Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-22 / 171. szám
6 Dunántúli napló 1983. június 22., szerda Honismeret Emlékezések Weöres Sándor hetven éves Már 22 éves korában („A kö és az ember", Pécs. 1935.) Weöres Sándor így ír magáról: „Siralmas nekem távol egeken/ egymagámban lennem. ' Kis hangya-testtel / szétömlő lelkem / morzsáit cipelnem”. — Egyszer Várkonyi Nándor karikatúraként le is rajzolta: a csaknem bokáig érő télikabát felhajtott gallérja és a kalap között csupán egy orr hegyeseden előre: ez volt Weöres Sándor. Mi tagadás: nem hittem volna, de azt hiszem más sem, hogy ez az alkat, ez a hol nem evő, hol nem alvó „hangya- test", amelyik azokban az időkben nikotinnal és alkohollal, még Verlain kedvenc italával, az abszinttal is ugyancsak derekasan töltekezett, meg fogja érni a 70. esztendőt... És aki a tetejében olyan, mint akár a holmijaival: magával sem törődő. A legkisebb szellőtől már ágynak esett, s unokahúga, „Lonc-ágacska Hanna” hordhatta a Mecsek utca 7-ben lévő albérleti szobájába a teát és egyebet. És még mindezek tetejébe: a kor, amiben ifjúságát töltötte, a szegénység és koplalás és a mindenféléktől való félelem kora volt. s ez a nem valami rózsás légkör még a makkegészséges emberi ideg- rendszernek sem kedvezett. Hogy méais milyen is volt ez a világ? Valami csoda folytán megmaradt egy tábori rózsaszínű postai levelezőlapom, amin Weöres Sándor a következőket írta: „Kedves Jpttóm, ne haragudj, hogy jókora késéssel írok, de hát mit is írjon az ember á mai világban: örömre nincs ok, panasz meg úgyse segít. Csak a remény marad, hogy a sok dörgedelem bevégződése után talán majd emberi világ alakul. Legyél egészséges és jókedvű, amennyire lehet; talán Téged nem is kell félteni, ölel Sanyi. Csönge, 1944. dec. 5." A feladó foglalkozási rovatába ezt írta: „gazdálkodó". — mert csak természetes, hogy az ő fizikumával katonának sem vált be. Egyszóval „dörgedelmes" volt ez a világ, ahol a vasgyúró is fél lábbal minduntalan a sírban volt, Weöres Sándornak még kétszeresen is fricskát kellett mutatnia a halálnak ... És o fricskához csodálatosan értett. Tehát, ahol „örömre nincs ok, panasz meg úgyse segít”, ott a helyzet: „panyigai ü”. Ez a „panyigai ü” pedig nem más, mint Weöres egyik verséből vett idézet. Baráti körünkben szállóigévé lett a „panyigai ü", ami a lehetetlen, bonyolult dolgokat volt hivatva jelezni. Weöresnek ez a verse Pécsett született 1942 kora nyarán. Folyóiraban soha nem jelent meg, de mégis ez lett olaj a tűzre, ez robbantotta ki azt a válságot, aminek megoldáso végül is az lett, hogy Weöres Sándor a „Sorsunk" társszerkesztői tisztétől megvált. Weöres Sándor 1942 tavaszán elkezdi „A holdbéli csónakos" című kalandos bábjátékának írását, amelyben egybemossa a jelent és a múltat, földet és eget, teret és időt groteszk mesét teremtve. Közben Weöres megírta a „panyigait”. A négy versszakból álló vers a következő: panyigai panyigai panyigai ü panyigai ü panyigai panyigai panyigai ü panyigai ü kudora panyigai panyigai kudora ü panyigai kudora kudora panyigai ü kotta kudora panyigai kudora kotta ü kotta panyigai kudora panyigai kotta ü ház panyigai kudora ü kudora kotta ház kudora ház panyigai ü panyigai ház kotta — Mi lett volna, ha 1848— 49-ben például Arany, vagy Petőfi ilyenféle verseket ír? — kérdezgették egymástól a Janus Pannonius társaság vezetőségi tagjai, s ekkor határozták el, hogy akármilyen fájó is az eset, a „Sorsunk" szerkesztésével egyedül Várkonyi Nándort bízzák meg. (A „panyigai" egyébként egy folyóiratban sem jelent meg, csupán az „Elysium” című kötetben, 1946-ban, „Tóncdal" címmel). Az átlagemberek mindig meglepődnek, s értetlenül néznek, ha a lángész nem az ő elképzelésük szerint beszél. De a lángész éppen azért lángész, mert nem átlagember. Egyéniség. S akárhol is ütjük fel a már 42-ig megjelent Weöres- köteteket, mindenhol ugyanazt a sajátost olvashatjuk. Milyen sajátost? A szokványostól el- ütőt, a konvenciókkal való szem- befeszülést, a „csak" a magam módján szemlélem a világot" öntudatos kihívását. És éppen a költő, a lángész ne tudta volna, hogy milyen korban él? Bizonyosan éppen ő az egyetlen költő Magyarországon, aki versben leírta Hitler nevét. Már 21 éves korában, amikor Hitler átvette a hatalmat, ezt a verset irta: HITLER A dermedt Föld figyelme jégcsapként lóg a bajuszán. És 1934-ben az egész verskötetnek ezt a címet adta: „Hideg van". Aztán egyre hidegebb lett. Bekövetkezett o jégkorszak, az emberi szívek megfagytak, s a hosszú, egyórás hitleri-nyilas zagyva szóáradatra a költő jégkunyhójából értelmesen így válaszolt: „panyigai ü”. — Táncdal ez, haláltánc dal. Harcos Ottó (pWrnyx, /*vC Aa- Y>=z-j - íUrf y/C s ytTh ajz, X hc-G-C V CL Vyuccl ,.\riXfLy éh'~éh>n C^aA cl iXitAy /'H'uaY'oj’i t íi+yy <<_ í[ JjC ujbel*t H . í HiXzCL~L l CcXaÁmX . J~y (- yz J -CT J c^S-C-C-Ur>'< r <X CjL. k£-~tf cysX 'ns l# JllLX Pillanatképek Pécs közlekedési múltjából A város közlekedése, a villamos megindulása is szervezett, annak ellenére, hogy azt magánosok végezték. Üzletet látva a közlekedésben, azért igyekeztek a maguk módján végrehajtani. A szórakozó városiak, akik uszodában, lóversenyen voltak, ezek a helyek a városközponttól távol estek, így szívesen vették igénybe a közlekedési eszközök akkori lehetőségeit. A Pécsi Figyelőben megjelent hirdetésekben az alábbiakat olvashatjuk: Pécsi Figyelő 1881. május 14. 2. sz. 3. p. „ELSŐ PÉCSI KÖZKOCSI TÁRSASÁG" Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, hogy a közkocsikkal (omnibusz) való közlekedés a város területén f. évi május 15-én megnyittatik. A menet irányát úgy az indulás idejét o külön kibocsójtandó menetrend tudatja. Bérkocsik minden irányban pontosan kiszolgáltatnak és ezek iránt megrendeléseket elfogad Engeszer M. úr aranyműves a főutszában, Engel- mann Károly úr lisztkereskedő a városház épületében és tisztelettel alulírott. A n. é. közönség becses pártfogását kéri Pécsett 1881. évi május hó 12-én Schwarz Ádám az „első pécsi közkocsi társaság" igazgatója Pécsi Figyelő 1881. július 16. 29. 11. Hirdetés 3. pont: ELSŐ PÉCSI KÖZKOCSI TÁRSASÁG. Van szerencsém a n. é. Közönség becses tudomására hozni, hogy a közlekedés a Széchenyi tér és Madarász-féle uszoda közt (a Balokányi uszoda előbbeni menetrendjét fenntartva) megnyittatott. — Bérletjegyek alulírottnál kaphatók. Schwarz Ádátn igazgató Pécsi Figyelő 1882. november 25. 47. sz. 3. p. Hirdetés Van szerencsém a t. közönség tudomására hozni, miszerint a vasúti indulóházhozi minden egyes menet árát 50 kr-ra szállítottuk le. Tájékozásul mindennemű visszaélések elkerülése végett megemlítjük, a közkocsi társaság tulajdonát képező fogatok 1-14-ig számozottak. Pécs, 1882. november 23. alázatos szolgája Tamásy Ferencz (A Budapest—Pécs vasút november 15-én, szerdán indult meg.) összeállította: Tegzes Csokonai Debrecenje Debrecen Csokonai Vitéz Mihály városa. Itt született, itt iskolázott, itt kezdett el verselni a magyar irodalom legsokoldalúbb költőegyénisége, hogy azután harminckét éves korára, legtöbbször gyalogosan, végig- üzetvén az országon — Pest, Sárospatak, Pozsony, Komárom, a Somogy megyei Csurgón töltött hosszabb-rövidebb tartózkodása után 1805 januárjának egyik hideg, havas napján itt hunyja le örökre a szemét. A hálás utókor színházat jelöl a nevével, pirogránit mellszobra díszíti a középiskola auláját, közadakozásból a Hatvani utcában magasodik hét méter magas, hetvenöt mázsa súlyú vasgúla síremléke, a Kálvin téren kissé elmozdítva eredeti helyéről - Izsó Miklós által bronzba álmodott alakja néz el a kollégium fölött. Izsó Borsod megyéből vitetett hat szekér agyagot, és egy bérelt udvaron rakta fel az öntőmintát alig több mint fél év alatt. A mintát Münchenben öntötték ki bronzból, a szobrot 1871 októberében avatták fel. A Debrecen című monográfiában ezt olvashatjuk a szoborról: „A Csokonai-szobor nemcsak Debrecen, hanem hazánk egyik legszebb köztéri szobra. Az eredeti mintától, mely légies, sovány, fiatal Csokonait ábrázol, eltér kissé: a szobor tettebb idomokat kapott és kor- talanabb arcot örökít meg . . . o. j. HELYREÁLLÍTJÁK a DfSZKUTAT ESZTERGOMBAN. A városukat szerető emberek fáradozása és társadalmi munkája nyomán újabb szép látványossággal gazdagodik Esztergom. A Bazilika alatt az úgynevezett Sötét Kapunál állítják fel a süttöi kemény mészkőből faragott díszkutat, amelyet a Giacinto család egyik Itáliából származó őse készített. Pécs idegenforgalma a gazdasági világválság idején Idegenforgalmi iroda szervezése, filléres gyorsvonatok indítása, ünnepi játékok rendezése Román néprajzi tábor nyílik Nyolcadszor szervez román néprajzi tábort a Békés megyei múzeumi szervezet és a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége. A néprajz iránt érdeklődő nemzetiségi fiatalok ezúttal a Csongrád megyei Magyarcsanád népi hagyományvilágával ismerkednek. A július elsején nyíló egyhetes tábor munkájában huszonöt gyulai gimnazista és szegedi főiskolás vesz részt, s a gyűjtés mellett a néprajztudomány alapkérdéseiről tájékozódhatnak a fiatalok: jeles anyaországi és hazai kutatók tartanak nekik előadásokat. Magyarcsanádon az egyetlen olyan Csongrád megyei faluban, amelyben románok is élnek, a kétezer-kétszáz lakosból ötszáz a román, s körülbelül ugyanennyi a szerb nemzetiségű. A magyarcsanádi táborozás résztvevői elsősorban a tárgyi néprajz féltérképezését kapják feladatul."de a szellemi hagyományokat is gyűjteni fogják. A nagy gazdasági világválság, amely 1929-től 1933-ig nagy gazdasági visszaesést, és tömeges munkanélküliséget okozott, parancsoló szükség- szerűségként vetette föl a gazdaságélénkítő tevékenység mellett a városi jövedelmek növelését. Ennek egyik módja az idegenforgalmi tevékenység és a propaganda föllendítése volt. Pécsett már 1929-ben fölállították a városi idegenforgalmi hivatalt, amely ennek a tevékenységnek a fellendítésére volt hivatott. Segítséget koptak a Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségétől is, amely vállalta a városról szóló propagandaanyag terjesztését mind itthon, mind külföldön, a város nevezetességeiről előadások tartását, a nevezetességek széles körű propagálását. Újdonságként jelentkezett az az igény, hogy a Magyar és Idegen Diákinformációs Iroda szervezésében a nyári szünidőben diákcsoportok látogatását szervezték meg az ország minden részéből, s ha lehetséges, külföldről is. A legnagyobb lehetőség azonban az 1933-ban megrendezett Pécsi ünnepi Játé- kok-rendezvénysorozat volt mind kulturális, mind idegen- forgalmi szempontból. Ennek szervezésében a város törvény- hatósága és az egyesületek mellett az idegenforgalmi iroda vett részt, sőt ez az intézmény vállalta magára a lebonyolítást. A MÁV-vai és az IBUSZ- szal összefogva elérték, hogy ún. filléres gyorsvonatok indításával az ország minden részéből jöhettek érdeklődők a nagy eseményre, a város nevezetességeinek megismerésére, viszonylag olcsó áron. Az első gyors 1933. jún. 4-én, pünkösd .vasárnapján futott be az állomásra, és mintegy 1600 utast hozott a fővárosból. Délután újabb vonat érkezett meg, amely Debrecenből és a környező városokból 800 utast szállított. A következő nap Kaposvárról, Szigetvárról érkezett 750 érdeklődő, és megérkezett az újabb pesti gyors, 1228 utassal. Azoknak a számát, akik a 33 százalékos kedvezményt vették igénybe, a hatóságok 3000 főben állapították meg. Emellett számosán érkeztek a környező országok magyarlakta vidékeiről is, de szép számú látogató fordult meg a városban Német-, Francia-, és Olaszországból, Miss Pratt festőnő személyében még New Yorkból is volt itt érdeklődő. A sajtó részéről kb. 50 hírlapíró tudósított. Jún. 8-án éjjel Szegedről jött vonat, amely Hódmezővásárhely, Cegléd, Kiskunhalas, Kecskemét, Kiskőrös, Kalocsa, Baja városokból szintén hozott érdeklődőket. Ezzel érkezett dr. Pálfy József, Szeged helyettes-polgármestere is, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a vendéglátásért. Másnap Budapestről, valamint Baja—Szekszárd—Báta- szék útvonalról jött olcsó árú vonat, és mindegyik vonat utasai el voltak ragadtatva a fogadtatástól, a város és a Mecsek nevezetességeitől, az ünnepi játékoktól. Az utolsó vonat 900 utasát is zenekar, sok helybeli érdeklődő fogadta, a hölgyek a figyelmes rendezőktől még virágot is kaptak . . . Az utolsó ilyen vonat az ünnepi játékok vége előtt egy nappal, jún. 10-én érkezett, 1400 utassal, a 33 százalékos kedvezményt igénybevevők száma 2000 fő volt. A zárómérleg szerint mintegy 16 000 ember látogatott hozzánk, az ünnepi hét kiadása 12 000, a bevétele 4000 pengő volt. Ez látszólag ráfizetéses lett, de nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a látogatók mintegy 80—100 000 pengőt költöttek el a városban. Nagy tömegek látták a város nevezetességeit, vásároltak az üzletekben, vendéglőkben, kávéházakban, nézték a Mecsek szép tájait. Nem csoda, hogy mindenki csak az elragadtatás hangján szólott a városról, és ez a tény később sok ezer újabb látogatót jelentett a városnak . . . Vargha Dezső levéltáros
