Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-24 / 173. szám

Dunántúlt napló

1983. június 24., péntek

Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka *

Lázár György, a Minisztertanács elnöke beszámolóját tartja a kormány munkájáról.

(Folytatás az 1. oldalról)

tás hatásfokának egyidejű javítására. Az állami funkciók jobb ellátásának a szocialista demokrácia fejlesztése is nélkülözhetetlen eleme. E téren is van előrehaladás. Most azonban a korábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus fórumok tartalmas működésére, a tanácsi önkormányzat erősítésére, a cselekvő közéi etiség teljesebb kibontakoztatására.

A VI. ötéves terv minden korábbinál nagyobb hangsúllyal állítja előtérbe a hatékonyság növelését, az egyensúly javítását — mondotta Lázár György. — 1980 óta tervünk végrehajtásának feltételei nehezebbek lettek. Ennek legfőbb oka a külgazdasági feltételek további romlása. Helyzetünket esetenként nehezítik a szocialista országokkal szemben alkalmazott, főleg az Egyesült Államok részéről erőltetett politikai megfontolásokból fakadó kereskedelmi és pénzügyi korlátozások. A világgazdasági válság hátrányos következményei mellett saját munkánk fogyatékosságai is hozzájárultak gondja, ink növekedéséhez. Ezért is megbecsülést érdemlő eredmény, hogy nemzeti vagyonunk az elmúlt két évben is növekedett. A nemzeti jövedelem az 1980. évi csökkenés után évi átlagban mintegy 2,5 százalékkal nőtt, és 1982-ben — hosszú idő óta először — meghaladta a belföldi felhasználást. Csök- .kent a költségvetés hiánya, az ipar termelése csaknem 5 százalékkal. a mezőgazdasági termékek termelése 6 százalékkal htíladta meg az 1981. évit. Az anyagi ágak termelékenysége több mint 6 százalékkal nőtt, tehát nagyobb mértékben, mint a nemzeti jövedelem. A kivitel értéke kevés híján 16 száza, lékkai emelkedett, lényegesen gyorsabban, mint a behozatal. Minden viszonylatban eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek.

Mégis "jogos a kritika, hogy az irányító és gazdálkodó területek részéről nem elegendő, de legalábbis egyenetlen az új viszonyokhoz való alkalmazkodási készség; lassan javul a versenykéossség, magasak a ráfordítások, olykor gyenge a piaci munka; még mindig sok a veszteséges, vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Nemzetközi fizetőképességünk fenntartása csak úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkorlátozást léptettünk életbe, csökkentettük a beruházásokat, a költségvetési kiadásók egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasztói áremelést hajtottunk végre. Ezek az intézkedések a gazdálkodó szervezetek, a lakosság és főleg annak egyes rétegei számára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett! A legfőbb célt elértük.: a belső egyensúlyt és a nemzetközi fizetőképességet egyaránt sikerült megőrizni.

A gazdasági teljesítmény növelését most és a következő években a tartalékok feltárásával. műszaki fejlesztéssel, gyorsan megtérülő szelíltemi és anyagi befektetésekkel, a szervezettség, a munkakultúra növelésével kell elérni. Még erőteljesebben be kell kapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosztásba, mindenekelőtt a szocialista gazdasági integrációba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepe van a fejlődő országokkal mind jobban kiépülő együttműködésnek. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk a fejlett tőkés államokkal folytatott kereskedelem és kooperáció bővítésére is.

Irányítási rendszerünk velő- mennyi fő elemének: a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozó eszközöknek — ezen belül az ár-, bér. és adórendszernek —. a piaci felügyeleti tevékenységnék, az intézményi és szervezeti rendszernek összehangolt és egyidejű továbbfejlesztésére van szükség. Még inkább olyan feltételeket kell teremteni, amelyek a központi állami gazdaságirányítás és a gazdaságszervező munka hatékonyságának fokozásával együtt növelik a .vállalati önállóságot, az eredményekhez fűződő kollektív és egyéni érdekeltség érvényesülését. Tovább akarunk lépni azon az úton, amely lehetővé tette, hogy a vállalati kollektívák részt vehessenek a gazdasági tervek kialakításában, a gazdasági vezetők kiválasztásában, és véleményt mondhassanak munkájukról. A bevált alapelvekre építve intenzíven folynak, és a befejezéshez közelednek azok az előkészítő munkálatok, amelyek az 1968- ban bevezetett gazdasági mechanizmus továbbfejlesztését szolgálják.

Az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva Lázár György kifejtette: megfelelő

volt a felkészülés, és a munka szervezetten indult. A nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollár elszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Kedvezőtlen, hogy az ipari termelés

az első öt hónapban a tervezettnél alacsonyabb volt. Az exportárak tovább csökkentek, s a számítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruházási kereslet. A sokat ígérő kezdet után sajnos a mezőgazdaságban is vannak kedvezőtlen jelék. Az időjárás, mint eddig is sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk.

A Minisztertanács elnöke az életszínvonal-politikáról szólva elmondotta: a vállalt kötelezettségék eddig teljesültek. Megőriztük olyan fontos vívmányainkat, mint a létbiztonságot szavatoló teljes foglalkoztatottság, vagy az egész lakosságra kiterjedő szociális gondoskodás. Ha szerény mértékben is, javultak az élet- és munkákörül- mények. Általános az ötnapos munkahét, és növekedett az alapszabadság. 1982-ben a lakosság fogyasztása 4 százalékkal!, reáljövedelme mintegy 3 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél.

— Tudjuk — mondotta —, hogy az átlagok elfedik azokat a különbségeket, amelyek az egyes családok helyzetét elemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztani a jövedelmüket, akiknek kevesebbre futja, és akik nehezebben élnek, mint korábban. Ezeket a tényeket számon tartjuk és a lehetőségek határai között figyelembe vesszük. A lehetséges intézkedések keretében sor került az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjak, és a rendszeres évenkénti kiegészítés alsó határának emelésére. Július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egygyermekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészítés helyett pedig havi 300 forint családi pótlékot kapnak a gyermekek 6 éves koráig. Terveink szerint ez év szeptembe- rétől a régebben megállapított

Ladányi József (Borsod m. 26. vk.). Felszólalásában kiemelte: a nagyobb önállóságban rejlő lehetőségeket és feladatokat még nem mindenütt ismerték fel, az előrelépéshez több olyan tanácsi vezetőre és dolgozóra van szükség, aki feladatát elsősorban a lakosság ellátásának szervezésében, a köz szolgálatában látja.

Tóth Attiláné (Bp. 52. vk.). Az elektronikai ipar központi fejlesztési programjának megvalósítását elemezve hangsúlyozta: elmaradásunk felszámolása létkérdéssé vált. Az elektronika alkalmazása nélkül ma már a népgazdaság egyetlen ágazata s.em tudja feladatait versenyképesen megvalósítani. Elő kell segíteni, hogy az elekt_ ■ronikai alkatrészgyártás is lépést tartson a követeiményeklegalacsonyabb nyugdíjakat is felemeljük.

A lakásépítés eddig az előirányzatnak megfelelően alakult. Két év alatt közel 153 ezer otthon épült fel. A kormány utasítása nyomán az illetékesek intézkedtek a lakosság építőanyag-ellátásának javítása, a szolgáltatások bővítése érdekében.

— Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények bármilyen szerény javításához is csak a jobb, az eredményes munkával, a teherviselés igazságosabb megosztásával teremthetjük elő a fedezetet — mondotta a kormány elnöke.

Lázár György külpolitikánkról szólva kiemelte: abban központi helyet foglal el a Varsói Szerződés tagállamaihoz, a Szovjetunióhoz és a többi - szocialista országhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcsolatunk állandó fejlesztése, mert ebben látjuk nemzeti létünk, szuverenitásunk megőrzésének legfőbb biztosítékát. A kölcsönös érdekek és szolidaritás alapján folytattuk az el nem kötelezett és a fejlődő országokkal meglévő együttműködés bővítését, és arra törekedtünk, hogy ne csők megőrizzük, hanem — a kölcsönös előnyökre építve — továbbfejlesszük a tőkés országokkal meglévő kapcsolatainkat is. Támogatjuk a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság megszilárdítására előterjesztett korábbi és legutóbbi javaslatait. Sikraszállunk az erőegyensúly fenntartásáért, azért, hogy az államok függetlenségének, területi sérthetetlenségének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása legyen a vitás kérdések rendezésének alapja. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris katasztrófa elkerülhető, a béke megőrizhető. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség és a haladó országok következetes békepolitikája.

kel. és valóban bázisa legyen ennek az iparágnak.

Postás Sándor (Hajdú-Bihar megye, 4. vk.). Debrecenben tavaly ezer lakosra számolva náluk éoült a legtöbb lakás. Az önerőből otthont teremtőket iái segíti a javuló telekgazdálkodás. A VI. ötéves tervidőszakra előirányzott magánjla- kásépítéshez a szükséges telkek az év végéig rendelkezésre állnak. Ugyanakkor utalt arra, hogy a magánlakásépítést nehezíti az építőanyagok hiánya, amiért a gyártók és a kereskedők egymást okolják.

Maróthy László (Bp. 33. vk.). Felszólalásában megállapította: Az eltelt időszak tapasztalatai egyértelműen igzolták, hogy helyes volt a XII. kongresszus dön(Folytatás a 3. oldalon)------------------------------------------¥ ------------------------------------------A vitában felszólaló képviselők

Baranyai képviselők a kormány munkájáról

(Munkatársunk tudósítása)

Hogyan vélekednek a baranyai képviselők a kormány munkájáról, s saját területükön mit tartanak legfontosabb tennivalónak? Válaszok ülésszak szünetében.

Horváth Lajos:

— A miniszterelnöki beszámoló tartalmazta a tanácsok munkáját, örömeinkkel, gondjainkkal együtt. A tanácsok továbbra is segíteni tudják-és segíteniök is kell a lakossági ellátás — s itt nem csupán a szolgáltatásokra gondolok — színvonalának javítását. A szocialista demokrácia kiteljesedésében a tanácsok aktív szerepet vállalnak, gondot okoz azonban, hogy a gazdasági demokrácia nem halad úgy, ahogy kellene. Az önkormányzati jellegben még sok lehetőség rejlik, ennek jobb kihasználását szorgalmazni kell, erre mi is nagyobb hangsúlyt helyezünk a jövőben.-Elsősorban a funkcionális irányításban lótok tennivalókat, mert úgy vélem, hogy ennek nem elégséges a területi kapcsolódása. A kölcsönös túlérzékenységet pedig minél előbb meg kellene szüntetni . . .

A baranyai képviselőcsoport elnöke, Borsos János szerint a kormányprogram eredményesen szolgálja az ország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését. Kiemelte, hogy az intézkedések operatívabbak lettek és sokat javult az együttműködés a kormányzat és a társadalmi szervek, szervezetek között, ami fokozta a közéleti aktivitást, serkentette a cselekvőképességet és erősítette a társadalmi összefogást. Ennek hatása megyei szinten is érzékelhető. Az intézmények önállósága növekedett, de a végrehajtásban még akadnak gondok. Elmondta, hogy Baranya megyében az elmúlt kéf évben szép eredményeket értek el a területfejlesztésben, de a községekkel kapcsolatban már nem ilyen pozitív a kép. A jövőben ezen változtatni szükséges.

Gázsity Milutinné örömmel mondta, hogy a miniszterelnöki expozé a feladatok között az aprófalvas települések gondjainak javítását, a községek népességmegtartó képességének növelését is célul tűzte.

— Nagyon jónak tartom ezt, mert eddig erre nem volt lehetőség, de most szeretnénk ennek hatását tapasztalni.

Dohoczky Antal úgy fogalmazott, hogy a jó helyzetfelismerés eddig is döntő tényező volt, s ezután még inkább azzá válik. Azonban a végrehajtás alsóbb szintjein is fel kellene venni ezj a szemlélet- módot.

— Kétségtelen, hogy a kisebb területek gazdái jobban magukénak érzik feladataik teljesítését, mint korábban, de a szemléleten még sok helyütt változtatni kell. Az együttgondolkodás és tenniakarás még nem mindenhol tökéletes. Például gondolok a magánerős építkezések anyagellátására.

Roszprim Nándor

Dr. Nagy József felszólalása

Tisztelt Országgyűlés!

A kormány munkaprogramjának teljesítéséről szóló beszámolót korrektnek és őszintének tartom, s úgy vélem, hogy megfelelő módon tájékoztatja az ország lakosságát helyzetünkről!, eredményeinkről és gondjainkról.

Azt hiszem, hogy sem a tisztelt képviselőtársaimat, sem önmagamat nem kell meggyőzni a központi akarat érvényesítése érdekében történő beavatkozások szükségességéről. Ebben — gondolom — mindnyájan, ,,kormánypártiak” vagyunk. A módszereket illetően azonban lehetnek problémáink és lehetnek eltérő véleményeink is.

Számomra az okoz gondot, hogy a központ] intézkedések az apparátusi utasítások, szándékuk ellenére is háttérbe szorították a helyi választott testületek véleményezési, döntési lehetőségét.

A döntésék központosításának van egy — szerintem nem szükségszerű — kísérőjelensége, ez az a jogszabály és rendeletalkotási halmazat, amely az utóbbi években a kormány munkastílusának egyik jellemzője volt. Az új jogszabályok, miniszteri rendeletek sokasága, a „módosítások módosítása” nem egyszerűsítette, hanem bonyolultabbá tette az életet.

A Tanácsok Közlönyének május 16-i számában megjelent a szokásos Torta lom mutató, amely szerint 1982 második félében

— tehát egy fél év alatt — szám-szerint a következő jogszabályok jé'énték meq:

3 törvény, 16 törvényerejű rendelet, 54 minisztertanácsi rendelet és határozat. 198 minisztériumi rendelet, utasítás, állásfoglalás, 44 olyan rendelet, utasítás, amelyet a Tanácsi Hivattíf, Árhivatal, KSH, MNB, SZOT stb. adott ki.

Lehet hogy ez a felsorolás a jogalkotás vülgarizálásaként hat, de akkor is soknak tűnik ez a 319 új jogszabály. Szerintem más feltételek hiányában jogszabálymódosítással, rendelettel még nem lehet a hiánygazdálkodást, vagy a monopolhelyzet visszásságait megszüntetni. Több lakás, több áru, vagy feszesebb termelési fegyelem abból még nem lesz, ha új rendeletét alkotunk.

Végletes példának tűnik, de nem szerencsés dólop, hogy az országgyűlés által jóváhagyott éves tervet az adminisztratív vezetési stílus jegyében egy miniszteri rendelettel, utasítással lehet módosítani.

Úqy érzem, képviselőtársaim nevében is joggal kérhetjük, hogy tartsuk tiszteletben az alkotmány előírásait és biztosítsunk nagyobb súlyt az ország- gyűlés munkájának.

Az elmúlt három év eredményei is bizonyítják, hogy a tanácsok eleget tettek a központi akarat érvényesítésének, még ókkor is, ha ez a területi irányítást már kevésbé segítette.

A központi szervek képviselőinek nem szabad azt feltételezni, hogy a végrehajtásért felelős testületek, tisztségviselők már eleve a kiskapukat keresik

— különösen ha valamilyen más, vagy új módszert javasolnak — a másik oldalon pedig meg kell érteni és értetni, hogy a központi intézkedések mindnyájunk érdekét szolgálják.

Az utóbbi két év eredménye és a kiemelt programok megvalósulása a beszámoló értékelése szerint — összességében — kedvező képet mutat. Nem hiszem azonban, hogy az eltelt időszakból messzemenő következtetéseket vonhatnánk le. A kedvező tejesítések részben arra vezethetők vissza, hogy a szigorodó körülmények ellen- súlyozására mozgósítottuk a természetbeni és pénzbeni tartalékainkat. Kérdéses azonban ennek a jövőbeni lehetősége, illetve az elvisélhetőség határa.

Alig van ma olyan központi program, amely ne hivatkozna a lakossági erőforrások mobilizálásának igényére, illetve amelyik ne számolna a feladatok megvalósításában a lakosság pénzeszközeivel.

A mai helyzetben a lakosság is mindinkább érdekeltté válik önmaga sorsának saját erőből való jobbításában. Ügy is megfogalmazhatjuk, hogy a lakossági jövedelmek egyre inkább részt vesznek az ellátás, főként az infrastruktúra fejlesztésében. Ezt a központi vezetés is serkenti, szorgalmazza. A tanácsi feladatoknak pedig egyik legfontosabbja ennek elősegítése, szervezése.

Az ilyen jellegű társadalmi összefogásnak nemcsak az anyagi eredménye elismerésre méltó, hanem a mögötte lévő lakossági egyetértés, amely a kormányprogram politikai támogatását is jelenti. Mindemellett kénytelen vagyok néhány gyakorlati problémára utalni.

Ellentmondást látok’ a jövedelem kiáramlás mérséklésére és a lakossági erőforrások moz. gósítására irányuló központi szándékok között. (A lehetőségeinkhez igazodó, mérsékeltebb jövedelemnövekedéssel, de ugyanakkor magasabb lakossági hozzájárulással számolunk). Nem eléggé vesszük figyelembe azt sem, hogy a lakosság teherbíró képessége már ma is erőteljesen differenciált, s ez indokolatlanul nagy különbségeket eredményezhet az .egyes területek, vagy rétegek élet- körülményeiben. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a lakossági erőforrások — már a jelenlegi árszínvonal mellett Is — csak a költségvetési eszközök kiegészítésére alkalmasak, de nem helyettesíthetik azokat. (Sajátos példája ennek a bányászat munkaerőpótlását szolgáló lakásakció, amelyben a korábbi állami cél- csoportos helyett, most OTP-la- kásokat kell megépíteni. A jelenlegi magas építési költségek miatt, a hitel és a vállalati támogatás ellenére — még további 2—300 000 Ft készpénzt kellene fizetni annak a fiatalnak, ’ hogy lakást kapjon, aki valahonnan az ország más területéről eljön bányásznak. Ez 'irreális követelmény és ilyen körülmények között a bányász- takásakció sem vezethet célhoz).

Tisztelt Országgyűlés!

Van egy régi mondás: „a múltba nézni, s a jövőt látni”, így vagyok én is a kormányzati munka értékelésével. Azzal a várakozással hallgattam végig a beszámolót és tanulmányoztam az írásos dokumentumokat, hogy mit mutat a tegnap a holnap számára, milyen következtetéseket kell a tapasztalatokból levonni.

Amikor tisztelettel arra kérem a Minisztertanácsot, hogy észrevételeimet vegye fontolóra — baranyai képviselő társaimmal, együtt — meggyőződéssel ígérjük, hogy vállaljuk jelenünket, vállaljuk jövőnket, és olyan felelősségtudattal akarunk a jövőben is dolgozni, ahogy ezt hazánk és népünk elvárja tő- lü n'k.

(A felszólalást rövidítve közöljük.)