Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-29 / 178. szám
© Dunántúlt napló 1983. június 29.. szerda Visszajött a Raba-I Ilii i*i*i*i*i*i*i*i*iYi#i*t*t*t*i*i*i*i*t*i*i*t* Kivételes helyzetben Baranya Miért jön gyorsabban az áru? Változik a térti és női textilárudivat Visszajön-e a Rába-lepke a pécsi Kossuth Lajos utcába? Mert olt volt,, ott hívogatta a vevőket esténként a nagyvárosi fényreklámok csillogásával, a Kossuth Lajos utca 2. alatt. Hirdette ebben a boltban a Rába- text finom áruját. Egyszer csak eltűnt a lepke és mássá lett az üzlet. Pedig jól példázta, hogy a Dunántúl két nagyvárosa: Győr és Pécs mennyire lerövidítette az áru útját. Most újra szóba jött, hogy Győr és Pécs összefog a vevőkért és a Rábatext talán nemcsak boltot, hanem boltokat nyit Pécsett, Baranyában. Aztán kiderült: nem nyitják meg az üzletet, de a Győr—Pécs közvetlen textilét — marad. A pécsi vevő továbbra is kivételes helyzetben lesz. Nincs közvetlen bolt, mégis van közvetlen áruellátás? — E végett kerestük fel Győr textilipari vállalatát, a Rábatext-et. Előbb a régi lepkés boltról: a Rábatext igen sokféle árut gyárt, férfi inganyagot, ágyneműt, pelenkát, más textilárut. De nem annyifélét, hogy abból egy külön bolt áruválasztékát ki lehetne állítani. Vagyis, bővíteni kellett a boltot mindenféle áruval. Egyébként sem a Rábatext tartotta fenn ezt az üzletet, hanem a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat, s az említett okokból vegyes ellátású lett. — Hogyan került Baranya és Pécs mégis kivételes helyzetbe? — kérdeztük Bozsóki Ernő kereskedelmi főosztályvezetőt. Válasza : — Termelésünkben igen kicsi ez a mennyiség, mire a baranyai Merukernek szüksége van. A fontos számukra inkább a gyorsaság. Kiskereskedelemmel ugyanis közvetlen kapcsolatot általában nem tartunk. Két kivétel van: a saját megyénk, vagyis Győr-Sopron megye és Győr város, valamint Pécs és Baranya. Régi kapcsolaton nyugszik: jó az együttműködés a Meruker és mi közöttünk. Ha valamire szükségük van, jön az árubeszerző, megrendeli és mi máris küldjük. Másutt természetesen előbb a nagykereskedelmi vállalat veszi meg tőlünk, s azután megy a kiskereskedelmi boltokba. — Mi haszon származik ebből a Merukernek és a vevőnek? — Miután a forgalmi adót mi fizetjük, a Merukernek a kalkulált rendes áron szállítjuk, semmiféle ármegosztozás nincsen. Ezzel jár jól a Meruker. A vevő pedig azzal, hogy gyorsabban megkapja az árut. Ha a nagykereskedelmen keresztül kerül az üzlethálózatba, akkor az út legalább két hét, de a jellemző, ha egy-két hónapig tart. Sárospataki kályhacsempe Korszerűsítik a kályhacsempe- gyártást a Borsod megyei Tanács építőanyagipari vállalatának sárospataki üzemében. Új masszagyúró gépeket, formázó- kat és egvéb, a nehéz fizikai munkát megkönnyítő berendezéseket szerelnek fel. A korszerűsítés nem akadályozza a termelést: az év elejétől mintegy A Meruker pécsi üzleteiben vásárolhatók a győri Rábatext népszerű termékei. Fotó: Proksza László így azonban amint megkaptuk a megrendelést, konténerbe rakjuk és egy héten belül Pécsett van az áru. — Mit kap ezért a gyár a Merukertől? Például piackutatásban segit-e ez a közvetlen kapcsolat? Pécsett 20-25 új presszó, falatozó, vendéglő épül? — Igen, segít. Évente egy alkalommal szervezett formában, de „menet közben" is rendszeresen kapjuk a gyors tájékoztatást a vásárlói igényiről. Nekünk az ilyen tájékoztatás mindig igen hasznos. A piackutatás eredménye nem a textiláru méreteire, hanem a színekre hat. Igen érdekes, hogy Baranyában, Pécsett az országos átlagigénytől, átlagízléstől jelentős eltérő igényt, ízlést jeleznek mindig. Kissé több népi motívumot szeretnek a vásárlók, s ez a megye néprajzából, annak sokszínűségéből fakadhat. — örök kereskedelmi gond a hozomány. Mostanában milyen a stalirungdivat? Győr és Pécs kereskedelmi összefogása Az elefántos ház Jókai téri oldala Az elefántos ház és a magánvendéglők Nyugdíjasok is nyithatnak üzletet — A puritán fehér helyett a rózsaszín, kék, zöld, sárga valamilyen kombinációja színben, mintájában, illetve általában ezeknek a színeknek a pasztell- árnyalalai.. Baranyai sajátosság, hogy tcbb erősebb színt kérnek. Végül is Baranyáról az a tapasztalatunk, hogy szemben az országosan jellemző szolid színigénnyel, ott néha kissé tobzódnak a színekben. — A stafirungkérdésen túl: a férfi inganyagok színe változatlan? — Nem. Változik. Háttérbe szorul a puritán egyszínű ing, helyette az élénk csíkos, mintás anyagokat kérik, illetve a finomabb inganyagokból a finom, halvány csíkosat. A zsebkendődivatról nemigen beszélhetünk.' Az ízlésszabályok szerint a zsebkendő igazodna az öltönyhöz, de a ruházati divatban elég nagy meglepetések vannak, a gyárnak nehéz azokat nyomon követni még zsebkendővel is. — Végül is a Rábatest termelése hogyan alakul a közeljövőben? — Évente több mint 30 millió méter textilt gyártunk, s ezzel az ország második gyára vagyunk a pamutiparban, éppen csak néhány százezer négyzetméterrel a pesti gyár mögött. Beruházásra nincsen pénzünk. De a termékszerkezetváltás egyre alaposabb: finomodnak az áruk, növeljük a tarkó sszövést, egyszóval na- qyobb lesz az áruválaszték. F. D. nyolcszáz, az év végéig pedig további ezerkétszáz kályhához elegendő csempe készült, illetve készül el. A kézzel formázott zöld és barna színű sárospataki kályhacsempék főleg az alföldi megyékben keresettek. A mostani korszerűsítés még megbízhatóbbá, egyenletesebbé teszi a minőségüket. Növekvő pécsi idegenforgalmunkban fontos kérdés: milyen változások várhatók a vendéglátó hálózatban? Különösen a belvárosban hogyan nyílnak ki ismét a bezárt, építkezés, tatarozás alatti üzletek és hol, milyen új vendéglátó üzletek várják majd a pécsi embert és a turistát? Rövidesen megnyílik a Jókai téri elefántos ház három üzlete. Ebben a történelmi épületben a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat nagy földszinti éttermet, presszót, s egy inti- mebb emeleti éttermet nyit meg. Vendéglátóipari életünknek jelentős vonulatává fejlődtek már a szerződéses vendéglátó üzletek. Beruházás azonban ezekben nem várható, ezt senki sem célozta, hiszen a 3—5 évre bérelt helyiségek és berendezések az állami vállalat tulajdonában maradnak. A bérlőtől sem várható el, hogy eny- nyi időre építkezzen, felújítson. Jelentős a magántulajdonban levő hálózat bővülése. A korábbi két magánvendéglő után újabbak nyíltak meg: a „Kolozsvár”, a Fischer-vendég. lő, a málomi „Ráji” és a Pécs belvárosában gyorsan rangossá lett „Pinocchio", továbbá a bá- licsi „Kiskocsma" nevű vendéglő, az olcsó, gyors forgalmú belvárosi „Faló", aztán a Bartók Béla úti Weisz-üzlet, a Katona József utcai „Orchidea”, a Hunyadi úti „Minibár”. A falatozó-büfék száma is gyorsan I tizenkettőre növekedett. Pillanatnyilag csönd van, ami azonban ugrás előtti csöndnek is nevezhető. Hiszen a városi tanácsi hivatal műszaki osztályán minden egyes napon, amikor félfogadás van, legalább egy érdeklődő akad, aki szereimé megismerni az új jogi és építési lehetőségeket. A becslések szerint két-három év alatt 20—25 magántulajdonú vendéglátóüzlet felépítése várható Pécsett. Az igények, tervek sokfélék. Egyedül az építési költségek átlaga határozható meg: félmillió forint. De ennél sokkal drágább, tehát igényesebb építkezők is vannak. Az ugrás előtti csend másik jele, hogy a mostani szerződéses bérlők többsége ugyancsak az építési engedélyek kérelmezőinek sorában van. Vagyis: a szerződés idején nyert jövedelmet magántulajdonú üzlet alapítására fordítják. Mi lesz a Pécs történelmi belvárosában 50—100 évvel ezelőtt jó helyeken felépített egykori magánüzletekkel, amelyeket most az állami vállalat szerződésbe adott, de a bérlők elhagyják? Nos, a tervek szerint újabb bérlőknek adják ki, pon. tosan a mostani szerződések módján. Tehát a pécsi vendéglátó hálózat lassan feltöltődik majd a szerződéses bérüzlettől a magántulajdonú üzletig tartó úton is. A gazdaságpolitikai elképzeléseknek pedig ez felel meg. Óvodaátadás I985 elején Mecsek-Nyugaton Elhamarkodott kisajátítás „Jobb lett volna lebontani?' címmel 1982. február 19-i számunkban foglalkoztunk a pécsi, Bornemissza Gergely utcai kisajátított villák sorsával. A két volt villaépület közé bölcsőde-óvoda került volna az első tervek szerint, s a két épület kisegítő helyiségeknek adott volna helyet. A bölcsőde-óvoda építése viszont már hatodik éve húzódik, s az elmúlt évek clatt a semmire nem használt két épület rohamosan tönkrement — olyannyira, hogy a múlt hónapban lebontották őket. A gyerekintézményekre új terv készült. — Az új tervek nem számolnak ezzel a két épülettel — mondja Várnagy Péter, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat tervezője. — Részint azért nem, mert nem bíztak meg vele, hogy figyelembe vegyük, részint mert lakóépületeknek állítják vissza ■ ■ ■ — De ezt a két épületet már lebontották . . . — Érdekes, ugyanis vállalatunknak érvényes megbízása van arra, hogy lakások kialakítására terveket készítsünk. A megbízást a Mecseki Szénbányák adta. A két épület a kisajátítások folytán a Pécs városi Tanácsé volt. Balaskó István osztályvezető: — Hosszú évekig nem találtunk kivitelezőt a bölcsőde-óvodára. Végül a szenesek elvállalták az építést, azzal, hogy a két villaépületet adjuk nekik, hogy átalakítsák szolgálati lakásokká. A vezérigazgató végül lemondott a két épületről, ezért is kellett lebontani, meg azért, mert gyülekezőhelyévé vált a kétes elemeknek, s nagyon leromlott az állaga. (Másfél évvel ezelőtt lehetetlennek tartották, hogy lemondjanak erről a két épületről a Szénbányák javára: amely viszont már akkor vállalkozott volna helyrehozatalukra.) — Még hatvan ilyen példa van a városban — mondta Várnagy Péter, amikor a kisajátítás, majd a lebontás körüli bonyodalmakról tájékoztattam. — Nagy értékű lakások lehettek volna, mint ahogy azok is voltak a kisajátításig. A hiba az volt, hogy egyáltalában megszüntették, mint lakásokat ezeket az épületeket. A Beruházási Vállalat műszaki ellenőre, Németh József szerint a tervek elkészültek, s megállapodás van orra, hogy 1984-es kezdéssel és 1985-ös befejezéssel a Mecseki Szénbányák Vállalat felépíti az óvodát, bölcsődét. A tervek azonban még nincsenek a kivitelező birtokában. A mecsek-nyuqati városrész tehát két év múlva megkapja a várva várt gyermekintézményt. Igaz, sok társasházba költöznek még most is, a paneles lakótelep lakásaiba azonban már 1978-ban beköltöztek a lakók ezrei. Az ő gyerekeik már iskolába járnak. A lakótelepet építők is már réaen kiköltöztek a most lebontatott és akkor felvonulási épületnek használt villákból, amik akkor még viszonylag jó állapotban voltak. A két villa az évek folyamán azonban teljesen tönkrement: ami mozdítható volt rajta, azt lelopták, s hiába falazták be az ajtókat, ablakokat, a csavargók, a suhan- cok a falazást és a tetőt megbontva jutottak be az épületekbe. „Kísértetkastély- lyá vált a két épület; a környékbeli szülők számtalanszor kérték, hogy e két bűntanyát mihamarabb szüntessék mea. A rontó kezek, no meg a természeti hatások az évek során végül is teljesen tönkretették az épületeket: felújításuk jóval többe került volna, mint új lakóépületek emelése. Ezért is mondott le róluk a Szénbányák Vállalat. Mindez másfél évvel ezelőtt is sejthető volt, ezért is mondhatta akkor Balaskó István azt, hoav jobb lett volna eleve lebontani ezeket az épületeket. Lám, igaza lett. Ám anélkül, hogy az utólag okosak közé akarnék tartozni, megállapítható, hogy lehetett volna másként is: ha a kisajátításkor csak a telkeket sajátítják ki a leendő bölcsőde-óvoda számára, a lakóházakat nem. Akkor megtakarítható lett volna a kisajátítási összeg és a mostani bontás, s a lakóházakat volt tulajdonosaik tarthatták volna rendben. Megtakarítható lett volna az az erkölcsi kártétel, amit a környék jó néhány fiatalkorúja elszenvedett; s az is, ami az elhamarkodott kisajátítás által keletkezett a népes lakótelep figyelő közvéleményében. Két lakóépülettel végképpen szegényebb lett a város, helyükbe szerencsére nem éDÜltek toronvházak a Me- csek-oldalba. De tanulságot vonnak-e le, akárcsak e két épület szanálásából a Pécs városi Tanács illetékes osztályain? Érzi-e a maga zsebén valamelyest az, aki százezreket adott ki feleslegesen a közösség pénzéből? Mert ha az erkölcsi kárt nem, az anyagit mindenképpen ki lehet és ki kell mutatni!— elsősorban sajátmagunk okulására. Hisz felelős döntések ma és holnap csak úgy képzelhetők el, ha mérlegre raktuk a múlt eredményeit és hibáit egyaránt. Bodó László Sajtgyárak szovjet exportra Újabb sajtgyárakat exportál a Komplex Külkereskedelmi Vállalat a Szovjetunióba. Egy, a napokban aláírt 30 millió rubel értékű megállapodás alapján három komplett üzemet szállítanak, amelyek műszakonként két és fél, öt, illetve tíz tonna terméket állítanak elő. Míg a két előbbi üzemben holland típusú sajtokat, a legnagyobb teljesítményű gyárban kosztromai típusú kereksajtokat készítenek majd. Mindhárom gyár felszerelését a következő kei évben szállítja a Komplex a Tyehnopromimport külkereskedelmi egyesülésnek. A sajtgvári technológiákat a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár készíti KGST gyártmányszakosodási szerződés alapján. A Szovjetunió egyébként immár csaknem két évtizede rendszeresen vásárol ilyen komplett magyar tejfeldolgozó üzemeket.
