Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-05 / 154. szám
Vasárnapi magazin #> Vasárnapi magazin Vasárna A Gobbi-jelenség Régesrég nem Gobbi Hilda. A Gobbi. (Olykor: Hilduska). A publikum nyíltan és egyezményesen intézményesítette. Persze ennek sok oka lehet — nyilvánvaló népszerűségén túl. Gobbi ugyanis színésznő, előadó, versmondó, mozgalmi ember szervező, emlékező, író egy személyben. Az egészben az a legérdekesebb, hogy egyik tevékenysége sem megy a másik kárára. Hogy hogyan csinálja? örök titok. És ez a csupa energia, sohasem siránkozó, mindig aktív, folyton nyitva tartó intézmény — most éppen hetvenéves. Az egészben ez a leghihetetlenebb. Létezik, hogy mór kerek hét évtizedet hagyott maga mögött? A könyve szerint — legalábbis a megélt élmények alapján — ebben benne lenne akár hétszáz esztendő is ... Emlékszem, volt kétsoros napihír a régesrégi Színházi életben, amelyben műsorának betiltásáról tudósítottak, és utána kolumnákat írtak róla. Méltatták hangosan és bántották csöndben. Őszintén és nyíltan élt — és játszott —, megalkuvások, becstelen kompromisszumok nélkül. (Most meg a születésnapját üljük. Kérkedve nyúlunk a lexikon után: vajon csakugyan stimmel ez az évszám? Gobb'r ugyanis már az indulásnál rendelkezett azzal a fantasztikus képességgel, hogy egyszerűen kortalan volt. Sem a szakma, sem' a publikum nem sejtette, milyen idős is lehet. Talán mert sohasem volt csivitelő, csipogó naiva, bugyuta bakfis — öregasszonyokkal kezdte és folytatta pályáját. Megszámlálhatatlan jó és rossz anyókát, nénit, asszonyságot, kendős parasztmámit, szenilis grófnőt, kíváncsiskodó szomszédasszonyt formált eddig — Shakespeare, Csokonai, Moliére, Ibsen Osztrovszkij, Giraudoux, Gorkij, drámáiban, komédiáiban. Mindig a legkézenfekvőbb, leg. őszintébb megoldásokat választotta, s csodálatos beszédtechnikájával úgy sipította, süvítette, préselte ki a hangokat, hogy egyetlen szava, hangsúlya sem illant el a színpadi zajba nyomtalanul. A filmmel — megszámlálhatatlanul sok szereplése ellenére — nagy szerencséje nem volt, de mivel az idő neki dolgozik, még kár lenne elhamarkodott ítéletet hozni. A sors furcsa fintora, hogy óriási népszerűségét egy folytatásos rádiójáték szerezte meg. Az ország Szabó nénije lett — talán azért, mert ezt is úgy oldotta meg, mint Gertrudist vagy Murzaveckaját a színpadon,. Őszinte volt. önmagát adta. Eszköztelenül. N. Gy. Gép-manökenek Amerikában egyre több gépmanöken csalogatja a vevőket az áruházakba: a kirakatokban kicsinosított, nő alakú robotok sétálgatnak, izgatóan riszálják a csípőjüket, és szétnyitják a pizsamájukat, hogy megmutassák a csábos fehérneműjüket. Ben Kingsley, Gandhi alakítója az azonos című filmben Maryl Streep, a legjobb női főszereplő Oscar-díjának nyertese Jessica Lange, a legjobb női epizódista Oscar-díjasok A nemrég kiosztott Oscar-di- jak nyerteseiről beszámoltak lapjaink. A rövid információn túl bemutatjuk kicsit részletesebben a díjnyerteseket. Richard Attenborough rendező két évtizede dédelgette magában Gandhi életének filmre vitelét. A terv megvalósult, és óriási diadalt aratott az elkészült mű: nyolc Oscar-díjat ítéltek meg alkotóinak, többek között a rendezőnek, az operatőröknek, a forgatókönyvíróknak. A legjobb férfi alakítás díjával Mahatma megszemélyesítőjét, Ben Kingsley-t tüntették ki. Kiválasztása a címszerepre igazi telitalálat Kingsley anyja angol, apja indiai. Elmélyül- ten készült a szerepre, játéka a film legnagyobb ereje. Partnerei is neves és kitűnő művészek. Mertin Sheen újságírót alakít, lan Charleson papot, Gandhi egyik hű követőjét. Fontosabb szerepet kapott a filmben Candice Bergen, John Gielgud Trevor Howard, John Mills. A kísérőzene szerzője Ravi Shankar. Attenborough úgy nyilatkozott hogy magáévá tette Gandhi felfogását a békés ellenállásról: „A szemet szemért azzal végződik, hogy az egész világ vak lesz". Négy Oscar-t kapott Steven Spielberg E. T. című produkciója (ő rendezte A harmadik típusú találkozásokat is.) A kissé ijesztő, de kedves és mulatságos űrbéli figura már megjelent a magyar ajándékboltokban. Ezt tehát előbb láthatjuk, mint földi kalandjait a mozikban. A legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjjal az idén Maryl Streepet tüntették ki a Sophie választása című filmben nyújtott teljesítményéért. Két évvel ezelőtt a színésznő már nagy sikert aratott A francia hadnagy asszonya című viktoriánus történetben, amelyet Harold Pinter írt, és Karel Reisz rendezett. Az inkább érdekes mint szép, de nagyon tehetséges színésznőt egy nálunk is nagy sikerű film főszereplőjeként ismertük meg: Joannát játszotta a Kramer kontra kramer cimű alkotásban, Dustin Hoffman partnereként. Louis Gosset neve és arca nem ismerős. Ö a Tiszt és úriember című film egyik epizód- alakításáért kapta meg az Oscar-díjat. A színesbőrű művész Foley őrmestert alakítja, és hogy milyen jól, azt jelzi, hogy a főszereplő, Richard Gere az amerikai közönség egyik kedvence, az Oscar-díjat mégis az epizódista kapta. A legjobb női epizódalakí— Velencében voltam. — Szép volt? — Ó, igen — de főleg az emberek érdemelnek csodálatot. Minden utcát elöntött a víz, ők mégis énekelnek! * — Fűződnek ehhez a várhoz történelmi emlékek? — érdeklődik a turista. Igen — válaszolja az öreg idegenvezető —, a monda szerint egy látogató egyszer húsz márkát adott egyik elődömnek! * — Hogyan jutok el a leghamarabb a természettudományi múzeumba? — kérdezi egy turista Münchenben. — Ügy, hogy kitömeti magát! * — Borzalmas helyen lakom — panaszkodik Müller úr. — Ha időben fizetem a lakbért a háziúrnak, rögtön megjelenik a rendőrség és faggat, hogy honnan vettem a pénzt! tás díját Jessica Lange nyerte a Tootsie című Sydney Pollack- filmben nyújtott alakításáért. A színésznőt már jól ismerjük, hisz A postás mindig kétszer csenget nálunk is sikerrel fut a mozikban. Szerencsés ember, hisz ebben a filmben Jack Nicholson partnere lehetett, a Tootsie-ban pedig a nem kevésbé kitűnő és népszerű Dustin Hoffmané. Erdős — Nem tudom, mit csináljak a férjemmel, doktor úr. Beszél álmában. — Hát ez kellemetlen! — De még mennyire kellemetlen! Rajta nevet az egész iroda! — Nos, hogy sikerült az első randevú ? — Félig-meddig! — Hogyhogy? — Én elmentem, de a lány nem! * — Magának teljesen igaza van, Mr. Brook — mondja a cég igazgatója —, de mégsem lenne helyes, ha elbocsátanám Molly Flyden kisasszonyt. Az a helyzet, hogy ő az unokahúgom, és mindenki azt hinné, hogy hivatali beosztásommal visszaélve ki akarok tolni a nővéremmel ! * — Valami konkrét dolgot keres? — kérdi az eladó bizonytalanul a kóválygó vevőtől. — Igen — a kijáratot! Éles anyanyelvűnk Egy analfabéta is hazudhat úgy, mintha könyvből olvasná. Az ornitológus perspektívája a madártávlat. A stréber hallgatót tételmérgezéssel szállították el. Aki sokat markol, keveset fog elengedni. Kizárták a szervezetből azóta tagbaszakadt. Visszájára fordította az igazságot, hogy szembenézhessen vele. Korszerű felvételi rendszer: fej, vagy írás! A nevető harmadik sohasem küzd az előléptetésért. A harácsolás magángyűjtemény mások elől. Tiszta audiovizuális típus: se holl, se lát. Kerekes László Anyám V irágot veszek az üzletben. — A nagymamának tetszik vinni talán, a temetőbe? — kérdezi egy fiatal nő, akit tán ismernem kellene, hiszen á rokonaim lakácsától mindössze ötven méterre van a virágüzlet. Vagy tán azért kellene ismernem, mert a nővérem tanította, vagy tán egy rokonomnak távoli rokona . . . Ha az ember jó pár év múlva tér vissza a szülővárosába, minden embert a rokonának érez. — Igen, az anyám sírjára viszem. — Akkor ezt a szál illatos jácintot még hozzáteszem. Ezt én küldöm a nagymamának. Tessék neki megmondani! — mosolyog a kislány. Vagy talán vőlegénye is van már? Esetleg asszony? — Az utcában lakott, és mindig vidám volt. Idáig szokott elsétálni az üzletajtóig, be szó. kott köszönni, és kitalálta az életemet. — Mert elmondta neki. — Nem, dehogy, hová gondol? Semmi hajlamom nem volt nekem soha az ismerkedéshez. Külsőleg minden klappolt körülöttem, éppen csak úgy éreztem, széthullanak a kapcsolatok, .ha hozzám közelednek. — Ahá, értem. Mintha színházban lenne. A darab szereplőivel szinte egyszerre áll talpra, a szíve lázad, a keze összeszorul, de amikor másnap a pult mögé áll, minden homályosabb lesz, mint előzőleg volt.. . — Nem, nem! — tiltakozott a fiatal nő. — Ne beszéljen ilyeneket. Én szerettem a nagymamát. Tartást adott nekem ... S boldoggá tett. — Persze — bólogatok — meghallott?, amikor megdobbant a szíve, és bemutatott magának egy igazi lovagot. Pedig ne felejtse el, nagyot hallott a ,,nagymama". De látni — látott... — Bemutatta a férjemet! Ö látta meg, hogy egy hozzám illő fiatalember simogatja meg minden délután a cicámat, és egyszer behívta az üzletbe, és őzt mondta a lovagnak: „Meg. engedem, fiatalember, hogy egy szál rózsát vegyen ennek a kislánynak". így kezdődött .. . Sokszor gondoltam rá, mi volt az anyám, titka. Rájöttem, erős volt az anyám. Hozzánk, gyerekeihez is tartozott (felnőtt korunkban is rendre írta hozzánk leveleit, akkor is, ha választ se kapott), az unokáihoz tartozott, a házban lakókhoz tartozott, az utcában lakókhoz tartozott. Számára mindenfajta kapcsolat az életét testesítette meg, éppen ezért mindenkit tisztelt. Bölcs volt. Ö nem „késekkel" hadonászott, hogy megvédje, vagy megsebezze magát. A köznapokon használt szavainkat használta. Akkor is, amikor a legkisebbik fia'halt meg. Az unokákra nézett, és szavával a menyét szerette volna megvigasztolni. „Kislányom, a gyerekeknek na. gyobb veszteség lenne az anya halála, bele kell nyugodnunk, drágám". Továbbra is mosolygott, megsimogatta a látogatókat — csak ő nem tudott belenyugodni legkisebb gyermeke elvesztésébe . . . Egy hét múlva megkérdezte ugyan a nővérem, tői, hogy totózhat-e? Továbbra is elolvasta a Sportújságot, 92 évesen a virágokat új cserepekbe rakta, mert szerinte a tavaszi szél megsúgta neki: „Vén matróna, készülj". „Hát én készültem ...” — cseng még most is a fülembe anyám szava, mágam élőtt látom utolsó perceit, mivel Neki megadatott, hogy elbúcsúzzék a. gyerekeitől. „Isten veletek, drágáim, én most meghalok . ..” (gy történt. Köznapion. Megölelte a gyerekeit, megcsókolta őket, egyik menyét már csak átölelni tudta. „Nagyon erősen szorított az anyu!" — csodálkozott sógornőm. Anyám megszűnt embernek lenni, részesült az emberiség egyik legnagyobb áldásában, a halálban, bennünket pedig itthagyott, itthagyta a nevetését, a derűjét, s ránk hagyta a munka örömét. A nevetésen ki. vül talán a munka szeretete volt az anyám másik titka. Nyolcvanévesen még hidat épített .a házunk előtti vízesárok- ra. Ha a fiai autóval jönnek, meg tudjanak fordulni az utcában. Minden évben maga tatarozta ki a házát; az utóbbi években a bátyám igyekezett őt megelőzni. Három éve a nő. véremhez költözött. Nem hiszem, hogy egyetértett volna Senecával, aki szerint mindazon kétkezi munka, amelyet görbedt testtel és lefelé szegezett pillantással kell végezni, nem éri meg a nemes- ember izzadságát. Mi volt az Anyám titka? Nemes ember volt. Dér Endre Környezi A fiatal fotóművészek stúdiójának kevésbé ismert pontjaira, gyakran é gatók figyelmét azon a tárlaton, c Adolf-teremben. Flesch Bálint Várostájak cimű sorozatából Vékás Magdolna Budapesti mozaik című Tóth György Dokumentumok a budapesti Rózsakiál lítás Budatéténybén A Gyümölcs- és Dísznövény- termesztési Fejlesztő Vállalat (volt Kertészeti Kutató) buda- tétényi területén megnyílt a rá. zsakiállitás. Hét és fél hektáron mintegy 2200 fajtát, a világ legjelentősebb rózsafajtáit mutatják be.
