Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-25 / 174. szám

A Népköztársaság Kiváló Brigádja (Folytatás a 2. oldalról) A vállalatok egy része úgy tu­dott 1982-ben megfelelni a sokirányú kötelezettségének, hogy átmeneti hiányaik fede­zésére korábbi tartalékalapjuk­hoz nyúltak. A gond az, hogy több vállalatnál nem átmeneti hiányról van szó, hanem ar­ról, hogy a követelményeknek nem tudtak gadálkodásukkal megfelelni. A követelmények nem csökkennek, s félő, hogy egyik-másik vállalat tartósan nehéz helyzetbe kerül. Hetényi István kiemelte: eredménynek tekinthetjük, hogy egészségügyi és szociális cé­lokra 8,7 százalékkal fordítot­tunk többet, mint 1981-ben, kulturális, oktatási és sportcé­lokra 7,9 százalékkal költöttünk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a tervezettnél és ezen belül min­den alágazatnál van növeke­dés. Az általános iskolák fej­lesztésére a tanácsok 1982- ben a tervezettnél 200 millió­,,A lutai continua" — „A hőre folytatódik" — hirdetik Maputo- szerte a plakátok és falfelita­tok. — A függetlenséget ugyan kivívtuk, de a küzdelem még nem ért véget — mondják a mozambikiak. S hogy ez meny­nyire így van, arra véresen ko­moly bizonyíték az a néhány héttel ezelőtti légitámadás, me­lyet a fajüldöző dél-afrikai rendszer vadászbombázói in­téztek Maputo egyik külvárosa ellen. A hasonló .támadásoknak se szeri, se száma. Minden bi­zonnyal nem ez volt az utolsó eset, hogy a mozambikiaknak szembe Kellett nézniök a délről fenyegető veszéllyel. Az prszág harcok színtere volt 1975-ig, a függetlenség elnyeréséig. De amint a portugál gyarmattartók elvonultak, új ellenség támadt, a dél-afrikai rendszer, mely nem akarja megtűrni szomszédságá­ban ai szocialista orientációjú, haladó rendszerű Mozambikot. A történelem fintora, hogy az ország, mely külpolitikájában következetesen antiimperialista és apartheidellenes — keres­kedelmi forgalmának túlnyomó részét Pretoriával kénytelen le­bonyolítani. A furcsa helyzet magyarázatai a gyarmati múlt­ban keresendő, mikoris a gyar­mattartó aozdaságok egymásra épülve, egymást kiegészítve mű­ködtek. És szintén a gyarmati múltból örökölt helyzet, hogy az ország képtelen ellátni magát élelmiszerrel, a fejlődéshez szükséges termékekkel. A mo­dus vivendi kialakítása így az­tán létkérdés.. Hiszen az élelmi­szerimport délről nélkülözhetet­len, s ugyancsak jelentős tétel a mozambiki államháztartásban az az összeg, melyet a déli szomszéd bányáiban és üzemei­ben dolgozó mozambiki munká­sok utalnak haza. A dél-afrikai rendszer szá­mára kényelmes ez a kényszer­val többet fordítottak, össze­sen 3,8 milliárd forint beruhá­zást valósítottak meg. Terven felüli fejlesztés is történt, pél­dául a fővárosban. A vitában is nagy nyomaté- kot kaptak idei gazdálkodá­sunk feladatai, az, hogy a külső és belső egyensúlyt meg­őrizzük. A miniszter rámutatott: — Ezt a célt szolgálja többek között a költségvetés hiányá­nak további mérséklése. Ez az idén legfeljebb tízmilliárd fo­rint lehet. Ahhoz, hogy ezt el­érjük, sőt állami érdekünknek megfelelően még lejjebb szo­rítsuk, az irányításnak rendkí­vül nagy a felelőssége. A kor­mánynak. idén is évközi intéz­kedéseket kellett hoznia a ter­melés és felhasználás terve­zett aránya betartása érdeké­ben. Ezektől az intézkedésektől a belföldi felhasználás —ezen belül alapjában a felhalmozás — terv szerinti alakulását vár­juk. Hetényi István kérte az or­szággyűlést, fogadja el az helyzet. Igyekszik tartósítani a harc kevésbé nyílt, de annál veszélyesebb formáival is. Az or­szágban az elmúlt öt év alatt elharapózott a kormányzat el­len harcoló fegyveres bandák tevékenysége. A dél-afrikai tá­mogatással és 'Irányítással mű­ködő csoportok fegyveresen tá­madnak az ország létfontossá­gú stratégiai pontjaira — táv­közlési és közlekedési csomó­pontokra, villamos berendezé­sekre, olajvezetékekre, megfé­lemlítik a lakosságot. Végső so­ron bizonytalanságot akarnak kelteni az országban, bizalmat­lanságot az ország vezetésével és pártjával, a FRELIMO-val szemben. A FRELIMO áprilisban tartott IV. kongresszusa bizonyította, hogy az ország vezetői reálisan látják a gazdasági és politikai helyzetet. A kongresszus hármas jelszava világos: a honvédelem, a fegyveres bandák elleni harc és a szocializmus építése — az ország előtt álló, a közeljövő­ben prioritást élvező feladatok. Miként nyilvánvaló, hogy a kül­ső és belső fegyveres támadá­sok, az ország mezőgazdasá­gát már három éve sújtó aszály mellett szubjektív tényezők is hátráltatják a harmadik cél, a szocializmus építésének lehető­ségeit. Bár 1977 és 1981 kö-' zött 11,6 százalékkal nőtt a tár­sadalmi össztermék, 10—20 szá­zalékkal nőtt az egyes iparágak termelése, nyolc százalékot meahaladóan a mezőgazdaság produktuma, az ország még mindig aloDvető ellátási gon­dokkal küzd, s a: szociális vív­mányok fejlődésével nem tu­dott lépést tartani a gazdaság. Mozambik azonban egyik fronton sem adja meg magát. A lehetőségek reális felmérése jó ígéret a hajóikból való kilá­balásra. Nagy Csaba 1982. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvény- javaslatot. Eleki János (Békés m. 7. vk ), a TOT főtitkára, a törvényja­vaslat bizottsági előadója be­számolt arról, hogy az ország- gyűlés valamennyi állandó bi­zottsága megvitatta a zárszám­adási jelentést. Eleki János az országgyűlési bizottságok nevében úgy ítél­te meg, hogy a ház tagjai egy összességében sikeres esztendő gazdálkodásáról kap­tak tájékoztatást, s a Magyar Népköztársaság 1982. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfoga­dásra ajánlotta. Több hozzászóló nem volt, határozathozatal következett. Az országgyűlés a törvényja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel a parlament nyári ülésszaka, amelyen Apró Antal és Péter János felváltva elnö­költ — befejeződött. Hétfőn kerül forgalomba az 1000 forintos bankjegy Június 27-én, hétfőn a Ma­gyar Nemzeti Bank megkezdi az 1000 forintos címletű bank­jegyek forgalomba hozatalát. A kibocsátás hivatalos kelte 1983. március 25-e. A szakem­berek véléménye szerint az új bankjegy esztétikailag csak­úgy, mint a papír és a festék­anyag minőségében, nyomda- technikai megoldásában meg­felel a követelményeknek. A zöld tónusú bankjegy előolda­lán Bartók Béla portréját, hát­oldalán Medgyessy Ferenc Anyaság című szobrát ábrázol­ja. Az előoldalt Vagyóczky Ká­roly tervezte és metszette, hát­oldalát ugyancsak Vagyóczky Károly tervezte, és Füle Mihály metszette. Mérete az 500 forin­toséval azonos. Az 1000 forintos címletű bankjegy kibocsátását a meg­növekedett pénzforgalom in­dokolja, emellett az új bank­jegy megkönnyíti a gépi úton történő feldolgozást is. A nagyobb címletű bankjegy bevezetése hosszabb időn át csökkenti a forgalomhoz szük­séges pénz mennyiségét. Szá­mítások szerint másfél év alatt körülbelül 40 millióval csök­kenthető a forgalomban lévő bankjegyek száma, ami a bankjegykészítésben, -szállí­tásban, a postai és a pénztári kezelésben, feldolgozásban számottevő anyag-, gépi ka­pacitás-, munkaerő- és idő­megtakarítást tesz lehetővé. Hinti fonó asszonyok Tizenhét évi kemény munka és példamutatás Először ilyen magas kitüntetés A pécsi fonó- és szövőgyár November 7. szocialista bri­gádjának 13 asszony- és lány tagja pár másodpercig sustor- gott, miközben munkaruhát, apró fejkendőt igazítottak. Kedves, intim pillanatok követ­keztek, amíg felsorakoztak a gyári fényképész elé. Megha- tódottan, kissé zavartan les­tek a lencse felé, s mielőtt a beállításra került volna a sor, a csoportjukban felhang­zott egy suttogó hangú eliga­zítás. Kedélyesen oldalba bö- ködték egymást és a zavartság villanásnyi idő alatt tovatűnt. Felszabadultan néztek a len­csébe. Közös örömüket még sose érezték ennyire teljesnek, mi­után 17 évi szorgalmuk, be­csületes helytállásuk alapján nemcsak a gyáruk, de sze­gedi központjuk, a Kenderfo­nó- és Szövőipari Vállalat tör­ténetében is ők lettek először a Magyar Népköztársaság Ki­váló Brigádja kitüntetés tulaj­donosai. Már a fotós elé csoportosu­lás ceremóniamentes aktusa is meghatott, sejtette, hogy nemcsak a termelésben kifor­rott közösség kapta meg ezt a magas elismerést. Érezni lehe­tett, hogy lélekben, ember­ségben is rég egymásra talál­tak. A kiválóságot elismerő cím átadásának gyári ese­ményén találkoztam velük, a délutáni műszakkezdés előtt. Juhász László igazgató sze­rint a brigádtagok a legjobb szellemben alkotnak termelő csoportot. Univerzálisak, mert több géphez értenek. A kieső­ket, vagyis a hiányzókat azon­nal pótolják. Újítanak, pedig egyikük sem műszaki ember. Van köztük munkáser. jó páran párt-, KISZ- és szakszervezeti feladatokat látnak el. Futja erre fizikai energiából, lelke­sedésből, pedig személyen­ként egy műszakban legalább egy tonnányi anyagot mozgat­nak meg. A legutóbbi fél évti­zedben háromszor érdemelték ki a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Népszerűségük csodált, amit igazol az is, hogy nem kevesen szeretnének bejutni közéjük, míg jó páran épp a példamutató tempótól tarta­nak. Sose bomlottak fel intri­kák miatt, a brigádba tömö­rülés óta szinte valamennyien együtt vannak. Pedig mindez nem ment zökkenőmentesen, hiszen zömük több gyermekes családanya, túl a harmincon, sőt a negyvenen. Közéjük tartozik még Balogh Györgyné, aki 30 éves szakmai múlttal nyugdíjasként, egykori biigádvezetőként bejár, hogy a legjobb termelési módszere­ket, fogásokat átadja a kez­dőknek. Embersége, fizikai és lelki helytállása példamutató. Ma is meghatározza a brigád eggyé kovácsolását. Juci néni a-brigád „mamája”. így szó­lítja pár órai ismeretség után az első szalagtermelésbe lé­pő kezdő is. A három évtized alatt vagy 300 ifjú szakmun- kásjelölttel szerettette meg a szakmát. Érdeme, hogy a csaknem két évtizedes brigádfennállás alatt majdnem mindnyájan szak­munkások lettek és öten to- továbbképezték magukat a mesterségben. ■ Eközben hűel?~ maradtak állásukhoz, pedig 40 —50 kilométeres körzetből jár­nak be, vállalják a három mű­szakot, a hajnali kelést és a késő éjjeli hazaérkezést. A kezdeményezésére még évek­kel ezelőtt a Textilipari Dol­gozók Szakszervezete által meghirdetett pályázaton vettek részt. írásos brigád- és üzem­történeti bemutatkozásuk az 58 induló közül az első helyre juttatta a kollektívát. Ez is igazoló tény arra, hogy korábban is jeleskedtek. Nem­csak a termelésben bizonyul- tak rendszeretőnek, de figyel­mük egymás, sőt mások gond- iainok az orvoslására teriedt ki. Társadalmi munkaakciókat szerveznek, és magukra ma­radt. sok gyermekes asszony- koNéaákat karolnak fel. Dallos Attiláné, az úi bri- gódvezető számára mindez mérvadó. Arra törekszik, hoav a megfeszített temoót diktáló gépek, berendezések keveseb­bet álljanak, az anyaghibái azonnal javíthassák. Csak ő naponta 400-500 kilogramm direkt fonalat állít elő. Hasonló a véleménye, a fi­zikai állóképessége egy koráb­bi volt brigádvezetőnek is, Stolcz Györgynének, aki most vonult nyugdíjba szálegyene­sítőként, negyedszázados szak­mai tapasztalattal. Számára is természetessé vált a min­dennapi munka teljesítése, amit csak ilyen családiassá formálódott közösségben tu­dott megvalósítani. Második otthonának tekintette a finom­előkészítő műhelyrészüket, ahol elsőként állt oda egy­szerre két géphez, vagyis 15 méter hosszú gép- és beren­dezéssorért felelt egy műszak­ban. Most már ez a többlet- vállalás általános, ugyanis ag­gasztó a munkaerőhiány. Az együvé tartozás csúcsát érték el a majd húsz év alatt. Weibl Józsefné, aki kétszer tett már szakmunkásfelújító vizs­gát, mindennapinak tartja az összhangot, ami nélkül nem lennének képesek a folyama­tos munkarend tartására. Az újítási ötletnapok aktív részt­vevője, miként Tóbei Józsefné is. Ö hozza a legeredetibb vi­dámságot a brigádba és nem restell egy nap többféle gép­pel dolgozni. Bieles Anna az, aki nyújtó­gépen a legfiatalabbként, alig 25 évesen a maximumra ké­pes. Mások számára egy mű­szakban a gépfordulati norma 197, míg ő 200—210 gépfordu­latot szolgál ki. Nem sértődik meg a kritika miatt, miként a többiek sem. Elmagyarázta, hogy a fülsiketítő zajban elég egy szemvillanás, kézmozdulat, és azonnal megértik egymást. A November 7. brigád leg­kiválóbbjait szólaltattuk meg. Befejezésül Schneider Zsuzsa véleményét tolmácsoljuk. A tíz éve sorozatosan aranyko­szorús közösségben az utóbbi időben a minőségi követelmé­nyek kerültek előtérbe. A sike­ré^ a fizikai munkában, az ál» lóképességben a maximumot nyújtják. Csuti János Beszélgetés látogatás közben török vendégeinkkel Van lehetőség az együttműködésre! A Baranyában «tartózkodó Saner Arman, a törökországi Kütahya tartomány-kormány­zója, a megyei és pécsi ta- inácsi vezetők által összeál­lított gazdag program köz­ben interjút adott a Dunán­túli Naplónak. — Kormányzó Úr! Milyen céllal érkeztek hazánkba és szűkebb pátriánkba, Bara­nyába, illetve Pecsre? —- Horváth Lajosnak, a Baranya megyei Tanács elnö­kének meghívására érkeztünk Magyarországra, a meglévő együttműködési megállapo­dásban rögzített kapcsolat keretében. Azért, hogy Bara­nya megye és Kütahya kor­mányzóság között a baráti együttműködést tovább szilár-, dítsuk és szélesítsük, illetve Kütahya és Pécs városok la­kosságát kölcsönösen megis­merjük, a kulturális-társadal­mi és a gazdasági szerveze­tek együttműködését elősegít­sük. — Megyénk vendégszere­tetét tapasztalva, milyen vé­leményt tormái a hallottak­ról, látottakról? — A megyei és városi veze­tők nyílt őszintesége, az ered­mények bemutatása, a gon­dok kendőzetlen vázolása el­ismerést váltott ki küldöttsé­günk résztvevőiből.' Ezért kü­lön köszc-netet mondok vala­mennyiünk nevében. Idekap­csolom; a két ország törek­szik arra, hogy kppesolata a jövőben virágozzék, a barát­ság töretlen legyen. — Kütahya városban 1932 szeptemberében avatták fel a Kossuth-múzeumot, és állí­tották fel a Zsolnay-kutat. Milyen az érdeklődés s a lá­togatottság a törökök részé­ről? A múzeum és a Zsolnay- kút szintén bizonyítéka a két város eqyüttműködésének. Tö­rökország minden tartomá­nyából érkeznek vendégek és megnézik — a számunkra is érdekes — múzeumot. Érté­kesnek tartjuk azért is, mert a két ország tervezői, építői, munkásai eqyütt dolgoztak a Kossuth múzeum építésénél. — Kormányzó Úr! Kérem összegezze, hogy látja a to­vábbi együttműködés lehető­ségeit? — Minden jel, minden szándék arrra -mutat, ma a teljes együttműködés, a két nép közötti harmónia zavarta­lan. s ezt tovább lehet és kell erősíteni. Itt mondok köszö­netét azért, hogy a Bara­nyában és Pécsett lévő közös történelmi emlékeket ápolják, gondozzák. Erről személyesen meggyőződtünk. — Köszönöm az interjút. Nagy István Samora Machel, Mozambik elnöke (jobbra), a harcosok között MozambikjTem adja meg magát 9 Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka A kétszínű Pretoria

Next

/
Thumbnails
Contents