Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-28 / 177. szám
1983. június 28., kedd Dunántúli napló 5 A Jó munkához nem kell nyelvtudás A csehszlovák munkások a Déryné utcai építkezésen Faluvégi Lajos könyve A napokban került a könyvesboltokba Falfuvég,; Lajosnak A tervezés mai értéke — gazdaságpolitika és társadalmi tervezés a hatodik ötéves terv időszakában című könyve. A Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének az elmúlt három év. ben megjelent írásaiból, nyilatkozataiból készült válogatás a terv- és a gazdaságpolitika olyan nagy fontosságú kérdéseivel foglalkozik, mint például a növekedés és az egyensúly összefüggése, a gazdasági szerkezetváltás iránya és ennek társadalmi feltételei, a társadalmi tervezés és a szocialista demokrácia kölcsönhatása, a műszaki haladás nemzetközi áramlatainak tükröződése fejlesztési politikánkban. Új határ- átkelőhely Hétfőn, a Pénzügyminisztériumban Vincze Imre, pénzügyminiszter-helyettes és Andreas Berlakovich, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes, ügyvivője, kormányaik megbízásából egyezményt írtak alá hazánk és Ausztria között Kópháza és Deutschkreutz térségében határátkelőhely létesítéséről. A nemzetközi személy- és áruforgalom számára tervezett, éjjel-nappal nyitvátartó határátkelő — elkészülte után — hozzájárul a két ország közötti forgalom zavartalanabb lebonyolításához. Vendég kőművesek a Déryné utcában Előfordul olykor, mint például tegnap kpra délután is, hogy Pécsett, a Déryné utcában csaknem a Széchenyi / térig vesztegel a kocsisor, mert egy- egy rakodó teherautó elállja az amúgy is keskeny utat. Sajnos ez elkerülhetetlen, mert a 12 és a 14. számú házat az építőipar szakemberei vették birtokukba immár fél éve. E birtoklásnak általában vajmi kevéssé örül a kivitelező, mert az ilyen felújítási munkák során derül ki a födémekről, hogy teljesen ki kell cserélni, a tartófalról, hogy eredetileg nem rendelkezik alappal, s ezt utólag kell megépíteni, továbbá, hogy az épület alatt egy eddig ismeretlen, félig betemetett kút van, amit el kell tüntetni. Mindezek a váratlan akadályok kívülről éppúgy nem látszanak, mint az, hogy belül gyors ütemű munka folyik. A kivitelező, a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat most épp vasbeton födémek készítését, és a falazásokat végzi. Takács László művezető után tudakozódom, de a válasz csöppet sem útbaigazító: — Ne értem magyar... A következő, kőműveskanállal szorgoskodó munkással is hasonlóképp járok, míg végül szót értek a pesti alvállalkozó embereivel, akik az elektrocar falszigetelést csinálják. Kiderül, hogy az itt dolgozó 16 kőműves Csehszlovákiából, pontosabban Pozsonyból és környékéről érkezett vendégmunkás csakúgy, mint 11 segédmunkás tá rsuk. Csoportvezetőjük, Tóth Tibor maga is pozsonyi, édesapja magyar, édesanyja szlovák. Magyar nyelven érettségizett, és szép váfasztékossággal, mosolyogva mondja: — Azóta sem volt alkalmam elmélyülni a magyar nyelvben, ezért ez a munka kapóra jött. Édesapám író, műfordító, és nekem is nagy segítség, hogy az- építészet mellett az irodalommal, műfordítással elmélyültebben foglalkozhatom az „apaországban." Ami a munkát illeti, szigorúak az önmaguk elé állított követelmények. — Bár órabérben dolgozunk, a szerződésben rögzített normát teljesítenünk kell. Mindenki tudja a dolgozóink közül, hogy a legkisebb kötelesség- mulasztás, munkafegyelem-sértés után csomagolniok kell. Ez pedig naqy anyagi veszteség lenne, nem beszélve a becsületről. — Milyen érzés itt dolgozni, több száz kilométerre az otthonuktól? — Az itteni munkatársakkal, Péccsel hamar megbarátkoztunk, szállásunk a számunkra kijelött kertvárosi lakásokban jó. A család persze nagyon hiányzik, hiszen havonta legfeljebb egyszer utazhatunk haza. A nyelvi nehézségeket sem volt könnyű áthidalni, a huszonhét közül csak hárman beszélnek úgy-ahogy magyarul. ■ A vállalatnál elégedettek a csehszlovák szakemberek munkájával, teljesítményével. Nemcsak a Déryné utcai két háznál, hanem a harmadik munka- területükön, a János utcában is. K. Gy. Megváltozott néhány édesség és fűszer ára Június 27-től drágábban árusítanak az üzletek néhány FüSZÉRT-forgalmazta terméket. Arató Mártontól, a Mecsek Élelmiszer- és Vegyi áru Keresíkedelmi Vállalat áruforgalmi igazgató- helyettesétől kérdeztük, milyen arányban, milyen cikkek ára változott meg? — Átlagosan 4—4,5 százalékkal emelkedett az édesipari termékek ára. Ezen belül 7,2 százalékkal növekedett a nugátáruk, 6,8 százalékkal a rágógumi; 6,1 százalékkal a lisztesáruk; 5,3 százalékkal a cukorkák; 3—3,5 százalékkal a darabos desszertek, 3—3,7 százalékkal a tób- lásáruk, 2,7 százalékkal a kakaópor ára. Néhány termék ára csökkent, mint például a Duna desszerté, vagy a 10 dekás svájci diabetikus tejcsokoládéé. Az alapvető .fontosságú fűszereik ára nem változott, csupán néhány termékre terjed ki az árváltozás. Ezek között szerepel a köménymag, amelynek ára a csomagolástól függően 45—50 százalékkal lett több, a majoránna ára 20 százalékkal növekedett, s drágább lett többek’között a vaníliarúd, a korionder, a mustármag, a szódabikarbóna és a szalicil. Mintegy 10—13 százalékkal emelkedett a filteres teák ára. Az áremelést a termelői ár növekedése tette szükségessé. A pécsi tévések Veszprémben Felvétel közben az Akasztófadalok. Bükkösdi László rendező, Jo/dán Tamás és Lázár Kati (Fotó: Bárány Györgyné) Nemcsak a régiónak szól A múlt héten a veszprémi tvtalálkozó programjában olvashattuk: a„ pécsi stúdió napja. Mit rejt egy ilyen esemény! milyen szakmai hasznot jelent a találkozó a résztvevőknek? Erről kérdeztük Békés Sándort, a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának vezetőjét. — Kezdettől fogva jelen vagyunk a rövidfilmek miskolci fesztiválján, mert alapvetően dokumentarista műhelynek tartjuk magunkat — mondja BéMegűjulni és állni a versenyt Hogy lesz a lenből alumínium tartály, aluvent szellőző, acéfszerkezet és különböző gépi berendezés? A válasz: sehogy. Drávaszabolcson mégis bebizonyították: átképzésekkel, szakmai tanfolyamokkal lehet, és exportminőségben is. Igaz, nem lenből, mert a lengyár megszűnt 1980-ban. A cserkúti Mezőgép Vállalat villányi gyáregysége d róva szabolcsi üzeme dolgozóit szinte már semmi sem emlékezteti a lenre. Vasasok valamennyien. Molnár László üzemvezető a már sikeresnek mondható átállásról : — Folyamatosan képeztük át és azóta is képezzük az embereket. Kezdetben az alumíniumot sokan még fényes vasként említették. A kezdő nyolcvanas év második felében már nyugati exportra gyártottunk Stotz hálókat. Az idei tervünk már 48 millió forint. A betanulás ná-. lünk azóta is komplex jellegű, mindenki — azon kívül amit éppen csinál — ismeri az azt megelőző és az azt követő műveleteket is. A 87 fizikaiból 32 a nő. Különösén nekik volt nehezebb az átállás. Vasasok lettek a lengyáriak Exportra is gyártanak a MEZŐGÉP drávaszabolcsi üzemében A nagycsarnokban férfiak készítik a hatalmas alumínium tartályokat, nők gyártják a panelházakba szükséges aluvent szellőzőket — ebből mind kevesebbet igényel az építőipar, ezért kezdték meg a Kismotor- és Gépgyárnak a lékfékhengerek készítését — és a Telefongyárnak a műszertartályokat. Kollár Károlyné hegesztőként tavasszal lett kiváló dolgozó. — Nem tartott az újtól? — Szálösszehúzó voltam a lengyárban. Az átszervezésnél volt bennünk szorongás, akkor meg különösen féltem, amikor hegesztőtanfolyamra küldtek. Fog ez menni nekünk? — kérdeztük egymás között, örülök, hogy elégedettek a munkánkkal. Elégedett vagyok magam is, megkeresem csoportos darabbérben a 4—5 ezret. Ignácz Imréné nemrég áztató volt, meg turbinás, 3 műszakban, most ő az egyik legügyesebb hegesztő: — Itt egy műszakban, lényegesen jobb körülmények között sokkal többet keresek. Az új forgácsoló műhelyben Szilvási Pálné —• a hajdani áztató — már igazi vasas: — Az aluventtel kezdtem, aztán hegesztő, most tavasszal pedig esztergályos lettem. Légfékhengereket honolok, esztergálok, de megcsinálok bármit. Megérte a szakmaváltást. A hajdani lengyárra alig ismerni. A szemlélet is megváltozott: tisztességes munkáért, tisztességes bért és törődni az emberekkel. (A 15 forint értékű reggelit öt forintért fogyaszthatják, munkahelyhez viszik nekik a kávét, segítenek lakáshoz jutni. A körülmények is gyökeresen megváltoztak a néhány év alatt.) Vasasok lettek? Igen. Ezt igazolják termékeik minősége alapján a megrendelőik: az NSZK-ban, Szovjetunióban, a pécsi Sopianában, a Telefongyárban, az építőipari vállalatoknál. És újabban a Kismotor és Gépgyárban is. Májusban alakult hat dolgozóval a Drá- vagép GMK. Ők szabadidejükben a BCM-nek 200 darab felhordó serleget készítenek. A hajdani lengyáriakra a Mezőgépen kívül a drávaszabolcsiak is számítanak. Társadalmi munkájukkal a községben új játszótér készült, lesz szökőkút, csinosodik az iskola, az óvoda. Lám, a közért is jeleskednek. M.L. kés Sándor. — De másodízben mentünk el Veszprémbe,, mivel számos dokumentumból születhet és született is nálunk művészi produkció. A Dimitrov Művelődési Központban, a fesztivál színhelyén három műsort mutattunk be a közönségnek és a meghívott szakembereknek. — Az első a Der Königin von Ungarn Lied —: A magyar- országi németek zenéjéből című összeállításunk. Stúdiónk öt évvel ezelőtt kezdett anyanyelvi műsorsugárzást a hazánkban élő nemzetiségek számára. Tavaly óta évente négy különkiadás is készül, amelyek a kultúrateremtés és a kultúraközvetítés sajátos fórumai. Ebben a műsorban a magyar és a német történelmi zene és a népi zene egymásra hatásával az interkulturális kapcsolat rendszer e jórészt még feltáratlan területével foglalkoztunk. Az Akasztófadalok című zenés irodalmi műsor Morgenstern verseiből készült, muzsikáját He vési András, a kaposvári szín ház zenei vezetője komponálta. S végül a Traktorista lányok című dokumentumfilmünket vetítettük le, amely országos sí kert aratott. — Min dolgoznak most a stúdióban? — A Traktorista lányok egy „film-akció" elnevezésű ese mény lehetőségét villantotta fel előttünk. A dr. Horváth László pécsi orvos átal meghonosított „dotterezés”, az érrendszeri megbetegedéseket operáció nélkül gyógyító eljárásról készült filmünkre ezerötszáz levelet kaptunk. Ezért már készül a műsor második része, amelyben több szakem bér — köztük dr. Hutás Imre miniszterhelyettes — stúdiónk kamerája elé ül majd. G.T. Örökzöld kereskedelem A kereskedelem, a boltok kínálata, az áruellátás és a mindennapi bevásárlásainkkal járó kisebb-nagyobb bosszúságok — azt hiszem — örökzöld téma. Éppen ezért némi kajánság- gal ügyeltem, mit islehet (újat) mondani kereskedelmünk helyzetéről, különös tekintettel az élelmiszerellátásra. Hiszen — a magyar ember szereti a gyomrát, érte minden áldozatot meghoz, ugyanakkor még soha életemben nem • találkoztam egyetlen emberrel sem, aki a piaci, árakat keveselte volna, .vagy ne panaszkodott volna’a sületlen kenyérre, a zacskós tejre, a szívós kiflire, a mó- csingos felvágottra, a vizes pa- rizerre, a konzervekre, a hentesek mérési technikájára, a sarki zöldségbolt silány választékára, a boltosok modorára, stb. És hát — teljes joggal. Mert miközben szélesedik a bolthálózat, bővül a választék, korszerűsödnek a kereskedelmi módszerek és más hasonló pozitív változások történnek, valóban nincs olyan élelmiszer- bolt, ahol ne úsznának csendesen bűzölgő lében a tejeszacskók, s ha az ember valami papír után néz, amivel legalább beburkolhatná a locskos zacskót,., hát találna (kapna) is. És miközben húszféle új felvágott jelenik meg az üzletekben, igazi „békebeli” virslit évek óta nem találni. Ritka az olyan bolt, ahol "ásványvizet lehet kapni, elvégre „korszerűsödnünk" kell, ami azt jelenti, hogy szinte hetente meg kell ismernünk egy-egy újfajta üdítő-családot (lásd: tv-reklám), •hogy aztán ezek nagyrésze — szerencsére — hamarosan visszahulljék az ismeretlenség jótékony homályába. De ne folytassuk, hiszen a téma csaknem kimeríthetetlen, s nyilván mindenkinek megvan a maga külön panaszlistája. így hát érdeklődéssel néztem, mi újat hallok a kereskedelem változásairól. Kiderült, hogy a szállítók ma már csak borravalóért hajlandók az árut a kijelölt boltokba elvinni. Ez a dolog még nem lepett meg, az már inkább, hogy illetékesek szerint ez nem jellemző. Aztán jöttem rá, hogy lehet valami ebben a véleményben. Hiszen a panaszkodó kiskereskedő az isten háta mögött dolgozik, olyan helyen. amelynek „alapellátásáról” igen sokat hallunk mostanában, határozatok is vannak a javítására. Úgyhogy meglehet, a szállítók önkényuralma tényleg nem jellemző, csak a távoli, sáros vidékeken fekvő boltokra érvényes, ahol még telefon sincs. Ami pedig a zöldségkereskedelmet illeti, hát ott még érdekesebb, ám szintén nem új dolgokat tudhatott meg a figyelmes néző. Azt, hogy Budapest közepén eladja a — mondjuk — szegedi őstermelő a paradicsomját negyven forintért nagyban, aztán a Borsodból odautazott kiskereskedő megveszi, hazaszállítja és eladja kilóját hatvanért. Jó, mondom, ha itt az ország közepe, hót legyen, mit tehetünk. Az ország szélein lakók valahogy túlélik azt az ártöbbletet, nem dől össze a világ. Jámbor beletörődésemet csak ez zavarta meg, ez a Bosnyák tér, Hogy ti. most fejlesztik majd, szép pénzekért, mert már kinőtték. Ki nőtte ki? Az eladók meg a vevők. Úgy, hogy fejleszteni kell. Jó, de mi lenne, ha abból a pénzből inkább egy új piacot építenének valahol az Alföld közepén? Félúton. Hátha az a paradicsom nem ragaszkodik hozzá, hogy annyit utazgasson. ..... - H. E. "
