Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-25 / 174. szám
Schmidt György és Werner Ferenc egy eke felújításán dolgoznak Ipari tanulók vetögépet újítanak fel a központi műhelyben Pupi Balázs mégegyszer szemrevételezi a felújított iglizöt Újra Békáspusztán L ovak vágtatnak fáradhatatlanul a-futtatóban, patájuk alatt dong a föld, porfelleg száll a nyomukban. Az épület mögött lovascsoport kocog. Az istállóban néhány kanca tipródik az állásokban, lábuknál csikó heverész. Békáspuszta ma még csak a lovairól nevezetes, ám a pompás állatok egyeduralma ‘megszűnőben van. Az évszázaddal csaknem egyidős, a Mon- tenuovok-építtette, hosszú, szépen tagolt istállóépület gazdaságtörténeti múzeummá alakul át. A gondolat akkor merült fel, amikor még tehenek bőgtek a békáspusztai majorságot a keleti végén lezáró épületben. Erről mondja dr. Cseh Sándor, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese: „A régi uradalmi majorok többsége a mai körülmények között nem volt gaz. daságosan működtethető. Néhány nagyobb — mint pl. Sátorhely, Békáspuszta — azonban megmaradt olyan gazdaságtörténeti értékű épületekkel, amelyeknek olyan új funkciót kell adni, ami biztositja a jövőjüket. Aztán vannak eszközök is . . . Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megmenthetők! Békáspusztán felszabadítottuk a legszebb épületet, s úgy gondoltuk, itt csinálhatjuk meg a gazdaságtörténeti múzeumot, ahol úgy mutathatjuk be a múltat, hogy a jelenünkön át a jövőbe is bepillantást adunk". Békáspuszta hagyománytisztelő megújítására a Dél-dunántúli Tervező Vállalat készített tervet, ezt mutatták be tavaly ősszel a megyei Múzeumi és Műemléki Albizottság helyszíni ülésén. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát által a megvalósulás útjára terelt tervben visszacseng az, ami két esztendeje Kecskeméten, a Műemléki Albizottságok XI. Országos Tanácskozásán hangzott el az agrártörténeti emlékek megmentését illetően. A magyar mezőgazdaság nagy átalakulása, sikerei közepette bizony elfeledkeztünk az előzményekről, a múltról és szinte észrevétlen tűntek el még a szocialistává alakulás korának a tárgyi emlékei is, hogy a régebbiekről ne is beszéljünk. Akik a gyűjtésre vállalkoztak, a megmondhatói annak, hogy szinte a lehetetlenre vállalkoztak. A futtató a nevezetes épület előtt van. Ezt mutatja be a kísérőnk. Takács Zoltán, a kombinát fejlesztési osztályának közgazdásza, aki hallatlan buzgalommal tevékenykedik a múzeum születése körül. És ő csak az egyik! Az istálló 1981-ben üresedett meg, most pedig az év eleje óta tartó munkának köszönhetően újjávarózsoló. dik. Megújították a tetőszerkezetet, kijavították a falakat, belül újravakolták és festették, élükre állított téglákkal újrarakták a középső utat, a hajdanvolt ló, (illetve tehén-) állásokat lebetonozták és most akáckockákkal rakják ki. A tekintélyes méretű épületben helytörténeti és agrártörténeti kiállítás lesz és természetesen megismerheti majd a látogató a kombinát fő tevékenységét, a vetőmagtermesztést is. Októberre, azaz a múzeumi hónapra szeretnék, ha elkészülne. Az épület mögött lesz a szabadtéri kiállítás, ahol a közelmúlt alig fél évszázad mezőgazdasági eszközeit mutatják be. Ennek az alapjait Sebestyén Zoltán, a sátorhelyi üzemegység gépészmérnöke vetette meg. Tucatnyi erőgépet és más eszközt gyűjtött össze, amelyeket most a kombinát különböző üzemegységeiben igen gondos, aprólékos munkával újítanak fel. Olyan állapotba hozzák őket, amivel útját állják a további pusztulásnak, s amivel alkalmassá válnak arra, hogy mezőgazdaságunk gépkorszakának a kezdeteiről hitelesen tájékoztassanak. Lesz lokomobil, cséplőgép, traktor, vetőgép .. . Eddig kb. 180 ezer forintot fizettek ki a majdani múzeumi tárgyakért — 160 nagyobb eszköz van a birtokukban és több százra rúg az apróbb használati tárgyak száma. A gyűjtést annak idejéna kombináttal egyetértésben a tanács hirdette meg és sokat köszönhetnek a tanácstagoknak akik kezdettől lelkes közreműködői voltak ennek a munkának. Most már Takács Zoltán az elsőszámú gyűjtő. Elmondja, hogy kétszer ijedtek meg a múzeum miatt. Először, amikor megszületett az elhatározás, és nyomában a kér. dés, hogy mivel töltsék meg. Másodszor pedig, amikor kezdett áradni az anyag a padlásokról, pajták rejtett zugaiból, hogy mi lesz ezzel a sok kinccsel, amit az egyik volt istállóban tekinthettünk meg. Szélesre tárul a kétszáirnyú ajtó, s bent egy csaknem-múzeumra csodálkozhatunk rá. A háttérben bricskák, hinták, előttük ekék (van vagy tíz, de két egyformát nem látni köztük), boronák, rostálok, darálók szecskavágók (kettő - két mohácsi gépgyárból) . . . Aztán a sok-sok kisebb tárgy: jármok, rokkák, motringolók, ültetőfák, különféle metszőollók, kendertilolók, gerebenezők és ki tudja, még mi minden. Pupi Balázs autószerelő aki most egy időre felvállalta a restaurátorsá- got, egy vadonatújjá varázsolt iglizőt tol át a szemközti épületben lévő ,,restaurátor-műhelyből", ahol Schmidt György és Werner Ferenc nyugdíja, sok más kisgépekkel foglalatoskodnak: szétszedik, rozsdátlanítják, összerakják, újrafestik... Az eszközök innen úgy kerülnek át a túloldali épületbe, hogy akár munkára is foghatnák őket. De ezek már nem szolgálnak többé! Nem azért, mert alig van hámbafogható ló (jórombafogha- tó ökörről nem is beszélve!), hanem mert a mai gépekkel ezek már nem versenyezhetnek. Kisegítő gazdaságban, háztájiban sem! Ezek már ag. rórtörténeti emlékek. S hogy milyen volt a közelmúltbeli mezőgazdaság. azt egy rendkívül gazdag fény- képgyüjtemény hitelesen mutatja be; ennek a legjobb, legjellemzőbb darabjai — megfelelő nagyításban — a kiállítást gazdagítják majd. A fényképek készítője Jakabos Endre volt, a közelmúlt pedig az ötvenes évtized. Ebből a gyűjteményből mutatunk be kettőt fényképként, egyet pedig szóban. Ezen egy traktor a főszereplő, hosszú gerendát kötöttek utána, ahhoz meg vagy féltucat „közönséges" ekét. Félig már nagyüzem, de félig még az éppen otthagyott kisüzemi mezőgazdaság. A bólyi gazdaságtörténeti múzeum ennek a rendkívül érdekes történelmi pillanatnak a számtalan változatát is bemutatja majd. Hársfai István (A szerző felvételeivel) Lokomobilok Királymajorban (archív fotó) Készül a múzeum épülete A begyűjtött tárgyak egy része Cséplés az ötvenes években (archiv fotó) Felújításra váró Hofherr-lokomobil
