gazdaság dolgozója, fia — katonaság előtt áll — a gazdaság szakmunkása. Lánya gyors- és gépírást tanul Pécsett, most elsős. — Néha nagyon hiányzik, hogy nincs itthon — mondja. Én mindig a családomnak éltem, a család a mindenem. Lauferék gyönyörű házat épí. tettek az 1200-as Zsigulit — hét évet kiszolgált — most cserélték le 1300-as Ladára. Elég a szobában körülnézni: mindez kiderül. Ott. az új Írógép — a kislánynak. A sarokban zenegép erősítőkkel — 36 ezerért vette a fiúnak. A japán magnót sem adták tízezer alatt... , — Éön úgy vallom ami az erőmtől telik, azt megadom a gyermekeinknek. Läufer Ádám többször volt kiváló dolgozó: büszke arra, hogy ő volt a legjobb fejő a gozdaságban. — ön boldog ember? Rám néz. • — Nem cserélnék senkivel, az biztos. o Kirch Henrik traktoros, éppen a silózáshoz készítette e.ő a gépét: munkaruhája könyé- kig feltűrve. — Holnap kezdjük a szenázs. készítést — mondja — lesz benne némi pénz :s. Igyekez6. HÉTVÉGE Szalai Ferenc ni kell, hogy a gép rendben legyen. 47 éves, húszéves kora óta a gazdaságnál dolgozik. Kétkezi munkásnak jött, aztán kitanulta a mesterséget: vezetett Hoffhert, kis-Zetort, kiismerte a gépeket a kisebb szereléseket is elvégzi. Felesége a nyulászatban dolgozik. Fia is itt szakmunkástanuló, másodéves, a lánya 10 esztendős, az általános iskolába jár. — Miért szereti a munkahelyét? — A számításomat megtoló, lom, a munkatársaimat szeretem, jól kijövök velük. Nem félek a munkától, ha valamit rámbíznak, igyekszem becsülettel ellátni. . . Kapott kormánykitüntetést, s hirtelenjében azt sem tudta összeszámolni, hogy hány kiváló dolgozó kitüntetése van. A Szakma Kiváló Szakértője címet is elnyerte. Három hete brigádkirándulá. son Csehszlovákiában jártak: megnézték Pozsonyt, Nyitrát.. . — ön naponta 10—12 órát dolgozik? E mellett a társadalmi munkában is részt vesz . . . — Valakinek csinálni kell. Mi lenne, ha mindenki csak le- gyintene? Arca erősen barna. A munkagép üvegén is átsüt a nap — odabent 55—60 fokot is mért — aztán ha hazamegy, a kert se várhat másra. — Bolond volt ez a május — Jegyzi meg. — Ilyen hőséget! Délutánonként 200—300 liter vizet is kihordtam naponta a kiskertbe, mert különben kiégett volna minden. — Fizetés? — Attól függ. Az alapom négyezer, de hat és félre kiTá- gitom. Plusz munkával, szorgalommal. — Ez sok avagy kevés? — Soha sem elég. — Mennyit kéne ráígérni, hogy itthagyja Bikáit? Kirch Henrik megrázza a lejét: — Nem tudna maga annyit adni. — De mégis . . . Megcsóválja a fejét: nemcsak a pénz a minden. Itt élni és együtt élni evvel a gazdasággal. Ami szinte a semmiből nőtt ki, s ebben része van neki is. Azt, hogy őt itt tisztelik, s hogy ő is szereti ezt a csapatot — ezt pénzre nem lehet felváltani. o Szalai Ferenc csendes, meg_ fontolt ember: a fiatalabb generációt képviseli. Harminchárom éves: 66-ban lett szakmunkástanuló, s azóta Bikailal jegyezte el magát. — Gerdében laknak a szüleim, én ide nősültem — mondja ; Párttag és munkásőr. Megbecsült ember — a munkában is kiváló. Évente 90 000 forint fölött visz haza: különösen a kampányok emelik meg a jövedelmét. Két gyermeke van: mindkettő fiú. — Nemrégiben építettünk, itt az Ifjúság utcában a gazdaság segítségével. Óriási előny volt ez; csak az tudja értékelni, akinek része volt benne. A kétszintes családi házat a gazdaság hozta tétő alá, somi nekj jutott munka — az még mindig tart. A belső munkálatok készek, most garázst, pincét épít. Meg aztán mindig van valami. A központi fűtést is be kellett vezetni. Jó százezer forint felett tett be a házba ő is. — Gyümölcsöt is termelek — annak kéne tároló. Tavaly disznókat is tartottam, de az idén már nem fogtam bele: szüleim hizlalnak nekünk is. Kevés az időm, a feleségem itt adminisztrátor, nincs aki etessen. — Jól élnek? — Mit panaszkodjam. Akad OTP-hitel is, akad egyéb kiadás elég. Beosztással kell élni. Mosolyogva teszj hozzá: — Segítenek a szülők is s ahogyan azt megérzik, mindig a legjobb időben, a legokosabb dolgokkal . . . Tervezik, hogy el kéne mennj az Adriára, nyaralni. De lehet, hogy csak jövőre lesz belőle valami. — Ha azt kérdezné tőlem, hogy tíz évvel ezelőtt gondoltam volna-e arra, hogy így élek majd, határozott nemmel válaszolnék. Ha úgy visszatekintek; elég perspektívában volt a jövőm. Semmiből indulni .. . Most már tudom: nem elég csak dolgozni, dolgozgatni. Vállaljon az ember többet. adj0 tudása maximumát. S ha kezdetben erről-arról le is kell mondani később bőven kamatozik ... — Akkor ön. elégedett? — Nem, még többre vágyom. — Sikerülni fog? — Rajtam múlik. Kozma Ferenc Kirch Henrik A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja A munkatempót maguknak diktáljákt aki nem szokta, kidől a sorból Hír: Az újpetrei Petőfi Mgtsz Steinmetz Miklós komplex betakarító brigádja a Magyar Népköz- társaság Kiváló Brigádja címet nyerte el. Mi városlakók csak akkor kapunk képet — akkor is csak a valóságot kevéssé megközelítő Ízelítőt —, az aratási munkáról, ha a helyszínre menve érezzük a hatalmas végeláthatatlan gabonatáblán izzó déli forrósógot, a kombájnok nyomán felkavarodó port, amely egy idő után csípi a szemünket, izzadt bőrünket. (Pedig a kinti 30 fok meleg semmiség a kombájn fülkéjében levő sokszor 50 fokos hőséghez képest.) Ha látjuk, hogy a déli pihenő csak az ebéd elköltését jelenti, amit amúgy porosán, izzadton éppen csak eldőlve egy rövid időre, vagy sokszor mégcsak le sem ülve kanalazzák a levest, a másodikat. És jóformán a szájukat meg sem törlik, már ismét gépre szállnak, és megy tovább a munka este 9-10-ig. (Reggel 6-tól.) —- Nem is lehet másképp — mondja Oláh János, az újpetrei Steinmetz Miklós betakarító szocialista brigád vezetője —, hálunk legalábbis nem. A déli időszak ugyan a legnehezebb az embernek, de ilyenkor a legkönnyebb aratni a gépeknek. (Ilyenkor a legszárazabb a gabona.) A brigádunk tagjai között vannak kombájnosok, szerelők, gépkocsivezetők. A munkát olyan pontosan szervezzük, hogy se kombájn nem áll szállító gépkocsi miatt, se gépkocsi nem várakozik kom- bájnos miatt. A munka folyamatos, megállás nincs. — Semmi más ok nem lehet menetközben a megállásra, csak géphiba —, szól közbe Kása Károly, aki 1965-től, az alakulás óta tagja a brigádnak. — Sokan járatják a szájukat itt a tsz-ben, hogy mit vannak úgy oda velünk! Aztán, ha megpróbálják a mi tempónkat, pór. hét után kidőlnek, azt mondják, nekik ebből elég. —' Sokszor éreztük már mi is, hogy nem bírjuk tovább, csak nem • mutattuk. — Szól közbe Kovács Ottó. — Volt egy kombájnos, aki • a szomszéd tsz-től került hozzánk — folytatja Oláh János —, ott is kombájnos volt. Fél évnél- tovább nem bírta. Ö, mint mondta, megszokta, hogy ebédszünetkor kicsit aludjon a hűsben, nálunk erről szó sem lehet. Kovács Ottó 1975 óta tagja a brigádnak, a’ környező tsz-ek egyesülése óta. Előtte a kozár- mislenyi tsz-ben vol kombájnos. Szakmája mezőgazdasági gépszerelő. 1954-ben Szegeden, az országban elsőként beindult ilyen képzésű iskolában tanulta a szakmát. — Most már nem mennék el ebből a brigádból — mondja — pedig nagyon nehéz volt beleszokni. Új közösségbe is kerültem, utazgatnom is kellett naponta, de a legnehezebb volt munkatempójukkal lépést tartani. Addig is azt hittem, én nagyon sokat dolgozom, de ez a brigád túltesz mindenen. Ferencz Aladár is az egyesülés óta tag. — Az egerági tsz- ben is kombájnon ültem. Az emberi beilleszkedés számomra nem volt nehéz, sokukat régóta ismertem, na, de a munka! Azt nehéz volt megszokni. Eger- ágon nem volt ilyen hajtás. Mégts' maradtam, mert megtaláltam a számításom, most is ezért maradok. Ruppert György pedig az idén már nem tudta vállalni a kombájnozást, építkezik és a kettőre nem telik az energiából. Egyébként ő az, aki minden évben megfogadta, ez az utolsó, többet nem ül az aratógépre, aztán a következő évben mégis ott van. A tempót azok bírják, akik régi tagok, megszokták, vagy azok a fiatal újak, akik már ebbe nőttek bele, mint például Varga Géza, aki innen ment kitanulni a szakmát, itt töltötte a gyakorlati időt, és ide jött vissza. A brigád csak szerdán tudta meg, hogy megkapták a magas kitüntetést, és hogy pénteken ezért Budapestre kell utazni. Bár a tagok száma 22, Budapestre csak 13-an mehettek, kikötés volt ugyanis, hogy legalább 13 év óta szocialista brigádtagok legyenek. Rózsa Ferenc fogalmazta meg leginkább, mit éreztek: — A torkomban dobogott a szívem, nagyon meghatódtam, és azt hiszem mindenki így érzett, ha most nem is vallja be. A kiemelkedő munkán kívül még mivel érdemelte ki a kitüntetést a brigád? Mint mondják összeforrott társaság, • soha nincs olyan, hogy egy valaki az ellenkezőjét akarná annak, amit a többi, vagy amit tenni kell. Jó barátok is, a tréfás ugratások jól megférnek az egymás segítésével. Többen, építkeznek, és a hétvégeken minden brigádtag ott van, ahol éppen szükség van a munkáskézre. Egymásnak viszonozzuk —, mondják, és amikor meg; kérdem, hogy kapják vissza azok, akik nem építkeznek, a következőt válaszolták:. — Nincs olyan ember, aki valamikor, valamiben egyszer ne szorulna baráti segítségre. Ha Budapestre nem is mehettek fel mind a 22-en, megérdemlik, hogy a kitüntetett brigádok tagjaiként ebben az írásban valamennyien szerepeljenek. Az újpetrei Steinmetz Miklós szocialista brigád tagjai: Oláh János brigádvezető, Ambruszt József, Kovács Ottó, Kása Károly, Szabó István, Horváth Ferenc, Ferencz Aladár, Varga Géza, Nagy László, Németh Béla, Bozó László, Zádori László, Kapitány András, Bedő Károly, Kádár József, Rózsa Ferenc,-Zöld Gyula, Gyanó Imre, Nichter József, Sólyom Lajos, Ruppert György, Plank János. ■ Sarok Zsuzsa
