Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-18 / 167. szám

Sz. Lukács Imre

„Fenn az ídő tűhegyén kirakó játék a Tettye...”

Látogatóban a 70 éves Weöres Sándornál

Életképek

Még meg sem áll a Trabant a Rózsa-dombi szép ház előtt, a nyírfák árnyékolta, kertben megpillantom Weöres Sándort. Lassan jön lefelé a lépcsőkön, járása vigyáza- tos. Megismer, int a kezével, nyitja a kaput. Ha az egészség nem pártolt volna tőle el, most boldog lennék, hogy újra látom, és hallhatom a hangját. Sajnos beteg. Óvnia kell mpgát. A fiáéból is alig jár ki. Beljebb lépünk. Fönt, az emeleten, az egyik tágas szobában ülünk le. Körülöttünk könyvek, műalkotások, szép tárgyak és bútorok. A hetven évet én még föl nem foghatom, súlyát nem érzékelhetem, fogalmam sincs, milyen lehet hetven évesnek lenni. A mester tekintetéből mindebből csak annyit olvashatok ki, hogy keresztüllát a dolgokon, tárgyakon, embereken. Aligha lehetnek előtte titkok. Az élet mindent elmondott már neki. A kérdező zavarban van. Pécsről érkezett, pécsi formulák, gondolatok kavarognak a fejében.

A fiatal Weöres Sándor portréja 1942-bői. Martyn Ferenc festménye. (Fotó: Nádor Katalin).

— Az Álom a régi Pécsről című, Lovász Pálnak ajánlott versében Weöres Sándor gyönyörű képet rajzol városunkról. „Fenn az idő tűhegyén I kirakó játék a Tettye, / lenn behorpadt Puturluk / legzugok körül a város / léiig nyitott kőgallérja ... — „Kérem, elevenítsen löl néhányat pécsi emlékeiből.

— Édesanyám pécsi lány volt, már apró gyermekkoromban többször is elvitt Pécsre. Szüleim Csöngén éltek és én is többnyire velük voltam. A középiskola elvégzése után nem akarták, hogy Pesten legyek egyetemista, mert féltettek a nagyvárostól, így kerültem aztán a pécsi egyetemre. Ottani ifjú éveim során albérletekben laktam — az Anna utcában, a Mecsek utcában, a Ferenciek utcájában és az Ágoston utcában. Elég sűrűn változtattam albérleteimet.

— Kikkel került kapcsolatba?

— Különös módon az akkori negyven-ötven évesek közül választódtak ki a legjobb barátaim: Várkonyi

Nándor, Dénes Gizella, Kocsis László ... vagy a valamivel fiatalabb Sásdi Sándor. Aztán ott voltak az egyetemi kollégák, barátok is, mint például Takáts Gyula, Bajcsa-(Holler) András, Csorba Győző és Tatay Sándor. Az első verseskötetem, a Hideg van Pécsett jelent meg. Ezt még további Pécsen kiadott munkák követték.

— Milyennek látta az akkori Pécs irodalmi életét?

— Ezt az irodalmi életet a Sorsunk és a Janus Pannonius Társgság határozta meg. Nekünk a folyóirat fórumot és megjelenési lehetőséget ki- nált. Mint a Sorsunk egyik megalapítója Várkonyi NánWeöres Sándor ma

Weöres s Andor

Hűs

Megül a csend a fán a lomb közén.

Alig súrolja egy-két madár.

Az árny, az éj beléje vágva áll.

A lomb közén megül a csend a fán

\

Kút

Forrás csobog itt, vízililiom

terjeszti szárnyait.

Itt a szikla régen megrepedt, a/óta önti a vizet.

Érinti szellő fűzfa-ággal, futó árnnyal a felhő.

dórral és Makay Gusztávval kerültem igen szoros kapcsolatba. Ez az együttlét tulajdonképpen sohasem szakadt meg és részemről mindmáig tart... A Sorsunk részben a népi írókat karolta fel. Itt publikált Veres Péter és Ko- dolányi. Az irodalmi élet egy másik ágának szellemi vezetője Surányi Miklós volt. A Janus Pannonius Társaság tevékenységét Lovász Pál és

Fischer Béla. irányították. Nekem Pécs - mindezzel együtt — az irodalmi felnőtté válás színterét jelentette. Természetesen a pécsin kívül más hatásök is értek. Az egyik legfontosabb a Nyugat volt — Ady, Kosztolányi és Babits hatása. Az egyetemen is jó professzorok dogoztak. Amikor átiratkoztam a filozófia szakra, Fülep Lajos, Ha- lassy-Nagy József és Várkonyi Nándor voltak a tanáraim. Ott írtam aztán meg a Vers születése című doktori disz- szerációmat is. A Theomac- hia című drámámat például a Várkonyi Nándorral való kapcsolat hívta életre. Várkonyit már ekkor foglalkoztatta a sumér, asszír-bobilon kultúra. Csináltunk egy Gilgames- eposz fordítást is. Sajnos Gilgames 12 táblájából csak négy maradt épen, a többi túl töredékes volt. Sokáig dolgoztam ezen.

— Pécs az elindulás utáni években is „bele-beleszólt" Weöres Sándor életébe, kapcsolata a várossal - ma is élő és sokrétű kapcsolat.

így igaz. Pécsett a művészeteknek minden ága virágzott. Már fiatal koromban olyan festőkkel kerültem baráti kapcsolatba, mint Martyn Ferenc, Gebauer Ernő, Nikelszky Géza, Gádor Emil, Farkas Valér. Az előbb és a most említett írók, festők közül sajnos sokan már nem élnek. Az írók későbbi jelentős generációját Tüskés Tibor, Bertha Bulcsu, Lázár Ervin, Galsal Pongrác alkották. Többségük már elment a városból. Pécsen jelenik meg a Jelenkor, aminek megalakulása óta szívesen adtam, adok kéziratot. Most Szederkényi Ervinnél van ugyanolyan jó kapcsolatom, mint annak idején Tüskés Tiborral volt. A Salve Regina című versemet is a Jelenkor közölte. A Merülő Saturnus című kötetem legtöbb darabja ugyancsak Pécsett jelent meg először. De ilyen volt az Elveszített napernyő is. Mostanában is Pécsen jelenik meg a legtöbb versem. A Holdbéli csónakos című darabomat a Pécsi Nemzeti Színház is bemutatta és játszotta.

— Az utóbbi években érzékelhetően megritkultak a Weöres-publikációk. Mi ennek az oka?

— Nem a publikációk ritkultak meg. Nem tudok olyan sok verset írni, mint azelőtt. Termékenységem alábbhagyott.. Depresszióm megakadályozza, hogy több és hosszabb verset írjak.

Négy- és nyolcsorosokat írok. Hogy változik-e a helyzet, ezt orvosaim sem tudják.

Károlyi Amy, aki közben bejött a szobába és helyet foglalt Weöres Sándor mellett, megjegyzi: — Az almafa sem terem éjjel-nappal...

Új lakásukba nemrég költöztek át. Mindketten szeretnek itt. A szobák tágasak, a kinti kert megejtő szépségű. A tervekről, a megjelenendő munkákról is beszélgetünk.

— Feleségem összeállított egy képeskönyvet az életünkről. A képeskönyvben a pécsi évek is jelentős helyet foglalnak el — mondja Weöres Sándor. — Legújabb verseskötetemet most szerkesztem. Valószínű címe: Posta messziről. Ebben új versek lesznek, amelyek kötetben még nem jelentek meg. Rövidke kötet, száz, százhúsz oldalas. A Kétfejű fenevad című drámámat előadja a Vígszínház.

— A régi nagy és szép versek újraolvasása, elővétele nem segíthetne a gyógyulásban?

— Másnak talán igen, nekem nem. Az én saját verseim számomra már lezárultak, olyanok, mintha nem is én írtam volna őket. Persze nem hotnak idegenszerúen rám. Az, amit most írok, talán egyelőre idegenszerű. Megint egy más hang. Hatások a nyugati és a keleti líra irányából? Várom őket. Jó volna, ha valamilyen kedvező hatás érne. A versek eljutottak a szavak teljes széttöréséig. De ennek is már kezd szakálla lenni. Új lehetőség egyelőre nem igen mutatkozik. Ami a fordítást illeti, jelenleg is sok ilyen munkám van. Egyedi költőket és népköltészetet fordítok, például az ibo-néger népköltészetből, az ősamerikai kultúrákból, a ketchua (perui és a bolíviai kultúrák), valamint a nehuatl-mexikói kultúrából. Sajnos utazni sem tudok mostanában. Legfeljebb kirándulunk néhanap Visegrádra, Szentendrére. Messzebbre nem mehetek, amíg az orvosok meg nem engedik.

Károly Árnytól is megkérdezem, milyen tervei vannak.

— A Szavak — képek között című képeskönyv, amiről már volt szó, az utóbbi időben minden időmet lekötötte. Ezen dolgoztam tavaly szeptember óta. A kötetbe foglalt fotók, levelek és egyéb dokumentumok összegyűjtése valóságos kutatómunkát igényelt, i A könyv Szombathellyel, valamint Weöres Sándor dédapjával kezdődik, végigkíséri az életünket ... és ma ér véget. Elkészült egy tanulmánykötetem is, a címe: Születésem története. Ebben irodalmi tanulmányok vannak írókról,/ az írásról és önmagámról. Van versem is elegendő, de kötetet még nem állítottam össze. Ehhez idő kell.

Búcsúzóul még Pécs átmeneti állapotáról beszélgetünk. A szellemi élet és a város konkrét falainak a sorsa, jövője nem közömbös a költőházaspár számára sem.

—- Most egy nemzedék kihalt, elszéledt — mondja Weöres Sándor. Jöhet még új, nagy generáció, amely visszaállíthatja Pécs régi fényét ... Persze, ha addig a régi Pécs falai is állnak még . . . Kívánom, hogy az ottani’ helyzet minden téren jóra forduljon.

Bebesi Károly

Szövetkezetiek keresnek, tá- í voli rokonok. Fiatalok. Egyikük

I gépészmérnök, másikuk brigádvezető.

Hamarjában előadják mon- dókójukat; író-olvasó találkozóra menjek haza a faluba.

— Olvastátok a könyveimet?

; — kérdezem kíváncsisággal.

— Én nem — mondja a gé- : pészmérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyetlenegy köny- J vet se tudok a kezembe ven- i ni. így van ez évről évre.

Lohad a lelkesedésem.

A brigádvezető rokon követ- J kezik.

— Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyveidet, ho- í gyan juthatnánk hozzájuk?

Megállapodunk az író-olvasó ‘ találkozó időpontjában, s hogy arról még levélben értesítenek. Előhozakodnak a gondjukkal is, kábeleket szeretnének venni, ismerek-e a gyárban valakit?

Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőlem a földiek. Azóta se hírük, se hamvuk. Hány éve is? ...

A faluba utazom. A busz tömve, leginkább asszonyok, gyerekek szállnak le s fel. Te^ rebélyes útitársaim szóval„tart- jók® egymást.

A táj ismerős, hagyományos növényekkel. Behemót gép veti a búzát, kombájn zörög a kukoricásban, paprikaszüretelőket is látok, Kevés az ember, sok a diák.

A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen aktatáskásnak számítottam, szövetkezetszervezőnek. Közgyűlésre érkeztem, kerékpárral. Korgott a gyomrom, felmásztam az útszéli eperfára, és teliettem magamat.

A közgyűlést este tartottuk, lámpafénynél, a telefüstölt szobában. Vitatkoztunk, és éjfél jóval elmúlt, mire kifáradtunk, befejeződhetett a világmegváltás. Szedelőzködtünk. Az éjjeliőr bekiáltott:

— Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támogatjuk.

Gyatra istálló, csóntsovánv lovak, tehenek, önerejükből nem tudnak lábra állni. Feltámogattuk őket. Éppen ebben a majorban történt.

A busz megáll a falu közepén.

A veterán kertjében gyönyörű szőlőt termeszt. Malacokat is hizlal. Valamikor ő volt a főkáderozó, az egyszemélyes hatalom.

— Magának sokan éljeneztek akkor? Van haragosa?

— Akad. A földművesszövetkezet havonta egy vagon lisztet kapott, a pékek szétosztották egymás között, meqsütö- ték a kenyereket, és jegyre szétmérték. A szomszédomban lakó péknek ment a legjobban, s egyik alkalommal kifizette az egész havi szállítmányt, elhappolta a többiek elől — mondja az öreg, a történetbe feledkezve. A szobában ülünk, régebbi bútorok, televízió, rádió és néhány szakállas kiadású könyv társaságában. Napilap az asztalon. — Jöttek hozzám panaszra, nincs miből sütniük, intézkediek, mielőbb, háborog a néo. Visszaadattam a szomszéddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt a tőkéié, s amit ma lehet, akkor akarta elkezdeni. Nem néz másra, csak a maga kamrájára.

— Maqa néz?

— A közséqi vezetés taaia vaavok, a fiatalokkal törődök, próbálom őket irányítani, ösz- szefoqni. Nehéz. Akik segíthetnének, a diplomások, pénz után szaladnak, akinek meq oénze is, szabad ideje is van, botrányosan viselkedik. A nyugdíja meghaladia a haVi hétezer forintot. Téeszelnök korában együtt evett, ivott, vadászott a

J magasságos istenekkel, elintézték, hogy egészségesen, ereje teljében, s idő előtt nyugdíjazzák. Szép gyümölcsöse, háztáji földje, annyi pénze, amennyit nem szégyell, mégis probléma van vele.

— Micsoda? —lepődök meg.

— A nőket hajkurássza! Fiatalt, középkorút megkörnyékezi, a pénzével csábítgat és ku- rafizál. Visszásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen.

A presszóban kávét iszom. Fiatalok munkaruhában söröznek, vidámak és hangosak, zenegép bömböl. Ennyién szabadnaposak? Telik az idő. A kinti világ senkinek se sürgős.

Ez a presszó nem szívderítő. Koszos és elhanyagolt. Régi házból alakították ki, az ablakok függöny nélkül, pókhálósak, feketék a fafök, az egyik helyiség padlás, a másik kövezett.

, Fehér kocsiból, jól szabott öltönyben az ősz haiú, volt téesz-elnök ,száll ki. Emeletes palotája van, és számtalan iri- gye. A presszósnővel sutyorog, ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe.

A sarokból figyelem az eseményeket. A fiatalok közül páran elhúzzák a szájukat, s a távozó után legyintenek. A piros arcú, nagy hangú legény, aki az előbb még azt kiabálta: — Hogy van, elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társaihoz fordul, felemeli a sörösüveget, és ezt mondja:

— Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar megugrani. Valaki észheZ téríthetné.

Az utcán látom a veteránt. Kerékpárján tolja a tápot. Utánalépek, a buszmegálló irányába igyekszünk.

— Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp a presszósnő az egyik macája.

— A felesége hagyja?

— Annak hallgass a neve! Odalök pár ezer forintot, a többit meg elveri, szoknyákra költi.

— Haragszik rá, vagy irigykedik?

— Nem szeretem az adósokat.

o

A főagronómus fiatal, jó szakember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a könyvelők mosolyognak, s némi élccel adják tudtomra, pótműszakot tart.

Az istállóban hat bikaborjú. A főagronómus éppen aljaz alóluk.

— Ez a lényeg — mondja komolyan. — Sok időt elrabol, de nem csap be, a végén jól fizet.

— Elismernek, jól megfizetnek. Minek a túlhajtás?

Leteszi a vasvillát, tessékel a szépen berendezett családi házba. Az alsó konyhában gyorsan mosakszik, átöltözik, tovább vitázhatunk.

— Két életet követel a kor, az előbbre jutás. Akik nem érik fel ésszel, alul maradnak. Mindegy ki, hol dolgozik, az az egyik élete, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a la- lu, foggal-körömmel termeli belőle a pénzt. Más háttérbe szóiul. Kilépjek a sorból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vastag bukszával mindent elérhetek.

— Vezető vagy — vetem közbe —, miért nem a teljesebb életre tanítod az embereket?

— Termelek, ami új és jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, egy-két előadásra talán. Nagy szaktudóst, szakér• telmet követel a gazdálkodás. Aki egy hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forintot beseperhet, ehhez a háztáji föld, a közösből jutó kereset járul. Szépirodalmi könyvet nem olvas, rendezvényekre nem jár, de a termesztésről, a szakmáról szóló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogul. Aki mást mond, az szent beszédet mond. Any- nyit is ér!