Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-30 / 179. szám
1983. június 30., csütörtök Dunántúli Tlaplo 3 A Fülöp-szigetek együttese a Sportcsarnokban Toll éstüll D ivat a folklór, s ennél fogva jó üzlet is. Nem véletlen, hogy népzene- és néptáncegyüttesek sokasága van úton állandóan országok, földrészek között. Noha a televízió folyamatosan szállítja szobánkba a legkülönbözőbb népek zenéjét és táncait, az élő találkozás élményét egy más kultúra színeivel, ritmusaival és dallamaival nem pótolja a képernyő. Sietünk hát jegyet váltani, különösen, ha olyan távoli országokból érkezik az együttes, amelyről szerivel nem tudunk mást, mint hogy egzotikus, titokzatos, érdekes, s hogy a lányok gyakran táncolnak fedetlen keblekkel. Az elmúlt években Magyarországra látogató afrikai, óceániai együttesek többsége nem is okozott csalódást: saját kulturális hagyományaik színpadi feldolgozásaival, bemutatásával a felfedezés örömét nyújtották a magyar nézőknek. A most Magyarországon turnézó Fülöp-szigeteki revü is — amely kedden este lépett fel a Pécsi Nyári Színház műsorában — ilyesfajta várakozást keltett, jóllehet, a műsorfüzet felkészített bennünket arra, hogy nemcsak ,,az ősi szokásokat", hanem „a modern világot” is bemutatják majd nekünk. Tengerpart, pálmafák, bambuszkunyhók, a népélet ünnepi eseményeinek hangulatát idézték az első táncok — némiképp az európai ízléshez igazítva, de megőrizve az eredeti dallam- és ritmusvilágot, hogy aztán a műsor fokozatosan átalakuljon a legszokványosabb európai show-műsorrá. A Fülöp-szigeteki népdalok helyét elfoglalták a divatos slágerek, Bernstein és a rockosí- tott Egy kis éji zene, megjelent az obiigát bűvész néhány közép-haladó szintű mutatvánnyal — a színpadot lassan elurallta a tüll, a toll, a flitter és a zsa- bó. Kár. Mert nyugat-európai revüben láthatunk ennél jobbat, de arra, hogy egy ilyen távoli táj dallamos, ritmusos, érzéki zenéjét és táncait autentikusan bemutassák nekünk, sokkal ritkábban nyílik alkalom. Ezt a különbséget érezte és tapsával pontosan jelezte is a közönség. Fanyalgásunk egyébként csak a műsor tematikájának szól. Amit vállaltak, azt szépen megoldották a fiatal táncosok. Az énekesek jól énekeltek (egyébként egész este gépzene szólt), a lányok szépek voltak és kitűnően táncoltak. És a mellüket a legtöbb táncban valóban nem takarta semmi. G. T. Munka, művelődés, turizmus Még alkonyaikor is lehet gyerekeket találni a dobszai általános művelődési központ udvarán. Baranya, Tolna óvodáiban szerepeltek Diákszínjátszás német nyelven Ötnapos keretek között nem könnyű fl dobszai nevelési központ társadalmi vezetőségi ülésének jegyzőkönyve Nagydobszára nehéz úgy beállítani, hogy a nevelési 'központ udvarán valami meglepetés ne érje az embert. Évente újabb és újabb létesítményekkel gyarapodik az intézmény, amely egyszerű falusi iskolából fejlődött ki általános művelődési központtá. (Ez a hivatalos neve az ilyen jellegű integrált intézményeknek.) Most éppen tornacsarnokot építenek, amely azonban tc*bb célt szolgál majd, ide értve a nagyobb teret kívánó 'közművelődési rendezvényeket. A meghívásunk a dobszai nevelési központ társadalmi vezetőségének ülésére szól. A napirend: a Búzakalász Mgtsz szocialista brigádjainak művelődése, az idegenforgalom lehetőségei a dobszai körzetben, valamint az intézmény nyári programja. Látszólag nem nagy horderejű kérdések, de mór az első percek után kiderül, hogy nagyon is általános gondokkal találkozhat az, aki nemcsak az előterjesztést, hanem annak hátterét, is ismeri. A Búzakalász Tsz-ben kilenc szocialista brigád található, ez a foglalkoztatottaknak körülbelül az egyharmada. Vállalásokat tettek — ahogy illik — köztük kulturális vállalásokat is. A nevelési központ által szervezett Munka és Művelődés mozgalomban való részvételt például valamennyi brigád vállalta. A felajánlások azonban — Varga József elnökhelyettes szavaival élve — „általában termeléscentrikusa k”, s ezt helyénvalónak találhatjuk. Azt már kevésbé, ha csupán azt vállalják, hogy rendesen elvégzik a munkájukat, hiszen ezért nem kitüntetést, hanem a fizetésüket várhatják. Egy kissé disszonánsán csengett az is, amikor a szövetkezet elnöke azt hangsúlyozta, hogy első a „hármas követelményből" a termelés, mert „anélkül az összes többi nem ér semmit”. Bármennyire tetszetős is ez a megállapítás, csupán féligazság. Azt vélhetnénk, hogy nem kell már bizonygatni: az általános műveltség megszerzésére való törekvést nem lehet, nem szabad elválasztani a napi munkavégzéstől, mert a 'kettő egymásnak a feltétele. A kultúra nem öncélú hobby, nem csupán bokréta a kalapon. A művelt ember a munkájához is másképpen viszonyul, mint a műveletlen. Dobszáról, a Búzakalász Mgtsz-bői sem kell messzire menni jó példáért: a szc-vetke- zet legjobb kollektívája a Cse- lik József vezette merenyei Zrínyi Miklós brigád. Ök elsők a munkában, mert (!) elsők a könyvtár- és színházlátogatásban, az önművelésben is. Ugyancsak meglepő volt hallani, milyen nagy ez a dobszai körzet: száz négyzetkilométer, nyolc faluval (ha külön számoljuk Kisdobszát), négy pusztával. Olyan nagy ez a terület, hogy az évek óta egy égbolt alatt dolgozó tsz-elnökhelyet- tes és a nevelési központ igazgatóhelyettese el tudja kerülni egymást. Legalábbis itt, a társadalmi vezetőség ülésén az derült 'ki, hogy az elnökhelyettes nem tudja, ki foglalkozik a szocialista brigádok művelődési tevékenységének támogatásával. Erről csak a kilenc brigádvezető és Pethő Sándor, a termelőszövetkezet közművelődési összekötője tudott — vagy-érdeklődött iránta. A társadalmi vezetőség előtt örvendetes módon egymásra .találtak. Meglepő a második napirendi pont: idegenforgalom a dobszai 'körzetben? Cáborné Antal Zsuzsa előterjesztése azonban meggyőzi a kétkedőket: a molványi, nagydobszai, kisdobszai, nemeskei, merenyei templom (ez utóbbi festett kazettás), a molványhidi, görös- gali kastély, a tótszentgyörgyi és a pettendi vízimalom, a pet- tendi strandfürdő, a dobsza- görösgali védett iegelőerdő, a nagydobszai talpasház, a Szigetvári ÁG görösgali korszerű szarvasmarha-telepe — mind- mind idegenforgalmi látványosság lehetne, kellő „tálalásban", 'kellő reklámmal. A tótszentgyörgyi Gere-malombó! (ha átadná a tsz), remék penziót lehetne kialakítani, a pettendi strandot bővíteni kellene (vagy jelenlegi kezelőjének, a tsz- nek vagy másnak). A nagydobszai tájházat végre restaurálni keltene az elmúlt évek (nem évszázadok) katasztrofális rongálódása után, a merenyei templomot meg kellene védeni a beázástól, az értékes mennyezetet az elrothadástól. Megtehet, ez mind pénzkérdés, de kamatostul megtérülne, ha valóban föllendülne itt az Idegenforgalom. Ahhoz pedig már egyáltalán nem kell beruházás, hogy tekaszálják a gazt a műemlékház udvarán, vagy, hogy kitakarítsanak egy régi templomot. A pettendi fürdőről és a nagydobszai tájházról többet írnak a magyarországi útikönyvek, mint sok más híresebb létesítményről. A lokálpatriotizmusnak kellene irányítani a községeket, pusztákat, nem csupán az állami támogatást és a nyugdíjt váró hivatali szemléletnek. A társadalmi vezetőség véleményező, javaslattevő testület. Helyes volt meghívni a körzet társadalmi, közigazgatási, gazdasági vezetőit is, akik első kézből adhatnak információkat a fölmerült problémáikról. Dobszán nagyok a tervék, erősnek kell lenni az összefogásnak is. Havasi János A legmulatságosabb a csacsi volt nagy füleivel — két diáklány formálta meg a négylábút, a legélethűbb a cica, a legharsányabb színeiben és hangjával a kakas és a legkedvesebb a kutya. íme, a régről ismert négy állat, a Grimm-testvérek halhatatlan figurái A brémai muzsikusok című meséből, ezúttal boranyai diákok, a Janus Pannonius Gimnázium és Szak- középiskola nemzetiségi óvónői tagozatos tanulóinak előadásában, német nyelven, a Nevelési Központ 150 fős gyerekközönsége előtt. Gombos hormonikán Kéméndi Ferenc építőipari szakközépiskolás adta a játékhoz a zenei kíséretet német népdalokból. Hogy miként született ez a kedves és szép vállalkozás, a csoport vezetőjétől, Csekő Györgyitől tudjuk meg, aki o Pécs városi Tanács művészeti főelőadója. Nemzetiségi szakon végzett a bajai tanítóképzőben, kétéves ösztöndíjjal járt korábban oz NDK-ban, és még Bo- gádon volt pedagógus, amikor a bári nemzetiségi olvasótáborban mesét dramatizáltak a diákokkal. Akkor született oz ötlet, hogy jó volna állandóvá tenni a csoportot, melynek tagjai az óvónői szakközépiskolásokból verbuválódtak. — A legfontosabb, hogy németül játszunk — mondják o kör tagjai. — Óvodában feladatunk a mesék dramatizálá- sa és kiváló módszertani gyakorlatot jelent ez a tevékenység. Fontos az is, hoqy megszokhot- juk a gyerekek előtt való szereplést. — Mozgásgyakorlatokból, improvizációkból születtek meg A brémai muzsikusok állatfigurái — mondja Csekő Györgyi. — Áttanulmányoztuk a mesét, és aztán együtt készítettük el o dialógusokat a lányokkal. Két mesét játszunk, és mellettük német népi játékokat, mondó- kákát. Ezek a Nevelési Központ gye- rekközönséqe előtt is sikert arattak. A gyerekek együtt mondták, játszották o szereplőkkel az ismerős szövegeket, dalokat. Az óvodák, iskolák persze, szívesen fogadják a csoportot a nemzetiségi falvakban. Újabb színe ez a közművelődésnek. Az elmúlt két évben 26 előadásuk volt, mikrobusszal járták a tolnai, baranyai sváb községeket, s ezekről a szereplésekről vannak a legszebb emlékeik. Mert a dolog életben tartása amúgy nem könnyű. Az ötnapos munkahét következtében a diákok egész héten el vannak foglalva. Csak este tudnak összejönni (mit jelent ez a Mecsekná- dosdról bejáró kislánynak?), a Geister Eta utcai kollégium által biztosított helyiségben. A csoport egyik tagja, Katona Szilvia az itt kapott élmények hatására iratkozott be a Nevelési Központ drámai műhelyébe, a színésszé válás gondolata foglalkoztatja, ezenkívül pedig ő lett az első díjasa a nemrég Bolyban megrendezett nemzetiségi szavalóversenynek. Kór volna, ha nem tudnák tovább folytatni a diákszínjátszásnak ezt a formáját a pécsi középiskolások. Esetleg a Leö- wey német tagozatos diákjainak közreműködésével is . .. Szépen magyarul — szépen emberül „Nem elfogadható szerkezetek” írhattam volna azt is: nem megengedhető szerkezetek. Sajnos, nagyon elburjánoztak sajtónkban s közleményeinkben, noha nyelvünk kertészei igyekeztek kordában tartani az efféle vadhajtásokat. Nyelvtani megfogalmazásban: Igekötős igéink -ó, -ő képzős melléknévi igeneveink tagadó alakjáról van szó, amelyek hagyományosan, klasszikus íróinknál három szóra szakadva fordultak elő: „el nem fogadható, meg nem engedhető szerkezetek”, „nem bocsátható meg az ilyen hiba” stb. (ehelyett: „nem megbocsátható az ilyen hiba”) stb. Ma egyre gyakoribb a szokatlan, s idegennek tűnő, két elemű alak, amelyben a tagadószó nem hatol az ige s az igekötő közé: „nem megengedhető az sem, hogy az öt napos munkahétre való áttérést úgy akarják megoldani, hogy a nyitvatartást feleidőre csökkentik” — hallhattuk egyszer a rádió híreiben. De írásban is előfordul: „Ilyen tévedés nem megengedhető” — olvashattuk egy vízügyi főosztályvezető olvasói levelében. De nem korlátozódik e jelenség a megengedhető igenévre. „A feltétetek számunkra nem elfogadhatók” — nyilatkozta valaki a rádióban, s egy másik adásban ezt hallhattuk: „a szovjet moratórium nem elfogadható a nyugatiak szerint jelenlegi formájában". Szerintünk helyesebb a hagyományos alak: „a feltételek - számunkra nem fogadhatók el", illetőleg: „a moratórium nem fogadható el jelenlegi formájában”. Irodalmi hetilapunkban a kizárható igenév tagadó alakja fordult elő ilyen furamód: „Nem kizárható ezért, hogy a fenti tankönyvi tétel bebiflázásával bizonyos negatív adottságok ...a nebulókban is megnyilvánulnak majd." Nem zárható ki egészen, hogy a cikkírót befolyásolta az elterjedő (sőt: elterjedt) nyelvi járvány. „Nem elképzelhető más felfogású előadás” — mondotta jeles zenei rovatvezetőnk is. Pedig régebben el nem képzelhető volt ilyen szórend, kivált a Magyar Rádióban. A nyelv kétségkívül változik, vannak szükséges, előnyös, hasznos változásai. A „nem megengedhető” azonban nemcsak hogy nem jobb, hanem még gyengébb, erőtlenebb is, mint a hagyományos, elfogadott „meg nem engedhető”. Ne engedjük meg hát mi sem teljes, fölösleges elburjánzását. Sz. F. Gállos Orsoiya A „Brémai muzsikusok" előadása a Nevelési Központban Fotó: Läufer László
