Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-08 / 157. szám
Dunántúli napló 1983. június 8.. szerda Tudományos élet Bemutatjuk az OOK-t ■ Gépek, segédeszközök az oktatásban ■ Nem a technikán, hanem a pedagóguson .múlik A z elmúlt évtizedekben a neveléstudomány rendszerén belül új résztudományág alakult ki: a pedagógiai technológia. A második világháború idején kereshetjük a gyökerét, amikoris a diavetítőt, az írásvetítőket, a pergőfilmet sokhelyütt és nagy arányban alkalmazták az ismeretek gyors és hatékony elsajátíttatására. A háború után terjedtek az oktató gépek, audiovizuális eszközök. Ezek nemcsak a technikai eszközök kezelésének ismeretét kívánták meg a pedagógusoktól, hanem átformálták az oktató-nevelő munka hagyományos módszerét is: újfajta gondolkodást, másfajta didaktikai gyakorlatot kívántak meg az iskolában. Az oktatás általános módszertanán belül új módszertan alakult ki, amely a hagyományostól eltérő tanulási stratégia, programozási minták és a felhasznált eszközökkel kapcsolatos döntéshozatal rendszerének kialakítását is megkívánják. Hazánkban a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központ az egyik műhelye a pedagógiai technológiának. Az Országos Oktatástechnikai Központ tíz évvel ezelőtt jött létre Veszprémben. A magyar kormány az UNESCO-val kötött egyezmény értelmében az ENSZ fejlesztési alapjának (UNbP) anyagi segítségével szervezte meg az intézményt: egyik célja, hogy kutatási eredményeivel közvetlenül is segítse a harmadik világ országait és minta, modell lehessen — mint szervezet - a fejlődő országok számára. Magyarországnak külön előny, hogy az ENSZ segítségével hozzájutottunk számos újdonsághoz, elsősorban technikai információs eszközökhöz, és a magyar szakemberek kiképzése a legfejlettebb országokban történhetett. A bevezetőben említett szemléletváltozásnak már a tantervek elkészítésénél el kell kezdődnie. Ezt a feladatot hazánkban az Országos Pedagógiai Intézet végzi, mint tan- tervelemző és -készítő szerv. A tantervekben lefektetett elveknek és gyakorlati útmutatásoknak megfelelő eszközök fejlesztése és (részben) a mintadarabok, nullszériák elkészítése a veszprémi intézet ieladata az úgynevezett kétdimenziós ismerethordozók, a hangszalag, a dia- és pergőfilm, a transzparensek és a képmagnó tekintetében. Az OOK ezek fejlesztésére és részben kutatására rendezkedett be. S azon kívül, hogy a közoktatást - elvileg az óvodától az egyetemig, jelenleg elsősorban az általános iskolát — ellátja az említett információhordozókkal, közreműködik az oktatástechnológiai kultúra terjesztésében, főleg tanfolyamok rendezésével. Az úgynevezett taneszközkoncepció lényege, hogy az új tanterv bevezetésével együtt kerüljön az iskolába minden olyan hagyományos és új technikai információs eszköz, amelyre szükség van. Az OOK tantárgypedagógiai osztálya a megbízás alapján elkészíti az információhordozót és annak felhasználási tervét, majd grafikusok, filmesek stb. közreműködésével elkészíti az adott film, magnókazetta stb. prototípusát. Számos zsűri és az ún. Taneszközbizottság jóváhagyása után a Művelődési Minisztérium pecsétjével kerül sor az anyagok sokszorosítására és bevezetésére. Mindehhez természetesen megfelelő műszaki apparátus áll rendelkezésükre: a gyártási főosztály, műszaki fejlesztési osztály szakemberei. Az oktatási osztály a hazai oktatási intézményekben tevékenykedő oktatástechnológiai szakemberek képzését és továbbképzését irányítja (az elmúlt nyolc év alatt több mint ötezer pedagógust képeztek itt), a nemzetközi kapcsolatok osztálya a külföldi szakemberek fogadását, a hazaiak kiküldését, a nemzetközi konferenciák előkészítését és lebonyolítását végzi. Kalauzom a veszprémi intézetben dr. Orosz Sándor főigazgató-helyettes.- Milyen újdonságokat talál most az érdeklődő?- Az OOK kezdeményezője volt az általános iskolai zseb- számológéppel és a középiskolai kis számitógépekkel való oktatási program kidolgozásának, mi a mostani, immár a tanárokat ielkészítő periódusban egyik továbbképző bázis leszünk. És — leiadatunkhoz híven - a jövőben is élünk bizonyos lókig: már a teletext rendszerhez csatlakozás részletein dolgozunk. Kaptunk néhány üres „lapot" a rendszerben, és akik majd a dekóder- rel felszerelt tévékészülékek tulajdonosai lesznek, pedagógiai szakmai információkat is olvashatnak. Egyébként kapcsolatunk van minden pedagógus- képző intézmény oktatástechnológiai egységével: a pécsi egyetem tanárképző karával is.- Melyek az együttműködés területei?- Amellett, hogy a PAB és és a VEAB pedagógiai munka- bizottságaiban együtt ülnek szakembereink, számos téma kidolgozásában (négy konferenciát tartottunk például a video ügyében), s hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolával most a kapcsolatfelvételnél tartunk, a tanárképző karral már kidolgoztuk az együttműködés lehetőségeit. Ahogyan Szombathelyen a video, Nyíregyházának az állókép, Pécsnek a hanganyaggal való kikísérletezés feladata jutott: remélhetőleg az új tanévben teljes intenzitással elindul a munka.- Mindeddig csak a technikáról való szó, az olvasóban olyan érzés keletkezhet, mintha a mai iskolában a legfontosabbak a technikai eszközök lennének. Mi a véleményük erről az oktatástechnológiai szakembereknek?- A pedagógusok egy része idegenkedik a technikától, más része csodát vár tőle - mondja a főigazgató-helyettes. - Nem .győzzük hangsúlyozni: a technika segédeszköz. Ez a mi alapvető álláspontunk, szeretnénk, ha a pedagógus, a szülő és a gyerek egyaránt tudná: nem a gépeken, hanem a pedagógusokon múlik az eredmény. Végezetül az OOK könyv- és médiatárára hívjuk fel az olvasók figyelmét, amely amellett, hogy igen széles körű pedagógiai információkat nyújt pedagógusok számára — a nem szakember érdeklődőnek is valóságos kincsesbánya. A jövő könyvtára lesz majd ilyen: minden könyv mellett olt a többi média, ismerethordozó is: a hozzá tartozó hangosított diasor, perqőfilm vaqy magnószalag. A könyvtár nyilvános: szolgáltatásai bárki által igénybevehetők. Gárdonyi Tamás A kisgyermekek egyik kedvenc időtöltése, a játszótéri homokozás nem tartozik a teljesen veszélytelen szórakozások közé. A laboratóriumi vizsgálatok ugyanis nemritkán olyan kórokozókat mutatnak ki a játszótéri homokban, amelyék fertőző hasmenést és különféle gennyes betegségeket (például furunkulózist), gennyes mellhártya-gyulla- dást, sőt agyhártya-gyulladást is előidézhetnek. E kórokozók — a homok nedvesség- és szervesanyag-tartalmótól függően — hosszabb ideig is fertőzőképesek maradnak. A homokot egyrészt azők az állattartók fertőzik meg, akik — a higiéniai előírásokat semmibe véve — a homokozóba viszik kedvenceiket szükségletük elvégeztetése végett. A fertőtlenítés vegyi eljárása költséges és nem is veszélytelen. Sokkal megfelelőbb a hőhatással való fertőtlenítés. Az erre a célra szolgáló kis gép —, ami egyébként hazai szabadalom — olyan berendezés, amelyben egy rugalmas fémlemezeket tartalmazó henger található. A haladás következtében az elemek — rugalmasságuknál fogva — a homokot kb. 20 cm mélységig fölemelik és rászórják a henger fölötti gázégőkre, amelyek lángja kemény szúrólángra van beállítva. A gázégőkben propán-bután gázt égetnek el. A samottfejes égők szabályozható lánghőmérsékletével, a haladási sebességgel állítható be az ideálisan kívánt fertőtlenítési fok. Kb. 2— 3 km/óra sebességgel haladva a berendezéssel, teljes homoksterilizáció hajtható végre. Képünkön, munka közben láthatjuk az ötletes és hasznos berendezést, amelynek nagyüzemi célokra van egy jóval nagyobb változata is. A világon először Pécse Nemzetközi irodalompszichológiai konferencia A mii megértése központi problémáivá vált M ájus 30-a és június 3-a között rendezték meg Pécsett az európai—amerikai irodalompszichológiai konferenciát. Számunkra nem csupán azért jelentős ez, mert Magyarországon most tartottak először nemzetközi tanácskozást ebben a témában, hanem mert a világon először rendezték meg az irodalompszichológiával: foglalkozó kytatók találkozóját, s ennek éppen Pécs adott otthont. A konferencia fő szervezője a Magyar Tudományos Akadémia irodalompszichológiai munkabizottsága volt, s természetesen a szervezésben részt vett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem is, ami nem véletlen, hiszen az irodalom tanszék egyik kutatási profilja éppen az irodalompszichológia. A konferenciának 16 külföldi résztvevője volt: 11 amerikai, egy holland, egy belga, egy német, két francia és öt magyar, köztük három pécsi. A konferencia zárónapján Bókay Antallal, a JPTE docensével és dr. ládi Ferenccel, a POTE Ideg- és Elmeklinikájának tanársegédjével beszélgettünk az irodalompszichológiának mint tudománynak a kialakulásáról, céljáról, jelentőségéről. ▼ B. A.: Az utóbbi években központi problémává vált az irodalom megértése. A közelmúlt irodalomtudománya a művészet tárgyának objektív, strukturalista leírásával próbált közelebb jutni a mű megértéséhez, ám hiába tudja azt egy irodalmat tanuló gyerek, hogy például hány magánhangzó és mássalhangzó van a műben, attól még nem szereti azt az alkotást, nem érti a lényegét. A puszta nyelyi leírás nem elég a mű sajátszerűségének megragadásához. És amikor rájöttek erre, történt egy váltás — Magyarországon még nemigen érzékelhető ez —, rájöttek arra, hogyha nem a nyelvi leírásban van a titok, akkor feltehetően azokban a folyamatokban kell keresni, amelyek összekötik az illetőt a műalkotással, tehát ezt a megértési folyamatot magát kezdték elemezni, s itt lépett be a pszichológia. A pszichológiák közül a leghasznosabb a pszichoanalízis volt, az első hermeneutikus társadalomtudomány, s az első, aki ebből tudományt csinált, az Freud volt. J. F.: Egy irodalmi műnek a megértésében lényeges szerepet játszik a szerzőnek, mint személyiségnek a megértése, ez az első szintje a dolognak. Aztán következik a műben zajló folyamatok megértése, az, hogy a szerző milyen komplikált módon teszi át a műbe az ő egyébként egyszerű problémáját. A következő szintje, hogy hogyan folyik bele ez az egész az akkori szellemtörténetbe. S ezután jön az, hogy mindezt hogyan interpretálja a befogadó, amikor saját szubjektumát hozzáadja. Ez az, amit úgy fogalmazott a konferencia egyik résztvevője, Norman Holland, hogy „poems in persons”, azaz az emberben lévő vers. Azaz, az alkotó versét olvasva bennem is van egy vers, s ez az én versem már. B. A.: Az alkotási folyamatoknak három nagy területe van, a személyiséglélektani vizsgálat, a műalkotásban levő emberi folyamatok pszichológiai leírása, s végül az, hogy mitől van, hogy egy műalkotás önmagában mindig azonos, ugyanakkor minden élmény, minden elolvasás még ugyanazon embernél is mindig mást hoz. Itt van az az aktív tényező, ami a mi személyiségünkből ered. — A müveknek ez a fajta megközelítése mennyire terjedt el Európában és Amerikában, s mióta beszélhetünk erről? J. F.: Történetileg a húszas évektől kezdve gyakorolták ezt az analitikusok, de mivel ők nem voltak irodalomtudósok, nem tudták kiteljesíteni. Gyakorlatilag a hatvanas évek nagy fölfedezése volt a pszichoanalitikus kritika. Ennek a kelet-európai országokban nincs tradíciója. B. A.: Az NSZK-ban van egy híres, befogadás-elméletet kutató társaság, ők recepció-esztétikának nevezik ezt, kutatásuk elsősorban elméleti, szemben az amerikaiak praktikus, pszichoanalitikus orientációjú törekvéseivel. A németek a pszichoanalízist ugyan használják, de csak elméletileg, mint egy olyan tudománynak a modelljét, ami az interpretációval foglalkozik. Az amerikaiak pedig közvetlenül, napi elemző munkájukban is használják a pszichoanalitikus eszközöket. A franciáknál a pszichoanalízis kimagasló személyisége, Jacques Lacan, egy nyelvi alapokra épített pszichoanalitikus teóriát fejlesztett ki. Az irodalompszichológia területén a legerősebb a francia és az amerikai tradíció. J. F.: Ezen a konferencián nagyon erős elméleti viták voltak, de alapkoncepciót tekintve mindenki egyetért. Ezt az is jelzi, hogy tervbe vették egy nemzetközi társaság megalakítását, amelybe még több országot meqhívnak. Erre a tervek szerint jövőre kerülne sor, Montpellier-ben. A konferencián meghatározódott, melyik az a fontos terület, amelyet kutatni kell: a személyiség-elmélet az irodalomban, az alkotás- lélektan és a befogadás-lélektan. — Gyakorlati oldaláról nézve a dolgot, az irodalompszichológia hogyan járul hozzá a művek megértéséhez? Hogyan segíti azt, hogy az emberek ne a rosszat, hanem a jót olvassák? B. A.: Szerintem abban segít, hogy a műalkotások megértéséhez ad egy olyan koordinátarendszert, amely lehetővé teszi, hogy a mű megközelítse a befogadót. Akinek nincs meg ez a koordináta- rendszere, szemléletmódja, az egyszerűen nem lát semmit. Ha meg tudjuk határozni, mik azok a oszicholóaiai folyamatok, amik ezt a koordináta- rendszert létrehozzák, ki tudunk alakítani egy stratégiát, amellyel akár az iskolában, akár a felnőtteknél létrehozhatjuk a megértés kéoességét. Most ez azért naayon lényeges, mert a réoebbi korokban, tehát a középkorban, a görög ókorban az embereknek volt egy egyséoes, tökéletes és totális értékrendszere. Azokban az időszakokban a kortárs műveket mindenki tökéletesen értette, és nem foglalkoztak a régiekkel. Aztán a XVIII—XIX. század után jött-egy nagy fordulat, kezdték megérteni a régieket, viszont képtelenek voltak megérteni a korabeli műveket. Hogy ez miért volt? Mert az iskolákban megtanították a korábbi történelmi modelleket, de a kortárs modellek annyira szétestek, hogy senkinek nem volt rálátása. Szétesett az egységes értékrend. A XX. századra ez odáig jutott, hogy már egyes embereknek és műveknek van önálló világképe. Most már, mesterséges úton, az iskoláknak kell biztosítaniuk azt, ami régebben természetes volt. S ennek nagyon erőteljes pszichológiai összetevői vannak. S ahogy az értékrendek szétesnek, a művészetek eltávolodnak a mindennapi kifejezésmódtól, az olvasónak -egyszer csak nem lesz se formai, se tartalmi háttere a mű megértéséhez. Éppen ezért olyan profi és tudatos interpretátorokat, tanárokat kell képezni, akik létre tudják hozni az átlagolvasóban a spontán készséget, amely a mű átérzéséhez, megértéséhez segít. — Korábban említették azt, hogy az emberek a legújabb irodalmon kívül idegenkednek a klasszikusoktól is. Abban, hogy ezek a müvek közel kerüljenek a mai emberhez, hogyan tud segíteni ez a tudományág? J. F.: Hát persze, hogy hallatlan az ellenállás a klasszikusokkal szemben, amikor ezeket pz iskolákban mint elméletet, mint elvet próbálják eladni. Ilyen alapon ezeket a műveket senki nem érzi magához közelállónak. A benne lévő probléma, úgy érzi, nem az ő problémája. Mert az alkotókat mindig valami talapzatra emelik, nem hozzák emberközelbe. B. A.: Ez egy nagyon érdekes dolog, én ezt úgy fogalmaznám, hogy ma az emberek nem egy emléket, múltat, egy valaha volt valakit keresnek a műben, hanem önmagukat, saját sorsot, életmodellt akarnak. Mi éppen azokat a megértési folyamatokat akarjuk tisztázni, melyek átélhetővé, életszerűvé teszik a szimbolikus formákat, amelyekben emberi lényegünk rögzül. Dücső Csilla 1 f f " I ■ ■ F ■ Játszótéri higiénia
